Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-27 / 72. szám

2000. Március 27., hétfő P F 2 3 Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Ki volt dr. Kovács József? A Heves Megyei Hírlap 2000. feb­ruár 19-i számában örömmel ol­vastam, hogy hosszú évek ke­mény munkájával helyreállították az egykori erdőtelki Buttler-kasté- lyt, melyet a helyi önkormányzat hasznosítani akar, s pénzes be­fektetőkre várnak. A témáról szó­ló tudósításban olvasható, hogy a XIX. század végén a kastély dr. Kovács József fővárosi sebész ke­zére került, aki értékes botanikuskerttel gyarapította a kastély környékét. Úgy hiszem, ezek után érdemes többet is tud­ni az említett híres doktorról. Kovács József 1832. február 11- én született a dunántúli Tengeli- cen. A gimnázium elvégzése után beiratkozott a pesti tudomány­A Góliát rendszert csak dicsérni lehet A 2000. február 26-án mgejelent Utánpótlás nevelés? című olvasói levélben egy nagyszülő azt kifogá­solta, hogy a gyerekek díjazása helyett a testnevelők között osz­tottak szét melegítőket. A két dolognak nincs egymás­hoz köze. A Góliát rendszerben heti rendszerességgel edzések vannak és a csapatok részt vesz­nek a városi bajnokság téli és tava­szi kupamérkőzésein. A Góliát McDonald.'s-al kötött szerződés alapján tiszteletdíjat a testnevelő tanárok nem kapnak (az iskolai forrásból sem] hanem az indított csapatok számának megfelelően sportfelszerelésben részesülnek. Ennek kiosztására került sor a ku­pa alkalmával, amelyet Villám Károly, az országos egyesület tit­kára adott át. A programban résztvevő iskolák csoportonként 3 Adidas labdát és egyéb sportfel- szeléseket (labdák, bóják, szak­könyvek) kaptak, a gyerekek pe­dig évi három alkalommal külön ajándékban részesülnek. A külön­Ez a kormány mindent megold Ne engedjük, hogy Gyöngyöst ellepje a szemét! A miniszterelnök úr a közelmúlt­ban értékelte az elmúlt másfél év kormányzati munkáját. Megdöb­benve hallottuk, hogy a 35-40 pontból álló programjukból kö­zel harmincat már megoldottak. Lássuk, mik is ezek! Rögtön megoldották az 1999. évre szóló nyugdíjemelést. 50 milliárd forintot elvettek a nyug­díjasoktól, amikor a pénzügymi­niszter úr és a miniszterelnök úr azt állították, hogy jobban járunk a 11%-kal, mint a 20%-os nyug­díjemeléssel. Az idei gyógyszer- áremelés teljesen nevetséges. A miniszter úr azt hangoztatta, hogy nem lesz áremelés január­ban, mégiscsak lett. A honvédsé­gen belül felelőtlen kijelentések egész sora hangzik el. A pénz­ügyminiszter és a miniszterelnök egyetem orvosi karára, de az ok­levelét Bécsben szerezte meg. A diploma kézbevétele után a pesti orvosi kar híres sebésze, Balassa János műtőse, majd asszisztense lett. 1862-ben egyetemi magánta­nári címet szerzett. 1868-ban a professzor helyettese lett. 1870- től 1897-ig a budapesti I. sz. Sebé­szeti Klinika nyilvános, rendes ta­nára, 1874-75-ben a tudomány- egyetem rektora is volt. Sokolda­lú, kiváló sebészként ismerték. A hólyagkő-műtétekkel kapcsolatos dolgozatait külföldi folyóiratok is közölték. Ő volt az Igazságügyi Orvosi Tanács első elnöke. Az ál­tala nagyon szeretett Erdőtelken hunyt el 1897. augusztus 6-án. Dr. Szecskó Károly, Eger böző tornákra benevező diákcsa­patok felszereléseiről az iskolának kell gondoskodnia. A torna összes résztvevője, egyébként a labdarúgással ösz- szefüggő logikai játékot kapott, az 1-3 helyezett éremdíjazásban ré­szesült. A Góliát utánpótlás erejét bizonyítja az a tény, hogy az el­múlt két évben az ország 64 csa­patából az előkelő 10. helyet sze­rezték meg azt egri diákok. A test­nevelő tanárok a munkájukat ön­zetlenül sportszeretetből végzik. A sportfelszerelést munkaruha­ként kapták. Heves megye össze­sen 2.452.820 forint összértékben kapott labdákat , sportfelszerelé­seket. Az ISM jó úton jár, mikor a Góliát SE-re bízta az utánpótlás szervezését, mivel az egy széles körben kiépített rendszert jelent. Nem szeretném ha megyénkben ez a jó szándék zsákutcába jutna, az információ hiánya miatt. Rüll Csaba, a Góliát McDonald 's Egyesület egri szervezője. úr 5-6 %-os inflációval riogatja az Európai Uniót. Bevezették a la­kástámogatási kedvezményt, de kinek? Ki tudja azt igénybe ven­ni? Megoldották a mezőgazdasá­gi problémákat úgy, hogy az 1999-re ígért támogatásokat sem kapták meg az igénylők, vagyis a gazdák. Tehát amit a Parlamentben a kormánytöbbség elfogadott, az mind szép és jó, de ennél már csak az lenne jobb, ha ezeket az intézkedéseket a lakosság is érzé­kelné. Igaz, hogy olyan kormány nem nagyon volt az utóbbi 30-40 évben, aki ennyire nagyra érté­kelte volna a saját tevékenységét. Igaz a közmondás: a cigány is a maga lovát dicséri. Ország János Istenmezeje Gyöngyös városa évről évre sze- metesebb lesz. Ezt nemcsak mi, gyöngyösi polgárok tapasztaljuk, de ugyanez a véleménye az or­szág más részéről idelátogatók­nak is. A város utcáin, terein, a városba vezető utak mentén hal­mozódik a szemét. Kondícióm javítása érdekében gyakran szoktam kocogni a Gyön­gyösre bevezető utak mentén. Ret­tenetesen elszomorító látvány, amikor az ember látja az utak mel­lett, az árkokban, a termőföldek szélén az évről évre halmozódó szemetet, a műanyag edényeket, zacskókat, törött üvegeket, autó­gumikat, építési törmeléket stb. Újabb jelenség, hogy már nem­csak egy-egy külön eldobott sze­metet látni, hanem a szeméttel telt zsákokat is az árokba dobják, va­gyis a „rendszerető” polgár az ott­honában zsákba gyűjtött szemetet a környező utak mentén helyezi el. A következmény persze az, hogy a kóbor állatok a zsákokat széttépik, szétrágják, a szél pedig beteríti velük a környező termőföl­deket is. Télen a hó, nyáron a zöld jótékonyan csökkenti ezt a lát­ványt, de ilyenkor, kora tavasszal igen siralmas az összkép. Tanulságos lehet bárki számá­ra, ha megszemlélné a Gyöngyös­halász, Gyöngyös-oroszi vagy Karácsond felé vezető utak kör­nyezetét. Egy város vonzerejét, il­letve imázsát (ha még jelenleg van ilyen) meghatározza a beve­zető utak tisztasága és az utcák állapota. Ne engedjük, hogy a várost el­lepje a szemét! Nem tudom, kinek az illetékes­ségéhez tartozik pontosan a jelen­legi állapot megállítása és javítása. Vannak elképzeléseim a válaszok­A közelmúltban ünnepeltük az 1848-as forradalom és szabadság- harc 152. évfordulóját. Ennek ap­ropóján osztom meg az olvasókkal az alábbiakat. Egercsehiben rám öröklődött egy kripta, amelynek egyik felirata a következő: „Ambrózy Mihály 1848-49-es hon- védtiszt. Szül. Csehi 1824. X. 3-án. Élt 69 évet. Meghalt: 1893-ban”. A helyi Beniczky család sír­boltjában ő az egyedüli, aki nem a Beniczky nevet viseli. A II. vi­lágháború előtt még szűk családi körben megemlékeztek a neve­zett honvédtisztről, mint a falu egyetlen ilyen emberéről. A hábo­rú után azonban még a családról sem illett beszélni, nemhogy egy '48-as tisztről megemlékezni. Legyen e pár sor a nevezett tisztre való emlékezésnek egy pi­ciny szikrája és az utókornak sze­rény tisztelete. ról is. Tudom, hogy elsősorban ne­künk, gyöngyösi polgároknak kell változtatnunk szemléletünkön. El­sősorban nekünk kell vigyáznunk környezetünk tisztaságára, mely megköveteli a megfelelő életvitelt, rendszeretetet és a környezet, ter­mészet szeretetét is. Ne használjuk a közterületek egész felületét sze­métdombnak, a városunkon átve­zető patakmedert szemétledobó- nak és az árkokat szemétgyűjtő he­lyeknek! Legyen merszünk szólni és figyelmeztetni polgártársainkat, ha szemetelni látjuk őket, de konf­liktushelyzetekben érezzük mel­lettünk a megfelelő hatóság erejét is. Legyenek kemények és szigorú­ak a követelmények a szemetelők ellen. Ne engedjük lepusztulni vá­rosunkat! Természetesen mi ma­gunk tehetünk legtöbbet a tiszta­ság érdekében, de sajnos nem va­gyunk egyformák... A másik érv a halmozódó sze­mét mellett a pénzhiány. Lehet, hogy kevés pénz jut gépekre, szál­lításra, takarításra, utcaseprőkre stb., de lehetnek olyan rendelkezé­sek is, melyek nem járnak kellő eredménnyel, pl. a városi szemét­telepre ha a polgár odaszállítja a szemetet és szabályszerűen el akarja helyezni, nem kevés össze­get fizet. Bár évente két alkalom­mal szemetet a városüzemeltetési hivatalban kiadott engedély birto­kában ingyen lehet szállítani a sze­méttelepre, de ez nem jár' mindig eredménnyel. Egyrészt ennek a rendelkezés­nek nagyobb nyilvánosságot kelle­ne adni, másrészt nem mindenki­nek elég az évi kétszeri szállítás. Érdekes volt, amit a szeméttelep őre elmondott, miután kifizettem a megfelelő tarifát a szemétszállítá­sért. Mostanában - mondotta - itt Szüleimtől és főleg nagyszüle- imtől tudtam meg az alábbi törté­netet: Micsinyei Pribóczy Beniczey Beniczky Györgyné, született Erzsébetvári Csiky Antó­nia nagyasszonynak nagybátyja volt Kis Ernő, az Aradon kivég­zett tábornok. A bánáti Eleméren van eltemetve, ahonnan a nagy­asszony is származott. A család talán ezért is szimpatizált a '48-as eszmékkel, és az ugyancsak föld- birtokos agglegényt, a '48-as Ambrózy tisztet is közelállónak ítélték. Időközben a nagyasszonynak meghalt egy 19 éves fia, akinek emlékére és a család temetkezési helyéül felépült a 2 föld alatti he­lyiségből és egy külszíni kápolná­ból álló családi sírbolt. Az öregedő agglegény és a nagyasszony megegyeztek, hogy lakásának és a birtoknak fejében jártak feletteseim. Nézelődés köz­ben valaki utánfutóval szemetet hozott, és a lerakodási díj hallatán megfordultak, majd 100-200 mé­terrel távolabb az egészet az árok­ba öntötték a szemünk láttára, és mi némán szemléltük. Tudom, hogy a telep fenntartása pénzbe kerül, de mérlegelni kellene, hogy az így beszedett pénz értéke fede­zi-e azt a értékvesztést, melyet a városkörnyéki szemétkupacok lát­ványa okoz Gyöngyös városának. Egy észak-afrikai országban ta­pasztaltam: gyönyörű természeti tájakon utaztunk, s onnan tudtuk meg, hogy egy település felé köze­ledünk, hogy mind több szemetet lehetett látni az út mentén, s ami­kor már csaknem folyamatosan látni lehetett a szeméthalmokat, már az első házakat is elértük. Bár közvetlenül nem tartozik a szemétügyhöz, de az is bosszant­ja a gyöngyösi polgárt, hogy té­len, ha leesik 10-20 cm hó, a vá­ros központjában is - pl. a Fő té­ren - napokig tapossuk a latya­kot, majd később csúszkálhatunk a hóbuckákon. Négy-öt ember egy-két nap alatt el tudná lapátolni a havat, s ugyanakkor nem kevés személy­nek fizetünk szociális és munka­nélküli-segélyt a polgárok adójá­ból. Az igazságos közteherviselés lehetőségeit talán az ilyen terüle­tekre is ki kellene terjeszteni. Lehet, hogy felvetéseim nem voltak helytállók, vagy más módon kellene megoldani a problémát, de én csak a városunkért aggódom. Magyarország jelenleg Európa felé tart, csak nehogy pár év múlva - ha ez a tendencia folytatódik - máshol találjuk magunkat. Dr. Gulyás Zoltán egy gyöngyösi polgár elhelyezik elhunyta után a sír­boltban. így is történt. Szeretném megemlíteni, hogy az Ambrózy-házban mű­ködött, illetve indult meg a pos­tai tevékenység Egercsehi, Bekölcze és Szűcs községek ré­szére. Székesfehérvárról hoza­tott a család postáskisasszonyo­kat Nemes Liebzhardt Etelka és Annuska személyében, akik 2 emberöltőn át az Ambrózy- házban működtek. Mindketten a csehi temető­ben nyugosznak. így őrzi az öregúr nevét a mai napig a (volt) lakása és a cselédeinek otthont adó Ambrózy- udvar. Ebben az udvarban van egyéb­ként a falu 700 éves fennállásá­nak tiszteletére létrehozott falu­ház is. B. A. Egercsehi Mátrafüredi üdülés A hevesi Idősek és Mozgásfogya­tékosok Szociális Otthonából Farkas Mariann igazgatónő szer­vezésével indult egy tizenhat fős csapat és négy kísérő dolgozónő nyolcnapos üdülésre a Mátrába. Mátrafüred volt a fő cél, ahol egy most nyílt Frankó Panzió ne­vű üdülő fogadott. Mi voltunk az első lakók. Igazi kis Paradicsom. A szobák szépek, kényelmesek. A mozgáskorlátozottak részére is biztosított a hely. A kilátás gyönyörű. Igen kedves fogadta­tásban részesültünk az üdülőtu­lajdonos és a családja részéről. Pár kirándulónap is volt. Is­merkedtünk a Mátra nevezetes­ségeivel. Köszönet az igazgatónőnek és azoknak a gondozónőknek, akik ebben a szép üdülésben ré­szesítettek bennünket. Kiss Ferencné (Ibolya néni) lakó Farsangi bál Örömmel tudatjuk, hogy a HMÖ Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthonában megtartottuk ha­gyományos farsangi bálunkat. Áz otthon lakói lelkesen készül­tek a jeles vidám napra. Az ebédlőt a foglalkoztatóban ké­szült díszekkel díszítettük. Na­gyon sokan jelmezbe öltöztek, úgy bentlakók, mint dolgozók. A megfáradt, megöregedett ar­cok ezen a napon mind derűsek voltak. A talpalávalót Molnár Kálmán szolgáltatta. Az est fénypontja a szívkirály- és a szívkirálynő-választás volt. A nyertesek koronát és szív alakú tortát kaptak. A felejthetetlen nap emlékét nemcsak az otthon­ban lakók szíve őrzi, hanem fénykép- és videofelvétel is. Kakuk János „szívkirály” Sok is lehet a 20 cm A Török fürdőben kezelésen hal­lottam, hogy a nagy medencében a vizet 20 cm-rel tervezik meg­emelni. Azonnal tollat ragadtam, és sietek önöknek aggályaimat ezzel kapcsolatban megírni. Nekünk, betegeknek a tornát éppen a vízben ülve, a körkörös betonülőkéken kell végezni. Ott a víz ilyenkor a szánkig ér. Most ha megemelik 20 cm-rel, ellepi az arcunkat. így éppen a legfon­tosabb gyakorlatainkat nem tud­nánk végezni. A második prob­lémám: hogy ha 20 cm-rel emel­kedik a medence vízszintje, ak­kor ellepi a víz a járdát körös-kö­rül, amelyik idáig száraz volt és biztonságos. Sajnos, kapaszko­dó csak kettő helyen van. Hogyan tudunk a merev és nehezen mozgó térdeinkkel, lá­bainkkal közlekedni? Tisztelettel: özvegy Elek Lászlóné 77 éves nyugdíjas könyvtáros Recsk, Hunyadi u. 9. Mit őriz a Beniczky-család sírboltja? Áldaüan állapotok Emléktomát szerveznének Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek követ­kezménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket csupán érkezé­si sorrendben tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, maximum 1-2 gépelt oldal terje­delemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. 1995-öt írtunk, amikor Eger­ben, a Dr. Hibay Károly utcá­ban útburkolatot cseréltek. A régi aszfaltra, a mindkét olda­lon meglévő járdára a gyér au­tósforgalom ellenére ráfért a felújítás, az áldatlan állapotok azonban ekkor kezdődtek. Az úttest kivitelezése már önma­gában is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. A munkála­toknak áldozatul estek a járdák és a gyalogosok is. Az amúgy is túl nagy kockakövek között óriási hézagok tátonganak, ami a legtöbb közlekedő, a nők, a babakocsival, tolókocsival, sőt kerékpárral közlekedők életét keseríti meg. Ugyanakkor a bel­város közepén az autósforga­lom sokszorosára nőtt. Járda hiányában a gépkocsik az utca teljes szélességét kihasznál- vam igen gyakran közvetlenül az ott lakók ablakai és ajtajai előtt suhannak el, nem törődve sem az ebből fakadó veszé­lyekkel, sem azzal, hogy mind­ezt az óvodába és a felnőtt kí­sérő nélkül iskolába igyekvő gyerekek között, az egyre gya­koribb, már-már tettlegességgé fajuló nézeteltérések közepette teszik. Meddig tehetik mindezt? Meddig burkolózhat még a Pol­gármesteri Hivatal illetékes iro­dája paragrafusok mögé, kor­hűségre, szűk keresztmetszetre hivatkozva, így próbálván lep­lezni, hogy nem mérték fel in­tézkedéseik következményeit, meggondolatlanul, sőt hibásan nyúltak hozzá egy kialakult és jól bevált rendhez. Talán egy halálos baleset kell hozzá, hogy a Hivatal érdemben fog­lalkozzon a kérdéssel? A Heves Megyei Hírlap 1998. július 15-i száma írta Gönczöl Katalint, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát idézve: „A műemléket nem lehet buldó­zerrel lerombolni, s az utcák sin­csenek gumiból. Ha tetszik, ha nem, a meglévő adottságokhoz kell alkalmazkodni..." Úgy tű­nik, a Hibay Károly utca ez alól kivétel, pedig régen (1995-ig) egy nagyon hangulatos, barátsá­gos helye volt városunknak. Az utca lakosai gyors és hat­hatós intézkedéseket kértek és kérnek, sőt követelnek, mert úgy vélik, nemcsak a turisták­nak, hanem nekik is joguk van saját városukban emberi körül­mények között élni, ráadásul az 1998. évi I. törvény a gyalo­gosok védelméről mintha rájuk is vonatkozna... Név és cím a szerkőben Az apci Cigány Kisebbségi Ön- kormányzat, valamint a „Lungo Drom” Cigány Polgári Szövetség apci szervezete nevében az aláb­bi kéréssel fordulunk Önhöz. 2000 májusában szeretnénk megrendezni az apci roma napot. A roma nap alkalmából szeret­nénk egy labdarúgótornát ren­dezni, ami a Serfőző István-em- léktorna nevet viselné. Serfőző István,' mint aktív labdarúgó, mint edző-szertáros tett annyit községünk sportéletéért, a fiata­lok egészséges, futballszerető ne­veléséért, hogy ha már életében nem becsültük eléggé, legalább halála után őrizzük emlékét. Raj­ta keresztül, az ő emberi és sport­emberi nagyságán keresztül, an­nak méltóságával szeretnénk mindazok előtt az elhunytak előtt tisztelegni, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak közsé­günk labdarúgásáért. Példaképek voltak emberi és sportemberi magatartásukkal fiataljaink előtt. Mivel lehetőségünk szűkös, ezért fordulunk településünk vál­lalkozói felé kérésünkkel. Segítsék módjuk, lehetőségük szerint a torna sikeres megrende­zését. Mi csak azt tudjuk ígérni ennek fejében, hogy leendő szponzoraink nevét a Heves Me­gyei Hírlapban, az Apci Hírekben leközöljük, valamint a rendez­vény ideje alatt látható helyen kiplakátoljuk. Kérjük az Ön szíves támoga­tását, hogy az Apci Torna Egy­lettel karöltve minden évben megrendezhessük a Serfőző Ist- ván-emléktornát, így megsze­rettethessük községünk fiatalja­ival a labdarúgást, ezen keresz­tül községünk már elhunyt és még élő nagyjainak tiszteletét kivívjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents