Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25 / 71. szám
2000. Március 25., szombat hírlap A jövő a programfinanszírozásé- A területrendezési terv szorosan együtt értelmezendő a területfejlesztési programmal, lévén ez utóbbi célja, hogy mindenkinek a lakóhelyén teremtsen elfogadható életminőséget, a gazdasági lehetőségeket figyelembe véve lehetőség szerint ott helyben biztosítsa többek között az energiarendszereket, az úthálózatot, az ivóvizet, a szennyvízcsatorna-hálózatot, de legyen a közelben munkalehetőség, és minden, az életminőséghez szorosan kapcsolódó szolgáltatás is, legyen szó oktatásról, kultúráról, egészségügyről, vásárlásról, pihenésről, rekreációról. Minderről Kun Zoltán, a Heves Megyei Önkormányzati Hivatal Területfejlesztési Igazgatóságának vezetője beszélt annak kapcsán, hogy a megyei közgyűlés következő ülésén terítékre kerül a már korábban megvitatott országos területrendezési tervhez igazodó megyei területrendezési terv programja. MAGAZIN Heves Megyei Hírlap - 7. oldal „Engedjétek hozzám a kisdedeket” Katolikus óvoda létesülne a megyeszékhelyen Méltányolható igénye a katolikus egyháznak, hogy ne csak általános, közép- és főiskolája legyen a városban, hanem óvodája is. Végül is a családon kívüli nevelés ott kezdődik, ott alakítják elsőként a gyerek gondolkodásmódját. De hogy átadja-e, s ha igen, melyik intézményét az önkormányzat, arról a közgyűlés tagjainak kell dönteniük. Eger Heves megye- Alapvetően mi célt szolgál a megyei területrendezési terv?- Ez kettős célt szolgál. Először is azt: a teriiletfelhasználás oldaláról biztosítsa, hogy a már említett életminőségi elemeket oda lehessen vinni, telepíteni a lakossághoz, illetve adjon lehetőséget ezeknek a fejlesztéséhez. Szabályozza le, hogy az adott területen épülhessenek utak, vasutak, energiarendszerek, legyen hely ipari telepek, üdülőterületek, bevásárlóközpontok számára. Másfelől pedig azt a célt is szolgálja, hogy ez a területfelhasználás ne lehessen korlátlan. Azaz: nemcsak a magunk, hanem a jövő generációi számára szabályozzuk ezeket a folyamatokat. Például ne engedjük a földet, a természet értékeit kifosztani, meghagyva ezzel utódaink számára is a megélhetési forrásokat. Ilyen korlát lehet többek között az, hogy védjük a jövő energiabázisait, ne szenynyezzük el az ivóvizeket és a gyógyvizeket, ne herdáljuk el az ásványi anyagokat, ne taroljuk le az erdőket, védjük az élőhelyeket. Másik korlát lehet az örökségvédelem, hiszen a múlt értékeit, a tájkultúrát, a műemlékeket, a kulturális hagyományokat szintén óvnunk kell. Felfogásunk szerint a harmadik korlátnak az egészségvédelemnek kell lennie. Itt arra gondolok, hogy például a szennyezett vizekhez, a rossz levegőjű területekre már ne engedjünk újabb szennyező tevékenységet, ipartelepítéseket. Negyedik korlátként pedig gondolnunk kell a rendkívüli helyzetek esetén a katasztrófavédelemhez szükséges szabályzókra is. Hogy e kérdéskörnek csupán egy területét érintsem: biztosítanunk kell olyan tározókat, ártereket, ahová a megáradt folyóinkból a fölösleges vízmennyiséget elvezethetjük. Az említettek persze csak egy- egy részletét képezik ezen összetett problémának, a példákat még sokáig lehetne sorolni. Ahhoz ugyanakkor, hogy mindezekre megoldást találjunk, feltétlenül kompromisszumokra van szükség. Egyrészt azért, hogy biztosíthassuk a fenntartható fejlődést, másrészt pedig azért, mert nyilván lesznek olyan területek, ahol a mostani tevékenységeknek új irányt kell szabnunk. Hogy az érthetőség kedvéért megint csak éljek egy példával: Párád térségében a fauna védelmében újabb ólomüveggyártó üzem telepítésére már nem lenne szabad engedélyt kiadni. Az ilyen jellegű területeken az idegenforgalomból, az erdőből és az ezekhez kapcsolható tevékenységekből kell majd biztosítani a jelenleginél jobban és szélesebb lakossági kört érintően a megélhetési feltételeket. Mindezen gondolatok ugyanakkor természetesen nemcsak a megyei rendezési szabályozási tervnek általános elemei, hanem az országos programnak is.- Jelenleg hol tart az említett országos program megyei leképezése?- Örömmel mondhatom, talán csak Csongrád megye tart még ott, ahol mi. Sőt arról is beszámolhatok, hogy már a Tisza-tóra is elkészült a rendezési terv, míg a másik kiemelt területre, a Bükki Nemzeti Parkra már a '90-es évek eleje óta létezik egy egyeztetési anyag. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a településeken is egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a munka. Ennek megyei jelentősége egyébként azért nagy, mert két nemzeti park is található szű- kebb pátriánk területén: a Bükki Nemzeti Park és a Tisza-tó poroszlói öble révén a Hortobágyi Nemzeti Park, emellett van két kiemelt idegenforgalmi térségünk is, a mátra-bükki és a Ti- sza-tavi üdülőtérség, vannak védett természeti területeink, gazdag élőhelyeink, számtalan történelmi, kulturális és idegenforgalmi értékkel, műemlékkel rendelkezünk, s rendkívül gazdag és értékes a termelési kultúránk - elég csak szőlő- és borkultúránkra gondolni,- Csakhogy ezekről az értékekről már jó ideje tudomásunk van, mégis csak most készül ilyen átfogó program. Mi ennek az oka?- Mindez összefügg az európai uniós (EU) csatlakozásra való felkészülésünkkel. Az előkészítő folyamatban ugyanis az EU már megköveteli, a tőkebefektetők pedig igénylik, hogy tudják azt, milyen feltételek közé fektetnek be. Úgy ide nem jön senki, hogy rendezési tervek hiányában például zöldmezős beruházást hajt végre, majd utóbb rendkívül költséges környezetvédelmi pót- beruházásokra kötelezzük csak azért, mert menet közben a területfelhasználást, a rendezési tervet illetően „meggondolta magát” a település, a kistérség vagy a megye, esetleg a módosított központi szabályozás okán. Ugyanakkor most készülnek a területfejlesztési programok, ezeknek a megvalósításához pedig biztosítani kell a területfelhasználást. A helyzetet ráadásul nehezíti az a tény, hogy ilyen típusú munka 10-15 éve nem igazán volt, a korábbi tervek pedig a gazdaság szerkezetének radikális átalakulásával, a lakossági elvárások változásával, az új követelményrendszerek megjelenésével elavulttá váltak.- Ezek - miként el is hangzott - rendkívül összetett kérdések, amelyek sok helyen komoly érdeksérelmeket okozhatnak. A megyei program mennyiben találkozott a települések elképzeléseivel?- Ma azt érezzük, hogy a rendezési tervek kérdése a településeken egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, lásd például a szilárdhulladék-kezelés problémáját, a lőrinci pernyehányó ügyét, vagy akár az ipartelepítésekkel kapcsolatos elképzeléseket. Ugyanakkor azonban az önkormányzatok és a lakosság sem érzékeli azt, hogy a rendezési tervek hierarchikusan és - az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos állásfoglalásával - kötelezően egymásra épülnek. Azaz: az országosat a megyeiben, a megyeit pedig a települési rendezési tervekben kötelezően figyelembe kell venni. Az igazgatóságunk éppen ezért szakmailag azt javasolja a megyei közgyűlésnek, mint döntéshozó testületnek, hogy kétfordulós egyeztetésben foglalkozzon a kérdéssel. így ugyanis lenne időnk arra, hogy meg tudjuk vitatni, ki tudjuk értékelni a fontos kérdéseket, és el tudjuk majd fogadtatni a településekkel a rendezési szabályozás és a fejlesztési elképzelések ütköztetéséből létrejövő kompromisszumos megoldásokat. Mindezt már csak azért is ebben a formában javasoljuk kezelni, mert az önkormányzatoktól a korábban tárgyalt országos rendezési tervhez nagyon kevés véleményt kaptunk.- Vannak-e már döntési pontok?- Vannak, amelyekből most kettőt emelnék ki: az egyik a közlekedés, a másik a települési tér- szerkezet kialakítása. Az előbbinél megyénk számára - a két másik északi megyével, Nógráddal és Borsoddal együtt - rendkívül fontos fejlesztési kérdés az, hogy az M3-as autópályával összekössük az észak-hevesi, ózdi térséget, illetve Szlovákiának a határ ezen szakaszához közel eső területeit. Ez nemcsak a tőkemozgást, hanem az idegenforgalmat, az áruszállítást is elősegíti, de egyáltalán a lakosság szabadabb mozgása miatt is nagy jelentőséggel bír. Itt egyébként két alternatíva merült föl: az egyik szerint a Tama völgyén át, a másik szerint pedig az Eger-patak völgyén át * folytatódna a Dunaújváros-Kecskemét-Szolnok -Eger vonalon a majdani M8-as jelű gyorsforgalmi út az említett északi régióba. Komoly gond azonban, hogy ezen változatok közül egyik sem szerepel az országos rendezési tervben, amely így számunkra szakmailag teljesen elfogadhatatlan. Ne felejtsük el, hogy egy depressziós, elmaradott, felzárkóztatásra szoruló térségről van szó.- És mi a helyzet a településszerkezet-kialakítással?- Itt az a legfontosabb kérdés, hogy a meglévő kisebb térségszervező városokat milyen funkciókkal erősítjük majd meg, illetve melyek azok a körzetszervező községek, amelyeket tudatosan, programszerűen, a környező településeket is ellátó szerepkörrel kell felruházni. Ezek közül lesznek olyanok, amelyek már a közeljövőben kisvárossá fejlődhetnek. A megyei területrendezési terv programjait taglaló, s a megyei közgyűlés elé kerülő előterjesztésben szereplő határozati javaslat Bélapátfalvát, Kiskörét, Recsket vagy Sirokot és Kált vagy Verpelétet nevezi meg, mint körzetközponttá, illetve kisvárossá fejlesztendő településeket. Ugyanakkor a felsoroltakon túl Apc, Visonta, Abasár, Tamaméra, Verpelét vagy Kál, Sírok vagy Recsk térségében jelentősebb ipari terület kijelölésével is számol az anyag. Ezeket a településeket természetesen céltudatosan kell támogatni, ám itt azt is meg kell jegyeznem, hogy a felsoroltak kijelölése nem tekinthető szentírásnak, ugyanis az adott kistérségen belüli mozgások és akarat alapján választódhatnak ki a természetes mikrokörzeti központok.- És mi lesz a sorsa a többi településnek?- Ez jelenti azt a szakmai kihívást, amelyre még ebben az esztendőben megoldást kell találnunk. Nagyon jó lenne, ha minden kistérség még az idén elkészítené az operatív fejlesztési programját, amelyben - az egyes települések legkedvezőbb adottságait figyelembe véve - megegyeznének a feladat- és funkció- megosztásban. Jövőre ugyanis már programfinanszírozás lesz, azaz egy-egy elfogadott kistérségi területfejlesztési programot fognak támogatni a területfejlesztési tanácsok és az állami alapok is. Ezzel - szemben a jelen gyakorlatra jellemző „mindenki mindent akar” elvvel - a funkciómegosztás elvén kialakított célok megvalósításának támogatására nyílhat lehetőség, méghozzá az eddiginél talán nagyobb garanciák mellett. KÜHNE GÁBOR Farkas apuka cseppet sem bánná, ha a Deák Ferenc úti óvodát, ahová kislánya jár, továbbra is az önkormányzat működtetné. Azt persze egy percig sem vitatja, hogy szükség lehet a városban egy keresztény szellemiségű intézményre is, ahová azok a szülők vihetik gyermekeiket, akik mélyen vallásosak. Farkasék viszont nem ilyenek, s világnézetükkel nincsenek egyedül. Ez abból a közvélemény-kutatásból is kiderült, amelyet a polgármesteri hivatal közoktatási irodája végzett a reformprogramja miatt is közkedvelt, a város centrumában található óvodában. A szándéknyilatkozat kérdései így szóltak: Akarja-e Ön, hogy a Deák Ferenc úti Óvoda a Katolikus Egyház fenntartásába kerüljön? A válaszlehetőségek: igen, nem. Amennyiben az egyházhoz kerül, gyermekemet 1. továbbra is ebbe az óvodába kívánom járatni, 2. nem kívánom ebbe az óvodába járatni. Farkas József kitöltötte a szándéknyilatkozatot, aláírásával hitelesítette, s határidőre leadta azt.- Az óvodában már eddig is volt hittanóra - mondja a férfi. - A kislányomat érdekelte, ezért nem bántuk, ha részt vett a foglalkozásokon. Nem árt, ha megismerkedik a kicsik számára is felfogható bibliai történetekkel. Azt azonban szükségtelennek tartjuk, hogy a mesefigurák helyett a feszületet lássák a gyerekek a falon, s azt is, hogy imádkozással kezdjék a napot. Van, aki azzal érvel, hogy az egyház nem tanít semmi rosszra. Ugyanakkor az óvónők jelenleg sem tanítják rosszra a gyerekeinket, a szülők teljes mértékben elégedettek a képzéssel. Farkas apuka nézeteit többen is osztják. Olyannyira, hogy a visszaérkezett kérdőívek tanúsága szerint csupán négyen szeretnék, hogy az intézmény az egyház fenntartásába kerüljön. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a jelenlegi 93-as összlétszámból 71 kisgyerek marad szeptembertől óvodáskorú. A 71 családból 43 adott írásos választ a felmérést végző önkormányzatnak. Közülük jelölték be négyen az „igen” választ. Amennyiben úgy tekintjük, hogy a hallgatás beleegyezés, még mindig kisebbségben maradnak az egyházi fenntartást igénylők. Pásztor Gyulától, a közoktatási iroda helyettes vezetőjétől megtudtuk, hogy Czakó István kanonok kereste meg a polgármestert azzal a kéréssel: átvennének az önkormányzattól egy óvodát azért, hogy a képzési lánc teljes lehessen. Kezdetben két óvodát jelöltek meg, nevezetesen a Farkasvölgy és a Deák Ferenc útit, melyek közül egyet szívesen átvennének. Valamikor a Farkasvölgy úti óvoda egyébként is egyházi tulajdonban volt. Hanem a ké- sőbbiekben Czakó kanonok úr meggondolta magát, s inkább a Deák Ferenc úti épületet választotta azzal az indokkal, hogy az közelebb található az iskolájukhoz. Kérdezhetnénk: mihez képest? Ugyanis a térképet nézegetve a Farkasvölgy úti és a Deák Ferenc úti között csaknem félúton található a katolikus általános iskola. Az sem hallgatható el, hogy bár az előbbi csinosítására is sokat költött az önkormányzat, korántsem olyan kifogástalan állapotú és felszereltségű, mint az utóbbi. Az önkormányzat számára nem teher 18 óvodája fenntartása, nem igyekszik megszabadulni egyiktől sem. Ugyanakkor belátják - elfogadva a vallásos szülők igényét is -, hogy egy ekkora városban működhetne katolikus óvoda. Az oktatási és közalkalmazotti törvény előírása alapján volt kíváncsi a közoktatási iroda a szülők, a nevelők, a közalkalmazottak és a szakszervezet véleményére. Mindezek ismeretében a polgármester meghatározta az új feladatot: folytassák a tárgyalásokat az egyházzal.- Több szülői értekezletet is tartottunk ez ügyben - mondja Bótáné Anga Mária, az intézményt vezető óvónő. - A munkatársaimmal együtt úgy véljük, hogy számunkra továbbra is csak a gyerekek lesznek a fontosak. Történjék az, ami a legjobb nekik, mint ahogy mindig is ez volt nálunk a lényeg. Közalkalmazottak vagyunk, s az, hogy ki lesz a fenntartónk, nem rajtunk múlik, hanem a közgyűlésen. Tudjuk, hogy a kellő információk birtokában helyesen döntenek a képviselők. Czakó István kanonok: - A demokrácia szükségszerűen lassú. A polgármester egy személyben nem dönthet, csak a közgyűlés, talán áprilisban. Ugyanakkor a behatás a napokban volt, s azért jelöltük ki ezt az épületet, hogy a szülők tudjanak választani. Az oktatási tanácsnokunk, Kalló Lászlóné azt mondta a szülői értekezleten, hogy a katolikus óvodában az istenszeretetre, a felebaráti szeretetre, szelídségre, alázatosságra és engedelmességre nevelik a gyermekeket. Az egyik hozzászóló így reagált: nem akarja, hogy az ő gyerekét így neveljék, mert akik ezen elvek szerint élnek, azok nem érvényesülnek a társadalomban... Az óvodát felmenő rendszerben akarjuk átvenni, a már ott lévő gyerekekre nem kényszerítjük rá a katolikus szellemet. Akiket viszont most vesznek fel, azokat eszerint neveljük.- Érthetem ezt úgy, hogy önök máris biztosak abban: a közgyűlés az egyház javára dönt?- Ha nem így határoznak, akkor nem lesz Egerben katolikus óvoda. Mi nem akarunk vihart. NÉGYESSY ZITA A Deák Ferenc úti épület. Közelebb az iskolához. Játék az óvodában. A frissen felvett gyerekeket már katolikus szellemben nevelnék.
