Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-11 / 60. szám

1$ 2000. Március 11., szombat HÍRLAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal •ak Venez'1 Splendido camevale di Venezia! rí Szent Márk térre nem könnyű eljutni. No nem mint­ha el lehetne té­vedni Velence utcáin, hiszen lép- ten-nyomon nyilak mutatják a házak falán az irányt, ha­nem azért nehéz a Piazza San Marco felé haladó út­ja, mert a karneváli hangulat már az egész várost a hatalmá­ba kerítette, jelmezbe öltözöttek tűnnek fel mindenütt, a kis tereken alkalmi mutatvá­nyosok késztetik megállásra az embert. Nem lehet csak úgy végigrobogni a városon, ke­resztül a Canal Grandén átívelő ötszáz éves Rialto hídon, hogy a messziről érkezett vándor eljusson a térre, amely az idén is a camevale centruma. Tizenkét napon át, február 25-től március 7-ig karneváli hangulatban ég a város. Vétek ilyenkor a Canal Grande vaporet tójára szállni, hogy az ember vízi úton jusson a Szent Márk tér­re. Gyalogosan kell most a velencei karneválban a híres piazza felé indulni. Az embert néhány lépés után már elhódítja a színes forga­tag, azon kapja magát, hogy karnevál-függővé vált, szédítő- en magához szorította a város, amelynek minden darabkája egy kis történelem. Ha az ember-busszal vagy gépkocsival érkezik, akkor már a Piazzale Románál ha vonattal, akkor a Stazione Ferroviamnál elkezdődik minden. Hivatásos és alkalmi kozmetikusok ajánlkoznak, hogy arcára egy mascherát pingáljanak, igazán kár lenne az embernek kifestetlenül belecsöppenni ebbe a karneváli zuhatagba. Ha az érkező úgy dönt, hogy nem pingáltat, akkor ked­vére válogathat a látványos és gazdagon díszített maszkok között. De vannak ruhák, köpenyek is, hogy az ember pil­lanatok alatt a középkori Velence polgárainak öltözéké­ben pompázva indulhasson a Szent Márk tér felé. Persze, az efféle vett jelmez labdá­ba sem rúghat a nagy megmérette­tésen, a Maschera piu bella del Camevale di Venezia 2000 büszke cím elhó- dításáért induló versengésben. A csata a kitün­tetésért a Szent Márk tér nyugati oldalán felállított színpadon folyik. Március 3-án, pén­teken fél öttől. Pontosabban^ már ko­' jmé | ra délelőttől, hiszen a jelmezesek ott sétálnak a téren és a tengerparton. Ilyenkor bárki a kö­zelükbe mehet, fotózhatja őket, a maszkos jelmezesek készséggel pó- mindenkivel haj­landók fényképet csinálni. Velencében ilyenkor is a tu­rista az úr, érezheti, hogy ér­te rendezték az egész karne­vált, az ő kedvéért öltött színpompás korhű masche-rát a fél város. Maguknál a jelmezek­nél érdemes elidőzni egy kicsit. Fantáziadús ruhaköltemények ezek, általában a középkor és a re­neszánsz vezérfonalát követve motí­vumaikban. A többi az alkotóra van bízva. Van, aki megelégszik az akkori nemesség öltözékének tolmácsolásával, mások különbö­ző plusz omamentációval díszítik a jelmezt, me­lyek többségéhez maszk is dukál. Vannak eredeti elképzelések is. Ezek közül az idei velencei fesztiválon a pálmát A zongorista és a balerina című kompozíció vitte el. A fehér zon­gora tetejére erősített forgó tányéron álló élő ba­lerina lejtette táncát a szintén élő pianista játéká­ra, miközben a kerekekre szerelt és villanymotor­ral meghajtott hangszer haladt a Szent Márk téren. A jelmezek megmérettetésére a világ minden tá­járól érkeztek, Ausztráliától Kanadáig, Brazíliától Japánig. A legtöbben az olasz tájakról és Francia­honból jöttek. Igaz, a középkor és a reneszánsz ruha- viselete e két ország­ban volt a leggazdagabb, illő hát, hogy a mai utó­dok is méltón őrizzék őse­ik világelsőségét az öltöz­ködés terén. Nincs hát könnyű helyzetben a zsűri, melynek elnö­ke Fabio Momo, aki egyben a fesztivál elnöke is. Rövid tanácskozás után a grémium előbb tíz jelmezt vissza­szólít a színpadra, majd a kisebb díjak kiosztása után bejelenti, hogy a Le tittadini invisibili, azaz A láthatat­lan városlakók címmel versenyző olasz hármas (két nő és egy férfi) jelmeze találtatott a legjobbnak. A konfe­ranszié magyarázatként közli, hogy a zsűri nemcsak a jelmez esztétikumát, hanem a versenyzők ötletességét is díjazta. Milyenek voltak az invisibilek, azaz a láthatatla­nok? A reneszánsz gazdagon díszített öltözékét visel­ték, miközben fejüket ék alakú, ezüstös, különböző gombokkal és huzalokkal ellátott doboz takarta. Múlt és jövő ötvözése, a felvilágosodás színpompás öltözé­ke, a jövő gépies sivárságával párosítva. A külső szép, ám a mai városlakó egyre jobban visszahúzódik, eltű­nik a gépiesedő világban. A verseny után a közönség még hosszan ünnepli a jelmezeseket, akik lejönnek a színpadról, közel az al­kalmi korláttal elválasztott publikumhoz. A győzte­sek körbejárnak és mindenWvel kezet fognak, aki a jobbját nyújtja. Fabio Momo pedig egyetlen szót használ, amikor a karneválról kérdezem: Splendido! - mondja, és moso­lyog. Hát igen, valóban csodálatos volt! MIHÁLY TOMPA Z. A gyöngyösi Liberális Klub vendége volt legutóbb Jancsó Miklós filmrendező, az „évszázad magyar filmjének” választott Szegénylegények alkotója. A művész újságírók kérdéseire válaszolva elmondta: ő maga mint­egy 20 évvel ezelőtt látta utoljára a Szegényle­gényeket, így aztán már fogalma sincs arról, hogy tényleg jó-e a film.- Arra sem tudok egyszerűen válaszolni, hogy ma, 2000-ben mit mond ez a film. A leg­kisebb fiamat tavaly rávette az édesanyja, hogy nézze meg. Nos, nem tudta végigülni. Idén viszont végignézte. Szóval nem tudom.- Az kétségtelen, hogy nem a „közönség- film" kategóriába sorolható...- Szerintem nincs olyan, hogy közönség­film meg művészfilm. Minden alkotás kö­zönséget keres magának. Persze, az is tény, hogy az emberek egy része nem a mozgókép miatt megy moziba, hanem azért, mert ott az ötliteres popcorn és a másfél literes kóla „felszívható. ” Nagy kár, hogy megtiltották a dohányzást a mozikban, ha lehetne, akkor talán többen is bemennének. Az is igaz per­sze, hogy vannak olyan alkotások, amiket ez a - mondjuk így - popcornos társaság is megnéz, és mások is kíváncsiak rá. És van­Minden film közönséget nak, amiket inkább csak az egyik vagy a má- - Az Anyád... megállná a helyét a multiple­sik „csapat”. De talán nem ez az igazán lé- xekben is, vagy inkább a kisebb, mondjuk nyeges. A franciák csináltak egy mozit, ahol úgy, művészmozikban számíthat sikerre? matracok voltak, le lehetett dőlni. Marha - Lehet, hogy érdemes lenne a multiplex- nagy sikere volt. ben is kipróbálni. Ahol öt-hat filmet vetítenek,- Ugorjunk egy nagyot: a legújabb film, az ott lehet, hogy az egyik terembe az Anyád...-ra Anyád! A szúnyogok című - ami tulajdonkép- is bemennének. Ha másért nem, mert magyar, pen a Nekem lámpást adott az úr-nak a folyta- - Jancsó Miklós egy „önálló fejezet" a ma- tása, milyen a visszhangot váltott ki? gyár film történetében. Hogyan értékeli a saját- Megint a fiammal jövök elő: a barátaival helyzetét, szerepét a honi filmművészetben? megnézték. Az a furcsa helyzet volt, hogy - Na, erre a kérdésre nem lehet válaszolni, előbb látták az Anyád-at, utána a Lámpást. Mit tudom én, hogy hogyan értékelem ma- Azt mondták, az újabb a jobb. Szerintem nem gam... jó sorrendben nézték. Hogy mit várok tőle? Legfeljebb azon szoktam elgondolkodni, Nézd: a film az pénzkérdés. Egy - maradjunk hogy ha a tisztes szakmámban - jogi egyete- ennél a besorolásnál - úgynevezett közönség- met végeztem - dolgoztam volna, akkor jobb film minimum 16 kópiával megy országszerte, lenne-e nekem. Azt hiszem, nem. Szerettem és A Lámpás két kópiával „csinált” negyvenezres szeretem a filmet, jó buli volt csinálni. És most nézőszámot. Az Anyád... is két tekerccsel is jó buli. Az utóbbi két film pedig kimondot- megy, esetleg majd hárommal, bár az milliós tan játék volt, nagyokat marhultunk költség. De szerintem ezt a filmet is megnézik Grunwalsky Ferivel, meg a többiekkel. Nagyon majd negyvenezren. Talán többen is. Nem tu- jó velük együtt dolgozni, dóm. _____________________________ lESPéi J ancsó Miklós feleségével

Next

/
Thumbnails
Contents