Heves Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-10 / 34. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2 3 2000. Február 10., csütörtök Sfll A körjegyzőség törvényes Mi lesz veled, Török fürdő? A Heves Megyei Hírlap 2000. ja­nuár 24-i számában Törvényes-e a siroki körjegyzőség? címmel olvasói levél jelent meg Huszár István volt polgármester tollá­ból. Huszár úr a kérdésére adott válaszával megszólította hivata­lunkat, ezért kénytelen vagyok levelére, egyéni véleményére - ami a vonatkozó rendelkezések félremagyarázásán alapul - vála­szolni. Az önkormányzati törvény 39. § (1) bekezdése főszabályként ajánlja, hogy az ezernél kevesebb lakosságszámú települések hoz­zanak létre körjegyzőséget, majd rögzíti, hogy ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú köz­ség tagként is részt vehet kör­jegyzőségben, körjegyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A törvény rendelkezéseiből világosan és egyértelműen kö­vetkezik, hogy az ezernél több, Az andornaktályai plébánia képviselő-testülete 2000. január 29-én, szombat estére szervezte meg a minden igényt kielégítő jótékonysági bálját, melynek bevétele most is a példamutató­an szépen tisztán tartott műem­lék templom további korszerű­sítésére (fűtés) fordítódik. Szer­vezésből, figyelmességből, tisz­telettudásból kitűnőre vizsgáz­tak. A programot színessé és ünnepélyessé tette a helyi álta­lános iskola tanára által betaní­tott tánc, mesemondó műsor, melyet a diákok nagyszerűen adtak elő. A nemrégen alakult idősek klubjának női kórusa ál­Hazánk azon kisszámú állampol­gára közé tartozom, akik szeretik az anyósukat, így elhatároztam: 80. születésnapján a tiszteletére rendezett éttermi díszebéden az egybegyűlt rokonok társaságá­ban lejátszom részére Kovács Ka­ti: „Úgy szeretném meghálálni” című számát. Futottam néhány kört, hogy jó minőségben meg­szerezzem a magnófelvételt, de nem jártam sikerrel. Ekkor jött az a - most már belátom - bugyuta ötletem, hogy mint az egyik legil­letékesebbtől, az Egerben műkö­dő Rádió Eger stúdiójától szer­zem meg a számot, akik mégis­csak arra tették fel az életüket, hogy szórakoztassanak és kiszol­gáljanak. így beszereztem egy márkás magnókazettát, és kellő tisztelettel bekopogtattam a stú­dióba. Érdeklődésemre egy hölgy úgy nyilatkozott hogy „mi nem nagyon szoktunk ilyen kéréseket teljesíteni”, majd azért beszólt az ajtón az „illetékes elvtársnak”, hogy mit lehet tenni. Ekkor állt de kétezernél kevesebb lakosú község nemcsak székhelyen­ként, hanem tagközségként is részt vehet körjegyzőségben, míg kétezernél több lélekszámú település csak székhelyenként - tagközségként nem - vehet részt körjegyzőségben. A törvény 40. § (1) bekezdése szerint „Körjegyzőség alakításá­ról az érdekelt települések képvi- selő-testületei állapodnak meg”. Az ezer lakoson aluli települések testületéi tehát nem „felkérnek egy nagyobb települést” a kör­jegyzőségi feladatok ellátására, hanem a nagyobb település kép­viselő-testületével közösen - ter­mészetesen egyetértés esetén - létrehozzák a körjegyzőséget. A 40. § (1) bekezdés rendelke­zései választ adnak a levél írója által lényegesnek tartott negye­dik elemre is. Dr. Balás István hivatalvezető tál előadott népdalcsokrot nagy tetszéssel fogadták a jelenlé­vők. Takács Alajos plébános úr köszöntésével, jókívánságaival tették felejthetetlenné a 25 éves (2 pár) és az 50 éves (5 pár) há­zassági évfordulójukat ünnep­lőket, akiknek tortával és pezs­gővel kedveskedtek. Az este fo­lyamán tombolahúzásra is sor került, fődíj egy nyolchetes ma­lac volt. A jelenlévők reggelig ropták a táncot a kitűnően ját­szó zenekar zenéjére. Köszön­jük a szervezőknek, rendezők­nek. Ezt jövőre is meg kell is­mételni. meg bennem az ütő, ugyanis’ a kérdezett személy szemrebbenés nélkül rávágta, hogy 3000, azaz háromezer forintért felveszik ne­kem a kért számot. Hirtelen átfu­tott rajtam, hogy én tényleg sze­retem az anyósomat, de ekkora áldozatot azért ő sem várna tő­lem, hogy egy 3 perces (teljesen ingyenesnek hitt) szolgáltatásért kifizessek 3000 forintot. Átfutott rajtam az a kabarétréfa is, mely­ben Márkus László darabokra cincálta az újonnan vásárolt fo­telját, hogy mi került azon olyan sok pénzbe. Én is szerettem vol­na cincálni, hogy mi is kerül ezen a felvételen 3000 forintba, de ne­kem nem volt mit cincálnom. így maradt a szokásos „rögtön össze­csikarom magam”, no és az „en­gedjék meg, hogy röhögjek” esz­mefuttatás, majd vert seregként, de emelt fővel távoztam. Tény­leg, tisztelt Rádió Eger: mi is ke­rült (volna) ezen a rövid felvéte­len 3000 forintba??? Báthory Attila A kórház szó említése a legtöbb emberben szorongást, esetleg fé­lelmet kelt. Ezen érzések okát magyarázni sem kell, mert min­denkiben van egy természetes ag­godalom, ha hozzátartozója vagy saját maga kórházba kerül, nem beszélve az esetleges negatív ha­tásokról. Ezért érzem említésre méltónak, ha az utóbbi hatással ellentétben pozitív élményekben van része egy betegnek. Az egri fürdőkórházban a két­hetes kúra első napjától végig azt tapasztaltam, hogy az intéz­ménynek csak egy a fontos: a be­teg. Minden kezekhez egyformán figyelmesek, s igyekeznek min­denkinek a maximumot nyújtani a kezelések, tehát a gyógyítás, s magára az „emberre” való odafi­A Heves Megyei Hírlap 2000. ja­nuár 15-i számában Szuromi Ri­ta érdekes interjút tett közzé „Egy dandy tündöklése a se- lyemgubóban” címmel, a január 8-án életének 93. évében elhunyt dr. Kapor Elemér költőről, íróról, újságíróról és szerkesztőről. Az újságírónő tiszteletre méltó munkájába azonban néhány hi­ba is becsúszott, amelyet feltét­lenül korrigálni kell, egy majdan megírandó hiteles Kapor-életrajz érdekében. Miután az interjú készítője idézte Róth Gyulának az Igazság 1946. egyik júniusi számában publikált, Kapor Elemérhez inté­zett nyílt levelét, amelyben őt méltatlanul megbélyegezte, idé­zett a szintén az Igazságban megjelent, névtelen szerzőtől származó „Az egri fiúkereske­delmiből indult el” című írásból is, mint olyan dokumentumból, amely szerinte szintén Kapor Elemért marasztalta el. Az igaz­ság az, hogy ez a cikk nem az el­hunyt kiváló újságíróról szól, ha­nem a szihalmi születésű Dövényi Nagy Lajosról (1906-1964), aki az Egri Felsőke­reskedelmi Középiskola elvégzé­se után bejutott az Eger című lap. szerkesztőségébe, s ott dolgozott 1934-ig. Kapor Elemér bácsi el­mondta nekem, hogy Dövényi nagy tehetségű újságíró volt, de ezzel egyenes arányban állt lus­tasága. Amikor megbízta azzal, hogy a helyi színházban játszott darabokról írjon kritikát, azt el­mulasztotta, s a Pesti Hírlapban már publikált írásokat adott át neki közlésre. Ő azonban mint szerkesztő, rájött kollégája tur­pisságára, s nem fogadta el tőle a leadott anyagot, s eredeti kriti­kák megírására sarkallta. Elemér gyelés tekintetében is. A kórház egész személyzete egy ember­ként dolgozik, szíwel-lélekkel és teljes felelősséggel. Ennek oka a remek csapaton kívül egy nagyon jó szellemiségű irányítás lehet: ahogyan tapasztaltam, ez Bereczky János főorvos úrnak köszönhető. Pedig sok nehézsé­gen kell úrrá lenniük munkájuk során: minimális gyógyszerellá­tás, kevés létszám, a betegekkel bánni sem mindig könnyű, s nem utolsósorban a mindenki számá­ra jól ismert alacsony közalkal­mazotti besorolás. Mégsem vették el ez idáig ezek a hiányosságok a dolgozók ked­vét, azonban félő, hogy az egyre gyakrabban rebesgetett fürdőkór­ház áthelyezése, a Török fürdő bácsi mondott el nekem egy má­sik Dövényi-történetet is, amely kollégája gyenge jellemére utal. Egy alkalommal főnökét névnap­ja alkalmából ezüsttárgyakkal lepte meg. A köszöntéskor el- csukló hangon utalt arra, hogy ezek féltve őrzött családi erek­lyéi voltak. Ebből azonban egy szó sem volt igaz. Az ezüstne- műeket Dövényi egy Széchenyi utcai ékszerésztől hitelbe vette, de „elfelejtette” kifizetni. Miután ezt az ékszerész Kapor Elemér­nek elmondta, ő mint igazi úri­ember, kifizette neki az ajándék- tárgyak árát. Persze, ezt nem tu­datta kollégájával. Dövényi Nagy Lajosról érde­mes tudni, hogy 1934-től szélső- jobboldali eszmék rabja lett. Fel­költözött a fővárosba, ahol 1938- ig az Új Magyarság munkatársa, majd a szélsőjobboldali Esti Új­ság segédszerkesztője volt 1944- ig. 1938-tól rádióbemondó és tu­dósító. Ő írta a „Tarnopolból in­dult el” című antiszemita, uszító hangú regényt, amely a nyilas­keresztes szellemű Magyar Fu­tárban jelent meg folytatások­ban. A második világháború után mint háborús bűnöst a népbíróság kötél általi halálra ítélte, melyet azonban kegye­lemből életfogytiglani börtönre változtattak, melyet azonban nem kellett teljes egészében le­töltenie. Visszatérve Kapor Elemérre, meg kell jegyeznem azt is, hogy téves Szuromi Rita interjújának ama adata is, hogy Kapor a sütő­iparból ment nyugdíjba. A valós tény az, hogy az említett munka­hely elhagyása után az ÉMÁSZ anyagbeszerzőként alkalmazta, s innen ment nyugdíjba csekély járandósággal 1968-ban. bizonytalan sorsa megingathatja az oly szilárd hitet is. A betegek meggyőződése is, hogy a gyógy­víz, s az ottani kezelések nélkül kevésbé lenne eredményes a reu­makórház munkája. Megértjük mi, hogy kellene a jól fizető külföldi vendég, s vele együtt a valuta. De milyen áron? Véleményem szerint a vendég le­gyen vendég: teremtsünk megfe­lelő feltételeket fogadásukra, de ne a magyar betegek kárára. Jó lenne, ha a szükséges átalakítá­sok, átalakulások után nem kel­lene eszembe jussanak a költői sorok, ha e kórházra nézek: „Szertenézett, s nem leié honját a hazában”. Bényei Tamásné Lőrinci, Ságvári a. Az újságírónő cikke vége felé többek között a következőket ír­ta: „Mire Kapor Elemér munkás­ságát újraértékelték, s politika- mentes ítélet volt adható a két világháború közti egri szellemi élet vezéréről, addigra a költő, újságíró már nem alkotott.” Az idézett mondatban két téves állí­tás is fellelhető. Kapor Elemér a két világháború közötti időszak­ban nem tekinthető az egri szel­lemi élet „vezérének”. Ha élne, e minősítés ellen szerénysége folytán ő tiltakozna a legjobban. Ő az említett időszakban a helyi kulturális életnek csak egyik ve­zető egyénisége volt, Hunyadi- Búzás Endréné, Pápay Klára, Hevesy Gusztávné, Molnár Ida, Ágoston Júlián ciszterci költő­tanár, Pataki János Vidor cisz­terci történész-tanár, Pálosi Er­vin, Óriás Nándor jogakadémiai tanárok stb. mellett. Az sem fedi a valóságot hogy Kapor Elemér a rendszerváltás utáni években, 1989-90-től haláláig már nem al­kotott. Én, aki ezekben az évek­ben sokszor meglátogattam la­kásán, s máshol is beszélgettem vele, ezek során gyakran beszélt munkáiról és terveiről. Terve­zett például egy úgynevezett lí­rai képeskönyvet, amely Eger hí­res műemlékéről írott verseit tartalmazta volna fénykép-il­lusztrációkkal, avagy novellái sajtó alá rendezésével is foglal­kozott, s még sorolhatnám el­képzeléseit, melyek megvalósí­tását az idős szervezet elgyen­gülése, illetve a halál gátolta meg. Érdemes volna hagyatékát szakembereknek tüzetesen át­nézni, és gondoskodni az érett alkotások közzétételéről. Dr. Szecskó Károly Eger Gondos ápolás Ezúton szeretném megköszönni az egri Markhot Ferenc Kórház krónikus belgyógyászati osztály nővéreinek a gondos ápolást, valamint dr. Halmos Béla osz­tályvezető főorvos és dr. Takács Mónika kezelőorvos gyógyító­munkáját, amelyet idős édes­anyám gyógyulása érdekében tettek. Hálás köszönet minden­kinek. Jakab Károly Eger Önzetlenségből jeles Az egri Markhot Ferenc Kórház IV. emeleti sebészeti osztályán január 3-10. között gyógykezel­tek. Ezúton szeretnék hálás kö­szönetét mondani az osztály dolgozóinak, dr. Erdélyi Béla fő­orvosnak, dr. Miklós Sándornak és minden orvosnak, ápolónő­nek önzetlen, becsületes, lelkiis­meretes munkájukért. Rába Józsefné Pétervására Kaparj kurta, neked is lesz A sztrájkhoz való jog ma már természetes. A munkájukból élő emberek megtagadhatják a munkát, ha úgy érzik, hogy munkaadójuk kizsákmányolja őket, hatalmas vagyont harácsol össze magának, míg a munká­sok a kenyérre valót sem kapják meg munkájukért. Vajon hogy csinálják a nagy­tőkések, iparbárók, hogy ná­lunk senki nem sztrájkol elle­nük? Megjavultak, bőségesen fi­zetnek, nem követelnek ke­mény munkát? Lessük el tőlük! Hogyhogy nálunk csak saját magunk ellen lehet sztrájkolni, még nagyobb bért követelni a más bőrére, nem törődve senki­vel és semmivel? „Kaparj kurta, neked is lesz?” De ha ez ilyen egyszerű, mi­ért nem sztrájkolnak az egész­ségügyiek, a pedagógusok, a kistisztviselők, a földművesek? Egyszerű a magyarázat: belát­ják, hogy az ő jövedelmük sok­kal magasabb, mint a sztrájkoló- ké. Csak ez lehet a magyarázat... (vagy magasabb erkölcsi szinten állnak?) Az a réteg pedig, amelynek átlagjövedelme kisebb a sztráj­kolókénál, szép példát lát arra, hogy miként érhet el fizetés- emelést: nem szabad kicsinyes­kedni, hogy mi lesz a többiek fi­zetésével, mi lesz hazánk gazda­ságával, hány milliárdot veszít vele az ország és vele az adófize­tő társadalom! Legfeljebb meg­hal néhány ember a kórházban, nem veszik fel Csabát és Vivient az egyetemre - a sztráj kólók mi­att. No és? Előttünk a példa: „ka­parj kurta, neked is lesz!”. Ézt akarjuk? Ez lenne a de­mokrácia? László Ferenc (cím a szerkőben) Köszönet a szervezőknek Anyósomért mindent. De ennyit?! Érdemes volna a hagyatékot méltóképpen gondozni Egy hiteles Kapor-életrajz érdekében • • t • Lapunk, a Heves Megyei Hírlap április 3-án lesz tízéves. Kiadónk ebből az alkalomból az érvényes egyéni előfizetéssel rendelkező olvasóink között születésnapi sorsolást rendez. Eszerint 10 héten át hetente 10 ajándékkal lepjük meg szerencsés olvasóinkat. Kilenc hét fődíja egy-egy kétszemélyes, hétvégi pihenésre jogosító utalvány amely a nyertes döntése alapján felhasználható a Hunguest Hotel Rt.-hez tartozó szállodák - Hotel Pagoda Lillafüred, Hotel Béke Hajdúszoboszló, Hotel Galyatető, Hotel Flóra Eger - bármelyikében. Az akció fodíjaegy kétszemélyes párizsi út. A sorsolás január 27-tcfl kezdődően, közjegyző jelenlétében, csütörtöki napokon történik, a nyertesek /.r fi/» névsorát a szombati lapszámokban, q , ^ Kv^űtt. KÜLDJÖN EGY KÉPESLAPOT PÁRIZSBÓL ^aüUíisMipí setsfiláí 1 0x1 0 NYEREMÉNY! (3243) Elégséges szolgáltatásból elégtelen! Eddig nem éreztem hátrányos helyzetben magam amiatt, hogy nem Füzesabonyban lakom. Ez azonban most egy csapásrp megváltozott, hiszen a már egy hete tartó „vasutas-, vagy inkább a szakszervezeti ve­zetőik által” működtetett sztrájk következménye családunkat is elérte. A sztori egyszerű: az az agyrémem támadt, hogy a Debrecenben ta­nuló egyetemista fiam vonattal próbálkozzon visszautazni az itthon töltött hétvége után. Azt hittem, hogy a MÁV Rt. által elégséges szol­gáltatás minimum annyit biztosít, hogy Egerből Debrecenbe legalább egy alkalommal el lehessen jutni. Indulás előtt tájékozódtam az Internetről, de azt hittem, hogy az in­formáció téves. Észerint ugyanis a 18.52-kor Egerből induló vonat 19.10-re érkezik Füzesabonyba, de a Debrecen irányába szervezett személyvonat már 19.00-kor elment. Az állomáson megerősítették, hogy ez így van „kitalálva”. A MÁV- és a Volán-menetrend összehan­golása normális napokon sem történik meg, tehát miért kellene cso­dálkozni azon, hogy nincs annyi autóbuszjárat, amennyi egy vonatnyi egyetemistát visszajuttatna tanulmányai színhelyére?! „Köszönjük” tehát azon felelős embereknek, akik ennyire átgondol­tan kívánják segíteni honfitársaikat, de igen nehezemre esne szolida­ritást vállalni olyanokkal, akik értelmetlennek látszó kéréseikkel im­máron hetedik napja okoznak egyre több kárt az ország egészének. Vajon mi lenne, ha más állami alkalmazottak is - elégséges szolgál­tatás címén - ilyen körültekintéssel dolgoznának, pl. az egészségügy­ben vagy az oktatásban, akár a közhivatalokban? Igen sokan lekésné­nek a jobb jövőjükről. Dr. Demeter András Eger (cím a szerk.-ben)

Next

/
Thumbnails
Contents