Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-31 / 25. szám

8. oldal - Heves Megyei Hírlap P F 2000. Január 31., hétfő 2 3 Megússzuk? Válasz Huszár Istvánnak Magyarán szólván!(?) Nem. Nem és nem. Nem kell ne­künk fedett uszoda! Ugyan, kér­lek. Hatvanban minek? Elvégre nyáron is mindennap épp hogy teljesen tele van a 33 méteres me­dence megrögzött úszókkal. Mi­csoda? Hogy ők egész évben sze­retnék űzni szeretett sportjukat? Nem probléma: menjenek Gyön­gyösre, Aszódra, esetleg Moson­magyaróvárra... Nehogy már fedősátorra költ- sünk egy forintot is! Maradjon mindenki otthon, nézzen tévét, nassoljon sokat! Ne töltse az ide­jét holmi sportolással! Elvégre az egészséges életmód évezrede felé haladunk. Különben is: Hatvan­ban annyi más sportolási lehető­ség van! Csak most egy sem jut az eszembe... Mindegy, bármit is mondasz, az év nyolc(!) hónapjában érin­tetlen és kihasználatlan lesz a medence. Nem fedjük le sátorral, nem fűtjük a vizét, nem foglalko­zunk vele, és kész! Különben is: anyagilag olyan jól állunk, hogy semmiféle pluszbevételre nincs szüksé­günk... Szomszéd Gergő, Hort Gyalázat az ismételt emelés Gyalázat, amit a Matáv az idei ár­emeléssel művelt! Már ami az alapdíj 50%-os emelését illeti. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a kispénzű emberek azzal tudtak eddig spórolni, hogy keveset tele­fonáltak, netán kérték, hogy a ké­szülékük csak fogadja a hívásokat. Most aztán megvan a megoldás! Biztos a 750 Ft/lakás pluszbevétel! És még álszent módon azt me­rik mondani, hogy minél több te­lefonbeszélgetésre akarták buzdí­tani az előfizetőket! Merthogy 700 Ft feletti értéknél már megté­rül, hiszen a beszélgetések díját 11%-kal mérsékelték. Magam elé képzelem az öreg, nyugdíjas Mari nénit, aki csak azért csinál 7-800 forintos szám­lát, hogy őt ne érintse ez az ár­emelés! Az nálam már csak hab a tor­tán, hogy tavasszal az eddigi iker­állomásomat fővonallá alakítot­ták, s persze az akkor 500 forintos alapdíjat 1500-ra emelték. Tilta­kozhattam én, hogy nekem meg­felel az eddigi „szolgáltatás”, jó­formán meg sem hallgattak. Azért ne felejtsük el, hogy egy­fajta kedvezményt mégis felkínál­tak: ha valaki vállalja, hogy ha­vonta 200 forintnál többet nem telefonál, az kimarad a rablásnak eme törvényes formájából. " Elképzelem, ahogy a mama felhívja az orvosát: „Hívjon vis­sza, doktor űr, lenne egy kis meg­beszélnivalónk...” Biz isten, veszek egy mobilt! (Teljes név és rím a szerkőben) Lungo Drom: apci szervezet 2000. január 22-én Apc község­ben megalakult a Lungo Drom Or­szágos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség apci tagszerve­zete. Örömmel és reménnyel tölt el minden tagot, hogy egy ilyen el­ismert és közmegbecsülésnek ör­vendő szövetség támogatását tud­hatja maga mögött. Ahhoz, hogy a Lungo Drom kiharcolta a hatá­ron innen és túl élők elismerését, kellett az alakulásától, az 1990-től eltelt időszakban az alapító tagok fáradságot nem ismerő munkája. Az országos szervezet vezetősé­gének, alapító tagjainak a minősí­tése nem feladatom. Az eredmé­nyek önmagukért beszélnek. Ne­künk, mint az apci szervezet ve­zetőinek, csak egy lehet a felada­tunk: minden, törvény adta lehe­tőséggel élve, de nem visszaélve dolgozzunk településünk cigány­lakosságának érdekében. Erre méltó partnerre találtunk Lóié László alelnök úr személyében. Örömmel és bizakodással tölt el az a tény, hogy támogatásáról biz­tosított bennünket Gémes Gábor polgármester úr, Fodor László jegyző úr, Kovácsné Nagy Mária iskolaigazgató asszony. Ugyan­csak nem elhanyagolható az apci cigány kisebbségi önkormányzat azon segítsége sem, hogy az ala­kulást anyagilag támogatta. Bár tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg munka, kötelesség és fel­adat áll előttünk, de amennyiben megfelelő anyagi és erkölcsi támo­gatásban lesz részünk, munkán­kat segítő szándékkal kritizálja mindenki, úgy tudunk érdemi munkát végezni. Lapjukban nincs helye a felelőtlen, könnyelmű, minden megfontolást nélkülöző ígérgetéseknek. Mi csak azt kér­jük a területi és megyei szervek­től, akiknek feladatuk és hatáskör­ük van munkánk megítélésében, hogy lehetőségükhöz mérten tá­mogassanak. Szeretnénk minél több olyan ember bizalmát, segí­tőkészségét élvezni, akikre az el­következő időben támaszkodha­tunk. A Heves Megyei Hírlap szer­kesztőségének abban a remény­ben mondunk köszönetét, hogy nemcsak a kérésünket, hanem eredményeinket is fogják közölni. A Lungo Drom apci tagszervezetének vezetősége: id. Radies Istvánné sz. Puporka Sarolta elnök, id. Matusik György alelnök, Nyíri Gáspár alelnök A Heves Megyei Hírlap ez év janu­ár 20-i számában olvastam Huszár István bükkszéki lakos költői kér­désként megfogalmazott írását, miszerint „Törvényes-e a siroki körjegyzőség?”. Ebben az olvasói levélnek álcázott pamfletben a szerző magának tette fel a kérdést, és rögtön meg is válaszolta: NEM. Nem az én tisztem a döntés törvé­nyességét megítélni - bár tisztá­ban vagyok annak törvényességé­vel -, de remélem, az illetékes ezt meg fogja tenni. Én inkább csodál­kozom a cikk tartalmán, mivel Huszár István nyolc évig volt pol­gármester, és jegyzői pályázattal is kísérletezett. Úgy látszik, a nyolc év kevés volt arra, hogy pl. a kör­jegyzőséget szabályozó törvényt megismerje. Ellenkező esetben nem állítaná, hogy:- csak ezer lakoson aluli telepü­lések hozhatnak létre körjegyző­séget,- azt sem állítaná, hogy az ezer alatti települések fogadják be az ezer és kétezer közti települést,- különösen azt nem állítaná, hogy a település, vagyis a falu la­kossága hozza létre a körjegyzősé­get, nem pedig a képviselő-testület. Az önkormányzati törvény jól körülírja a körjegyzőség alapításá­nak a feltételeit, és a logikával egyező módon úgy, hogy a kör­jegyzőség székhelye lehet kétezer­nél több lakosú település is, illető­leg nincs felső határ a lélekszámot illetően. A törvényalkotó ezzel azt akarta elérni, hogy a nagyobb lét­számú települések jól kialakított szakembergárdája tudja segíteni a pénz-, és ezért szakemberhiány­nyal küzdő kis településeket is. Nem akarom az olvasót számok­kal terhelni, de éppen a fentiek igazolására néhány adatra szabad­jon hivatkoznom:- 1999. január 1-jén az ország­ban 509 körjegyzőségben 1406 te­lepülés végezte a hatósági munkát és a lakosság jobb kiszolgálását. Ez az összes településhez viszo­nyítva 45%.- Sárvár a maga 16 ezer lakosá­val körjegyzőségi székhely, de ar­ra is van példa, hogy Szekszárd mint megyei jogú város (megye- székhely), 36.800 lakossal ugyan­csak körjegyzőségi székhely. Miért van szükség a körjegyző­ségre? 1. Kevés a jól képzett szakem­ber - főleg jegyző -, és ezt csak az összefogással lehet áthidalni. 2. A települések önállóságát megtestesítő képviselő-testület csak akkor tudja lakosságát jól és hatékonyan szolgálni, ha munká­jában egy szakmailag erős hivatal segíti, amit ugyancsak a körjegy­zőség biztosít. A körjegyzőséget az állam messzemenően támogatja, még­pedig progresszív módon. Ez azt jelenti, hogy minél több a telepü­lés és minél nagyobb az összlakos­ságszám, annál nagyobb az igaz­gatási célú támogatás. A 2000. év­ben Sírok és Bükkszék 2-2 millió Ft plusztámogatást kap, és így a körjegyzőség jegyzőjének és al­jegyzőjének a bére nem terheli a települések költségvetését. Ez Bükkszék részére jelent több szakmai garanciát, mert itt tevékenykedik az aljegyző, ugyan­akkor hatékonyan segíti a szakmai munkát a tapasztalt, Sírokban szé­kelő körjegyző. Ezt már régen is meg lehetett volna csinálni, de a despota pol­gármester nem viselt el maga mel­lett szakképzett jegyzőt, de kör­jegyzőséget sem sikerült neki ösz- szehoznia, mert a szomszéd tele­pülésekkel nem volt felhőtlen a kapcsolata. Úgy vélem, írásával magát minősítette. Nem teljesen értem a Heves Megyei Hírlapot sem, ugyanis né­hány nappal az ominózus írást kö­vetően megjelent egy cikk, mely méltatja a francia sajtó független­ségét. Ebben a cikkben az alábbi mot­tót találtam: „A sajtó felelőssége, hogy miről beszél és kit hagy be­szélni. Aki e szint alatt van, az egyszerűen nem szalonképes, nem szerepeltetik, nem kérdezik.” E cikk kapcsán fogant meg ben­nem a kérdés. A cikkíró úgy tűnik, szalonképes? Szabad-e megzavar­ni a sajtónak a lakosság egyébként is hiányos jogtudatát zavaros és hátsó gondolatoktól fűtött okfej­téssel? Dr. Gyula Zoltán polgármester, Bükkszék * Tisztelt Polgármester Úr! Záró sorait illetően, úgy tűnik, Ön is félreértésben van. Huszár Istvánt lapunk meg nem kereste, őt nem kérdezte. O egyszerűen csak élt azzal a jogával és lehetőségével, hogy - akárcsak bárki más - gon­dolatait az Olvasók fóruma című összeállításunkban kifejthesse. Még akkor is, ha - miként eze­ken az oldalainkon többször is jelezzük - szerkesztőségünk nem azonosul azokkal. Azért, mert valaki nem eléggé tájékozott va­lamely témakörben vagy - ahogy Ön írja - zavaros az okfejtése, nem zárható ki alkotmányos jo­ga, a szabad véleménynyilvání­tás gyakorlásából. A zavaros gondolatmenet és a szalonképes­ség ugyanis szerintünk olyan szubjektív megítélés, amely elhi­bázott diszkriminációhoz vezet­het. Annak pedig a látszatát is igyekszünk elkerülni - A szerk. „A hajléktalanok karácsonyáért” Igaz, már rég elmúltak az év végi ünnepek, ám azóta is sorra érkez­nek azok a köszönetnyilvánító le­velek, amelyek arról szólnak, hogy a különböző intézmények­ben élő rászorulók ünnepét ho­gyan szépítették meg az önzetlen felajánlók. Miután örvendetesnek találjuk, hogy egy-egy ilyen alka­lommal egyre több cég, vállalko­zás, illetve magánszemély adako­zik, szívesen adunk helyt az aláb­bihoz hasonló kérésnek is. Az Egri Családsegítő Intézet Gondozóháza immár hagyomá­nyosan megrendezte a hajléktalan emberek karácsonyi ünnepségét. A máskor szeretetet és családot nélkülöző emberek ismét érezhet­ték a régi melegséget a szívük tá­ján. A zenés-verses műsor után ki­ki átvehette személyre szóló aján­dékcsomagját, s a terített asztal mellett felidézhették legszebb Köszönet a segítségért! napjaikat a bentlakók. Az ünnepi asztalok megtelhettek finomsá­gokkal, s a résztvevők ajándékok­nak örülhettek, ami annak kö­szönhető, hogy a rendezvényt tá­mogatták azok az intézmények, gazdasági egységek, vállalkozá­sok, alapítványok, magánszemé­lyek, akik szociális érzékenysé­güktől indíttatva enyhíteni kíván­tak a rászorultak sorsán: Eger Me­gyei Jogú Város Szociális és Egész­ségügyi Irodája és Kulturális Bi­zottsága, Eger Philip Morris Ala­pítvány, Egri Érsekség és Hittudo­mányi Főiskola, Családsegítő Ala­pítvány, Hunyadi Búzás Ágnes, Hotel Senátor-ház - Cseh András és neje, Áron '97 Bt., Besznyák Andrásné, Boros Lajosné, Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenfor­galmi Szakközépiskola, CASSONE Sport, Egertej Kft., EGO Sport, D és D Kkt., Garamszegi István, Grafotip Kft., HBH Bajor Söröző, Bálint-hús, Harlekin édesség, Herbária gyógynövény-szaküzlet, Horváth Jánosné, Hullám '83 Kkt., Hotel Romantik, Juhász Já­nos, Kocsis Mariann, Kormos Jó­zsef, KO '97 Kft., Liget Kaszinó, Merkúr Papír Kft., Monitor Műsza­ki Kereskedés, Polgári Védelmi Pa­rancsnokság, Pásztor Hús, Príma Frutta, Papír Raktár, Rozina Mé­teráru, SOOTERS Kft., Szabó Jenőné, Szabó Tamás, Szabó Ke­reskedő Kft., Szentgyörgyi Béla ékszerész, dr. Tóth Imréné, Tolnainé Szegedi Zsuzsa, Vízmű Rt., Vöröskereszt Egri Területi Szervezete, Westel 900 Rt., Pan­non GSM, Verczné Tóth Anna, Zenkó Kereskedelmi Bt. Köszönjük a segítséget! A Gondozói Ház dolgozói és lakói Az Északkelet-magyarországi Tv híradójában január 17-én este a járdák síkosságának megszünte­tése céljából a „síktalanítás”-ra szólították fel az ingatlantulajdo­nosokat. Csodálatos ez a nyelv- újítási kísérlet. Az ilyenféle nyelvújítás szótárának bővítésé­hez javasolnám pl.: határozati ja­vaslat elutasítása: határozatta- lanítás; hírzárlat: hírtelenítés; pe­ren kívüli megegyezés: perte- lenítés; temető felszámolása: sír- talanítás (ez utóbbi alkalmas len­ne a zokogó vigasztalásának a helyettesítésére is). Pista bácsi, Egerbocs (teljes cím a szerk.-ben) Jubileumi segítség Az Egri Családsegítő Intézet Zel­lervári Közösségi Háza vezetése és tagsága nevében köszönetét mondunk az alábbi intézmé­nyeknek, hogy a 10 éves jubileu­mi ünnepség megrendezéséhez támogatást nyújtottak: Bóta Elektronic, Jékli és Társa Kft., Gecse és Gecse Bt., Tip-Top Shop, Heves Megyei Vízmű Rt., Hossó ABC, Szirmai Kft., Minden 100 Ft Bt., Várállomás Virágsza­lon, Szent Lőrinc Vendéglátóipari és Idegenforgal­mi Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola, Goldvin 97 Kft., Szigili Gábor, Egri Családsegítő Alapítvány, Bornemissza G. Sz. I. Marad az idegeskedés Az elmúlt napokban két alka­lommal is olvastam lapjukban ar­ról, hogy bankkártyával rendel­kező emberek nem vásárlásra, hanem pénzfelvételre használják kártyájukat. Én ezen nem is cso­dálkozom. Történt velem a héten is, hogy nem tudtam fizetni kár­tyával Eger több boltjában. Ki­utaztam a Pennybe. Fogtam a ko­csit és jól bevásároltam, sok ezer forint értékben, ám a pénztárnál fizetéskor derült ki, hogy nincs pénzem, de a kártyát nem fogad­ják el. Átmentem a Profiba, itt is lejátszódott az előbbi eset. Ez nem minden, mert az Áfészban sem kell a kártya. Az ősz elején a Sparban sem tudtam használni. Évek óta van ilyen kártyám, de nem tudom használni olyankor, amikor szükségem volna valami­re. Épülnek a bevásárlóközpont­ok, s mindenütt csak a készpénzt fogadják el. A kormány kitalálta, hogy a dolgozók pénzintézeten keresztül juthassanak a bérük­höz, de azt nem, hogy az üzletek kötelesek legyenek a kártyával való fizetéshez is alkalmazkodni, így aztán marad a boltok közötti válogatás, s idegeskedés. Úgy ér­zem, nem egyedül vagyok ezzel a problémával a városban. Skovrán Ákosné Egerszalók Kinek a csapdája? Amikor felvállaltuk, hogy lapja­inkat is kiterítve a médiához for­dulunk a súlyos visszaélés áldo­zatainak védelmében, elsősor­ban az volt a célunk, hogy meg­óvjuk a hozzánk hasonló naiv embereket, hogy besétáljanak a csapdába. Ha ugyanis a Credit Center 2000 Kft.-hez fordulnak, az első lépésnél megpecsételő­dött vesztes pozíciójuk. Tévesen tájékoztatták a sajtót, hogy min­ket mint randalírozó suhancokat távolítottak el az irodából, vagy hogy a tájékoztatót azért nem ol­vastuk el, mert túl kisbetűs volt. Természetesen ez nem igaz. A tá­jékoztatót kutyafuttában adták távozáskor a kezünkbe, miután a kölcsönszerződést annyian meg­kötöttük. Sokan hívnak azóta is, csalódott, tönkretett emberek, akik ugyanúgy hibáztatják a ha­tóságokat, aldk ehhez a mocskos, legális bűnözéshez segédkezet adtak. De felháborító az is, hogy annak ellenére, hogy a rendőrsé­gen több bejelentés is van, az iro­da még mindig működik. Úgy lát­szik, ebben az országban csak az számít bűncselekménynek, ha vér folyik, vagy robbantanak. Csoda-e, hogy egyre inkább elha­talmasodik a bűnözés, a korrup­ció? Van-e jogorvoslás? Egyre in­kább úgy érzi az ember, hogy eb­ben az országban egy bizonyos rétegre senki nem figyel, senkit nem érdekel, hogyan oldja meg a rá nehezedő terheket. Ha neta- lántán a busás tiszteletdíj fejében honatyáink az ürességtől kongó ülésteremben nem csak saját vé­delmükre alkotnának törvénye­ket, némi remény lenne arra, hogy a hasonló visszaéléseknél a hatóságok gyors és hathatós in­tézkedést tehetnének. Kristály Mária, Eger Kiss Jánosné Péró Nándor és felesége, Bahul Anna január 20-án ünnepelte 60. házassági évfor­dulóját. Ezúton köszönti fia, menye, három unokája, hat dédunokája. „Tesznek rá még egy lapáttal...!” Viharkár, árvíz, belvíz, jöttek sor­ban egymás után. Ennyi kár fél évszázad óta nem érte országun­kat. És erre a vasutas dolgozók a sztrájk meghirdetésével rátesz­nek. Tudom, sok emberben vál­tok ki ellenszenvet azért, mert én nem értek egyet a sztrájkolni ké­szülőkkel. De vállalom. Nézetem pedig, hogy két fél bérvitája miatt egy harmadikat - a vétlen utast - nem szabad büntetni. A diákot, aki iskolába jár, a munkába vas­úton eljutó dolgozót, az utazni vágyókat nem lehet akadályozni. Felrúgjuk azt a kötelezettségün­ket, amit vállaltunk. Elismerem, hogy munkát - méghozzá fele­lősségteljes munkát - végezni ne­héz anyagi körülmények köze­pette nagyon nehéz. Azonban ha kárt okozunk, az nem segít, ha­nem ront a helyzetünkön. A felső vezetés megtalálja a módját - ár­emelés, adóemelés -, hogy ve­lünk, adófizető polgárokkal fizet­tesse meg az okozott kárt. 50 éves szakszervezeti múlttal, 1950-től voltam a MÁV-nál moz­donyvezető, 25 éven át. Elmond­hatom, igen nehéz körülmények között. 20 órán felüli szolgálat, nyitott vezetőállású mozdony, rossz minőségű szén, mind ne­hezítette az életünket. Nem szá­mítva forradalomra, a kijárási ti­lalom ellenére vállaltuk a köteles­séget. Idő nem volt arra, hogy sztrájkoljunk. Jelen vasutas barátaimnak azt tanácsolnám, ha meghall­gatnának, gondolják át cseleke­deteiket, ne szítsák az utazókö­zönség haragját a vasút ellen. Együttes erővel, összefogva se­gítsenek a döcögő kocsit tolni előre, mert csak így várható egy jobb jövő gyermekeink, unoká­ink számára. Nagy István nyugdíjas mozdonyvezető Eger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents