Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

2000. Január 22., szombat H í RL A P Heves Megyei Hírlap - 7. oldal MAGAZIN hrsTT A jövő hét elején díszközgyűléssel emlékezik meg Eger ön- kormányzata a városháza átadásának századik évfordulójá­ról. Az ünnepi alkalomra Kopcsik Lajos cukrászmester gla- zúrból elkészítette a város és az ország címerét, a század eleji Egert bemutató kiállítás nyílik, s - Szecskó Károly törté­nész munkája nyomán - megjelenik egy könyv is az épület történetéről. Az utóbbi segítségével elevenítjük fel a múlt néhány mozzanatát. .Tíz évi szorgalmas ■sÁ munka után új székhá- '■• *zunk, városunknak két- y ségtélenül egyik legpom­pásabb palotája készen áll és díszes termében tanácskozá­sainkat megkezdhetjük. A midőn ezért a Mindenhatónak hálát adunk, arra kérjük Őt: engedje, hogy e terem falai átkos viszályko- dást, önös érdek és hiúság kielégí­tésé célzó pártoskodást, faji, val­lási és politikai gyűlölködést sose ne lássanak, mindig szeretett ha­zánk és városunk jól felfogott érde­kei lebegjenek a város atyáinak szemei előtt. Azon biztos tudat­ban, hogy úgy leszen: szívem mé­lyéből üdvözlöm, a tisztelt képvise­lőtestületet, s a gyűlést megnyi­tom.” Eger egykori polgármeste­re, Jankovics Dezső szavait idéz­tük, abból az ünnepi beszédből, amely az új városháza átadásán, 1900. január 28-án hangzott el. A krónikák szerint a fényes ünnep­ségen megjelentek a város külön­böző intézményeinek, egyesüle­teinek képviselői, az elnöki emel­vényen a polgármester mellett Hanák Gyula főjegyző és Horváth Béla tanácsos, az emelvény körül lévő székeken Hellenbronth Béla vármegyei alispán, Majzik Viktor megyei főjegyző, a város tisztika­ra és a helyi sajtó képviselői fog­laltak helyet. A polgármester szó­noklata után felolvasták a város­háza építésének történetét, majd bankett következett, ahol egy­mást váltották a pohárköszöntők. A közönséget Balog Gábor híres cigányzenész és zenekara szóra­koztatta. Ami a históriát illeti, az egri vá­rat feltüntető egykori képeken úgy látszik, hogy a mohácsi vész előtt és a török uralom idején a belvárban volt a városháza. A török alóli fel- szabadulás után Eger né­pessége folya­matosan növe­kedett, az 1787- es első nép- számláláskor már közel 17 ezer lelkes volt a település, s ezzel az akkori Magyarország hatodik legna­gyobb városa lett. A gyarapodó la­kosság és az ügyes-bajos teendők megszaporodása megkövetelte, hogy új városházát építsenek. Az építkezés a levéltári forrá­sok szerint 1714-ben kezdődött, s az intézmény minden bizonnyal a jelenlegi helyén épült, legalábbis erre utä az a tény, hogy a régi pal­lóátjáró helyett az Eger-patakon keresztül a Piac-térről egy új hidat építettek fából. Ennek az első, a mai Dobó téren lévő városházá­nak az építőmesterei Wolfharter Márton és Traxl András voltak, a munkálatokhoz a felnémeti tégla­vető 29 ezer 200 darab téglát ége­tett ki. Az épület 1716-ra készült el, erről, s a korabeli városi irányí­tásról Bél Mátyás, az első megyei monográfiasorozat és helytörté­netírásunk elindítója a következő­ket írta: „A városházát a piacon, a polgárok összejöveteleire alkal­mas helyen építették fel... Egy vá­rosbíró áll a két városrész élén. Ezt a püspök által jelölt három egyén Ünnepi közgyűlés a díszteremben A százéves - s az elmúlt esztendőkben régi csillogását vissza­nyert - városházát köszöntő díszközgyűlés január 25-én, ked­den délelőtt kilenc órakor kezdődik a díszteremben. Itt Renn Oszkár méltatja az épületet, fellép a Musica Aulica együttes, Sata Árpád színművész pedig korabeli újságokból olvas fel idé­zeteket. E napon leplezik le Kopcsik Lajos cukrászmester Herczeg István egri grafikus tervei alapján glazúrból készített ország- és városcímerét. A díszközgyűlés díszlete: Diós Mag­da grafikus tizenhét képe a század eleji Egerről. Elüt a tér barokk és copf stílusú más épületeitől, de az összhatás maradandó. közül minden év január havának első napjaiban a város egész pol­gársága közfelkiáltással választja. Mellette tizenkét szenátor alkotja a városi tanácsot, mely minden héten megállapított napokon ülé­sezik a városházán. A tizenkét szenátoron kívül választanak a polgárok még egy huszonnégy ta­gú külső tanácsot is, mely a fonto­sabb ügyek elbí­rálásánál segít­ségére van a bel­ső tanács szená­torainak. Ezen kívül az összes polgárokat is gyűlésre hívhat­ják össze, ha va­lamely rendkívü­li ügyben a szük­ség úgy kíván­ja.” 1736-ban, majd 1738-39- ben a városháza telkére több bolthelyiséget és lakószobát épí­tettek. 1741-ben ismét nagyobb építkezések foly­tak ott, a mun­kát véglegesen 1760 és 1770 kö­zött fejezték be. A hosszadalmas munkálatok oka minden bizony­nyal a munkás­hiány volt: a for­rások szerint a kőművesek száma naponta a munkafelügyelővel együtt soha­sem volt több tíznél. Egészen a XIX. század végéig ez a régi városháza szolgált az ügyek intézésére. Az épület részei - amelyek falait különböző idő­szakokban húzták fel - fokozato­san tönkrementek, elavultak. Fő­leg a Piac utcára - a mai Bajcsy- Zsilinszky utcára - néző ódon épületrész volt olyan, amely ala­csony, vastag falaival, vasrosté­lyos kis ablakaival, mofette lékeztetett. Eger fejlődése, s a közigazgatási rendszer korszerű­södése, az új, modern jogi intéz­mények kialakulása ekkor már egy hasonlóan modem városhá­zát követelt: olyat, amely befogad­hatta az új viszo­nyoknak megfelelő hivatalokat és azok apparátusát. A település kép- viselő-testülete 1890-ben határozta el, hogy az udvar keleti oldalán a földszintes részre emeletet épít, és azt hivatalos helyisé­gek céljaira rendezi be. A terv az év vé­gére meg is valósult, ám lassan így sem fértek el a szaporodó hi­vatalok, ezért felmerült, hogy fo­lyamatosan bővíteni kellene a vá­rosházát. Ennek egy ideig anyagi akadályai voltak, mégpedig azért, mert a század utolsó harmadában a hajdan virágzó, messze földön ismert szőlőket a filoxéra, azaz a szőlővész tönkretette. Addig kel­Az előző városháza udvara. Szűk volt a szaporodó hivataloknak. lett várni, amíg a szőlő- és borter­melés újraindul, s elegendő pénz gyűlik össze Eger kasszájában. A képviselők úgy döntöttek: a Piac utcai épületrészt lebontatják, s helyébe díszes bérházat emelnek, amely egyúttal jövedelemforrásul is szolgál. Ez 1895-re meg is tör­tént, sőt 1896-ban az új bérház ki­egészítőjeként felépítették az ud­varon található déli szárnyat is, amelyben kizárólag hivatalok vol­tak. A testületet a bővítés arra ösz­cseréptetőjével a török világra em- tönözte, hogy határozzon a mai, igazság, az ipar és a művészet szépen mintázott domborművei láthatók. Ezek karolják át azt a három ívelt üvegajtót, amelyek a főtanácsteremből a karszti már­ványból készült utcai erkélyre nyílnak. Az erkélyt faragott karsz­ti márvány gyámkövek tartják. Az erkély alatt vonul el a tágas kocsi­bejáró-árkád, melyből felülről ara­nyozott három nagy ajtó nyílott az előcsarnokba. A terrazzóval burkolt terjedel­mes főbejáró csarnokból széles karszti márvány lépcső vezet a színes műmárvánnyal bevont fő­lépcsőházba, s innen folytatólag a díszterembe. A lépcsőzet két csi­szolt korlátoszlopába villamos kandelábereket erősítettek be. A főbejáró csarnok ékessége a mennyezet és a négy magas már­vány dór oszlop. A csarnok falába illesztették be jobbfelől azt a már­ványtáblát, amelyen az 1848-1849-es szabadságharcban elesett egri honvédek nevei olvas­hatók, s amelyet a korábbi város­házától „örökölt” utóda. A bal ol­dalon a magyar orvosok és termé­szetvizsgálók 1868-ban Egerben tartott nagygyűlésére emlékeztető tábla kapott helyett. A fölépcsőház szobrászmunkái aranyozottak, a pompásan kifes­tett mennyezeten a városcímer látható. Hatalmas ablakai színes mozaik-üvegezésűek. Az abla­kokkal szemben vezet a bejárat a díszterembe, amely magas, 312 négyzetméter kiterjedésű, s an­nak idején kétszáz személy befo­gadására alkalmas ülőpadokkal volt ellátva. Színesen márványo­zott oldalának falsíkjába aranyo­zott korinthoszi pillérfejeket he­lyeztek el. A falak szobrászmun­kái aranyozottak, a háttérben a tá­gas karzat sötétvörösen márvá­nyozott dór oszlopokon nyug­szik. Mindkét oldalajtó felső faldí­széből Dobó István várkapitány fejszobra néz alá. A rávicz-mennyezet az oldalfa­lakkal összhangzó színekkel van kifestve, négy sarkát a tudomány, a művészet, az igazság és a keres­kedelem jelképei ékesítik. Felső részén az er­kélyajtókat, akárcsak kívül­ről, belülről is a művészet, az ipar, a tudo­mány, az igaz­ság, a földműve­lés és a kereske­delem remek domborművei övezik. A díszterem­ben immár öt olajfestmény látható. Az egyik - Györgyi Albert 1861-es alkotása - Deák Ferencet ábrá­zolja. Ezt a ké­pet 1997-ben kapta a város a Nemzeti Galéri­ától. A követke­ző festményt Kossuth Lajosról készítette Eger megrendelésére Kiss Alajos helyi festőművész, Barabás Miklós neves Kossuth-arcképe után. A harmadik képet Kovács Mihály festette gróf Széchenyi Istvánról 1863-ban. A negyedik, Végvári Harcosok című művet az 1552-es török ostrom négyszázadik évfor­dulója alkalmából készítette 1952-ben egy öttagú munkakö­zösség id. Kátai Mihály és dr. Kastaly István vezetésével. Végül, 1999 novembere óta az Egri Ér­sekség jóvoltából a falat díszíti a városért sokat tevő Pyrker László János érsek portréja is. _____________________(RÉNES) D obó téri homlokzat kialakításá­ról. Erre azért is szükség volt, mert az akkori homlokzat bizony kirívó ellentétben állt az említett új bérházzal. A döntés 1896-ban született meg a tervrajz és a költ­ségvetés elkészítéséről. Ezek kivi­telezésével a neves helybeli épí­tészmérnököt, Wind Istvánt bíz­ták meg, aki - maga is képviselő lévén - a nagy műgonddal kidol­gozott terveket díjtalanul bocsá­totta a város rendelkezésére. Az építési költség előirányzata 112 ezer 503 forint volt. A testület sa­ját soraiból egy bizottságot is vá­lasztottak a munka állandó fel­ügyeletére és ellenőrzésére. A tervet és a költségvetést 1897. december 30-án tárgyalták meg a képviselők, számos érdeklődő je­lenlétében. A közgyűlés egyhan­gúlag elhatározta, hogy a homlok­zati rész felépítéséhez törleszté- ses kölcsönt vesz igénybe. A kivi­telezői versenytárgyalás 1898. áp­rilis 26-án zajlott le, s ennek ered­ményeként a testület Benedek Bé­la budapesti műépítészre bízta a feladatot, aki azt 99 ezer 865 fo­rintért vállalta. A város egy kikö­tést tett: Benedeknek egri iparoso­kat is be kellett vonnia a munkála­tokba. A szükséges kölcsönt Jankovics polgármester a Heves Megyei Takarékpénztár elnöké­nek, Imreh Miklósnak a közvetíté­sével a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjából sze­rezte meg. A nagyszabású építkezést 1898 májusában kezdte és 1900 január végére fejezte be a vállalkozó. Az új városháza a maga egészében jól sikerült, kifogástalan műszaki alkotás lett. Az eklektikus stílusú, egyemeletes épület középen elő- reugró rizalitos homlokzatával el­üt a tér barokk és copf stílusú más épületeitől, egyes szakértők sze­rint valamelyest a tér történelmi hangulatát is megtöri. Összhatása és belső kiképzésének szépsége azonban maradandó emlék min­den látogató számára. A főhomlokzat stílusa olasz re­neszánsz. Kívülről a zászlórudat tartó hatalmas, koronázó dísz­ráccsal övezett kupolatető alatt, ízléses, íy alakú foglalatban sós­kúti terméskőből kifaragott cí­mert helyeztek el, amely fölött a Szent Korona látható, két oldalán oroszlán fővédekkel. (Eger is­mert, egyszarvút ábrázoló címere Fenesy György egri püspök címe­réből alakult ki a vele 1694-ben kötött egyezmény után.) A hom­lokzaton a négy művészien kikép­zett korinthoszi oszlop tartotta fő- párkányzat alatt közvetlenül jobbról a tudomány, a földműve­lés és a kereskedelem, balról az „E terem falai átkos viszálykodást sose ne lássanak...” Százesztendős a városháza épülete a megyeszékhelyen ■ ___: .......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents