Heves Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-21 / 17. szám

2000. Január 21., péntek MEGY E I K Ö R K É P Heves Megyei Hírlap - 3. oldal Visszatérés A minap egy jócskán illuminált állapotú férfi, cirkált a belváros utcáin, s közben láthatatlan ko­májával kiabált. Senki nem törő­dött vele, de mindenki jobbnak látta, 'ha nagy ívben kikerüli. Aztán egy középkorú hölgy oda­lépett hozzá, és hallatlan türe­lemmel elkezdte neki magyaráz­ni, hogy milyen helytelen is az, amit csinál. A meglepetéstől - no meg az alkoholmámortól - megtántoro- dó férfi tágra nyitott szemekkel hallgatta jóakaróját, majd szét­tárt karokkal mondta: anyuka, hát visszajöttél? __________________M K IÁLLÍTÁS. Január 26-án 17 óra­kor az egri SemtoT-húzban nyitják meg Cseh Zsófia, Fehér Ibolya és Rosvai Zsófia erdélyi fotóinak ki­állítását. A tárlatot dr. Lisztóczky László irodalomtörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe, s az ünnepségen gyimesi népzenét játszik Fehér Zsombor furulyán, s Fehér Viktor gardonon. FOGADÓÓRA. Ma 10 és 12 óra között Godó Lajos országgyűlési képviselő Tiszanánán a polgár- mesteri hivatalban fogadja az ér­deklődőket. Szintén ma 13 órától dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő, Keresztesi József alpolgármester és Tőkés László bizottsági elnök Gyöngyösön, a Fő tér 3. szám alatti SZDSZ-irodában fogad. KÖZGYŰLÉS. A Nagycsaládos­ok Egri Egyesülete ma délután 5 órakor tartja az idei közgyűlését a Megyei Művelődési Központ 102- es termében. Az összejövetelen beszámoló hangzik el az előző év egyesületi életéről, valamint kije­lölik az egyesület új vezetőségét a következő négyéves ciklusra. JÁTÉKOS HÉTVÉGE. A SZETA Egri Alapítványának If­júsági Segítőháza január 22-én és 23-án ügyességi és játékos ve­télkedőre várja az érdeklődő gyerekeket. A programok dél­előtt 10-től 12 óráig, délután 14 és 17 óra között zajlanak Felné­meten, a Béke út 60. szám alatt. METSZET. Ma este fél hétkor je­lentkezik a Városi Televízió kul­turális ajánlóműsora, a Metszet. Az adásban rövid összeállítással emlékeznek Apor Elemér költőre. A könyv- és programajánló mellett beszélgetés hallható Protovinné Zsilinszky Erzsébettel a városi mü- lenniumi programsorozatról, a magyar kullúm napjáról, majd fel­idézik a színházi Páholy-partit. TRAFFIPAX VEZÉNYLÉS 06.00- 14.00- Eger belterület. 07.00-15.00 - 32. sz. főút. 14.00- 22.00- Gyöngyös belterület. A szép és a bölcs születése (Folytatás az 1. oldalról)- Mennyire elégedett azzal, ahogyan a megyében kezelik és megbecsülik a kultúrát?- Elégedett ember vagyok, mert a város és a megye színhá­zat épít. Ahol a kultúrának temp­lomot emelnek, ott megbecsülik azt. S nem mondható el más a kö­zönségről sem. A kőszívű embert még csak próbáljuk, de harminc- három előadásra már telt ház van. Olyan minőségi és mennyi­ségi sikersorozatot él a színház, hogy panaszról szó sem lehet.- Miként alakult a kapcsolatuk a társintézményekkel?- Olyan harmonikus, hogy szinte zavarba ejtő. Egy vágyam azonban van: szeretném, ha vég­re létrejönne Egerben egy mű­vészkávézó vagy fészekklub. Nagy szükség van ugyanis egy olyan helyre, ahol színész, újságíró, közéleti ember és városi polgár találkozhatna, és mondjuk, egy állandó ismerős arc szolgálná fel a kávét. A művészek és a civilek társadalmi élete még hagy kíván­nivalót. De, azt hiszem, ez orszá­gos gond. A jövőre nézve viszont van egy kultúrákat integráló ötle­tünk: szeretnénk, ha a regionális színházművészetnek is helye len­ne e városban, hogy az egri kö­zönség megismerje a hazai szín­játszás legszebb és legsikeresebb darabjait. így, azt hiszem, a kul­túra képviselete nem lesz naphoz kötött. A Szilvásváradon élő művész­házaspár, Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán hasonlóképpen gon­dolkodik az egynapos ünnep lé­nyegéről.- Sem egy-egy művészre, sem egyes művészeti ágakra vonat­koztatva nincs jelentősége an­nak, hogy egy napig ünnepeljük a kultúrát - mondja Debreczeni Zsóka. - A kampány - legyen az a millennium évéhez vagy egy nap­hoz kötött - nem változtat azok­nak az elismerésén, megbecsülé­sén, akik ebben a szférában dol­goznak. Azt mondhatom, mi 13 éve élünk a megyében, de tavaly volt az első alkalom, amikor tu­domást vettek létünkről. Volt há­rom kiállításunk, amire szívesen emlékezünk, s elkészült végre a Egy ország fohásza katalógusunk. Ez is bizonyítja, hogy nem alkalomhoz és ünnep­hez kötött a művészetek megbe­csülése. A Mátra Művelődési Központ igazgatója, Baranyiné Szilágyi Er­zsébet nagy jelentőséget tulajdo­nít az ünnepnek.- Négy éve kiemelten kezeljük a magyar kultúra napját. Ebben mi olyan alkalmat látunk, ami­kor a kollégák, a kultúrában dol­gozók és alkotók egymásra figyel­hetnek. Egyébként a kultúra sze­repe és megbecsülése mindig at­tól függ, hogy akik csinálják, azok ünnepnek érzik-e az alko­tást és ünnepként élik-e meg a szereplést.- A mátraaljai városban mi­lyen megbecsülésnek örvend e többnyire nonprofit szféra?- Az önkormányzattól a lehe­tőségekhez képest mindent megkapunk, sőt a Pro Civitate- díj is kifejezi az elismerést. Nem mondható el, hogy mellé­kesként kezelik a kultúrát. A vá­ros lakosságára pedig az jellem­ző, hogy van egy szűk kör, amely rendszeres résztvevője ezeknek az eseményeknek, de ez, azt hiszem, máshol is termé­szetes.- Van-e jelentősége ennek az egyetlen napnak?- Bár a kultúrát mindennap ápolni kell, azért az ünnepekre is szükségünk van. Feltétlenül kell egy nap, amikor megünnepelhet­jük emberi és materiális értéke­inket. Az egri Farkas Ferenc Zeneisko­la igazgatóhe­lyettese, Benyó Tibor szerint azoknak, akik a kultúra és a köz- művelődés terü­letén dolgoznak, minden nap ünnep, hiszen min­den nap a kultúráról szól.- Azon igyekszünk naponta ­mondja -, hogy a kultúra eljus­son a tömegekhez, ettől függet­lenül tényleg kell egy nap, amely megbecsülést ad a szakmának. Már az az adat, hogy a városban a zeneiskolának 500 tanulója van, érzékletesen kifejezi, hogy az embereknek igenis szüksé­gük van a muzsikára. A város­ban egyébként körülbelül há­romszáz ember él, aki rendsze­res koncertlátogató, de sokkal többen vannak, akik alkalmilag, egy-egy eseményhez kötve ül­nek be a koncertterembe. A zene egyébként nagyon speciális hely­zetben van a művészetek között, miután a születéstől a sírig elkí­séri az embert. Egyetlen olyan te­remtmény sem él a Földön, akire ne hatna a muzsika. Nem tudás, hanem lélek kell a befogadásá­hoz. Éppen ezért az év minden napján nagy kincs van azoknak a kezében, akik a zene dallamai­val üzenhetnek és értéket for­málhatnak. (SZUROMI) Az ingerszegény, szürke januári napokat - na jó, egy-kétgép- pisztolyos kivégzést leszámítva - egy különös ötlet színesíti mostanság. A Magyar Rádió el­nökének ötletéről van szó, aki elmondta: a kabaréműsoroknál is meg kell teremteni a kiegyen­súlyozottságot, s e műsorok sem irányulhatnak a közéleti szemé­lyiségek lejáratására. Hogy ezek a személyiségek elsősorban nem a kabaréban járatják le magukat, hanem akkor, amikor minden tréfa he­lyett a saját énjüket hozzák nap mint nap, az csak az egyik probléma. A nagyobb baj az, hogy a politikai humort felül­ről, és különösen az érintettek oldaláról kiegyensúlyozni gya­korlatilag lehetetlen. Ha a ha­talom beleszól, vagy csak meg­próbálkozik ezzel, a dolog azonnal a visszájára fordul. Amikora miniszterelnök sze­mélyes tanácsadója a Heti He­tes című tévéműsornak meg­próbálta megmutatni a helyes irányt, kiderült, hogy a szerep­lők nemhogy a megfelelő irány­ba nem mozdultak el, hanem épp ellenkezőleg: attól a pilla­nattól kezdve ez a próbálkozás adta a legjobb poénok alapját. A műsor népszerű, nézőtábora növekszik, ekkora labdát hata­lom még föl nem adott humo­ristáknak. Mi következik ebből? Egy: fö­lülről belenyúlni nem érdemes, mert annál rosszabb lesz. Kettő: a dolog természetéből fakadóan a diktátumoknak csak akkor le­het esélye, ha a letámadás totá­lis, és nem marad egyetlen kicsi rés sem. Egy példa. A '40-es évek ele­jén, amikor Magyarországon törvényeket hoztak bizonyos népcsoport jogainak korlátozá­sára, a hivatalban lévő minisz­terelnökről kiderült, hogy egyik nagyanyja révén éppen ehhez a problematikus népcsoporthoz tartozik. Kínos és botrányos. Az­nap este a pesti kabaréban el­hangzott minden idők legrövi­debb műsorszáma. Nyíltan már nemigen lehetett viccelődni az aznap kipattant eseten, ahhoz túl sok volt a nézőtéren a spicli. Ám kiment a függöny elé a kon­feranszié (Nagy Endre), és csak ennyit mondott: - Még ilyet... A közönség percekig röhö­gött, a térdét csapdosta, mert bár nyíltan beszélni már nem lehetett, mindenki tudta, miről van szó. Hát nagyjából ennyit ért a cenzúra Magyarországon egy nem túlságosan demokrati­kusperiódusban. Es akkor most? Egy szabad és demokratikus országban? Ahol a gazdasági fejlődés soha nem látott ütemben folytatódhat a következő években? Európa kö­zepén? Az Unió kapujában? Megmondani felülről, hogy ki­vel lehet viccelni a kabaréban? Még ilyet... A kultúrház elkelt, a rossz szájíz megmaradt 1823. január 22-én született meg a Him­nusz. A sződemeteri származású költő-politi­kus, Kölcsey Ferenc áldáskérő sorai az or­szág fohászává váltak. A görög irodalomból is ismert himnusz műfaj új életre kelt, a köl­temény tízmillió ember hovatartozásának ki­fejezője lett. Megírásának napja lett egyben a magyar kultúra ünnepe. A pestisjárványra emlékeztek A halandó Istentől remélhet segítséget A településen hagyomány, hogy Szent Se­bestyén napján a belvárosi római katolikus templomban megemlékeznek a középkori nagy pestisjárványról, amelynek során az akkori község lakóinak a fele életét vesz­tette. Idén különös rangot adott az ese­ménynek, hogy a tegnapi ünnepi szentmi­sét dr. Keszthelyi Ferenc váci megyéspüs­pök vezetésével tizenhat egyházi méltóság celebrálta. Hatvan A zsúfolásig megtelt templomban megjelent Szinyei András országgyűlési képviselő, dr. Hóka József, a városi bíróság elnöke, dr. Gyetván Mihály városi vezető ügyész, Farkas Kálmánná polgármester asszonnyal az élen a képviselő-testület több tagja, Miklós Józsefe. alezredes, városi rendőrkapitány, Olasz Sán­dor tü.o. alezredes, tűzoltóparancsnok, vala­mint több intézményvezető és a helyi társa­dalmi szervezetek képviselői. Miután az egyházközség elöljárója, dr. Kö­les József köszöntötte a püspököt, dr. Keszt­helyi Ferenc váci megyéspüspök rövid szent­beszédet tartott. Ennek során méltatta Szent Sebestyén életét és munkásságát, majd rámu­tatott: a huszadik század embere hajlamos azt gondolni, hogy már mindent megoldott - utalva arra, hogy egyebek mellett a pestist mára sikerült felszámolni -, ám ez nem igaz. Amikor az orvos lesütött szemmel közli, hogy a földi tudomány véget ért, akkor a halandó egyedül Istentől remélhet segítséget. A szentmise végén Pálos Frigyes prépost köszönetét mondott a püspöknek a látogatá­sért. Az áldást követően a papi méltóságok és a hívek a templom melletti Szent Sebestyén- szobornál a Miatyánk közös elmondásával zárták a szertartást. Lőrinci A korábban lapunkban többször ismertetett előzmények után - amelyek szerint az önkormány­zat és a Mátra Cukor Rt. között fe­szültség keletkezett a selypi kultú­rotthon értékesítése miatt - teg­nap rendkívüli ülésen döntött a helyi képviselő-testület arról, hogy elfogadja a cég ajánlatát, s megvásárolja az ingatlant. A napokban az rri illetékesei arról tájékoztatták a városveze­tést, hogy felkínálják az elővásár­lási jogot, amennyiben a város hajlandó megfizetni egy összeg­ben az öt-, vagy részletekben a hatmilliós vételárat. A magisztrá­tus az előbbi mellett szavazott, ám polémiát keltett, hogy mivel a lőrinci önkormányzat is a Mátra Cukor Rt. részvényese, a vezér- igazgató által jegyzett ajánlat gyakorlatilag olyan, mintha egy alkalmazott próbálná a tulajdo­nost felszólítani a vételre. Fónagy László jegyző azonban ezt jog­szerűnek ítélte, mivel a vagyon­kezelői jog a vállalat menedzs­mentjét illeti. Akadt, aki sokallta az ötmillió forintot, mondván: korábban a szociális és egyéb nonprofit javak jóval kevesebbért, vagy éppen jel­képes összegért keltek el. Ismét felvetődött, hogy esetleg részvé­nyekért is meg lehetett volna vá­sárolni az épületet, de ezt a Mát­ra Cukor Rt. azért nem fogadhat­ta el, mert - mint Varga Antal pol­gármester tájékoztatta a jelenlé­vőket - ennek feltételeit államkö­zi megállapodások és szindikátu­si szerződés szabályozzák. A város a vételárat az erőműi is­kolaépület eladásából kívánja kifi­zetni. A többség erre is rábólintott, noha valaki megjegyezte: valóban a vagyongyarapítás a cél, de egyál­talán nem mindegy, mindez mi- lyen áron történik._______itard A szerző dedikálta is legújabb munkáját A zsidóság nélkül csonka a történet Gyöngyös Talán a legkézenfekvőbb kérdések egyike, hogy miért éppen a zsidó­ság történetét, a város életében be­töltött szerepét igyekeztem bemu­tatni. Nos, egészen egyszerű a ma­gyarázat: az itt élt, élő izraeliták története nélkül nem lenne teljes a város története. Hiszen bár a né­pességnek a legvirágzóbb időszak­ban is mintegy tíz százalékát ad­ták, a kulturális és gazdasági élet­ben betöltött szerepük, jelentősé­gük ennél lényegesen nagyobb volt - mondta Horváth László tör­ténész, muzeológus a nemrégi­ben megjelent A gyöngyösi zsidó­ság története című könyvének be­mutatásakor. A Mátra Honvéd Kaszinóban megrendezett összejövetelen - ta­lán a családias jelleg miatt - a szerző azt is elárulta: eddigi mun­kái közül a zsidóság története kapcsán találkozott a legtöbb el­lenállással. Kutatómunkája során számos alkalommal találkozott „sanda pillantásokkal”, sőt olyan is akadt, aki kimondta: nem is gondoltam, hogy te is közéjük tar­tozol. Talán az is szerepet játszott eb­ben - tette hozzá a szerző -, hogy a könyv Mátyás király idejétől szinte egészen napjainkig mutatja be a helyi zsidóság történetét. Kétségkívül a legkényesebb feje­zet az 1945 utáni időszak taglalá­sa, amelynél különös gonddal ügyelt a szakember arra, hogy csak dokumentumokkal alátá­masztható közléseket tegyen. A mű - amely a Mátra Múzeum kiadásában jelent meg, a Mátraal- ji Tanulmányok sorozatba illesz­kedve - csaknem egy évtizednyi kutatómunka eredménye, s előz­ményekkel is bír, mivel a szerző­nek már több tanulmánya jelent meg a zsidóság történetéről, azonban a most bemutatott mun­ka öleli fel a leghosszabb idősza­kot. A könyv a hazai közgyűjtemé­nyek anyagaira, illetve a jeruzsále- mi Yad Vasém kutatóintézet és a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma forrása­ira támaszkodik, valamint szá­mos szakirodalomra, és családok, személyek emlékeire, közléseire. A folyó szöveg mellett mintegy 50 fotó is illusztrálja a kötetet, s igen gazdag a függelék, amelyben például megtalálható az első vi­lágháborúban harcolt, illetve el­esett, megrokkant zsidók névsora is. A szerző ennek kapcsán azt is elmondta: objektív okokból ezek a felsorolások nem teljesek, azon­ban reméli, hogy a kötet sok min­denkihez eljut, s ennek nyomán pontosítani lehet majd az infor­mációkat. ■ A HÍRLAP ÜGYELETÉI HEVES ^Kl HÍRLAP Újságíró: TOMPA Z. MIHÁLY Telefon - (36)413-644 Fax - (36)413-145 Hirdetésfelvevö: AMBRUS HENRIETT Telefon - (36)410-880 Fax - (36)412-333 •k Terjesztő: MURÁNYI GERTRÚD Telefon - (36)412-646

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents