Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
14. oldal SporTTükör 1999. december 24., péntek Kevés sikeresebb sportembert találnánk 1999 végén Eger városában Gyulavári Zoltánnál, aki az ÚVMK-Bau-System Eger vízi- labdásainak edzőjeként kitűnő eredményekkel büszkélkedhet csapatával, amely talán a megye legjobb együttese címre is joggal pályázik valamennyi sportág ösz- szevetésében. Tavasszal a Vidék bajnoka cím begyűjtése igazi bravúr volt, az elért hatodik helyezéssel - az FTC visszalépését követően - a nemzetközi porondon is bemutatkozhatott az egri pólózás. A máltai és pescarai fordulókat sikeresen vette a csapat, és nagy meglepetésre bejutott a LEN-kupa legjobb nyolc csapata közé. A hazai bajnokságban is jónak számít az elért nyolc pont, főleg úgy7, hogy fedett uszoda hiányában valamennyi találkozót idegenben játszották le. Gyulavári Zoltán edzővel családja körében beszélgettünk, így a pólózás mellett megismerkedhetünk azzal a háttérrel is, amely biztonságot, nyugalmat ad számára a mindennapi munkához. * li- Sok csatát megéltél már a Bárány-uszoda patinás falai között, hiszen már több mint negyedszázad telt el azóta, hogy 1974. április 17-én bemutatkoztál az OB I-ben.- Régi szép emlék számomra az első bajnoki évem - kezdte Gyulavári Zoltán. - Visszaidézve az akkori gárdát, az olimpiai bajnok Pócsik Dénes mellett próbáltam megszokni a légkört. Az OSC ellen játszottam az első meccsemet idegenben, és bizony akkor 8-2-re kikaptunk. A folytatásban azonban oroszlán- barlang volt a Bárány-uszoda, csak az orvosegyetemisták tudtak pontot rabolni Egerből. A többi meccsen nyertünk a Pócsik Dénes irányította (mellette még 31 góllal a legeredményesebb játékos is volt) Kácsor, Lutter, Bolya, Krajcsovics, Kovács R., Katona, Olajos, Kovács T, Patkó, Denk és Kádas összetételű együttessel. Jómagam a 17 mécsesén egyszer találtam a hálóba. Az első osztályban az első gólom a Vasas Izzó elleni idegenbeli 3-3-as meccsen volt Tizenkét idényt játszottam végig és milyen érdekes, az első év negyedik helyezése volt a legjobb eredményem. A rendkívül erős magyar- bajnokságban ennek megismétlése, a fővárosi csapatok hegemóniájának megtörése nem Ígérkezik könnyű feladatnak az egri pólózás számára. Az OB I- ben 232 mérkőzésen 186 gólt szereztem, ezzel a tíz legeredményesebb egri pólós közé tartozom. Jelenlegi csapatomból - akik közül dr. Ancsánnal és Tóth Péterrel játszottam egy csapatban - még sokszor kell betalálA Gyulavári család rendhagyó karácsonya Előrehozott ajándékosztás, majd síelés Ausztriában Karácsonyi idill: társasjátékozik a Gyulavári család fotó: pilisy elemér nia bármelyiküknek, hogy utolérjenek.- A klubhűség mintaképe vagy, végig az egrieknél játszottál.- Szeretem a várost, mindig szerettem az uszodába lejárni, soha nem kívánkoztam el. 1986- ban, amikor befejeztem a játékot, az a megtiszteltetés ért, hogy átvehettem a csapat irányítását. Gyorsan a sokszor kényelmetlen kispadon találtam magam. Az első évet követően azonban már Pócsik Dénes szakosztály-igazgatóval dolgozhattam együtt, akitől rengeteget tanultam. Két év kihagyással - amikor a női együttes edzője voltam - végig az első csapat mellett dolgozhattam. A vízilabda az idei év sikereivel vált Magyarországon elismert sportággá, főként azért, mert a csapatsportágak közül esélyesként utazhat a sydneyi olimpiára. A magyar vízilabdázás hagyományai közismertek, szerintem a siker titka, hogy a játékosok többségében intelligensek, iskolázottak, akik jó kombinatív érzékkel rendelkeznek, taktikailag képzettek és ezzel jó példát mutatnak a fiataloknak. A szakemberek, játékosok külföldön is kapósak, jellemző, hogy az egri edzők közül dolgoznak Ausztráliában, Dél-Afrikában és Dániában. Az elmúlt hónapokban a médiában is jobban megjelent a sportág, még a mi meccsünk is képernyőre került. A kupaszereplés minden várakozáson felüli ho- zadéka talán az, hogy ismét országosan elismert az egri vízilabdázás, és ez az új fedett uszoda avatása előtt nagyon fontos dolog. Megízlelve a nemzetközi mezőnyt megjött a kedvünk, és titkon már abban reménykedünk, hogy ismét kivívhatjuk az indulási jogot.- A nyári időszakban, amikor három kulcsjátékos is távozott, az erősítések helyett a cseresort kellett kezdőbe állítani, még nem nyilatkoztál ilyen bátran. Minek tulajdonítod a váratlan a sikereket?- Jó évünk volt az biztos. Minden évszaknak megvolt a szépsége, mindig volt, ami lendületet adott a csapatnak, feledtette velük a rossz körülményeinket. A tavaszi sikersorozat után nyáron érkezett az új szponzor, a Bau-System Kft., a nyári felkészülés remekül sikerült, az őszi hadjáratunkkal is elégedett lehetek. Amikor Madaras, Lehmann és Sűrű eltávozott, a tervezett erősítéseink pedig nem váltak valóra, kissé pesszimistán láttam a dolgot, de a fiúk várakozáson felül teljesítettek. Még az is benne volt a kalapban, hogy a 10 csapatos OB /-ben sereghajtók leszünk, de ezzel szemben az értékes kupaszereplés mellett a fővárosi élcsapatok elleni döntetlenek azt jelezték, lesz keresnivalónk tavasszal is. A szerény körülmények között dolgozó, hetvenéves múltra visszatekinthető egri vízilabda - értem ezalatt az uszoda- és pénzhiányt - erőn felül teljesített. Szakmailag is siker, hogy újabb tehetségek bukkantak fel, gondolok itt Jászberényire, Csányira, Pszotára, Seressre, Hajósra, akik alapemberekké nőtték ki magukat. A fedett uszoda a szomszédságunkban épül, reméljük, a következő bajnokságban otthont ad mérkőzéseinknek, edzéseinknek. Ebben az üzleties világban is helyet tudnak majd benne szorítani a nyolc különböző korosztályú csapatunknak és a klub úszóinak. A LEN-kupa szereplés kapcsán a rendezési szempontból is vizsgálódtunk, úgy gondolom az új fedettben kiváló lehetőségek lesznek különböző tornák rendezésének. Emellett fontos tényező lesz, hogy végre leküzdhetjük azt a felkészülésbeli hátrányunkat amellyel egyedül az egrieknek kellett szembenéznie az első osztályú mezőnyben.- Több vagy mint edző, a csapat szinte valamennyi ügyes-bajos dolgának intézése, a te feladatod, gyanítom még sem te vagy a legjobban fizetett egri sport- szakember.- A szűkös anyagiak meghatározzák a klub felépítését, a lehető legszűkebb stábbal dolgozunk. Én bízom benne, hogy a jövő esztendőben előrelépés lesz a szponzorok tekintetében is, találunk olyan támogatókat, akik értékelik eredményeinket. Ha már 2000-nél tartunk a terveim között szerepel még a jó bajnoki szereplés, és a L£7V-kupában egy szép befejezés. Minden bajnoki meccsünket hazai környezetben játszhatjuk, és jó esetben akár a rájátszásba is bekerülhetünk. Ehhez a Honvédőt és az Újpestet le kell azonban győzni a Bárány-uszodában, ami nem tűnik elképzelhetetlennek. Januárra két meghívásunk is volt, egy olaszországi nemzetközi torna mellett a francia Taverny is fogadott volna bennünket. Mindkét esetben csak az útiköltséget kellett volna előteremteni, de a nemzetközi kupaszereplés „elvitte” anyagi erőforrásainkat, így ezekről lemondtunk.- Közeleg a karácsony, hogyan ünnepel a Gyulavári család - kérdezem Gyulaváriné Deák Dalmát?- Amióta összeházasodtunk, vagyis 1985 óta, a vízilabdázás alakítja a család programját. Már megszoktuk, hogy a bajnokságokhoz, kupákhoz, edzéshez kell igazítanunk a családi eseményeket. Mivel most a bajnokság és kupa miatt január elején kell elkezdenünk a felkészülést, a szokásos téli síelést kicsit előrébb hozzuk - veti közbe a családfő -, december 23-án utazunk Ausztriába, ott töltjük a karácsonyt egy 1650 méter magasan fekvő szállodában. Ez hagyományos programunk - folytatja Gyulaváriné - hozzátartozik a télhez, ilyenkor együtt tölthetünk néhány napot. Két gyermekünk van, Adám 13 éves, nyolcadikos a Dobó Gimnáziumban, Anna pedig 10 éves és a Szent-Györgyi Albert Gyakorló Iskolában a 4.c. oszlopos tagja. Mindketten kapcsolódnak az uszodához, Ádám a gyermekcsapatban pólózik, Kelemen Attila edző irányításával, Anna pedig úszik Erdélyi Krisztina edző keze alatt. Amint azt Dalma asszony elmondta, a család néha már több időt tölt az uszodában mint otthon, de amikor összejön a négyes - főként esténként -, jókedvűen telnek a percek. A gyerekek egymás szavába vágva sorolják a karácsonyi menetrendjüket: hamarabb lesz a faállítás, ajándékosztás, az utazás miatt rendhagyó módon már 22-én megtartják a karácsony estét. A program, vizes család lévén, nem meglepő módon még fürdőzéssel is kiegészülhet, a szalóki hőforrás meglátogatásával.- A menü elkészítése általában az Egerben élő nagymamákra marad. Rengeteg ismerős, barát vesz körül bennünket, akik körében töltjük a szilvesztert. Normális család vagyunk, mindennapos gondokkal - zárta mondandóját a családfő. A némileg már sablonos mit vár a jövő évtől kérdésre Ádám - aki a pólózás mellett a számító- gépezés gyakorlott művelője - válaszában azért aggódott, hogy a gépe hogyan vészeli át a 2000- es problémát. Szerinte egyébként nem lesz különleges a jövő esztendő sem. Anna, aki a modern popzene, ezen belül az Irigy Hónaljmirigy és a Pa Dö Dö rajongója, hosszabb távú terveiről beszélt, miszerint tudósként szívesen részt venne egy új bolygó felfedezésében. Anna egyébként már lemérte, száz lépésre laknak a Bárány-uszodától, amely az életteret jelenti számukra, ám az új fedett uszoda még közelebb lesz... A ház asszonya pedig szívesen megelégedne egy hasonlóan békés, boldog családi hangulattal egy esztendő múlva is. Mit lehet ehhez tenni : úgy legyen. Bajzát Rafael Miért a Gyermekvárosban, és miért nem otthon? Suli a Géza előtt Aranyos Imre példája lebeg fotó: pilisy elemér éza inkább előretekint. Gondolkodik egy tanfolyam elvégzésén, de konkrét elképzelése még nincs. Ha az idő kerekét vissza lehetne forgatni, valamelyik középiskolát biztosan befejezné. Képesítéssel, szakmával nem rendelkezik, ám amikor Sirokban futballozott, dolgozott a Mátrametál Kft.-nél, és megállta a helyét. Ezt szeretné a későbbiekben is. No, és családot alapítani. Számára ez a legfontosabb. Szeretni, és együtt élni azokkal, akik közel állnak hozzá.- Hétévesen kerültem az egri Gyermek- és Ifjúsági Otthonba. Addig nevelőszülőknél éltem, de ők is visszaadtak a Gyermekvárosba. Nem tudom, miért. Szüleim Atányban laknak, találkoztam is már velük, de különösebb kapcsolatunk nincs egymással. Van egy bátyám és egy húgom, de őket nem ismerem. Állítólag együtt laknak a szüleimmel. Anyámék már vagy 5-6-szor voltak bent nálam. Leültünk, beszélgettünk. Azt mondták, ők szeretnének vinni és akkor majd mind együtt leszünk. Erre én azt válaszoltam: ha eddig nem kellettem, most mégis miért? Láttam, hogy ez nem esett jól nekik, viszont nem miattam alakult így az életem... Suha Géza idén májusban múlt 21 éves. Karbantartóként dolgozik a Gyermekvárosban, ott, ahol a lakóhelye is címként szerepel. Előbb péknek tanult, majd a molnár szakmába kóstolt bele, de az iskolával nem volt „szerencséje”. Most már bánja. De nagyon. A foci viszont mindig mentsvárat jelentett számára.- Az Egri Diákfoci SE-ben kezdtem a labdarúgást Csuhay Józsefnél. Komolyan vettem a focit és Józsi bá'-tól is sokat tanultam. Azután az FC Eger, Egerszalók, Makiár, Sírok, és Párád következett. Most pedig a körzetiben, Bükkszéken futballozom. Jó a csapat és q hangulat, jól érzem magam, és remélem, a bajnokságot is megnyerjük. Később szeretnék legalább az NB III-ig eljutni, mert a képességeim alapján, úgy gondolom, ott sem vallanék szégyent. Minél többet ki akarok hozni magamból. Bebizonyítani, hogy én is érek annyit, mint más ember. A GYIO-ban jelenleg nem éri el az 50 főt a bentlakók száma. Megszűnt a korábbi gyakorlat, amikor több százan is együtt éltek. Az a jellemző, hogy úgynevezett családotthonokban nőnek fel az állami gondozott gyerekek. A megyében Egerszalókon, Verpeléten Hevesaranyoson, Kerecsenden, Egercsehiben és Recsken működik ilyen. A Gyermekvárosban 4-12 fő alkot egy csoportot. Géza egy 12 gyermeket számláló együttes tagja. Sok barátja van és a nevelőkkel is jó a kapcsolata. Két személy azonban mindenkinél többet jelent számára: Németh Katalin, a barátnője és a barátja, Tóth Jani. Velük mindent megbeszél, és a legfőbb karácsonyi meglepetéseket is nekik szánja.- A nevelőktől kapott csoportajándékot a fenyőfa alá helyezik. En vagy beteszem a többi közé a csomagjaimat, vagy odaadom nekik személyesen. Az ünnepi vacsorát mi készítjük el. Saláták, hús és sütemény jelenti a menüt. Éjféli misére nem járok és a karácsony többi napján sem szoktam elmenni sehová. Együtt vagyunk bent, a Gyermekvárosban. Hogy nekem mit jelent a karácsony? Elsősorban szeretetet. Kicsit elgondolkozom azon, hogy miért itt, és miért nem otthon vagyok... Figyelem Géza tekintetét, de csak egy pillanatra törik meg. Edzett fiú. Megkeményítette az élet. Az érzéseit, legmélyebb gondolatait féltve őrzi, és bízik, reménykedik a szebb folytatásban. Aranyos Imre példája lebeg előtte, aki szintén a Gyermekvárosból indult és egészen a válogatottságig vitte. T itkon ő is hasonlót remél. Ha már a múltja így alakult, legalább a jövője legyen szerencsésebb. Legalább az. Bódi Csaba
