Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-23 / 299. szám

6. oldal Horizont 1999, december 23., csütörtök Atány, hol vagy?! A régi postaúton kocognak a lovak a falu alatt. Vendéglá­tónk elkapja a tekintetem. Os­torával a meredező tönkök felé bök: - Gyönyörű fasor volt itt. Mind levágták... Nem vetnek itt már kukoricát se. Minek? Úgyis lelopnák, mire megérne. Hallgatunk. Körülfütyül bennünket a szél. A kocsiút a földekre kanyarodik a Hanyi-ér előtt. Nem járható a híd. Éghe­tő fa volt az anyaga. Nézem a kopár faluhatárt. A templom- tornyot a lapuló tetők fölött. Milyen országban vagyunk? Nem bűn a lopás. Csak megél­hetés. S kire kötelező az erkölcs? Aki önként vállalja? 1945 előtt bírónak hívták a polgármes­tert. Hisz ítélkezni is joga volt. A faluközösség nevében. Épp ilyen ügyekben. S aki végképp nem fért bele a közösségbe, az elment. Kivetette a falu. Ferenczy Zoltán lelkész ba­rátomra gondolok. Pár éve van még csak Átányon. Vajon mi az, amit a becsületben, munká­ban megőszült, öreg presbite­reknek mondhat? S a fiatalok­nak. Miért kell kitartani még­is? Mert úgy van az írásban, hogy isten vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze? Meddig őrizhető az Éden, amelyik ránk bízatott? Átány az Éden? Ez a sze­gény falu, amelyre nem ismer­nének rá a régiek, ha büntetés­ből még egy parasztéletre fel kéne támadniuk? Hol van a té- esz előtti Átány, amelyről Fél Edit meg Hofer Tamás könyvei szólnak? Hol a „föld népe”, akik még azt tartották, hogy „nem elég megmunkálni tudni a földet, szeretni is tudni kell”? Hevesre, Egerbe menekül ki hová tud. Különösen az 1999­es nyári víz után. Amelyik viszszatért, hiába volt a csator­názó mérnöki ész és akarnok- ság. „Mert a víz emlékezik” - mondja Vígh Károly barátom. Egyike a csakazértis kitartók­nak. Az öreg presbitereket vál­tó fiataloknak. Debrecenben néprajz sza­kos húga Átány-tantárgyat ve­zetett idén Gödöllőn. A 2000. január 1-jétől Szent István ne­vét viselő egyetemen. Felelős gazdálkodást tanuló, tiszta ar­cú kortársainak tartott foglal­kozásokat. Jövendő környezet­gazdálkodási agrármérnökök­nek. „Paraszti gazdálkodás”. Mi is volt ez? Múlt-e csak, amit a nagyüzemi mezőgazda­ság gépei végképp a földbe ta­postak? Vagy olyan tudás, amit elfelejtenünk egyenlő a pusztulással. Mert elpusztul az a művelt­ség, amelyik elfelejti a dajkáló, éltető tájat. Amelyik már nem tud, nem akar szenvedni érte. Dalolni róla, megmaradni raj­ta. S majdan földjébe térni. Meghal, mint Antaiosz, a Földanya fia. Akit úgy ölt meg Herkules, hogy nem engedte erőt meríteni a földből. De hál’ istennek, fiatalok készülődnek. Átányon is, Átányra is. Átányon a megma­radni akarók konok kis csapa­ta. Átányra fiatal agráre­gyetemisták. Folytatni egy ku­tatást, amely a falut szolgálja. A magyar vidéket. Összegyűj­teni azt, ami jövendőnk őrei­nek, öregjeiknek a tudásából megmaradt. Amire felelős jö­vőt építhetünk. Hogy ne kell­jen majd elrejtőznünk, ha szü­lőföldünk fölé hajolva megkér­dezi az Isten: Átány, hol vagy?! Dr. Győri-Nagy Sándor egyetemi docens, GATE A vámosgyörki táncoslányok méltán nagy sikert arattak FOTÖ: SUHA PÉTER Táncgála: Betlehem és balett ADÁCS - Negyedik alkalom-' mai rendezték meg a Heves me­gyei Ifjúsági Táncgálát az elmúlt hét végén. A település művelő­dési házában ismét telt ház előtt léptek fel a csoportok, színvona­las produkciókkal. A programot Fodor Lajos polgármester nyi­totta meg, s a helyi iskolások egy kedves ajándékkal, betlehe- mes játékkal is kedveskedtek a közönségnek. Eztán már valóban a táncé és a táncosoké volt a főszerep, Egerből a Top Dance Company és az Agria Tánc Sport Egyesület lépett színpadra, Gyöngyösről a Modern Táncműhely és a Mátra Művelődési Központ balettcso­portja kápráztatta el produkcjá- val a nézőteret zsúfolásig meg­töltő publikumot. A „szomszé­doknak” kijáró lelkesedéssel tapsoltak a nézők a gyöngyöstar- jáni Művelődési Ház Tánccso­portjának, a Rózsaszentmártoni Mazsorett-csoportnak és a Vámosgyörki Tánccsoportnak. Természetesen nagy sikert arat­tak produkciójukkal a helybéli Zéta Táncklub Formációs Tago­zatának ifjú tehetségei is. A rendezvényt a Megyei Mű­velődési Központ, a település ön- kormányzata, a helybéli József Attila Művelődési Ház és a Zéta Kulturális Egyesület szervezte, s a Nemzeti Kulturális Alapprog­ram Közművelődési Szakkollégi­uma támogatta. Mint Simon Klára, az MMK munkatársa la­punknak elmondta, a gála nem a megmérettetésről szól, sokkal inkább találkozási és bemutat­kozási lehetőséget kíván terem­teni - immár évek óta sikerrel - mindazoknak az együtteseknek, amelyek „nem néptáncosok”. Szekeres János, a művelődési ház igazgatója pedig kérdésünk­re látható elégedettséggel nyug­tázta, hogy ismét sikerült egy olyan rendezvényt létrehozni, amely a falu apraját-nagyját - és persze a számos távolabbról ér­kezett érdeklődőt - becsábította a művelődési házba. Színház és millennium (folytatás az 1. oldalról)- Az albérleti esztendőben a szín­ház több, eddig ismeretlen oldalá­ról bemutatkozott. Az alternatív műfaj, amely eddig nagyon hiány­zott a kínálatból, végre teret kap­hatott a repertoárban. A nagyszín­ház erre viszont megint csak al­kalmatlan lesz.- A kezdetektől szorgalmaz­tam azt, hogy csináljunk beavató színházat. Még azt is ki merem jelenteni, hogy a rekonstrukciót az a tény is sürgette, hogy a régi épületnek nem volt olyan stúdió­ja, amely ezek játszására alkal­mas lett volna. A magyar és a vi­lágirodalom tele van olyan gyöngy­szemekkel, amelyek nagy színpa­don nem élnek meg, játszani még­is kötelesség lenne őket. Ezekből a közönség már láthatott ízelítőt, A Petőfit és a Civilizátort és a tavasz- szal bemutatjuk Harsányi Zsolt: Ellák című darabját. Ez például nem élne meg nagy színpadon, mert négy felvonás nem játszha­tó belőle. A stúdió körülményei azonban létjogosultságot adnak annak, hogy ezt is bemutassuk. A Milói Vénusz is torzó, mégis gyö­nyörű. Erre való a stúdió és a be­avató színház.- A változások folyamatába tar­tozik a külföldi szereplés is. Lesz folytatás?- Kassai tartózkodásunk alatt szót váltottunk arról, hogy a regi­onális színházi fesztivált felváltva rendezhetnénk Kassával. A kapu­nyitások után erre minden lehe­tőségünk megvan. Fontosnak érezzük, hogy ezeket a kapcsola­tokat életben tartsuk.- Az évad első fele olyan sikeres lett, hogy felvetődik a kérdés: lehet, hogy már nem is várják annyira a visszaköltözést?- Minden siker kötelez ben­nünket és ezt kényelmesebb kö­rülmények között sem adjuk alább. Szuromi Rita — LFÜfi K L U B

Next

/
Thumbnails
Contents