Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-23 / 299. szám
6. oldal Horizont 1999, december 23., csütörtök Atány, hol vagy?! A régi postaúton kocognak a lovak a falu alatt. Vendéglátónk elkapja a tekintetem. Ostorával a meredező tönkök felé bök: - Gyönyörű fasor volt itt. Mind levágták... Nem vetnek itt már kukoricát se. Minek? Úgyis lelopnák, mire megérne. Hallgatunk. Körülfütyül bennünket a szél. A kocsiút a földekre kanyarodik a Hanyi-ér előtt. Nem járható a híd. Éghető fa volt az anyaga. Nézem a kopár faluhatárt. A templom- tornyot a lapuló tetők fölött. Milyen országban vagyunk? Nem bűn a lopás. Csak megélhetés. S kire kötelező az erkölcs? Aki önként vállalja? 1945 előtt bírónak hívták a polgármestert. Hisz ítélkezni is joga volt. A faluközösség nevében. Épp ilyen ügyekben. S aki végképp nem fért bele a közösségbe, az elment. Kivetette a falu. Ferenczy Zoltán lelkész barátomra gondolok. Pár éve van még csak Átányon. Vajon mi az, amit a becsületben, munkában megőszült, öreg presbitereknek mondhat? S a fiataloknak. Miért kell kitartani mégis? Mert úgy van az írásban, hogy isten vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze? Meddig őrizhető az Éden, amelyik ránk bízatott? Átány az Éden? Ez a szegény falu, amelyre nem ismernének rá a régiek, ha büntetésből még egy parasztéletre fel kéne támadniuk? Hol van a té- esz előtti Átány, amelyről Fél Edit meg Hofer Tamás könyvei szólnak? Hol a „föld népe”, akik még azt tartották, hogy „nem elég megmunkálni tudni a földet, szeretni is tudni kell”? Hevesre, Egerbe menekül ki hová tud. Különösen az 1999es nyári víz után. Amelyik viszszatért, hiába volt a csatornázó mérnöki ész és akarnok- ság. „Mert a víz emlékezik” - mondja Vígh Károly barátom. Egyike a csakazértis kitartóknak. Az öreg presbitereket váltó fiataloknak. Debrecenben néprajz szakos húga Átány-tantárgyat vezetett idén Gödöllőn. A 2000. január 1-jétől Szent István nevét viselő egyetemen. Felelős gazdálkodást tanuló, tiszta arcú kortársainak tartott foglalkozásokat. Jövendő környezetgazdálkodási agrármérnököknek. „Paraszti gazdálkodás”. Mi is volt ez? Múlt-e csak, amit a nagyüzemi mezőgazdaság gépei végképp a földbe tapostak? Vagy olyan tudás, amit elfelejtenünk egyenlő a pusztulással. Mert elpusztul az a műveltség, amelyik elfelejti a dajkáló, éltető tájat. Amelyik már nem tud, nem akar szenvedni érte. Dalolni róla, megmaradni rajta. S majdan földjébe térni. Meghal, mint Antaiosz, a Földanya fia. Akit úgy ölt meg Herkules, hogy nem engedte erőt meríteni a földből. De hál’ istennek, fiatalok készülődnek. Átányon is, Átányra is. Átányon a megmaradni akarók konok kis csapata. Átányra fiatal agráregyetemisták. Folytatni egy kutatást, amely a falut szolgálja. A magyar vidéket. Összegyűjteni azt, ami jövendőnk őreinek, öregjeiknek a tudásából megmaradt. Amire felelős jövőt építhetünk. Hogy ne kelljen majd elrejtőznünk, ha szülőföldünk fölé hajolva megkérdezi az Isten: Átány, hol vagy?! Dr. Győri-Nagy Sándor egyetemi docens, GATE A vámosgyörki táncoslányok méltán nagy sikert arattak FOTÖ: SUHA PÉTER Táncgála: Betlehem és balett ADÁCS - Negyedik alkalom-' mai rendezték meg a Heves megyei Ifjúsági Táncgálát az elmúlt hét végén. A település művelődési házában ismét telt ház előtt léptek fel a csoportok, színvonalas produkciókkal. A programot Fodor Lajos polgármester nyitotta meg, s a helyi iskolások egy kedves ajándékkal, betlehe- mes játékkal is kedveskedtek a közönségnek. Eztán már valóban a táncé és a táncosoké volt a főszerep, Egerből a Top Dance Company és az Agria Tánc Sport Egyesület lépett színpadra, Gyöngyösről a Modern Táncműhely és a Mátra Művelődési Központ balettcsoportja kápráztatta el produkcjá- val a nézőteret zsúfolásig megtöltő publikumot. A „szomszédoknak” kijáró lelkesedéssel tapsoltak a nézők a gyöngyöstar- jáni Művelődési Ház Tánccsoportjának, a Rózsaszentmártoni Mazsorett-csoportnak és a Vámosgyörki Tánccsoportnak. Természetesen nagy sikert arattak produkciójukkal a helybéli Zéta Táncklub Formációs Tagozatának ifjú tehetségei is. A rendezvényt a Megyei Művelődési Központ, a település ön- kormányzata, a helybéli József Attila Művelődési Ház és a Zéta Kulturális Egyesület szervezte, s a Nemzeti Kulturális Alapprogram Közművelődési Szakkollégiuma támogatta. Mint Simon Klára, az MMK munkatársa lapunknak elmondta, a gála nem a megmérettetésről szól, sokkal inkább találkozási és bemutatkozási lehetőséget kíván teremteni - immár évek óta sikerrel - mindazoknak az együtteseknek, amelyek „nem néptáncosok”. Szekeres János, a művelődési ház igazgatója pedig kérdésünkre látható elégedettséggel nyugtázta, hogy ismét sikerült egy olyan rendezvényt létrehozni, amely a falu apraját-nagyját - és persze a számos távolabbról érkezett érdeklődőt - becsábította a művelődési házba. Színház és millennium (folytatás az 1. oldalról)- Az albérleti esztendőben a színház több, eddig ismeretlen oldaláról bemutatkozott. Az alternatív műfaj, amely eddig nagyon hiányzott a kínálatból, végre teret kaphatott a repertoárban. A nagyszínház erre viszont megint csak alkalmatlan lesz.- A kezdetektől szorgalmaztam azt, hogy csináljunk beavató színházat. Még azt is ki merem jelenteni, hogy a rekonstrukciót az a tény is sürgette, hogy a régi épületnek nem volt olyan stúdiója, amely ezek játszására alkalmas lett volna. A magyar és a világirodalom tele van olyan gyöngyszemekkel, amelyek nagy színpadon nem élnek meg, játszani mégis kötelesség lenne őket. Ezekből a közönség már láthatott ízelítőt, A Petőfit és a Civilizátort és a tavasz- szal bemutatjuk Harsányi Zsolt: Ellák című darabját. Ez például nem élne meg nagy színpadon, mert négy felvonás nem játszható belőle. A stúdió körülményei azonban létjogosultságot adnak annak, hogy ezt is bemutassuk. A Milói Vénusz is torzó, mégis gyönyörű. Erre való a stúdió és a beavató színház.- A változások folyamatába tartozik a külföldi szereplés is. Lesz folytatás?- Kassai tartózkodásunk alatt szót váltottunk arról, hogy a regionális színházi fesztivált felváltva rendezhetnénk Kassával. A kapunyitások után erre minden lehetőségünk megvan. Fontosnak érezzük, hogy ezeket a kapcsolatokat életben tartsuk.- Az évad első fele olyan sikeres lett, hogy felvetődik a kérdés: lehet, hogy már nem is várják annyira a visszaköltözést?- Minden siker kötelez bennünket és ezt kényelmesebb körülmények között sem adjuk alább. Szuromi Rita — LFÜfi K L U B
