Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-18 / 295. szám
1999. december 18., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Felértékelődtek a Neander-völgyi kutatások Száz éve született Dancza János, a magyarországi ősemberlelet megtalálója N ovemberben angol, amerikai, valamint horvát antropológusokból és paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport meglepő eredményeket közlő tanulmányt jelentetett meg a Brit Tudományos Akadémia Közlemények című szakorgánumában. Azt vonták kétségbe, hogy mintegy 34 ezer évvel ezelőtt a Neander- völgyiek végleg eltűntek Európából. Sőt mi több, azt állítják róluk, hogy a Homo sapiensekkel huzamos ideig éltek egymás mellett és keveredtek is egymással. Ezt a feltételezést az a Portugáliában előkerült 24,5 ezer évvel ezelőtt élt gyermek csontmaradványának vizsgálata erősíti meg, amely egyszerre viseli magán a Homo sapiens és a Neander-völgyi ősember jellegzetességeit. Ezzel ismét a kutatók látókörébe kerülnek a már feltárt Neander-völgyi leletek. Tudományos jelentőségük nagymértékben felértékelődik. A legjelentősebb magyarországi ősemberleletről hazánkban ma kevesen tudják, hogy 1932-ben a Borsod megyében lévő Cserépfalu határában nyíló Subalyuk-bar- langból kerültek ki. Ezekről a nemzetközi viszonylatban is jelentős szerepet játszó Neandervölgyi ősembermaradványokból méltatlanul keveset tud a közvélemény. Talán még kevesebb azoknak a száma, akik azt is tudják, hogy a Subalyuk-bar- langban az egri törvényhatóságok által finanszírozott ásatások történtek. És ezeket az ásatásokat a város szülötte, Dancza János vezette. Az 1930-as években a barlang- és ősemberkutatás szorosan egybefonódott Magyarországon. Erre az időszakra tevődik az az elhatározás is, hogy kutatóink bekapcsolódjanak a nemzetközi tudományos munkába. Ez lehetővé tette, hogy szakembereink csatlakozzanak azokhoz a kutatásokhoz, amelyek Európában több, máig is jelentős ősrégészeti leletet hoztak felszínre, s tudományos igényességgel dolgoztak fel. Ezen a szakterületen akkoriban hazánkban kiemelkedő munkát jórészt a Földtani Intézet neves kutatói végeztek. Nagynevű tudósok voltak az ős- régészeti kutatások elkötelezettjei, így Herman Ottó, Bella Lajos, Lambrecht Kálmán, Hillebrand Jenő, Éhik Gyula, Kotti Mária, Kadió Ottokár, Kormos Tivadar. Szinte hihetetlennek tűnik az a tény, hogy az első és máig is legteljesebb Neander-völgyi csontmaradványokat nem egy klasszikus értelemben vett ősrégész szakember tárta fel, hanem Dancza János barlangász, dr. Kadió Ottokár főgeológus elő- munkása és hat természetbarát munkatársa. A feltárás tényét sokáig elvitatták Danczától, aki sajnos már nem élhette meg az 1987-es esztendőt, amikor is a Nemzeti Múzeumban az eredetiben kiállított leletei előtt feltáróként már az ő neve szerepelt. Az ásatások megkezdéséhez szükséges kutatási engedélyt Dancza 1932. január 23-án szerezte meg, ez az irat a Borsod megyében lévő Füzérkő, Subalyuk és Gallyalyuk kiásatását teszi lehetővé. Az ásatások 1932. február 5-én a Füzérkő-barlang- ban indulnak meg. A sekély kitöltés miatt az ásatás vezetője úgy döntött, hogy próbaásatást végez Subalyukban. A próbagödör kiásása alkalmával mindjárt jégkori faunát találnak. Ezután megkezdik a Subalyuk-barlang pontos felmérését, valamint az ásatási négyszögek kitűzését. Ettől az időponttól, nevezetesen 1932. február 9-től számíthatjuk a Subalyuk-barlang rendszeres feltárásának kezdetét. Az ása- tók a dr. Kadió Ottokár által alkalmazott és akkor nemzetközileg is elfogadott omlasztásos módszer mellett döntenek, amely azt takarja, hogy a négyszögekre osztott kitöltést 0,5 m szélességben egy méter mélységben tálja föl a szelvényt, s az omlasztás után kutatja át a kitöltést. Ez a módszer teljes pontossággal rögzítette a rétegviszonyokat, továbbá megfelelő módon behatárolhatóvá tette az előkerült leletek helyét. A rendszeres kutatások során 1932. február 9-től az alábbi négyszögetek vizsgálták át: 17, 20, 23, négyszögeket az I. szintig, a 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 20, 23 négyszögeket a II. szintig. Február 25-én a rendelkezésükre álló pénz elfogyott, s ezért a munkálatokat beszüntetik. A begyűjtött paleolitokat és csontokat beszállítják az Egri Városi Múzeum számára fenntartott helyiségbe. A feltárt leleteket megtisztítják és bemutatják a város közönségének. Danczának, Trakk Géza polgármester elismerésén túl, Székely János, az Idegenforgalmi Hivatal tisztviselője 200 pengőt ajánl föl az ásatások folytatására. Az ásatásokon elért eredményekhez Kadió dr. is gratulál. 1932. április 8-án az adakozások révén szerzett pénzből folytatódik az ásatás Dancza irányításával, aki észrevehetően a paleolitokra koncentrál, de begyűj- teti az előkerült csontokat is. Április 22-én a II/IV. négyszög III. szintjét emelik ki, mikor Trakk Géza polgármester Pataki Vidor és Pálosi Ervin urakkal együtt megtekinti az ásatásokat, társaságukban van Hevessy Sándor városi mérnök is, aki filmfelvételt készít a helyszínen. A polgármester újabb 200 pengőt biztosít a munkálatokra. Április 27-e az a nap, amikor felszínre hozzák az első magyarországi ősemberleletet. A II/II. négyzet III. szintjének feltárása során előkerül egy jó tartású alsó állkapocs a hozzá tartozó fogakkal. Dancza szakmai felkészültségét mi sem tükrözi jobban, mint hogy azonnal telefonál Kadió professzornak, és levelet küld Pataki Vidor dr.-nak is. Május l-jén Kadió dr., aki a cisztereknél száll meg, Pálosi és Dancza társaságában bemutatja Hedry Lőrinc főispán úrnak az előkerült neandervölgyi állkapcsot. Másnap kerül sor a II/IV-es négyszög III. szintjének valamint a II/II-es négyszög III. szintjének feltárására, melyből két emberi csigolya, valamint a II/II. négyszög III. szintjéből egy gyermekkoponya, számos hosszú csont, bordadarab és ujjperc kerül elő. Május 6-án Kadió dr. az ösz- szes előkerült ősemberleletet magához veszi, majd Budapesten bemutatja azokat a Magyar Királyi Földtani Intézet akkori helyettes igazgatójának, dr. Emszt Kálmán kisérletügyi főigazgatónak. Ezután Kadió dr. már a földtani intézet megbízásával érkezik vissza a feltárások helyszínére. E dátumtól kezdve 1932. október 15-ig a Magyar Királyi Földtani Intézet költségén folynak az ásatások. Kadió professzor irányításával ebben az időszakban szép számban találnak paleolitokat, de ősember- maradványok már nem kerülnek elő. A leleteket hivatalosan a 380/932-es számú, Egerben felvett akta alapján adják át a földtani intézetnek, amely egy teljes barlangi medve csontvázát, készpénzben pedig 18 ezer pengőt, valamint az addig feltárt összes barlangok anyagának duplum példányát ajánlotta föl ellenszolgáltatásként. Azok az események, melyek a városi múzeum létesítésének körülményeit taglalják, teljes helytörténeti tanulmányt igényelnének, de röviden összefoglalva: tény, hogy az 1930-as években az egri törvényhatóságok rendelkeznek a Legányi által adományozott párját ritkító kövület- és kőzetgyűjteménnyel, illetve a Földtani Intézet által biztosított anyaggal, valamint a Dancza János által gyűjtött gazdag néprajzi gyűjteménnyel is. Mindezek ellenére sem jött létre a helytörténeti kiállítás. Napjainkban a feltáráshoz képest igen hiányosnak mondható subalyuki csontleletek a Magyar Nemzeti Múzeum Embertárában várják, hogy nemzetközileg is elismert tudósok újabb vizsgálatok alá vonják őket. A nagyközönség új helyén, a Természettudományi Múzeum tárlójánál találkozhat a Neander-völgyi ősember állkapcsának másolatával. Igen örvendetes az a Borsod megyei törekvés, amely a Herman Ottó Múzeum támogatásával valósulhatott meg. Terveik szerint a Cserépfaluban létrehozott Subalyuk Múzeumban kiállították a Neander-völgyi leletek másolatát. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ezek a leletmásolatok egy francia ősrégész, nevezetesen Mario Chech, a párizsi Musée de L' Homme munkatársának adományaként kerülhetett a nagyközönség elé. Remélhető azonban, hogy Eger e nevezetes, világviszonylatban is elismert természettudományi anyagot előbb vagy utóbb méltó módon bemutatja az idelátogatóknak. A természettudományok iránt érdeklődők számára elfogadhatatlan, hogy a város mai kutatói által összegyűjtött nagy értékű leleteket a megyében és az országban szétszórtan, egységes koncepció nélkül mutatják be. Gondolok itt a Legányi-anyagra, a tihaméri paleolitokra, az Istállóskőnél kiemelt teljes tűzhelyre, amelyeknek már nincs helyük a Nemzeti Múzeumban. Továbbá a szil- vásváradi Orbán-házban kiállított paleolitokra és mindazokra a tárgyakra, melyek elhibázott koncepciók nyomán a Dobó István Vármúzeum tulajdonából kerülnek ki. Ez annál is inkább fontos, mert a városban működő felső- oktatási intézmény rendelkezik azzal a szellemi kapacitással, amely történeti, földtani, valamint biológiai szempontból hasznosíthatná a leletek vizsgálatát, és megfelelő segítséget nyújthatna a források muzeoló- giai feldolgozásához. Megítélésem szerint Dancza Jánost és mindazokat a kutatókat, akik önzetlenül \égezték munkájukat, egy helytörténeti múzeum létrehozásával becsülhetnénk meg legjobban. Fülep Lászlóné tanár M* V M I © I-a » z 0> 1|| g 63 i M ca ® 2 V f á 2 m v® W Jl |<3 * Q) Ä 3 H P-H « g £ ,J_J © II PQ a
