Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-16 / 293. szám
1999. december 16., csütörtök Pf: 23 5. oldal Ünneprontás nélkül 1999. december 11-én „A Hírlap Magazinja” mellékletben megjelent egy cikk „Félresikerült jótékonyság” címmel, (barta) aláírással. Az „Egri Nők a Városért” Alapítvány tagjai bízunk abban, hogy jogot kapunk arra, hogy jelen észrevételünket - változtatás nélkül - teszi közzé az újság főszerkesztője. Köszönjük. Sokszor kérdeztek már bennünket az alakulás évéről, a tagok számáról, tevékenységünk megnyilvánulásairól. Senki nem kérdezte azonban azt, hogy „mi végre jöttünk a világra”. Most erről néhány szóban, a jobb értés okából. Pragmatikus világunkból kezd eltűnni a szeretet, a felebarátra történő odafigyelés, az összetartozás érzése. Reméltük és reméljük, hogy ezt az érzést - néha - a pénzszerzésre fordított időből, ha csak órákra is, de megjelenítjük. Ezért gondolunk a sérült gyermekekre, magányos öregekre, akiknek a gyógyszerük beszerzése nehézségekbe ütközik, ezért az iskolakezdéshez adott támogatás stb. Csak egy pillanatig tart, de az a pillanat arról szól, hogy valaki rám is gondol, figyel rám, már nem vagyok egyedül. A rendezvényt hónapok óta sok-sok ember segítségével szervezzük. Úgy szeretnénk, ha nagyszülők, szülők és gyermekek közös örömben és közös várakozásban azon a bizonyos estén énekelve és ünnepi szívvel várnák a Mikulást. Akkor sem történne semmi baj, ha a szülők a gyermekeiket éneklésre, és nem a csomagok minél gyorsabb megszerzésére buzdítanák. Akkor sem lenne semmi baj, ha az anyukák és az apukák elmondanák a gyermekeknek, hogy a Mikulás mindenkihez odamegy, aki képes őt megvárni. Sajnos, azt is tudomásul kell vennünk, hogy élnek közöttünk olyan gyerekek és felnőttek, akiknek az egyetlen lehetséges szaloncukor- és csokoládé-beszerzési fon rás ez az este. Tolerálni kéne, és nem kivetni magunkból. Kár, hogy az újságíró olyan megoldást kíván választani, amely megfosztja a gyermekét a közösséghez tartozás örömétől, ahelyett, hogy a türelmet tanítaná meg vele. Egyébként soraink nyitottak, mindenkit szeretettel várunk, aki hajlandó pénztárcáját megnyitni a másik ember örömére, és akinek jelen rendezvény megfelelő lebonyolítására van egy jó ötlete, bár belátjuk, hogy fanyalogni sokkal könnyebb. A „semmi ne legyen” a mi számunkra nem elfogadható. Változatlanul hiszünk abban, hogy kizárólag abból a gyermekből lesz közösségben gondolkodó felnőtt, aki gyermekkorában képes a közösségben örülni. Azt gondoljuk, hogy ilyen felnőttekre lenne szükség. Az „Egri Nők a Városért" Alapítvány valamennyi tagja * Tisztelt Egri Nők! Mint a hivatkozott cikk szerzője, levelükre csupán annyit válaszolhatok, hogy sok szülőtársammal együtt éppen azért mentünk el az önök által szervezett Mikulás-ünnepségre, hogy gyerekeinket a közösségi élmény felemelő érzésében részesítsük. Tény, hogy ezen az estén a felemelő közösségi élmény helyett sok gyereknek félelemben és kudarcban volt része. A jótékonyság gyakorlásának és a segítségnyújtásnak Önök jól ismerik a bevált formáit, amelyek méltán vívnak ki elismerést a városlakókban. Az össznépi Mikulás-est azonban - ilyen formában - nem alkalmas e nemes cél megvalósítására. A Kids Club vonzza a diákokat Az angliai Fun Languages International által kidolgozott módszer alapján a világ minden táján tanulnak gyerekek és felnőttek sikeresen idegen nyelveket. Idén ősztől Egerben is lehetőség nyílt e módszer elsajátítására és annak alkalmazására. A gyerekek szívesen járnak a nyelvi klubba, ahol szinte észrevétlenül, játszva sajátítják el az angol nyelvet. A klubtagok percről percre kidolgozott óramenet és egyedi tanári anyagok segítségével tanulhatnak. Minden tanuló saját kazettát, kitűzőt, klubkártyát és bizonyítványt kap. Jelenleg a Hunyadi Mátyás és a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskolákban működnek ilyen klubok, és a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon egy felnőttcsoport is e szerint a módszer szerint tanul. A közelmúltban a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában szülői bemutató órára került sor, ahol a gyerekek bemutatták az eddig tanultakat. A tananyagokat Szalókiné Harmati Judit, a hálózat egri képviselője biztosítja. Reméljük, a jövőben még több gyerek tanulhat játszva angolul. Szalókiné Harmati Judit ARAM JA • I I ■ • ' 2000 1.6-os Bravó és Brava, légkondival és ABS-sel 435 000 Ff-tal kevesebbért. A képen látható gépkocsi extra felszereltséget tartalmaz. FIAT BRAVÓ 1.6SX Teljesítmény (LE) 103 Csomagtér (1) 280 Átlagfogyasztás (1/100 km) 7.7 2 655 000 Ft A SZENVEDÉLY VEZET MINKET Reflexió a gyöngyösi pedagógusok észrevételeire A versenyen minden diák nyert Engedjenek meg néhány gondolatot a december 2-i Heves Megyei Hírlapban megjelent cikkükre. Nekünk azt tanították szüléink, tanáraink, hogy mindig tisztességesen meg kell mondani szemtől szembe véleményünket akkor és ott, amikor és ahol nem értünk egyet, hogy az is, akinek szól, elmondhassa álláspontját. A közel két héttel ezelőtt zajlott eseménysor után közvetlenül semmilyen visszajelzést, kérdést, ellenvéleményt nem kaptunk a prózamondók helyszínén, nem így a versnél, ahol néhány szülő és pedagógus konzultált a zsűri tagjaival, és sikerült megbeszélni az Önökéhez hasonló kérdéseket. Sajnáljuk, hogy Önök ezt nem tették meg, és így az újságon keresztül kell értesülnünk sérelmeikről. Ezért, most szeretnénk néhány sorban összefoglalni a Gárdonyi Géza vers- és prózamondó-találkozó történetét, szervezését. A találkozót 1972 óta szervezzük Eger és az Eger környéki települések kisdiákjainak, mely iránt az érdeklődés évről évre egyre nagyobb. Idén 15 településről érkeztek. A gyöngyösiek csak néhány éve kapcsolódtak be a programba, önként jelentkeztek, miután saját városukban is megrendezték ugyanezen a néven szervezett versenyüket. Nálunk a játék nemcsak a vers- és prózamondó gyerekek találkozójából áll, hanem kapcsolódik hozzá egy feladatsor is, mely az irodalomban való elmélyülést, a versek, prózák kiválasztását segíti. Egy apró pályázat ez, melynek csak nyertesei lehetnek, hiszen kutatnak, rajzolnak, írnak a gyerekek tudásukat, személyiségüket gyarapítva ezzel. Ha mindezek után el szeretnék mondani választott verseiket, prózáikat; jelentkezniük kell egy erre a célra szolgáló jelentkezési lapon. Természetesen a gyerekek mögött ott állnak a segítő szülők és pedagógusok, akik felkészítik őket tudásban és lélekben egy ilyen találkozón való szereplés lehetőségeire. A zsűri tagjait a kialakult hagyományok alapján kérjük fel, vannak köztük pedagógusok, színészek, könyvtárosok. Mindnyájan az irodalom elkötelezett hívei, és dolgoznak gyerekek között („papírjuk is van róla”). Minden évben döntésükkor vért izzadnak azért, hogy kiválasszák, kik is kerüljenek be a különdíjjal jutalmazottak közé. Ahogy tapasztalhatták is, nem adunk ki helyezést, hisz a találkozóra jelentkezett gyerekek valamennyien kiválóan felkészültek, nehéz rangsort állítani közöttük, és nem is akarjuk ezt megtenni. Úgy gondoljuk, kevés olyan hely van, ahol nemcsak egy első, második és harmadik díjat adnak ki, hanem megpróbálják a jelentkezettek egyharmadát kiemelni, hogy különdíjat kaphassanak. A gyerekzsűrit is azért kérjük fel, hogy még több gyereket jutalmazhassunk. Szívünk szerint mindenkinek adnánk egy-egy könyvet, de anyagi lehetőségeink korlátozottak, mint ahogy abban is, hogy díszes gyári emléklapot kapjanak a gyerekek. Valóban nem arany szélű, virágmintás, hanem egy egyedi tervezésű, csak erre az alkalomra készült, színes papírra fénymásolt darab. Szeretettel készült, és egy olyan gyermekrajz került rá, amit az előzetes feladatokra beküldött munkákból választottunk ki. Jelen esetben a Kányádi Sándor illusztrációs pályázatra beküldött egyik díjazott képet fénymásoltuk rá. Mindez a rendezvény megnyitásakor is elhangzott, sajnáljuk, hogy csak az az egy mondat maradt meg Önökben, amit idéztek a cikkük elején. Ez csupáncsak annyit jelentett, hogy tiszteljük a Gyöngyösről érkezetteket azért, hogy az időjárás mostoha körülményei sem akadályozták meg részvételi szándékukat, és kíváncsiak voltak a találkozó végére is, azokkal ellentétben, akiknek el kellett utazniuk még a zárás előtt. Kár, hogy nem maradtak tovább, hogy feltehessék kérdéseiket az öttagú zsűrinek és a rendezvény szervezőinek. Mi minden építő kritikát, tanácsot szívesen fogadunk, kérjük a szülők és pedagógusok segítségét. Gondoljuk, cikküket azért fogalmazták, mert a rendezvény szervezésével, lebonyolításával kapcsolatban újító ötleteik, javaslataik vannak. Ezért tisztelettel és szeretettel felkérjük Önöket, hogy az új évezred Gárdonyi-találkozójának sikeréhez, gazdagításához járuljanak hozzá ötleteikkel, anyagi segítségükkel. A tervezést már augusztus végén elkezdjük. Zárógondolatként Dsida Jenő „Tekintet nélkül" című versének néhány sora jutott eszünkbe: „... Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.” Tisztelettel: Kovács Katalin és Deák Krisztina, a Forrás GYSZK pedagógus és népművelő szakos munkatársai nevében Tegyenek valamit a politikusok az egészségügyi dolgozókért! A beteg emberek érdekében Évek óta visszatérő, meg nem oldott probléma az egészség- ügyi és szociális intézmények dolgozóinak megalázóan alacsony bérhelyzete, az intézmények működőképessége. Nem vagyok sem egészség- ügyi, sem pedig szociális területen dolgozó, de betegként volt alkalmam tapasztalni munkájukat. Figyelemmel kísérem a közvélemény-kutatások eredményeit, ahol a megkérdezettek első helyen jelölik meg az egészséget és a szociális biztonságot. Viszont, hogy miket és kiket'támogatnak, részesítenek előnyben, a politikusok, a döntést hozók döntik el. Jó lenne, ha segítséget nyújtanának abban, hogy a legnagyobb értéket, az egészséget termelő ágazat ne kerüljön évek óta folyamatosan hátrányos helyzetbe, tegyenek azért, hogy e területen dolgozók kereseti viszonyai ne legyenek rosszabbak, mint a hozzájuk fordulóké, ne kelljen küzdeniük mindennapos megélhetési gondokkal, hanem nyugodt körülmények között végezhessék munkájukat, a tisztességes betegellátást. Normális körülmények között gyógyíthassák a betegeket, szolgálhassanak bennünket, az intézmények ne menjenek tönkre, működőképesek maradjanak, a gyógyulás lehetőségei mindannyiunk számára adottak maradhassanak. Segítsenek abban, hogy az állami szerepvállalás csökkentése az egészségügyi ellátásoknál ne szorítsa háttérbe a humanitást, hogy az egészség ténylegesen emberi jog lehessen. Oláh Zoltánná Eger, Malomárok u. 8. Angyalkák a keriben Angyalkák érkeztek a „keribe”. Ugyanis van egy angyal osztályfőnök 37 kis angyallal. Osztályuk a III/B. Osztályfőnök neve: dr. Tóth Gézáné. Ezek a szorgalmas, jólelkű kis angyalkák angyali hatalmat akartak egy angyali helyen. Nagyon sok angyali apuka, anyuka, kívülálló-támogató segítette önzetlenül az angyalkákat, hogy az angyali személyiségjegyek bejussanak az iskolába, így (jóság, szeretet, szorgalom segíteni - tenni akarás, együttérzés, stb.). Sajnos, a kis angyalkák nem voltak elég rámenősek. Nem az övék lett a hatalom. De az osztály vezetésében az osztályfőnök jóságának köszönhetően megmarad az angyali szellem. Még jobban, még többet fognak tanulni. A gyerekek részéről is felejthetetlen „Angyali buli volt”.- Köszönet a kis, dolgos, szorgalmas, szorgoskodó angyalkáknak.- Köszönet az iskola igazgatójának, legyen nagyon büszke, hisz egy igazi Angyali osztályfőnök dolgozik a vezetése alatt.- Köszönet a pedagógusoknak, akik bátorították, segítették a gyerekeket.- Köszönet a sok-sok szponzornak - Egri Fúvószenekar.- Hála Szundi Lajos apukának, aki időt, pénzt, fáradságot nem sajnálva segített.- Varga Endrének és néhány kívülálló vállalkozónak, akik jelentős segítséget adtak a kis angyalkáknak ahhoz, hogy az „angyali” szellem, értékek eszménye beköltözzön az iskolába. 37 kis angyalkának gratulálok, továbbra is legyenek nevükhöz méltóak! Nagyon boldog karácsonyt! Sok sikert az új esztendőben! Cs. V. anyuka (cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe! Mivel az utóbbi időben megszaporodtak a szerkesztőségünkbe érkezett olvasói levelek, azokat érkezési sorrendben, szerkesztve, szükség szerint rövidített változatban adjuk közzé. Itt hívnánk fel levelezőink figyelmét, hogy mondandójukat lehetőleg röviden (max. két gépelt oldal) fogalmazzák meg. A közölt írások tartalmával szerkesztőségünk nem feltélenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. A továbbiakban is várjuk észrevételeiket, leveleiket a következő címre: Heves Megyei Hírlap, 3300 Eger, Barkóczy űt 7. szám. A borítékra kérjük, írják rá: Pf. 23. Suttyomban elhelyezett koszorú A rendszerváltás óta az első képviselő-testület - a helyben működő pártok egyetértésével találkozva - úgy döntött, hogy október 23-áról a községben lévő hősi emlékműnél tart megemlékezést és koszorúzást. Településünkön nem volt vérontás, ezért helybeli ‘56-os hőseink nincsenek. Ezért ezt a helyet tartottuk alkalmasnak a tiszteletadásra és megemlékezésre. Ebben az évben azonban megszakadt a hagyomány. Amikor közeledett 23-a, feltűnt a nagy hallgatás, a csend. Telefonon megkérdeztem a helyben működő SZDSZ elnökasszonyát, aki eddig mindig motorja volt az ünnepség előkészítésének. Egészségi okokra hivatkozva mondta kilépését a szervezésből. Ezúton szeretném NEKI megköszönni eddigi tevékenységét ebben az ügyben. A következő telefonom a polgármester úrhoz szólt. Ingerülten bár, de udvariasan közölte velem, hogy ők az augusztus 20-i ünnepség szervezését vállalták. „De hol vannak a nagyszájúak?” - mondta ő, s a különböző, helyben lévő pártok képviselőire gondolt, akiktől annyi bírálat érte a közelmúltban. Próbáltam meggyőzni őt, hogy ez azért mégiscsak az önkormányzat feladata, mert a működő pártoknak nincs jogi és anyagi intézkedésekre lehetőségük. Az önkormányzat, mint a helyi iskola fenntartója is, megemlíthette volna az iskola bevonását egy-két szavalattal a megemlékezésbe. Illik ahhoz az emlékműhöz legalább évente egyszer méltó módon elvinni a megemlékezés virágait. Őrzi azon csehi emberek nevét, akik az I. és II. világháborúban vesztették életüket, de őrzi a falu egyetlen zsidó családjának Auschwitzban kivégzett tagjainak nevét és őrzi a „felszabadító” katonák által agyonlőtt négyéves kislány nevét is. Csehiek voltak ők mindannyian, és most már örökre azok is maradnak. A jelenlegi képviselő-testület igen fiatal összetételű, ami szerintem helyes is, az viszont elszomorító, hogy közülük egy sem tartotta fontosnak a hagyomány folytatását. Mint a volt bánya volt munkástanácsának titkára, akit ezért ‘57-ben Kistarcsára internáltak, aki ma is csehi lakos - ezek a gondolatok forgolódtak a fejemben az elmaradt megemlékezés miatt. 23-a után pár nappal az emlékműnél vettem észre a vörös, fehér szegfűből elhelyezett koszorút „Hőseinknek az Önkormányzat” feliratú szalaggal ellátva. Talán valamelyik közhasznú munkás vitte ki. Egy ilyen fájó magyar emlékműhöz méltatlan az így elhelyezett kegyeleti virág. B. A. Egereseid (cím a szerk.-ben)
