Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-26 / 276. szám
6. oldal Pf. 23. 1999. november 26., péntek Köszönet a vámosgyörki otthon dolgozóinak A szeretet mindent elvisel Szívesebben nevezném a fent említett otthont, mint ahogyan azt mindannyian mondjuk, szeretetotthonnak. A vámosgyörki otthonra ez az elnevezés illik leginkább, mert a szó legnemesebb értelmében igaz. A szeretetről Szent Pál apostolt idézem, mert az ő megfogalmazásától jobban, szebben nem lehet meghatározni. „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” Ez az idézet iránymutató, hogyan kell az idős, beteg, magányos emberekkel szeretetből fakadóan törődni. Meggyőződésből, az ott tapasztaltak alapján állítom, hogy az otthonban dolgozó nővérek, ápolók e szellemben teszik dolgukat. A testileg, lelkileg elfáradt és súlyos betegeket csak elhivatottságból lehet ilyen példás fáradhatatlansággal ápolni és gondozni. „Az anya halála az első bánatunk, amelyet nélküle kell megsiratnunk.” Édesanyám halála előtt ennek a szeretetotthonnak a lakójaként részese volt olyan ápolásnak és szeretetnek, amelyet a családi otthon sem tudott volna jobban biztosítani. Látogatásaim során éreztem, hogy minden egyes dolgozó tiszteletben tartja a betegek emberi méltóságát, nem törődve azzal, hogy az ő tudatuk ezt már kevésbé érzékeli. Engedjék meg, hogy ezúton köszönjem meg és fejezzem ki hálámat az otthon minden dolgozójának és lakójának a megemlékezés virágaiért, amelyet édesanyám sírjára elhoztak. Kívánok további munkájukhoz erőt és jó egészséget, soha el nem fogyó türelmet az otthon lakói iránt. A hozzátartozók nevében: dr. Csóké Lajosné, Eger Mindannyian nyertesek Kedvtelve nézegetem legújabb rovatukat, „A Hírlap gyermeke” címűt. Szebbnél szebb, bájosabbnál bájosabb gyermekek képeiben gyönyörködhetünk, és eközben elgondolkodtam. Valószínűleg nemcsak az elnyerhető díjak indították a szülőket, nagyszülőket, rokonokat arra, hogy elküldjék lapjuknak kedves gyermekeik, unokáik fényképeit, hanem a büszkeség is, melyet irántuk éreznek. Megvallom őszintén, ha énrám bíznák a döntést, ki a legszebb gyermek a felsorakozta- tottak közül, képtelen lennék eldönteni. Valamennyi bűbájos, az életre őszintén rámosolygó gyermeket az első helyre javasolnék. Kedves Apukák, Anyukák, Nagyik és Keresztmamák! Boldog vagyok, hogy drága és féltve óvott kicsinyeik képeit nézegethetem az újság hasábjain! Tudom jól, az a természetes, hogy a saját gyermekünket, unokánkat, keresztgyermekünket stb. látjuk a világon a legszebbnek, legokosabbnak. Ők lesznek azok; akik tovább éltetik nevünket, ők lesznek, akik majd továbbadják az ő gyermekeiknek, a nevük mellett magukban hordozzák őseik génjeit, a jó és - sajna - a rossz tulajdonságaikat is, erényeinket és gyarlóságainkat majd továbbörökítik. Általuk leszünk mi halhatatlanok, pedig mi a múltat éltük, küzdöttük végig, a jelent próbáljuk elviselhetővé tenni, de a jövőt már nekik kell építeniük a saját és majd az ő gyermekeik és unokáik érdekében. Gratulálok tehát valameny- nyiüknek, hiszen nyertesek ők valamennyien, és szívből kívánom, hogy ez a sok apróság felnőve ugyancsak győztes legyen a maga frontján, minden gonddal, bajjal, nehézséggel sikerrel küzdjön majd meg, és élje boldogan, sikeresen az életét. Tóthné Kovács Mária Eger, Széna tér 14. Levelezőink figyelmébe! Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre gyakrabban fognak tollat olvasóink, hogy levelezői rovatunkban hangot adjanak véleményüknek. Az utóbbi napokban szokatlanul sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, éppen ezért levelezőink türelmét kérjük, amennyiben anyagtorlódás miatt csak későbbi számunkban jelennek meg az írások. Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett anyagokat szerkesztve, szükség szerint rövidített változatban adjuk közre. Itt hívnánk fel a figyelmet, hogy az eddigi gyakorlathoz híven kizárólag olvasható névvel és címmel ellátott kéziratokat van módunkban nyilvánosságra hozni. Továbbra is váijuk leveleiket, észrevételeiket! Kövér úr és az Egri csillagok... Az 1999. november 10-i Megyei Körkép negyedik oldalán megjelent Kövér László-írást olvasva Moldova György író egyik aforizmája jutott eszembe: „Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató vagy ordítozó, vérig sértődöttséggel zsaroló embereknél.” Azt hiszem, Kövér László pontosan ilyen egyede a gyűlölettől fuldokló jobboldali lovagoknak, akik alapjában véve mindenre képesek, csak az igazság kimondásától vagy legalábbis hallgatólagos elismerésétől húzódoznak. S ezzel önmaguknak és népünknek is sok-sok kárt okoznak. De mondjuk meg, hogy a jelenlegi jobboldali Fidesz- kormánynak sem szereznek babérokat. Az én helyzetem valamelyest előnyösebb Havas Andrásénál, aki jóval 1956 után született. Én Budapesten voltam a ZMK Akadémia hallgatója. S a Budapest utcáin lejátszódó vérengzést közvetlenül láttam, átéltem. Szinte minden utca sarkán lábánál fogva felakasztott hulla lógott, az ismeretlenségig összeverve. De láttam a szerencsétlen ávéhás sorkatonákat, akik megadták magukat, de a ma már forradalmároknak előlépett ellenforradalmárok agyonlőtték őket. Láttam Asztalos ezredes holttestét, akit szintén lábánál fogva akasztottak fel, de még a mellét is fölhasították és a szívét is kivették. S láttam a kórházban, amikor a „forradalmár” doktornő „bugylibicskával” megölte az egyszerű ávéhás kiska- tonát. Soroljam talán tovább? Valószínűleg nincsen értelme. Ezt a kormányt az igazság nem érdekli. Noha a miniszterelnökünk Kádár korában KISZ-titkár volt, s az apja párttitkár, most bányatulajdonos. Őket vajon miért nem világítják át? Talán mert régi igazság, hogy a veszteseket állítják bíróság elé, de a győzteseket nem. A világon nincsen egyetlen olyan állam sem, amely eltűrte volna az államellenes összeesküvést és a fegyveres felkelést. Aki tehát védte a Népköz- társaságot, az forradalmár volt és hazafi. Aki támadta, mert kapitalizmust akart, az ellenforradalmár volt. Egyébként a klasszikusok már réges-régen definiálták a forradalom és ellenforradalom tényét. Csak megjegyezném Horthyt, aki kendőzetlenül kimondta, hogy darutollasai ellenforradalmárok, akik a Tanácsköztársaság megdöntését tűzték zászlajukra és a magántulajdon visz- szaállítását. Az eredmény meg is született: hárommillió koldust számlál a rendszer és sok-sok tüdőbeteget. A közöttünk lévő „állatok” - mondja Kövér úr - a fegyvertelen tömegbe lőttek. Éz éppen olyan hazugság, mint amit a jelenlegi hatalom nap mint nap mond. A fegyveres felkelés tömegeiben jelentős számmal voltak a börtönből kiszabadult fegyencek. Vezetőik között sokan voltak külföldről hazatért hortys tisztek, tiszthelyettesek és csendőrök. Aki ezeket forradalmárnak nevezi, az vagy tájékozatlan, vagy maga is szélsőséges. Befejezésül csupán annyit szeretnék mondani: az ellen- forradalom egyre inkább kiábrándító hatással van az emberekre. A tömegek nyomora a ha- zudozásoktól függetlenül tény, s ez előbb vagy utóbb a tömegek kiábrándulásához vezet. Tisztelettel: Szepessy József ny.á. honvéd alezredes, Eger Gyűlölködés, útszéli hangnem A Heves Megyei Hírlap november 10-i számában helyt adtak Kövér László úr „furcsa” válaszlevelének. Igen! Valóban furcsa, mert nem arra válaszolt, amelyre Ön és sok más újságolvasó választ várt. Kövér László valóban az „’56- os hősök emlékével takarózik”, pártpolitikát folytat, s nem átallja az ’56-os mártírok emlékét ebbe a propagandába belekeverni. Ugyanakkor a miniszter úr sok mindenről megfeledkezik! Vajon súlyos amnéziában szenved? - néhány példa:- 1996-ban a Parlamentben Nagy Imre mártír miniszterelnök tiszteletére beterjesztett törvényjavaslat vitája során nem értett azzal egyet. Sőt hangoztatta, hogy nem a nemzet, hanem az „utódpárt” erkölcsi kötelessége Nagy Imre volt miniszterelnök emlékének tisztelete.-Most - 1999 őszén - védelmébe vette Csurkát, megfeledkezve arról, hogy 1992-ben a Parlamentben szemére vetette Antal József miniszterelnöknek, hogy nem határolódik el Csurka kijelentéseitől. Mint mondotta: „Csurka... írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés”. (1992. aug. 31., Kövér László) Azóta Csurka ennyire megváltozott?- Az 1989-es határnyitás tizedik évfordulóján megfeledkezett azokról, akik aktív szereplői voltak nemcsak a határnyitásnak, hanem a rendszer- váltás előkészítésének is. Sőt! Durva történelemhamisítással megkísérelte Németh Miklós akkori miniszterelnököt lejáratni, szerepét hamis színben feltüntetni. Ennyire kihagy az emlékezete? Érdekes, hogy a németek másként - jobban - emlékeznek az 1989-es eseményekre!- Végezetül megjegyzem, hogy Kövér László „bocsánatkérését” sértőnek, hamisnak tartom. Hiszen neki is .jelent még valamit az ország hangulata”. Igazán? Érzékeli talán, hogy a kirohanásán százezrek sértődtek meg? Akkor pedig mivégre ez az egész? Tisztelt Havas András! Ön korrekt, gyűlölködéstől mentes választ adott. Viszont egy megjegyzésével nem értek egyet. On azt írta, hogy Kövér László „ne szégyellje magát se helyettem, se más helyett”. Én az ő helyében szégyellném magam. Mert egy vezető politikusnak higgadtabban kell fogalmaznia, s durva hangnemmel nem borzolni a közhangulatot. Úgy vélem, hogy a parlamenti kirohanás (vagy inkább lerohanás), valamint az a furcsa bocsánatkérés nem volt más, mint a hatalmi arrogancia egyfajta megnyilvánulása. Viszont az a véleményem - s ezt már sokan megfogalmazták aki nem tud uralkodni érzelmein, az önmaga teszi kérdésessé közszereplésre való alkalmasságát. Uraim! Barátaim! Nem érzékelik, hogy a ma már gazdaságilag és politikailag is kettészakadt társadalomnak elege van a gyűlölködésből, a botrányokból, a „műbalhékból”, a hangos, sokszor durva, magamutogató retorikákból? Ne rágódjunk már a múlton, foglalkozzunk a jelennel, esetleg a jövővel. Elegünk van a gyűlölködésből, akár .jobbról”, akár „balról” jöjjön is az!!! Nyugalmat, békességet akarunk!!! Miklós Endre Eger (cím a szerk.-ben) Tájékozatlanság vagy lejáratás? 1999. október 28-án döbbenten olvastam „A lakók testületi garanciát kémek” című (tompa) cikket, amely arról szól, hogy Gyöngyös város önkormányzata játszótérnek kijelölt területre garázsokat kíván építeni. Az igazságot Szilágyi Attila városüzemeltetési igazgató mindenki számára érthetően elmondta, hogy „nincs szó a játszótérnek kijelölt rész beépítéséről”. A garázsok nem a házak tövében épülnek, és nem önkormányzati területen. A cikkben leírtakkal ellentétben igenis sok autós örül a lehetőségnek, hogy járműveiket biztonságosan elhelyezhetik, nem tartva attól, hogy feltörik vagy éppen ellopják. Az írást úgy kezeltem, hogy a képviselő asszony tájékozatlansága nyomán íródott, megtévesztve a lakótelepen élőket. Nem nagy ügy, elfelejtett utánajárni a valós helyzetnek. Na bumm. Tévedni emberi dolog. így hát napirendre tértem a dolog felett. Ám november 6-án reggel újabb (tompa) írással kellett szembesülnöm, kezdésnek újból felmelegítve a játszótér ügyét, majd megspékelve „gyakran jóval gyorsabban közlekedő autók”-kal, kihelyezett terelőoszlopokkal (még a MOL-kút építésekor a lakók kérésére tetettem az építési terület szélére), melyeket a lakótelep autósai távolítottak el az építkezés befejezése után. Nem kívánom untatni ismétlésekkel az olvasókat, de nem hagyhatom szó nélkül a többszörös félretájékoztatást. Elgondolkoztam. Ennyire felületes a képviselő asszony, vagy lejáratási akcióba kezdett az MSZP-SZDSZ többségű ön- kormányzat és benne személyem ellen, aki a választókörzet képviselője vagyok? Még akkor is, ha nevem nem lett megemlítve egyik cikkben sem. Számomra érthetetlen, hogyan lehet fals információk alapján politikai ügyet kovácsolni, majd nagy hangon tudomására hozni minden újságolvasónak, hogy interpellálni fog, és garanciákat vár a játszótér fennmaradására, melyet senki nem akar elbontani, ehelyett a teljes felújítás a cél. A Ringsted-lakótelep tisztelt választóit pedig minden hétfőn 16 órától az Egressi Béni Általános Iskolában várom fogadóórámon, és ígérem, hogy tőlem mindenkor a valóságnak megfelelő információkat kapják. De az interpellációra is kíváncsi vagyok. Bodri István önkormányzati képviselő Gyöngyös Feledtetik gondjainkat Az egri nyugdíjasház klubtagjai nevében szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik fáradhatatlanul, nagy szeretettel, önzetlen munkával és kedves szavú köszöntéssel járultak ahhoz, hogy egy csodálatos, felejthetetlen élmény részesei lehettünk. Nekünk, idős embereknek nagyon sokat jelentenek a szeretettel teli megnyilvánulások, ha csak pár órára is, de feledtetik gondjainkat. A klub programjai, rendezvényei örömmel és hálával töltenek el, és sokáig éltetnek bennünket. Kívánunk mindannyiuknak jó egészséget, sikerekben gazdag, hosszú életet, s hozzánk, idős emberekhez további szere- tetet. Beke Jánosné Egy nagy szerepjáték hömpölyög, kavarog a színpadon Táncjáték - ösztönös tehetségekkel A képzeletet felülmúló produkciót láthatott a közönség, az egri Ifjúsági Házban „A XX. Század gyermekei” című előadáson, pedig kalandosan kényelmetlen a helyszín, főként az előadók számára. Azonban az előadás így is valódi színház, katartikus élmény volt. Mindenesetre ez szokatlan egy gyermekcsoportra vonatkoztatva. Néhány éve már írtam egy balettvizsgájukról, ekkor jeleztem, hogy Egerben valami nagyszerű dolog készülődik..., most pedig ez a táncjáték! Nem tudom, helyes-e, mint műfaji megjelölés, de ez az: tánc és játék. A kicsiny és nagyobb táncosok végigjátsszák a századot. Egy nagy-nagy szerepjáték hömpölyög, kavarog a színpadon. És színész benne minden fiú és lány. Ösztönös tehetség a gyermek. Mégis milyen kivételes az, amit itt az alkotók létre segítettek, ahogy a gyerekek az eseményeket élik. Megélik - máshol nem szeretem ezt a szót, most valóban ide illő. Megélik az időket, és mi is ezáltal. Ezek a történeti „tablók” mentesek az illusztráció minden merev unalmától, de mentes az egész a pátoszosságtól, amelyből manapság akad ismét elég. Ahogy itt az a lukas zászló lobog! Kivételes igényesség és magabiztos színpadi otthoniét hitelesít minden beállítást, mozgatást, pazar koreográfiát. Ezek a képek elevenek, az érzelmek igazságával áthatottak. Forga- tagos ritmussal változik, pul- zál és halad egy-egy festői képből a másikba történetünk, a sors. Nem mese ez... Vagyis, hogy éppen az: mese, csakhogy a valóról. Ez a csoda pedig másképp nem volna lehetséges, mint a fáradságos és türelmes munka által, amit Gyu- ricza Liliann nívódíjas táncpedagógus és Kelemen Márta, a mozgásművészet egri doyenje magas szintű művészi, szakmai hozzáértéssel évek óta elvégzett ezzel a 40-50 gyerekemberrel.-Városom! Szeretve tartsd számon és gyámolítsd a szülő büszkeségével gyermekeidet: ezt az együttest! Kalmár Péter Mostohagyerekek Szegény embert még az ág is húzza, így szól a mondás. Sajnos, igaz. A mai fiatalság, tisztelet a kivételnek, nem nagyon foglalkozik a mezőgazdasági munkával, de miért is tegye, hiszen az idősebb rokonok, szülők, nagyszülők úgyis megpróbálják ellátni őket a termésből, nem úgy a nyugdíjasok, akik minden fillért meggondolnak, hová költsék. Hogy a lényegre térjek, mióta nyugdíjas lettem, intenzívebben járok az úgynevezett „telekre”, ahol a konyhába való besegítés miatt kisebb-nagyobb sikerrel megtermelem a férjemmel együtt a legfontosabb zöldséget és gyümölcsöt. Sajnos, az oda kijárás elég fárasztó. Tudniillik a mi hobbikertünk, sok más nyugdíjas társunkkal együtt, a Nagy-Kőporos-tetőn túl van, vagyis azt a nagy meredek partot, ahol még gyalogút sincs, kitéve a kocsik veszélyének, gyalog kell megtenni, mivel oda busz nem jár, vagyis nincs feltételes megálló sem Eger és Ostoros között. Ezért mondom azt, hogy akinek a telke arra van, az Egernek a mostohagyereke. Bármerre járunk Eger környékén, pl. Al- már, Kerecsend, Egerbakta, Andomaktálya stb. felé, mindenütt van, ha más nem, de feltételes megálló, csak a Kőporos-tetőn Ostoros felé nincs. Ezért ezúton kérjük az illetékeseket, hogy ne legyünk Egernek a mostohagyerekei, segítsenek, hogy legalább a parton feljuthassunk busszal, mivel már az egészségünk sem a régi. Rózsa Kálmánné Eger (cím a szerk.-ben)
