Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-18 / 269. szám
6. oldal Pf, 23. 1999. november 18., csütörtök nírünk védelmében t jS Megyei Hírlap 1999. A.iiibcr 8-i számában a „Ve- .elyes hulladékok a pemyehá- nyón” című cikkhez a benne foglalt, közvéleményt félrevezető információk miatt kérem rövid levelem megjelentetését. Kiss József téved, amikor a pakura kimosódását taglalja. A pakura nem vízoldható, igen lassan és csak számára kedvező körülmények között lebomló tüzelőanyag, ami a hazai klimatikus viszonyok között gyakorlatilag szilárd, így sem szivárogni, sem felszínre tömi nem képes. A közeli tó nem horgásztó, hanem az erőmű hűtőtava, ahol a szokásjog alapján horgásznak, és a természetes folyásirány szempontjából a pemyehányó felett helyezkedik el. így nem képzelhető el olyan jelenség, hogy a pernyehányóról bármilyen anyag a hűtőtó felé áramoljon. A pernyehányón folyó szakszerű hulladékkezelést az illetékes szakhatóságok folyamatosan ellenőrzik, és a lőrinci önkormányzat képviselői is rendelkeznek állandó belépési engedéllyel a területre. A Kiss úr által használt „elrejteni” kifejezés alkalmas jó hírünk veszélyeztetésére, mivel a tények ismerete nélkül, laikusán, az engedélyezett és folyamatosan ellenőrzött technológiát találta gyanúsnak. Dr. Vámos György ügyvezető igazgató Hunrovin Kft. Budapest Olvasónk írása nyomán Intézkedett a MÁV Lapjuk 1999. szeptember 11-i számában (Pf. 23.) „Bekeményített a MÁV?” címmel megjelent cikkre az alábbiakat közöljük: Ä cikkben leírt utánfizetés körülményeit megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy olvasójuk leánya 1999. augusztus 31- én a 7322. sz. vonaton a jegyvizsgáló kérésére a 67,5%-os mérséklésű menetjegyéhez érvényes diákigazolványt nem tudott felmutatni. Az utas az utazás alkalmával egy régi mintájú diákigazolvány felmutatásával akarta a kedvezményre való jogosultságát igazolni. A jegyvizsgáló emiatt jogosan és szabályszerűen járt el, amikor az utast utánfizetésre kötelezte. Az 1999. február 15-én a Magyar Közlöny 12. számában közzétett 30/1999. (II. 15.) Korm. sz. rendelet értelmében a régi mintájú diákigazolványt már az utazás időpontjában sem lehetett elfogadni a jogosultság igazolására. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy az utas időközben az érvényes, új mintájú ideiglenes diákigazolványát bemutatta, az igényjogosultság utólagos elismerésére lehetőség van. Ennek megfelelően a visz- szatérítés iránt intézkedtünk. Huszár Zoltán osztályvezető MÁV Szeged Valódi ajándékkal lettünk gazdagabbak Sorskérdésekről az írónővel Immáron hagyománynak is nevezhető, hogy községünkben olykor író-olvasó találkozóra kerül sor. A szokásosnál is népesebb társaság gyűlt össze legutóbb a neves írónő, Jókai Anna tiszteletére. Manapság köztudott, hogy az írott szó sokszor háttérbe szorul a nagy konkurenssel, a tv-vel folytatott „küzdelemben”. A toliforgatók - írók, költők - szerepe sajnos leértékelődik a képernyő bűvöletében. További gond, hogy az értékes szépirodalmi alkotásokat egyre kevesebben tudják megfizetni. Ezért jó, hogy ezek az alkotások a könyvtárban megtalálhatók. Ezért is nagy jelentőségű az olyan bensőséges, közvetlen dialógus, ami az írónővel való találkozást jellemezte. Az előadás professzionista szintűre sikeredett. A beszámoló elejétől a végéig lebilincselte a hallgatóságot, az elmondott történetekben - mely az írónő életútjáról szólt - ki-ki felismerni vélte saját viszontagságait. A gondosan felépített előadás minden mondatát tömörség, lényegre törekvés jellemezte. Képet kaptunk műveinek keletkezéséről éppúgy, mint arról, hogyan látja egy sokat tapasztalt ember a mai kor kihívásait. Hallhattuk megoldási tanácsait sorskérdésekre, megismerhettünk életvezetési mintákat, túlélési stratégiákat. Bizton állíthatom, hogy a találkozó befejeztével mindany- nyian úgy éreztük, hogy értékes ajándékot kaptunk: igazi szellemi felfrissülést, feltöltődést, ahol az ajándékosztó az írónő, az ajándékozottak a hallgatóság volt. Jókai Anna! Köszönjük. Tuza Imre Besenyőtelek Nem töröljük el a múltat! A Heves Megyei Hírlap október 27-i számában Magyar László cikkét olvashattuk Göncz Árpád elnök úrnak a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium és Szakiskolában tett látogatásával kapcsolatban. Az alábbiakban szeretnék reagálni a cikkben leírt egyes momentumokra - nem is any- nyira a ténybeli tévedések helyreigazítása gyanánt, mint inkább azért, mert a Magyar László által az intézményünknek (különösen az úgynevezett új iskolavezetésnek) tulajdonított szemléletmód (A múltat végképp eltöröljük?) homlokegyenest ellentétes törekvéseinkkel. Intézményünket 365 éves fennállása alatt három alkalommal tisztelte meg látogatásával az állam első embere, 1917-ben IV. Károly, 1949- ben Dobi István, végül 1999. október 20-án Göncz Árpád köztársasági elnök személyében. Talán érthető, hogy munkatársaimnak is, nekem is szokatlan feladatot jelentett és némi izgalmat okozott az elnöki látogatás protokolláris előkészítése. Ugyanakkor különösebb mozgásterünk a program összeállításában nem volt, hiszen Göncz Árpád titkársága konkrét támpontokkal látott el bennünket a látogatás időpontját, terjedelmét és jellegét adódóan. Hogy a lebonyolítás mennyire volt sikeres, azt talán jelzi, hogy arról elismerőleg nyilatkozott mind a köztársasági elnök titkársága, mind maga az elnök úr. Valóban nem történt semmilyen fennakadás, nem zavarta meg az ünnepi perceket semmiféle incidens. Történt mindez oly módon, hogy az előkészületeket a tanév legrázósabb két hete alatt (iskolakezdés) tettük meg, és az elnöki látogatás közben az iskolában zavartalanul folyt a tanítás... Magyar László elkeseredése abból fakad, hogy az ünnepségnek kétségkívül nem ők, egykori diákok voltak a főszereplői. Ezúttal senki nem ivott pezsgőt, nem kapott emlékplakettet. De vajon következik-e ebből, hogy intézményünk vagy annak új vezetősége hátat fordít a múltnak, ignorálja az intézmény egykori növendékeit? Egyáltalán nem! Hadd mondjam el, hogy egy hónap alatt négy alkalommal tartottak öregdiákjaink rendhagyó történelemórákat, amelyeken személyes sorsuk alakulásán keresztül mutatták be a közelmúlt eseményeit. Ezeket az előadásokat diákjaink áhítattal hallgatták. Ugyancsak nagy sikere volt az október 6-a tiszteletére megrendezett tudományos emlék- konferenciának, melyen tanulóink is részt vettek. Színvonalas iskolatörténeti kiállításunk az épületben állandó helyet kap. Itt és most szeretném kijelenteni, hogy intézményünk a továbbiakban is keresni fogja a kapcsolatot egykori növendékeivel. Nem a lehetséges anyagi támogatás reményében, hanem mert a fiataloknak minden eddiginél nagyobb szükségük van arra, hogy ilyen „fura” dolgokat, mint helytállás, kitartás, becsület, hazaszeretet, hiteles és bölcs elődeik személyesen közvetítsék számukra. E tekintetben Magyar Lászlóra is számítunk. Czinder Péter, igazgató Viszontválasz egy olvasói levélre A Heves Megyei Hírlap 1999. október 27-i számában Tóthné Kovács Mária egri, Széna tér 14. szám alatti lakos közölt olvasói levelében szóba hozta nagy örömömre szerény személyemet is. Levele késztetett arra, hogy gondolatban áttekintsem eddigi történetírói, publicisztikai tevékenységemet. A Heves Megyei Hírlapban, illetve elődjében, a Heves Megyei Népújságban 1958 óta publikálok, különös tekintettel Eger, illetve Heves megye múltjára vonatkozó témákról. Honismereti publicisztikai tevékenységemet a város, a megye, a haza szeretete, valamint ismereteim továbbadásának igénye motiválja. Mivel most az olvasói levél írója is felkért arra, hogy írjak néhány, általa még nem ismert, 1849-ben és az azt követő időszakban kivégzett megyebeli személyről, akiknek nevét a Népszabadság október 6-i számában olvasta, úgy azt most megteszem, a teljesség igénye nélkül. Ugyanis eddig az általa felsoroltak közül csak Posztóczky Istvánra, más néven Potóczky Gyulára, Almássy Gyulára és Mos- sóczki Istvánra találtam adatokat, akik a szabadságharc alatt gyöngyösi gerillák voltak. Ok hadnagyuk, Posztóczky István vezetésével 1849. július 26-án éjszaka megtámadták és megölték Hacke császári és királyi alezredest, a kíséretében lévő orosz törzstisztet elfogták. A hadbíróság rablógyilkosság, a császári királyi és orosz tiszt kirablása, foglyul ejtése, fegyverrejtegetés vádjával kötél általi halálra ítélte őket, s 1850-ben kivégezték őket. A többi személy sorsáról jelenleg részletesebben nem tudok. Majd ha valami adatot találok róluk, beszámolok róla a lap olvasóinak. Dr. Szecskó Károly Eger Több figyelmet a fájdalom és a gyász perceiben! Nem kímélik a virágokat Amiatt ragadtam tollat, hogy egy észrevételemet közzétegyen!. Sajnos, mostanában egyre több temetésen kellett részt vennem, és szomorúan tapasztaltam, hogy a temetkezési vállalat dolgozói néha nincsenek a helyzet magaslatán. Nem kívánok én most vállalatokat megnevezni, hiszen az biztos, hogy amióta ezek a szolgáltatások életbe léptek, a gyászolók válláról sok terhet levesznek. A gondom az, hogy a koszorúk gyönyörűen el vannak helyezve a temetéskor a ravatalnál, de amikor már a sírhoz viszik, azt rossz nézni. Összefognak egy csomót, egyiket ide, a másikat oda dobják. Legutóbb az én élővirág-koszorúm már úgy került a sírra, hogy a negyedrésze virág már lehullott a sok pakolás következtében. (A virágok frissek voltak, ott voltam, amikor csinálták a koszorút.) Szégyelltem magam a család előtt! Tudom, hogy sok a munkájuk és mindenféle időjárásnak ki vannak téve, és az összes szolgáltatást becsülettel elvégzik, de ha lehet, erre egy kicsit több figyelmet fordítsanak! Bartók Lászlóné (cím a szerk.-ben) Kedves jelenet Tamaleleszen az elmúlt hetekben megtartott tüdőszűrésen a lakosság szép számmal megjelent. Különösen a középkorúak vették figyelembe ezen felhívást. Ugyanakkor egy kedves jelenetnek voltam a tanúja: a tamaleleszi szociális otthon lakóit a vezető nővér, Utasi Gá- bomé két ápolónő segítségével saját autójával hozta, majd vitte vissza a megszeppent lakókat. Leszállásnál bátorította az embereket, hogy nem kell félni, nem lesz bántódásuk. így csendben és békességben zajlott le a tüdőszűrés az otthon lakói között. Kovács Zita Bükkszenterzsébet őszirózsás mulatság Teriken A tenki önkormányzat, az általános iskola és az óvoda jóvoltából október 23-án az iskola tornatermében ünnepelhettek a község nyugdíjasai. Nagy öröm volt számunkra, hogy velünk együtt ünnepelt Bujdosó Sán- domé megyei elnökasszony, így személyesen is megismerhették a tenki nyugdíjasok. Az ünnepi műsor első felében az iskolások és az óvodások szerepeltek. A szünetben pogácsával és üdítővel vendégeltek meg bennünket. A műsor második felében a nyugdíjasok adtak ünnepi műsort. Az ünnep végén a kis óvodások egy-egy szál selyemrózsával köszöntötték az időseket. Ez alkalomból ünnepelte a tenki Őszirózsa nyugdíjasklub a megalakulásuk második évfordulóját, ami hajnalig tartó nosztalgiabállal zárult. Köszönjük a szép ünnepet. Tóth György né Tenk Köszönet Az Egri S.O.S. VOX Humana „Telefonszolgálat” Alapítvány kuratóriuma köszönetét fejezi ki az Egri Telefonos Lelki Elsősegély-szolgálat 10 éves jubileuma alkalmából 1999. november 6-án megtartott rendezvényhez nyújtott segítségéért a következőknek Eger Város Polgármesteri Hivatala, Varga Nyomda Kft., Saárossy Kinga és Blaskó Balázs színművészek, Szabó-Ker Kft., Egri Csillagok Szövetkezet, Dézsma Györgyné, Varga Mihály, a Vörös Rák étterem vezetője, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola ének-zene tagozata, Eszterházy kamarakórusa és Kis Katalin karnagy, Szent Lőrinc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakipari és Szakközép Alapítványi Iskola és Gál Miklós szakoktató. Ültessünk fákat! Van egy ötletem. Minden város és falu létesítsen egy facsemete-üzemet a települése határában. Be lehetne ültetni a területet. Szép is, jó is lenne. Pár év múlva hozná a pénzt a csemetefa. A fákat elültethetnék a diákok és a cserkészek. Gondozásukat a nyugdíjasokra bíznám, azokra, akik dologra születtek, és szeretnek dolgozni. Pár év múlva szép zöld lenne a határ, és a levegő is javulna. Nyolcvankét éves vagyok, a ház körüli munkákat elvégzem, szeretek dolgozni. Az elültetett fák terméséből lehetne gyü- mölcsleveket készíteni, amit aztán értékesítenénk. Szívesen szerveznék egy nyugdíjasszövetséget, és velük együtt kidolgoznánk a részleteket. Nagy Alajos Gyöngyös, Móricz Zs. u. 50 éves házassági évfordulójukon köszöntötték gyermekei és unokái az Egerszóláton élő Hozmán Kálmánt és feleségét, Felföldi Marcellát. Áz idős házaspárnak virág- és csemegekosárral, valamint a HBH étteremben elköltött ünnepi vacsorával kedveskedtek szerettei. Az eddigi küzdelmes, viharfelhőkkel teli 50 év után még sok örömet, jó egészséget és békességben eltöltött éveket kívánt két lányuk, fiuk, vejeik, menyük és hat unokájuk. Aki tud, segítsen! Boldogságkeresők Kedves nénik, bácsik! A pétervásárai gyermekotthontól keressük meg Önöket. 7-20 éves lányok és fiúk vagyunk, akik önhibánkon kívül a családi fészek melegét, szerete- tét nem élvezhetjük. Most, hogy közeledik a karácsony, a szeretet szent ünnepe, azok az érzések még jobban felerősödnek. Szeretnénk mi is a meghitt ünnepen örvendeni, önfeledten, boldogan mosolyogni. Ehhez azonban segítségre van szükségünk. Tudjuk, hogy szegényes világban élünk, de bízunk abban, hogy a gyerekeket mindig egyformán szeretik. Sokan közülünk árvák vagy nagyon szegény családok gyermekei vagyunk. De mi is, mint minden hasonló korú társunk, szeretnénk sokat játszani, édességet fogyasztani, karácsonyfát díszíteni, az alját sok ajándékkal megtölteni. Családias hangulatban, boldogan tölteni a szeretet ünnepét. Ha bármilyen lehetőségük van Önöknek arra, hogy örömünkhöz hozzájáruljanak, boldogan elfogadjuk. Otthonunknak a „Gyermekmosolyért” Alapítványa a támogatásról igazolást tud adni, szíves szeretetüket és adományukat előre megköszönve, a ránk gondoló felnőtteknek boldog karácsonyt, sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánunk! Címünk: Gyermekotthon, 3250 Pétervására, Ifjúság u. 7. Tel.: 36/368-156. Tisztelettel és köszönettel: az otthon lakói
