Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-11 / 263. szám
4. oldal Pf. 23 1999. november 11., csütörtök Köszönet mindenért Nyílt levél Tari József úrhoz, a Rimamente Mgtsz nyugalmazott elnök-igazgatójához. Az önként vállalt és választott nyugalom perceit szeretném megzavarni köszönő soraimmal. A Mezőszemerei Hagyományőrző Együttes tagjai nevében köszönetét mondok a több éven keresztül nyújtott önzetlen segítségéért, amit mint a helyi termelőszövetkezet elnöke nyújtott. „Díjmentesen megszámított” fuvarjai nélkül nem tudtunk volna eljutni különböző fellépések színhelyére - az Ön segítsége nélkül nem tudtuk volna terjeszteni az énekkar minden tagja által nagyon szeretett népdalt. Kívánom kis közösségünk nevében, hogy egészségben eltöltött nyugdíjasévei legyenek nagyon boldogok! Őrizze emlékezetében szeretettel a falut és a benne élő jóindulatú embereket. A Mezőszemerei Hagyományőrző Együttes húsz hálás tagja nevében: Németh Benedekné tanárnő Sikeres vendégszereplés A Lajtha László Néptáncegyüttes szeptember 23-27. között New Jersey-ben vendégszerepeit illés Lajos: Magyar ének című művével a II. Amerikai-Magyar Nemzetgyűlés zá- róprodukciój aként. Az együttes négy éve került kapcsolatba ezzel a zeneművel, mivel Énekes István, a csoport művészeti vezetője készítette a koreográfiát. Kilenc és fél órás repülőút, hatórás időeltolódást követően érkezett meg a csapat. Az 50 fős magyar delegációban olyan neves művészek vettek részt, mint Illés Lajos, Balogh Márton, Nagy Feró, Varga Miklós. Két próba után 25-én délután, fantasztikus. hangulatban mutattuk be a darabot. Ezt követte egy koktélparti és a számunkra szokatlan lebonyolításé vacsora. Ezen olyan személyek jelentek meg, mint New York képviselő-testülete, Jeszenszky Géza nagykövet. Úgy érezzük, hogy e számunkra rendkívül megtisztelő meghívásnak tisztességesen megfeleltünk. A több mint húsz éve a Megyei Művelődési Központban működő csoport újra és újra bizonyítja létezését, létét. Új feladattal készülünk a 20Ö0. évre. Egy utazó műsort készítünk Énekes István koreografálásával és a Gajdos zenekar közreműködésével. Szívesen látunk mindenkit, akik közelebbről akarnak megismerkedni ezzel a műfajjal. Kovács Tibor Őszi kirándulás a „Vadvirágokkal” Október 16-án útra keltek a ka- rácsondi nyugdíjasklub tagjai, hogy egy kicsit megismerjék a Cserhátban meghúzódó piciny településeket. Még a 21-es út innenső részén Gyöngyöspatára látogattak, hogy a katolikus templomban az esperes úr előadásában meghallgassák a település rövid történetét és a Jesse-oltár eredetét. Utunkat folytatva Hollókőre mentünk, ahol a várat, a fazekasházat, a postamúzeumot, a faluházat és az ófalu templomát tekintettük meg. A délutánt Cserhátszentivánon töltöttük, itt Juhász István karácsondi ön- kormányzati képviselő úr vendégei voltunk. Megérkezésünkkor már rotyogott a bográcsban a jó illatú és finom gulyás. Vendéglátónk vendéget hívott a tiszteletünkre Naskó Sándor személyében, aki a település polgármestere. A polgármester úr bemutatta nekünk ezt a mesébe illő kis települést. A nyugdíjasok közül valaki közben megjegyezte: tévedésből nem Németországba mentünk? Ötleteket is hoztunk haza magunkkal, amit saját lakóhelyünkön tavasszal hasznosítani fogunk. Kedves ajándékot kaptunk, a települést bemutató képeslapot. Eközben a házigazda is kellemes meglepetést készített elő, saját készítésű fatermékkel lepte meg az idős embereket, és csokoládéval. Naskó urat tájékoztattuk klubunk életéről, tevékenységéről, és virággal köszöntük meg a szívélyes fogadtatást. A katolikus templomban a hagyományoknak megfelelően termésszentelő ünnepre készültek. Fenyőfákkal övezett út halad a dombtetőn lévő temetőhöz és csonka templomhoz, ide is felsétáltunk. A pincében eközben a zenész gyerekek szórakoztatták a csoport ott maradt tagjait, akik remekül érezték magukat. Köszönjük a képviselő úrnak és a családjának ezt a csodákkal teli napot. Bagossyné Dörfler Katalin nyugdíjasklub-elnök Megalázó incidens a buszon Október 20., szerda, délelőtt 10 óra. Ketten állunk az egri Hadnagy úti szolgáltatóház előtti buszmegállóban buszra várva. Én és egy ismeretlen idős asszony, aki láthatóan túl van már a hetvenen. Megérkezett az andomaktá- lyai 10 óra 5 perces autóbusz. Én felszállva rögtön mutattam az igazoló bérletemet. Talán elbeszélgettük az időt, talán a néninek sem jutott az eszébe, de a buszon a fele- dékenységét jóvátéve illedelmesen és később már izgatottan kutatva a táskájában, próbált igazoló papírokat keresve bizonyítani azt, hogy ő is jogosult az utazásra. A buszsofőr velem egykorú lehetett. Fiatal, mosolytalan, már most megkeseredett ember. Durván, a többi utas előtt ráförmedve az útitársamra, siettetve utasította papírja bemutatására. Az idős hölgy elővett valamiféle okmányt, amit szerinte még hivatalos helyen • is elfogadnak, és felmutatva sajnos azt tapasztalta, hogy a sofőr visz- szautasította az igyekezetét. A hölgyre oda sem pillantva, az újra kitáruló ajtóra odaintve, leszállíttatta az öreg utast. A néni szégyenpírral az arcán botorkált le a lépcsőn, csak úgy csendben jegyezte meg: „én már nem tudok ilyen emberrel vitatkozni”. És 'a „csoda” otthagyta. Engem is szégyenkezés fogott el. Akarva-akaratlanul tekintettem a visszapillantó tükörbe, a sofőr tekintetét kereste. Miben reménykedtem? A humánumban? A lelkiismeret megszólalásában? Munkahelyemen fénylő arcok fogadtak. Kicsi gyerekek, de a világra már nagyon nyitottak. Rájuk nézve tudtam, hogy az átélt események miatt érzett rejtett bánatot az egymás iránti szeretet, tisztelet átadásával, megéreztetésével tudom ellensúlyozni. Úgy látszik, az ilyen váratlanul átélt, gyorsan zajló történések is alátámasztják annak a régi mondásnak az igazát, hogy „aki a múltját nem becsüli, a jövőjét sajnos nem érdemli”. Takács Györgyné Eger (cím a szerk.-ben) MATAVUmm Az új MA TÁ V Hangposta akkor jön jól, ha Ön elmegy otthonról, mással beszél, vagy éppen internetezik. A Hangposta ilyenkor rögzíti üzeneteit így nem marad le a fontos találkozók- “ • ról, szerettei hívásáról, vagy éppen egy baráti össze- Wm jövetelről. A Hangposta nemcsak szellemes szol- ■ gáltatás. hanem nagyon kedvezményes is. Az üzeneteket ugyanis ingyen hallgathatja meg saját % pP számáról. Ráadásul a Hangpostát és f| j||||| Hívásvárakoztatást is tartalmazó Hangod |< 4 %■ postafiók csomag használatáért most két I hónapig még havldíjat sem kell fizetnie! \/; A Hangpostával kapcsolatos további lehető- V ségekről és az igénybevétel feltételeiről az 1212-es számon kaphat bővebb információkat. Ha szeretné, hogy mindenki számára elérhető ’wJÍ legyen, idézze meg a Hangposta szellemét! MATÁVÉSMB3Í ^ Mindenki számára elérhető internet cím: www.mstav.hu További információk és megrendelés £ a díjmentesen hívható 1212-es telefonszámon és a MATÁV Pont boltokban. MATÁV Kérésünket meghallgatták Az egri Farkasvölgyi óvodában nevelkedő gyermekek, szüleik és az itt dolgozó nevelők nevében szeretnénk köszönetét mondani az EGUT Rt. vezetésének, akik önzetlenül segítettek 'az óvodaudvar korszerűbbé tételében. Jónás Zoltánná óvodavezető Gyógyító Török fürdő 77 éves özvegyasszony vagyok, és húsz éve minden évben néhány napot bent fekszem a reumakórházban, mert mozgás- szervi problémáim nagyon sok fájdalmat okoznak. A legjobban a Török fürdő gyógyvize hozza meg számomra a járásomhoz a könnyebbséget, a kezelésekkel. Valamennyi betegtársam nevében mondhatom, hogy a Török fürdő nélkülözhetetlen fájdalmunk megkönnyítésében, és mindannyian szeretnénk életünk végéig odajárni, ahol tudnak segíteni rajtunk. özv. Elek Ldszlóné nyugdíjas könyvtáros, Recsk Gratuláció kollégánknak Örömmel olvastam Havas András tollából a Két idő között című írást. Azt hiszem, nagyon jól időzítette a mondandóját. Az sem lényegtelen, hogy az érthető, világos gondolatok mindenkihez szóltak. Ha az újságban több ilyen cikk jelenne meg, több okunk lenne a bizakodásra, már csak azért is, mert egy-egy ilyen írás többet ér bármilyen templomi prédikációnál. Végül egy idézet: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen. Már az is szép, ha valaki ember tud lenni.” Havas András az írásaiból ítélve ember tud lenni. Gratulálok és jó egészséget kívánok! Teljes név és cím a szerk.-ben Emberségből jelesre vizsgáztak Köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni Lajos Zoltán főorvos úrnak, ifj. Szerdahelyi Ferenc adjunktus úrnak és a nővéreknek, akik emberségből kitűnőre vizsgáztak. Édesanyámat odaadóan ápolták, gyógyították. Jó egészséget kívánok mindenkinek és továbbra is maradjanak ilyen emberségesek a betegeikhez. Antalné és lánya (cím a szerk.-ben) „Zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét” Szeretem nézni, hallgatni az országgyűlési közvetítéseket. Figyelek, hogy megtudjam: vajon a választások eló'tti sok-sok kiváló képességű, nemzetközileg is elismert, nagy tekintélyű, talpig becsületes jelöltből milyen világmegváltókat sikerült kiválasztanunk, és azok hogyan váltják, illetve váltatják be ígéreteiket. Kíváncsi vagyok arra, hogy a választásokra költött sok milliárd milyen hasznot hoz. Eddig bíztam abban, hogy a választottak az ország, a nép érdekében tevékenykednek, a kampánycsaták okozta sebeiket feledve. Hittem abban, hogy a legitim vezetés és a meggondolt ellenzék összefog, félreteszi a csoportérdekből adódó ellentéteket, és a köz javát szolgálja. Most elszorult szívvel és fájdalommal kell megállapítanom, hogy nem így van. A „kiválasztottak” most farkastörvényű csoportokba verődve szidják, szapulják egymást, oda-vissza. És mindegyik csoport magyar: liberálisnak, kereszténynek, nemzetinek, szocialistának vagy demokratának vallják magukat, illetve ilyen néven vesznek részt a sárdobálásban, a „ki kit tud jobban lejáratni” cirkuszi mutatványban. Mi lesz itt, ha a nemzetiségi csoportok is ringbe szállnak? A legfájdalmasabb az, hogy nem értik, és nem is akarják egymást megérteni. A legokosabb expozékat sem hallják, nem értik, hanem új és újabb sérelmekre hivatkozva szitkozódnak. Nem értik a törvénytervezetet, nem is akarják, nem nézik az ország javát, nem is akarják, nem becsülik egymást - nem is akarják. Sajnos, az általuk nem értett nép sem érti őket: nem érti a kormányt, sem az Országgyűlést. Sőt már nem is figyel oda. Hol vannak már a legüdvözítőbb programok, hol vannak az ígéretek? Már csak falkákba rendeződött, acsargó hiénák vannak. Hová lettek a kiválasztottak, hová a népképviselők? Elnyelte őket is a falka. De már a csoportokon belüli összetartás is bomlóban van. Kovács úr nem érti Horn urat, Csurka úr nem érti egykori legjobb harcostársát, Lányi úr nem érti Torgyán urat, és már olykor a Fidesz sem érti Orbán urat. Belül is marakodnak, kizárnak és felmentenek, átülnek és átültetnek, osztódnak. Nem egy nyelvet beszélnek. Nemzeti ünnepen külön ünnepelnek, külön koszorúznak, külön vallják magukénak az ünnepet. Az ünnepet (amÉá'” köztársaság születésének ünnepe is!) csak arra használták, hogy egymást gyalázzák. Úristen! Mennybéli Atyám! Hát mégis megismétlődhet? Mégis megismétlődik ?! „6- És mondá az Úr: ímé, a nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez nem vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 - Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 - És elszéleszté őkéÚön- nan az Úr az égési Földnek színére, és megszűnőnek építeni a várost. 9 - Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész Föld nyelvét.” (Mózes könyve 11.) Itt van hát, nálunk az új Bábel? Ne engedd, Uram! Mi sem fogjuk! Horváth Ágoston Gyöngyös C.*'
