Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-06 / 233. szám

8. oldal Pf. 23. 1999. október 6., szerda Követelózés helyett előbb gondolkozzunk őszinte megdöbbenéssel olvas­tam az újságban, hogy a „több­ség kisebbsége” kéri vissza a pénzét, mert bevezette a gázt, és hogy nekik semmi közük az iskolához... Amit nem értek: ha valaki befizet valamire és azt hiányta­lanul megkapja, akkor mi a fe­nét követel vissza? Néhányan most vezetjük be a gázt. Kétszer annyit fizetünk, mint a követelőzők, nem ka­punk önkormányzati támoga­tást, mint ők, és eszünk ágában sincs követelni semmit. Felhá­borít az az antiszociális maga­tartásuk is, miszerint ők az is­kolára nem adják a vélt pénzü­ket. Elvégre „a szegények fi­zessenek”, gondolják. A szocia­lizmus bukásával megbuktak a szociális problémák is? Talán mégsem kéne a fürdővízzel együtt kiönteni a szegény ártat­lan gyereket is... Tehát nekünk, többségi ki­sebbségnek mit is kellene visz- szakémünk? Azt az önkormányzati támo­gatást, amit a követelőzők kap­tak? Gondolják csak végig: ha nekik tényleg visszajár valami­lyen pénz, akkor nekünk, akik­nek akkoriban nem volt annyi pénzünk, mi jár vissza? Vagy mi - későbbi befizetők - má­sodrendű állampolgárok va­gyunk? Követeljük továbbá, hogy elsősorban az iskolát fej­lesszék, ne az utakat luxusko­csijaik számára. Végül javas­lom mindenkinek: követelőzés helyett előbb gondolkozzunk. László Ferenc (cím a szerk. -ben) A fogyatékos gyermekekért Az egri Móra Ferenc Általános Iskolában megkezdte működé­sét a „Kincskereső” Alapítvány a Fogyatékos Gyermekekért. Célunk: segíteni abban, hogy fogyatékos gyermekeink teljes értékű emberként élhessék meg önmagukat, különösségüket, másságukat. Programjainkkal a hátrányos szociális környezet miatt kialakult retardáltságot enyhítsük, a deviáns magatar­tásformákat visszaszorítsuk. Programunk hat főbb területre terjed ki: oktató-nevelő munka, kulturális tevékenység, sport - erdei iskola, diákétkeztetés, kapcsolattartás a szülőkkel, bűnmegelőzés. Alapítványunk tiszteletbeli elnöke, Ulrich Dil- ler úr, a ZF Hungária Kft. el­nök-igazgatója szívén viseli ta­nulóink sorsát, s a következő felajánlást tette: az alapítvány számlájára befolyt minden ösz- szeget megdupláz. Amennyi­ben felkeltettük az Ön érdeklő­dését is, kérjük, támogassa el­képzeléseinket. Köszönettel vennénk bármilyen segítséget. A Kincskereső Alapítvány a Fogyatékos Gyermekekért le­vélben kereste meg önöket, amelyben megfogalmaztuk cél­jainkat, elképzeléseinket. Amennyiben egyetértenek vele, kérjük önöket, támogassák ala­pítványunkat. Bankszámla­számunk: „Kincskereső” Ala­pítvány a Fogyatékos Gyerme­kekért, Budapest Bank 1-0- 103513-36811800-00000001. Alapítványunk közhasznú szervezet. Nem akart hinni a fülének Köszönet a szerelésért Hetvenhét éves, két bottal is nehezen járó olvasónk személye­sen hozta be az alábbi levelet. Könnyeit törölgetve azt kérte, okvetlenül közöljük sorait, mert - mint az alábbiakból kiderül - nem mindennapi dolog történt vele. Tolatás közben összetörtem a Hycomatom hátsó lámpáját, a csomagtartó egy részét és a sárhányót. Megkértem az autó­fényező barátomat, ajánljon egy jó karosszériást. Azt mondta: nézze, én na­gyon sokat ismerek Egerben, de Zele Imrénél jobbat nem taná­csolhatok. Amikor Zele úr megnézte az autómat, szólt egy emberének, hogy azonnal fogjon hozzá. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor közölte velem, hogy há­rom óra múltán mehetek érte, hiszen láttam, hogy az udvaruk tele volt javításra váró autók­kal. Akkor ért az igazi meglepe­tés, amikor a jelzett időpontra tényleg elkészült a kocsim. Megkérdeztem: mit fizetek? Azt mondták, nem kell fizetni semmit, mert a fó'nök és a bri­gád úgy döntött, hogy ezt fel­ajánlják a részemre. Szeretném ezúton is megkö­szönni Zele úrnak a gyors, megértő kedvességét. Mert nemcsak szakmailag, hanem becsületből is kiváló minősítést érdemel dolgozóival együtt. Teljes tisztelettel: Gulyás Gáspár Eger, Mátyás király út 116. Ki volt Csanády László? A Heves Megyei Hírlap 1999. szeptember 3-i számában Tompa Z. Mihály tollából portré jelent meg Tamóczi Jó­zsef nyugalmazott gyöngyös­halászi tanítóról, amelyben többek között ez olvasható: „Taníttatása nem kis erőfeszí­tésébe került a családnak. Me­zőkövesden érettségizett, majd 1938-ban felvették az egri tanítóképzőbe. Csanádi Imre kanonok, majd dr. So­mos Lajos volt az intézmény vezetője. A két nevet külön is hangsúlyozza, hiszen, mint mondja, mindkét igazgatótól nagyon sokat tanult. Az idézett szövegben téve­sen szerepel Csanády László, egykori egri érseki tanító­képző-igazgató neve. Őt nem Imrének, hanem Lászlónak hívták. Mivel Csanády Lászlóról a halála óta eltelt több mint fél évszázad alatt egyetlen sor sem jelent meg a helyi sajtó­ban, ezért szükségesnek tar­tom életútjának legalább váz­latos bemutatását. 1879. feb­ruár 3-án született Mezőnyá- rádon. Az elemi népiskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Miskolcon és Egerben vé­gezte. Ezt követően beiratko­zott az Egri Érseki Hittudo­mányi Főiskolára. Már kispap korában jelentkezett írói tehet­sége. Munkatársa lett a Huszár Károly volt miniszterelnök ál­tal szerkesztett Néppárt című hírlapnak, amelyben több cikke, főként elbeszélése látott napvilágot. Tehetségét méltá­nyolva elnökévé választotta az Egri Növendékpapság Egyházirodalmi Iskolája. Miután 1901-ben áldozó­pappá szentelték, Kömlőn, Bükkszenterzsébeten lett káp­lán. Innen Bélapátfalvára he­lyezte főpásztora lelkészhe­lyettesnek. Ez utóbbi faluból Borsodszemerére küldte ér­seke szintén lelkészhelyettes­nek. 1906-tól Mezőkövesden, majd Verpeléten káplánko- dott. 1909-ben földrajz-törté­nelem szakos középiskolai ta­nári oklevelet szerzett a Páz­mány Péter Tudományegye­temen. Ezt követően 1910-től a Fővárosi Érseki Főgimnázi­umban hittanárként tevékeny­kedett, majd az intézmény Rá- kóczi-kollégiumának elöljá­rója lett. 1911-ben egri kápláni kine­vezést kapott, s még ebben az évben tanára lett a helybeli Ér­seki Fiú Tanítóképzőnek. 1913- ban doktori szigorlatot tett. Témája Telekessy István egri püspök élete és munkás­sága volt. 1913-tól tanfelügye- lőségi titkárként is dolgozott. 1914- től a.tanítóképző igazga­tójának nevezték ld. Az igaz­gatói teendők ellátása mellett 1921-től segéd-tanfelügyelő­ként is dolgozott. 1926-ban zsinati bírónak nevezték ki. 1928-ban addigi érdemeit mél­tányolva főpásztorától tiszte­letbeli kanonoki címet kapott. Az 1938-39-es tanév végén több évtizedes szolgálat után nyugállományba vonult. Eb­ből az alkalomból a kor­mányzó tanügyi főtanácsosi címet adományozott számára. 1945-ben hunyt el Egerben. Földi maradványait a helybeli Fájdalmas Szűzről elnevezett temetőben (Hatvani temető) helyezték örök nyugalomra. Később az egri Jézus Szíve Egyházközség, melynek jóte­vője volt, sírjánál díszes már­ványemléket helyezett el. Dr. Szecskó Károly, Eger A gyűlölet rossz tanácsadó A „Tömegbe lövetés: el nem évülő bűn” címmel megjelent újságcikkre szeretnék rea­gálni. 1956-ban mosonmagyar­óvári lakos voltam (itt szület­tem 1933-ban). A Féltomyi utcában laktam, ahol végigvo­nult a felajzott tömeg az ávós laktanya elé. (A határőrség nem ÁVO volt, ők a határsér­tőket fogták el.) Megjegyzem, a tömegben ekkor már elég sok börtönből kiszabadított rab is volt, akik nem politikai bűnösök voltak. Később Nyu­gatra szöktek, miután kavaro­dást szítottak. Mutassanak olyan államot, ahol megengedi az őrt álló ka­tona, hogy kivegyék a kezéből a fegyvert, márpedig ezt akar­ták. Kivenni a kiskatona kezé­ből a fegyvert, aki félelmében is elsüthette a puskáját. Az or­dítozó tömegtől kellett is félni. Itt a legnagyobb bűnös az volt, aki a fiatalságot magával vitte, de mivel ez a bűnös - félve a következményektől - Nyu­gatra szökött, mint nemzeti hős, onnan üzengetett a régi hazába, hogy MŰK, azaz: márciusban újra kezdjük. Dudás István ezredes urat személyesen nem ismertem, sőt a társait sem, de ettől füg­getlenül soha nem hallottam róluk semmi elítélőt, sőt hu­mánus ember hírében állt. Ezeket a férjemtől, aki akkor még a vőlegényem volt, hal­lottam. Ő sajnos már nem él. (Műszaki tiszt volt.) Igaz, ha­ragosa mindenkinek lehet, de a gyűlölet rossz tanácsadó. Kérdezem én, hogy azt a kiskatonát ki adja vissza a szü­leinek, vagy azt a férjet a fele­ségének, apát a gyermekének, akit a magyaróvári kórházból kihurcolva, a lábainál fogva a lámpavasra felakasztottak és a szívét kivágták? Vagy az már feledésbe merült? Zsibolyi fő­orvos úr, aki egyben a kórház igazgatója is volt, azért mene­kült külföldre, mert rejtegette a beteg katonákat, és félt. Vagy mit érzett az a hadtá- pos tiszt, akit a munkája miatt vezényeltek ki Magyaróvárra? Őt is kivégezték. Minden em­bert sajnálok, aki értelmetle­nül halt meg, de kérem, ne akarják azokat a bűnöket, amiket nem követtek el, ezekre az emberekre rakni. Horthy Miklós kormányzó úrnak megbocsátottak, pedig akkor is több ember halt meg vétlenül. Ők nem mentek a laktanya elé fegyvert szerezni, nekik adták. Bezzeg őt dísz­pompával temették el, ame­lyen Antall József, az akkori miniszterelnök, és a kormány több tagja is részt vett, igaz, magánemberként. Természe­tesen minden hatalomnak vol­tak ellenségei és lesznek is. Nagyon sajnálom, hogy azo­kat az újságokat nem tettem el, amelyekben az akasztásokat közölték. Az igaz, az ’56-osok közül sok a MUK-os, akiket azért tartottak fogva, hogy újabb provokációtól ne kelljen tartani. Az akkori hadsereg is védte az államhatalmat. A mostani hadsereg sem adhatná át a fegyvereket a tömeg felszólí­tására. Nem voltam soha párttag, csak szeretem, ha valaki önkri­tikusan, és nem csak kritiku­san gondolkodik. Azzal érvelni, hogy nem­zetközi konfliktus volt? Igen, és ha most valami kitörne, ez mi lenne? Forradalom? Ellen- forradalom? Úgy gondolják, most nem lehetne konfliktus? Most sem egységes a nép! Ha most a tömeg kimenne az ut­cára, uram bocsá, a laktanyák elé, akkor ez a hadsereg adja át a fegyvert az özönlő nép­nek? Ha pedig a kiskatona lőne félelmében, hogy elke­rülje a felelősségre vonást, mindent ráfogna a parancsno­kára? Tisztelettel: özv. Takács Jánosné Recsk Nyílt levél A felsőtárkányi labdarúgócsa­pat játékos-edzőjéhez, Bukrán Csabához! Ön az 1999. szeptember 18-án lejátszott Felsőtárkány-Soly- bor-Gyöngyössolymos labda­rúgó megyei I. osztályú mérkő­zés után olyan nyilatkozatot tett („a solymosiak focizni, a veze­tők pedig viselkedni nem tud­nak”), ami sérti a sportszerűsé­get. Önnek joga van a saját csa­patával kapcsolatban véle­ményt mondani, de nincs joga az ellenfél játékosainak játék­tudását ily módon vélemé­nyezni. Ön is jól tudhatja, hogy a gyöngyössolymosi csapat az 1997- 98-as idényben a gyön­gyösi körzeti bajnokságban ját­szott, melynek megnyerését követően a megyei II. osztály­ban folytatta szereplését az 1998- 99-es bajnoki idényben. A bajnoki év eredménye alapján jutott fel a megyei 1. osztályba. Az eddig lejátszott hét mér­kőzésen 16 gólt rúgott, és egyetlen mérkőzése sem feje­ződött be úgy, hogy legalább egy gólt ne rúgott volna. Nyi­latkozatával megsértette a solymosi játékosokat. Ä jövőben jobban gondolja meg, hogy hogyan és miként nyilatkozzon, és ne legyen ilyen sportszerűtlen. Tisztelettel: Nagy Károly Gyöngyössolymos, Fecske u. 49. Valamit valamiért A Hírlap 1999. június 3-i szá­mában nemtetszésemet nyilvá­nítottam ki, miszerint a földgá­zért július 1-től többet kell majd fizetni. Ennek az oka az új „díjmegállapítási” rendszer lesz. Áz ÉU-s csatlakozásig „igazodnunk” kell, mert Nyu- gat-Európában ezt a fajta díj­szabást már régóta alkalmaz­zák. Teljesítménydíj lesz, és a fogyasztás mértékétől függet­lenül fizetni kell. Sajnálatos módon azóta sem tudjuk, hogy tulajdonképpen a havi többle­tért mit kapunk. így nekünk, fogyasztóknak ablakon kido­bott pénznek számít az a havi 150 forint. Próbáljuk borrava­lóként kezelni? Jött azonban szeptember 13- án egy újabb meglepetés, számla képében, amelyben már alapdíj szerepel. De minek az alapja? A fogyasztás utáni fi­zetséghez hozzá van csapva az alapdíj, és a' kettő együtt van áfázva. Nyári hónapokban ke­vesebb a gázfogyasztás értéke, mint az alapdíj. Ha az alapdíjat borravalónak tekintem, akkor rövidke észrevételemnek azt a címet adom, hogy: Borravaló áfával? Enyedi László, Heves a lehetőségek vonalán! , 488-5603 « telefon szám on Fiáknak: A hívás díja 99 Ft«áfa/perc*6,60 Ft+áfa A telefonszám nea hívható a 27, 28, 62, 63-as körzetekből,rádiótelefonról, nyilvános utcai készülékről Ej) al-nappal hívható! Axel Sprinqer-Bp. Kft Audiotext TeLAffi IZZ-B61S Angyal Zoltán, a Tiszanánai Horgászegyesület tagja a Metalloglobus taván augusztus 25-én, reggel 6 órakor akasztotta a 150 cm-es, 17,2 kg-os harcsát. Süllőzés közben 6-7 centis keszeg volt a csali. A szerelés 60-80 g Bolzer bot, közepes Neptun orsó, 0,30-as főzsinór és 0,8-as élőké volt. A fárasztás kb. 25-30 percig tartott. Olcsó kampányfogás Korózs úr ne nézzen engem „hülyének”! A Hírlapban - elég alpári jelzőkkel - közölt Ko- rózs-kinyilatkozás alapjában téves és hazug. Az uszoda-ügy. Erre az évre nem 320 millió, hanem csak 160 millió az „ígérvény”, amit a következő évben is megkap­hat a város, amint ezt már idő­közben el is mondták. Szo­morú, ha egy város ennyit me­net közben nem tud kigazdál­kodni úgy, hogy a következő évben vissza is kapja. De ez nem is csoda, ha olyan alpol­gármester a szaktanácsadója a képviselő úrnak, mint Gyula Zoltán (ha valaki nem tudná, Gyula úr két csődbe vitt bank­nak volt a vezetője Egerben, az Ingatlanbank és a Realbank). Nővérek ügye: 1998-ig saj­nos már 7 haláleset fordult elő, akkor pedig a képviselő úr a ha­talomban volt. Miért nem akkor karolta fel az ügyet? Hiszen jó ismerőse Kökény, volt egész­ségügyi miniszter. Minden esz­köz a rendelkezésére állt volna akkor (hiszen kétharmados többségben voltak a Parla­mentben), és nagyon sokat te­hetett volna az ügy kivizsgálá­sára és változtatására, ha szán­dékában állt volna. Miért várt a kormányváltásig ezzel? És ha nem buknak meg, akkor a nő­vérkérdés elő sem kerül? Képviselő úr! Nagyon olcsó kampányfogás ez, amellett, hogy Önnek ezt már régen meg kellett volna tennie, ha ennyire a szívén viseli a nővérek sorsát. Ezért kérem, hogy Korózs úr ne nézzen engem „hülyének”! (Teljes név és cím a szerk.-ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents