Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

Vasárnap Reggel 44. szám

12 * KÖZELRŐL * 1999. október 31. Apropó, Kepes Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy újságíró, aki jól tudta, hogy a vacsora után jól­esik egy kis Desz- szert. Cseveré- szett vendégei­vel, ám egy idő után az édesség elmaradt, s a „ká­véházat” stúdió­ra cserélte. Apro­pó! Még nem mondtam volna? Kepes Andrásról van szó. Több mint másfél éve, hogy barátok, kollé­gák, művészek társa­ságában utoljára láttuk desszertezni Kepes András újságírót. Az­tán néhány hétre elő­bukkant a TV2 képer­nyőjén, ám közel egy éve teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. So­kan azt beszélték, a kereskedelmi csatorna vezetőivel megromlott viszony az oka annak: nem láthatjuk a képer­nyőn. De olyan is akadt, aki halálhírét költötte. Végül - mint azt az egri Ifjúsági Házban, a Fidelitas ál­tal szervezett Hólabda című rendezvényen is elmondta - bejelentet­te: betegség miatt nem láthatja egy ide­ig a közönség. Az el­szigeteltség azóta is tart. Talán jövőre visz- szatér a kamerák mö­gé. De hogyan került egyáltalán oda? Édesapja diplomata volt, így gyermekko­rát Argentínában töl­tötte. Akkoriban vetí­tettek egy tévésoroza­tot - ott már régen is divat volt -, mely egy hongkongi újságíró izgalmas történeteit mutatta be, sok bonyo­dalommal és szép nők­kel. Az egyes részek azzal végződtek, hogy az újságíró ül a lakásá­ban, az írógépe előtt, és megírja történetét. Kepes András úgy gon­dolta: ő is ezt akarja csinálni. Mindent meg is tett azért, hogy a bal­hés életű hongkongi újságíróhoz hasonlít­son. II. osztályú ököl­vívó lett, tanult fény­képezni, gyorsírni, s 17 évesen már cikke­ket küldött haza Ma­gyarországra. Hűsítő édességek - mit, mennyit, mikor és hol nyalunk? Kis egri fagyikörkép Egy gombóc fagyiban száz, ha tejszínes, százötven kaló­ria van. Egy közepes adag fagylalt tejszínhabbal akár 400-500 kalóriát is tartalmazhat, ami egyenértékű két szalonnás tükörtojással. Fogyókúra ide, torokfájás oda, mégsem tudunk lemondani róla. Legújabb szokások sze­rint az esős őszi, de a fagyos téli időkben sem. Katalin (53 éves):- Nem szeretem a jégkré­met, fagylaltból is csak a gyü­mölcsösöket, mert azok nem tejjel készülnek. A legjobb a hagyományos citromfagyi. Nálam ez áll az első helyen, aztán jöhet a málna, a barack és a többi gyümölcsízű. Általá­ban tölcsérbe kérem, csak vendéglátás vagy vendégeske­dés esetén ülök be cukrászdá­ba. Ezt is egyre ritkábban, ma már elég drága a fagyi. Márta (25 éves) és Ildikó (21 éves):- A jégkrémet jobban sze­retjük, mert tejszínesebb, lá- gyabb, krémesebb. A fagyi sokszor nincs rendesen el­dolgozva, jégdarabkák van­nak benne. Az az igazság, sokszor sajnáljuk rá az öt­ven forintot. Inkább veszünk egy doboz jégkrémet, az so­káig eltart, és úgy variálja az ember otthon, ahogy akarja: keksszel, gyümölccsel, tej­színhabbal. Józsi (28 éves):- Az idén nyáron kétszer ha fagyiztam, akkor is csak egy-egy gombócot ettem. Se jégkrémet, se fagylaltot nem szoktam venni. Nagyon drá­gák, s azok a régi jó ízek, amik gyerekkoromban voltak, már eltűntek. Gábor (19 éves):- A fagyit szeretem jobban, jégkrémet nem eszem se nyá­ron, se télen. Leginkább a karamellát, a vaníliát, a puncsot kedvelem, s a gyü­mölcsös fagyikat. Általában tölcsérbe kérem, mert sok­szor nincs időm helyben fo­gyasztani. Nyáron szinte min­dennap fagyizom, ősszel ha jó idő van, télen csak nagyon különleges esetben. Ircsi (30 éves):- Nagyon szeretem a fagyit is és a jégkrémet is. A ked­vencem a gyümölcsös jog­hurt, a császárkörte és az othello, ami piros szőlőből készül. Hétköznapokon töl­csérből nyalogatom el, cuk­rászdába különleges alkal­makkor ülök be, olyankor fagylaltkelyhet rendelek. Nyá­ron gyakran fagyizom, van, amikor mindennap, télen rit­kábban veszek jégkrémet. Jani (37 éves):- Fagyizni nem szoktam, csak jégkrémet veszek. A legtöbb helyen nem főzött fa­gyi van, hanem porból készí­tik, és a tölcsér sem olyan fi­nom. Inkább a jégkrémet, a parfét szeretem. Harmos Mariann (üzletveze­tő-helyettes) :- Nagyon sokan szeretnek fagyizni. Nyáron jóval töb­ben választják az édességnek Fagyi-definíció „A gyümölcsfagylalt vizes cukorszörpből és gyümölcs­ből, a tejfagylalt tejes cu­korszörpből és tojássárgá­jából készül keveréssel, pasztőrözéssel, homogéne- zéssel, hűtéssel, fagyasz­tással és érleléssel” - ma­gyarázza a lexikon. De abban, hogy melyek a legkedveltebb ízek, mikor, milyen gyakran, hogyan és hol fagyizunk, már megosz­lanak a vélemények. ezt a formáját, mint a süte­ményeket. Leginkább a ha­gyományos vanília, puncs, csoki vezet az eladási lis­tán, de a kedvencek közé tartoznak a különböző jog- hurtos fagylaltok is. Persze, vannak egészen különleges ízűek is. Az idén is próbál­koztunk eggyel, és nagy sike­re lett. A legtöbben tölcsérbe kérik, és az utcán sétálva nyalják el, kevesebben ülnek be a cukrászdába. Az, hogy mennyi fagyi fogy, teljesen időjárásfüggő. Rossz időben jóval kevesebben vásárolják, és érdekes, de gyümölcs­idényben, augusztus táján is visszaesik a fogyasztás, ta­vasszal sokkal nagyobb a for­galom. Egerben sok fagyizó van, de sajnos, egyre keve­sebb helyen lehet hagyomá­nyos, főzött fagylaltot kapni. Szilvás Krisztina Később - már itthon - az ELTE BTK ma­gyar szakán tanult. A szó szoros értelmé­ben, hiszen akkor a ta­nulás még sikk volt. Nem volt Internet, ha­talmas bulik, minden­ki a teljesítményére koncentrálhatott. Később beleszere­tett a művészetfilozó­fiába is, s akkortájt író szeretett volna lenni. Szakállt nö­vesztett, pipázott és szivarozott, édesapja kinőtt zakóját öltötte magára, hogy esztéta hatását keltse. Per­sze, ez a viselkedés és öltözet akkor még nem volt kirívó. Végül mégis az új­ságírásnál maradt. S mivel akkor még ez kö­telező volt, beiratkozott a MUOSZ újságíró-isko­lájába. A Magyar Rádi­ónál a spanyol nyelvű szekcióban alkalmaz­ták, amely jó gyakorlati lehetőséget biztosított. Úgy kísérletezhetett, hogy - az idegen nyelv miatt - nem volt sok ri­zikója. Ez remek alka­lom volt arra, hogy megtanuljon híreket szerkeszteni, belpoli­tikai és gazdasági mű­sorokat készíteni, s a pálya minden szegle­tébe belekóstoljon. Ma úgy érzi, a szak­ma színvonala hanyat­lik. Szerinte azonban nemcsak a szakmai kvalitások hiányoz­nak. Ez számára sokkal inkább a belső tartás kérdése. A szakmai fo­gások megtanulhatók, de az is kell, hogy az újságíró akarjon vala­mit elmondani a világ­ról. Ez azon­ban a legtöbb zsurnalisztá­ból hiányzik, ami főleg a ta­nárok hibája. Ő maga na­gyon keveset néz televíziót, nem igazán ér­dekli, amit lát­hat benne. Kedveli példá­ul a Heti hetes című műsort, amikor nem nagyon közön­séges, s ugyan­ez a vélemé­nye Fábry show-járól. Kepes And­rásnak hivata­losan 2000. májusig van szerződése a TV2- vel, folyamatosan vár­ják, de mint mondja, valószínűleg csak jövő ősszel tér vissza a te­levíziózáshoz, s heti rendszerességgel nem vállal műsorkészítést. Addig sem kell azon­ban nagyon hiányol­nunk az újságírót, hi­szen egy hónap múlva jelenik meg egy köny­ve Kepes Krónika - Beszélgetések címmel, melyben a Desszertből válogatott „finomságo­kat” találhatunk. S a folytatás kétharmad ré­sze is kész van, melyet a következő év tava­szán adnak ki Kepes Krónika - Történetek címmel. Elek Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents