Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

Vasárnap Reggel 43. szám

1999. október 24. ★ ARCKÉP ★ 5 Benke Laci bácsi a slambucra és a lebbencsre esküszik Az életben csak az lehet igazán boldog, aki azt csinálja, amit szeret. Benke Lászlónak, a magyar konyha nagymesterének, a tévéből jól ismert „mindenki Laci bácsijának” ez sike- / . ^ riilt. A számtalan ha- Aojü zai és nemzetközi elis- mérést szerzett vendég- \ látó-ipari szakembernek nemcsak foglalkozása a \ főzés, hanem szenvedélye is. A sikeres séffel a szek­szárdi szüreti fesztiválon beszélgettünk. 553— Ha azt dóm hobbi? Benke: szekszárdi kadarka és merlot a kedvencem, melyekkel kedves barátom, Kovács János szokott meglepni. E23I — Mi volt az első főztje? Benke: — A mákos makacs. A családom nevezte el így azt a mákos tésztát, amit először főztem. Rengeteg technikai hibát elkövettem,'kevés víz­ben sok tésztát főztem ki, aztán annyi cukrot, mákot raktam rá, amitől makacs tömbbé állt össze az egész. Sehogyan se lehetett megenni, még a kedvenc kutyánk is csak megszagolta, az- tán elszaladt. BEB — Ilyen kezdetek után a legtöbb ember há­tat fordított volna a konyhának. Benke: — Engem inkább ösztönzött a dolog, nem csüggedtem, megpróbáltam elsajátítani a szakma minden csínját-bínját. Mm — Ami nagyszerűen sikerült. Benke: — Úgy érzem, az első osztályt már kijár­taim elkezdhetem a másodikat... ESŐS — Mire a legbüszkébb? Benke: - Arra, hogy világbajnok és olimpiai baj­nok tanítványaim vannak. Volt értelme a pe­dagógusi munkámnak, sikerült átad- nőm azt az elhivatottságot, amit ér- zek. Ezért tartom a legnagyobb szakmai elismerésnek azt az úttörő olimpiai arany- érmet, amelyet a sóstói táborban, nyári gya- ■ , korlaton kap- tunk a tanít- vanvaimmal Benke: - Amikor séfhelyettesként dolgoztam a Szabadság Szállóban, a mai Hungáriában, akkor tanítómestereim mindig mondták: ha egy sza­kács nem ért a cukrászathoz, félkezű óriás. Ezért álltam be cukrásztanulónak. E53I — Mit szóltak a séfhelyetteshez, mint inashoz? Benke: - Eleinte mindent mondtak rám, de úgy érzem, sikeresen elsajátítottam a cukrász szak­mát. 1988-ban a frankfurti szakácsolimpián négy aranyérmet nyertem cukrászatból. Mm — Tizennyolc évig tanított Budapesten, a vendéglátó-ipari középiskolában, az egykori al­ma materben. Milyen érzés volt? Benke: — Nagyszerű. El sem tudom mondani, mit éreztem, amikor elsőként én kaptam meg a „Kiváló pedagógus” kormánykitüntetést ott, ahol valamikor diák voltam. 1531 — Tévés szereplésének köszönhetően Bálint Gyuri bácsi mellett most ön meg min­denki Laci bácsija lett. Benke: - Örömmel veszem. Ha látják, hogy fogytam, megkérdezik, mi van velem, beteg vol­tam vagy fogyókúrázom? Egyébként harminc éve Laci bácsi vagyok. Remélem, tiszteletből és nem gúnyként titulálnak bácsinak. Volt már idős ember, aki azzal fordult hozzám: fiam, hadd ne szólítsalak bácsinak, mert hetvenéves vagyok már. Mid - A magyar konyha nagymestereként be­járta a világot. Hány országban fordult meg? Benke: — Tizennégyben. Világvárosokban főz­tem, Rotterdamban, Helsinkiben, Tel-Avivban, Sevillában, a világkiállításon. Voltam a Kanári- Szigeteken, Egyiptomban és különböző távol-ke- leti, afrikai országokban. — Melyik nemzet konyháját szereti leg­jobban? Benke: — Minden nemzet konyháját imádom. Minden étel jó, ha szakszerűen van elkészítve, és esztétikusán tálalják. Az, hogy melyik or­szágnak milyen a gasztronómiája, az éppen úgy jellemző az adott népcsoportra, mint a kultúrá­ja. A konyha szinte tükörképe a nemzet éle­tének. E3 — Melyik tette a legnagyobb hatást önre? Benke: — Nehéz erre válaszolni. Az egzotikus országok nagyon vonzottak, de legjobban Finn­ország tetszett. Ha nem magyar lennék, ott szíve­sen élnék, mert a finnek nagyon kiegyensúlyo­zott, nyugodt, közvetlen emberek. Mm - A temperamentuma alapján inkább va­lamelyik déli országra tippeltem volna. Benke: — Nagyon sokan mondják, hogy Finnor­szágban ridegek az emberek. Igen, valóban hi­degek addig, amíg nem ismerik meg a másikat. A finnek nagyon melegszívű és — ha lehet ilyet mondani — tiszta emberek, amin azt értem, hogy nem az érdekek motiválják őket a barát- kozásnál. LfrtA — A szüreti fesztiválon mit készítene? Benke: — Szekszárd a vörösbor fővárosa, ezért itt a szüreti fesztiválon vörösborral készült ételt illik főzni. Mivel a vörösbor meghatározza a hús milyenségét és minőségét — vörös húsok vad­húsok illenek hozzá —, ezért az egyik kedvenc ételemet, a vörösboros párolt szarvasfiiét készí­teném el, amit a Silvanus Szállóban kínáltunk a vendégeknek. Ez egy felséges étel. — Van még, ami szakmailag izgatja? Benke: — Október közepe táján nyitjuk meg a vendéglátó-főiskola tanszállóját, a 225 szobás Hotel Páva Plazát Budapesten. Ez életem nagy szakmai kihívása, boldog vagyok, hogy részt ve­hettek benne. A’im — Úgy tudjuk, egy fia van, aki ügyvédnek készül. Ki folytatja a család vendéglős hagyo­mányait? Benke: — Van egy négy hónapos kisunokám, Kristóf, aki nagyon jó evő. Ezért bízom benne, hogy ő... F. Kováts Éva \ nótvagy \ tök —> ne" \ künk mindent \ meg kellett enni. E3 - Felesége szakmabeli? Benke: — A nejem az egészségügy­ben dolgozott hosszú évekig, míg át nem csábítottam a vendéglátós szakmába. BQ — Kedvenc étele? Benke: — Lajosmizsei gyerek vagyok, a magya­ros alföldi ételeket szeretem, a slambucot, a ke­mény lebbencset, a tarho­nyát, a paprikás Ami a szakmám is, a főzés. Ha ideges vagy feszült va- * gyök, bemegyek Wt a konyhába, és In levezetem a fe­li szükséget. :fll — A Benke családban otthon ki főz? Benke: — A felesé­gem. Méghozzá na­Kedvenc Benke: — A félédes borokat szeretem, a muskotályost, a 1 szürkebarátot, a cserszegi fű­szerest. Vö­rösbor­ban a mm — Nem válogat? Benke: — Nem vagyok váloga­tós, ■ mert jó anyám mindig azt mondta: fiam, ha nem eszed meg, > amit eléd te- ; szék, nem is vagy éhes. j Nálunk gye- f rekkorom- ban mind- I egy mi volt , — sóska, —Mire al­lergiás? jsVJ L.L ,„á4 - Ha azt Wmr. /MF mondják egy y ételre, hogy fúj, nem jó, nem ízlik. SgVj Mert ez mind más fo­galom. Miül - Televízió? É i Benke: - Nagy szerelem, a jjf! tévében a Laci-konyhát ve- jijSEr zettem, 435 adásunk volt idáig. Most egy kicsit szüne- ilraps.; tel a műsor, de remélem, ja- WKws nuártól újra indul. 1531- Pedagógusként vagy I inyesmesterként jelent meg a képernyőn? Biy Benke: — Nem tanításként vé- Hr geztem ezt a feladatot, inkább bemutatásként. Hála isten, egy- §§■ re több honfitársunk utazik, jár- ■HF ja a világot. Nekik próbáltam olyan ételeket bemutatni, ame- W lyekkel turistaként találkozhat- I nak. Ismerjék fel, hogy mit tálaltak I fel nekik, tudják jóízűen elfogyasz- r tani adott esetben a homárt, a lan- f gusztát, a cápát, egyebeket. Az étke­zés szerintem legalább olyan fontos egy utazás során, mint a kulturális élmények. Mm — Karrier? Benke: — Egyszerű szakács vagyok, szeretem, amit csinálok. Szeretném wftM ífftip V, IF 7; . ÉBK HÍ ■M i mlmmm III Ilii

Next

/
Thumbnails
Contents