Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
1999. október 22., péntek Hírlap Magazin 7. oldal 1956 sajátos ellentmondásai Avagy: tudunk-e szívből ünnepelni? Bár ma már senki sem vitatja, hogy 1956 októberében a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti elszánt akarat forradalmat robbantott ki, a szocialista múlt közelsége, a családokat ért tragédiák és számos más ok miatt a mai napig nem egyértelműek az ünnep üzenetei - vélekedik Szalai Júlia szociológus.- Ön szerint miért nincs mind a mai napig széles körit társadalmi egyetértés 1956 megítélésében?- A negyvenhárom évvel ezelőtti események egyedisége, különlegessége, valamint a jelenkor politikai beállítottsága együtt magyarázzák az ünnep ellentmondásosságát. Az „ellenforradalom, népfelkelés vagy forradalom” dilemma már rég eldőlt, de egy nem forradalmi beállítottságú Európa közepén maga a forradalmi jelző is halványabb a kelleténél. Ráadásul túl közel van még az 1956-os napokat magában hordozó, mégis ösz- szességében rossz emlékű szocialista múlt, s egyesek azt sem felejtik el, hogy a forradalmárok bármennyire egységesen léptek fel az oroszokkal szemben, a nemzeti függetlenség érdekében, erőfeszítéseik nem torkollottak rendszerváltásba. A forradalom korlátainak megértését nehezíti, hogy olyan korban élünk, amikor „szent tabuk” dőlnek meg, s bizonyos politikai erők még a határok újrarajzolását feszegethetik a magyar Parlamentben.- Melyek az akkori viharos események megkérdőjelezhetetlen tanulságai?- 1956-ban egyet akartak az emberek. Igen erős kohézió tartotta a lelket az utcára tódu- lókban és a háttérből a maguk módján segítőkben. Az utolsó napokban felbukkanó különféle irányzatok ellenére ez volt az első igazán komoly, össznépi fellépés a szovjet rendszerrel szemben, s az első igazán átütő erejű történelmi bizonyíték arra, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti óhaj legyőzheti az Európa környező országaiban az ötvenes években még jellemző félelmeket. Talán azóta csak 1989-ben volt ennyire egységes és elszánt a nemzet.- Miért vagyunk most mégis visszafogottabbak a kelleténél? Miért nem tud sok család szívből, mély érzésekkel ünnepelni?-Ha a kétszázezer disszi- densre, a nagyon sok családon végigsöprő emberi tragédiákra - letartóztatásokra, börtönévekre, kivégzésekre - gondolunk, magunktól is megtaláljuk a választ. Azoknak a disz- szidenseknek a szülei, gyerekei, sőt távoli rokonai, akik sokáig még a szomszédos országokba sem utazhattak, még mindig magukban hordozzák a súlyos megaláztatás okozta lelki sebeket, hiszen a mai, új rendszerben sem történt meg a félelmek teljes feloldása, nem is szólva a tömegek erkölcsi felmentéséről.- Vagyis a mindenkori politikai hatalom tehet a legtöbbet azért, hogy igazi ünnep legyen október huszonharmadika ?-A politikai elit sokat segíthet például a kádárizmus történetének teljes körű felkutatásában és megismertetésében, az 1956-tól máig ívelő időszakot ábrázoló tényfeltáró művek - így például dokumentumfilmek - születésének támogatásában vagy az 1956- os Intézet megnyirbált tekintélyének visszaállításában, ám az értelmiségre is nagy felelősség és számtalan teendő hárul napjainkban. Nem mindegy, hogy egy iskolában sablon-ünnepségen, vagy meghitt, családias hangulatú rendezvényen emlékeznek meg a forradalomról, úgy, hogy a diákok ne csak megértsék, hanem valós élményként rögzítsék az ott látottakat, hallottakat.- Számít-e, hogy egy-egy család életében hányadik helyet foglalja el az ünnepek sorában október 23-a?- Az ünnepek súlyozása, illetve az ünneplés módja mindenkinek magánügye, mint ahogy magánügy az egyes vallásokhoz való tartozás is. Bár messze vagyunk attól az amerikai gyakorlattól, hogy a vallási ünnepeket is iskolai szünnappá nyilvánítsuk, évfordulóink kapcsán bőségesen találunk lehetőséget az emlékezésre. A kulturális választék óriási, talán emiatt tűnhet úgy, hogy kevesebben mennek el egy-egy rendezvényre, mint régen. Ünnepelni persze otthon is lehet. A folyamatos hajszában megfáradt ember attól még lélekben megemlékezhet 1956- ról, hogy családja körében egyúttal kipiheni magát. Tények és titkok Az „ötvenhatos” archívumból Nemrégiben egy 80 éves bácsika kereste fel a Közép-európai Egyetem mellett működő' Nyílt Társadalom Alapítvány archívumát. Ugyan, kerítsenek már valamiféle dokumentumot, amelyik bizonyítaná, hogy az ötvenes évek végén kitört váci börtönlázadás kiváltó oka az egyik nap ebédre adott romlott tészta volt. Ő ugyanis, mint egykori börtönlakó, hiába meséli bárkinek: kinevetik, szenilisnek nézik. Márpedig neki életbevágóan fontos igaza alátámasztása. Mink András, az archívum tudományos titkára addig kutakodott a vaskos dossziékban, míg rá nem lelt egy „anonim-jelentésre”, s benne a tényre: bizony, a romlott tészta feküdte meg - a szó szoros és átvitt értelmében - a rabok gyomrát. Kik írták az „anonim-jelentéseket”? Nem titkosügynökök, hanem a Szabad Európa Rádió olyan munkatársai, akik az 1956-ban disszidált magyaroktól gyűjtöttek információkat, s azok egy részét műsoraikban hasznosították, más részét pedig a SZER archívumában helyezték el. Minthogy Soros György jóvoltából, az USA-val kötött Faluról falura jártunk a minap... Első állomásunk EGERSZALÓK volt. Itt a fegyveres, karszalagos nemzetőrök igazoltattak bennünket. Jól megnézték igazolványainkat, nem valamiféle restaurációs csoport akar-e röplapokat terjeszteni... Megtudtuk, hogy Egerszalók dolgozói nemcsak fegyverrel védik a forradalmat, hanem gondoltak a jövőre is, és mikor éberen figyelik, kifelé mennek- e az oroszok vagy befelé jönnek, arra is jut idejük, hogy elvégezzék az őszi munkát, mert a szabadsághoz kenyér is kell. El is vetették már a magot, a veszerződés alapján a Közép-európai Egyetem ötven évre megkapta a Szabad Európa Rádió mellett működő kommunizmuskutató intézetek és archívumok teljes gyűjteményét, ezek az anyagok immár hozzáférhetők Budapesten. De itt van a világ egyik legnagyobb lengyel és orosz szamizdatgyűjte- ménye is. A körülbelül 2500 folyómé- temyi dokumentumból húszmé- temyi lehet az ’56-os eseményeket megörökítő anyag. Birtokukban van egyebek mellett a Budapesti Pártbizottság egyik 1957-es ülésén készült jegyzőkönyv arról: mikor és hogyan ünnepeljék meg „az ellenforraFaluról - falura (Népújság, 1956. november 4.) tés 90 százalékán el is simították a földet. DEMJÉN községben Veres István, a Községi Munkástanács tagja arról tájékoztat: ...nem feledték, hogy a gyűlölt Rákosi-rendszer névadójáról elnevezett utca nevét megváltoztassák. így lett a Rákosi utcából az Ifjúság útja. TARNASZENTMÁRIÁN is nyugodt hangulat fogadott dalom leverésének évfordulóját”. S az ünnepség október 31- én vagy november 4-én legyen- e? Mit kezdjenek a Kerepesi temetőben sebtében eltemetett holttestekkel? Ha kihantolják azokat - közöttük az „ellenforradalmárok” földi maradványait is -, merjék-e odahívni a családtagokat? Ilyen és hasonló kérdésekről folyt a vita. A dokumentáció érdekes darabja A forradalom és szabadságharc a hazai rádióadások tükrében című Münchenben készült kiadvány, mely az 1956. október 23. és november 9. között elhangzott híradásokat sorakoztatja fel. Különösen meg- rendítőek a helyi rádióbeszámolók, amelyek világgá kürtölték a megtorlások borzalmait, és felszólították a Nyugatot, segítse a forradalmat. Az alapítvány archívumába bárki betérhet, olvasgathat, jegyzetelhet kedvére, de dosz- szié, könyv vagy kazetta nem hagyhatja el az épületet. bennünket. A nemzetiszínű karszalagos nemzetőrök ugyan fegyverrel járnak az utcán, de ez a község lakóit nem zavarja. Tudják, hogy ezek az ő nyugalmukat védik... Néhány szót váltva az utcán járókkal, azt is megtudjuk, már elvetettek, s kora reggeltől késő estig végzik a mélyszántás nagy és kemény munkáját. Csak annyit tesznek hozzá: „Most már érdemes...” RECSKEN ...úgy vélik az emberek, végre elkezdődik a parasztság fel- emelkedése egy igazi szabad, demokratikus, független hazában. Ezért harcol a falu... Sikerülni fog. : UJkUJi Több mint két évtizede választották pápává Karol Wojtylát - Krakkó érsekét. A Szentatya hajdani magyarországi látogatásáról készült felvételek valamennyiünk szántára emlékezetesek maradnak. PERL MÁRTON FELVÉTELEI