Heves Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
Vasárnap Reggel 41. szám
4. *» 12 ★ KÖZELRŐL ★ 1999. október 10. Bartakovits érsek magángyűjteményének Vármúzeumban látható kincseit a legtöbb egri ismeri. Sokkal kevesebbet tudunk arról a gyűjteményi anyagról, amelyet az Egyházi Múzeum gondoz. Pedig felbecsülhetetlen értéket rejtenek az érsekudvarbeli falak. Köztük Mária Terézia 18 kilogrammot nyomó koronázási leplét, vagy egy eredeti Casa- grande-szobrocskát carrarai márványból. A viszonylag kicsi múzeum kiállítótermeiben óriási egyháztörténeti értékek halmozódtak fel. Az első terem különlegessége, érdekessége Telekessy érsek mellkeresztje az 1700-as évek körüli időkből. A mellkereszt a legtöbb Telekessyt ábrázoló festményen is látható. Ugyanebben a teremben egy Mária Terézia által Erdődy püspöknek ajándékozott ereklyetartó is látható. Eredetileg Nepomuki Szent János emlékére készítették. Mindemellett drágakövekkel kirakott kelyhek és ámpolnák kápráztatják el a szemlélőt. Az igazi látványosságot a második terem jelenti. Egy légmentesen lezárt vitrin mögött fekszik Mária Terézia koronázási palástja, melyet magyar királynővé koronázásakor viselt. A fémszálakkal és kövekkel kirakott palást 18 kilogramm. Alján az Erdődy püspöknek történő ajándékozást ismertető, latin nyelvű, hímzett szöveg látható. Szintén e teremben egy díszes monstrancia 1762-ből kápráztatja el a nézőt. Szőlőfürtjei igazgyöngyből készültek, rajta megany- nyi zafír, rubin, gyémánt, hegyikristály és ametisztkő csillog. Nem kevésbé káprázatos Erdődy Gábor palástja a család címerével. E darabot nemrégiben restaurálták. E palástok legfőbb problémája ugyanis a hajtás nyomán keletkező törés. Szemmel ugyan nem látható, de valamennyi díszítést külön varrták, vágták, majd utólag rögzítették rá. Gyűjteményi sors- Az itt látható gyűjtemény alapja Bartakovits érsektől származik - mondja dr. Löffler Erzsébet, a múzeum igazgatója. - Az érsek nagy gyűjtő volt, sokat vásárolt. A múlt század második felében a Líceumban az anyag kiállításon látható volt. A világháború alatt bezárták, majd az ‘50-es években egy minisztériumi rendelet az egyházat alkalmatlanná nyilvánította a műtárgyak kezelésére, gondozására. így a gyűjtemény bekerült a városi múzeum anyagai közé. Az érseki tulajdonú tárgyakat nem külön egységként kezelték, azokat a múzeum szakgyűjteményeibe sorolták be. A különválasztás csak a ‘90-es évek elején történt meg. Előbb a Bazilikában állították ki a tárgyakat, majd 1992- ben önálló múzeumot kapott. Az Egyházi Múzeumnak évente 10-12 ezer látogatója van. Dr. Löffler Erzsébet szerint ez a szám tipikus egri jelenség. A megye- székhelyre még mindig az egynaA harmadik teremben, egy kicsit közelebb jutva a XX. századhoz, a diakónus ruháján megfigyelhető, hogy a díszítés - habár óriási munka fekszik benne - már nem „az örökkévalóságnak készült”, a drágakövek, fémszálak hiányoznak belőle. Ám az egyház még mindig ragyogó méltóságát tükrözi a Casagrande-szobor, mely a Bazilika szobrászának remekműve. A kékesen csillogó fehér márványról rögtön látni: carrarai, hiszen semmi más nem p e s ilyen hihetet- 1 e fényben játszani. á *. 'm pos turizmus jellemző. Ebbe a vár és a Líceum fér bele. A legtöbb kirándulónak már nem jut ideje és energiája az egyházi múzeumra, pedig felbecsülhetetlen érték fekszik a vitrinek mögött. Az egyháztörténet utolsó háromszáz évének legszebb darabjai... Brutálisan vert agyon két közép- iskolás diák egy középkorú férfit Egerben - a Sas utcában - egy októberi hajnalon. A fiatalkorúakat a megyei bíróság nyolc, illetve hét év, börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte. EMBERÖLÉS SZÜLŐKNEK ES ALLAMHATALOMNAK SZÓLÓ TANULSÁGOKKAL Az ötvenedik életévében járó Sz. József és a mindössze 17 esztendős L. László ‘98. október 31-én hajnali fél kettő körül ért arra a helyre, ahol a tragédia bekövetkezett. Közvetlenül a vasúti átjáró után, a Sas utca elején négy fiatalember beszélgetett és énekelt. Hangulatuk - a nagy mennyiségű alkohol hatására - már igen kötözködős volt. Az idegenek felbukkanása „megoldást” ígért a „ki a legerősebb” problémára. Az eredmény ismert: az idősebb, mozgásában korlátozott Sz. József a farkasvölgyi vízelvezető árokban végezte. Őt reggel hat órakor járókelők találták meg a meder vizében - holtra verve. A Heves Megyei Bíróságon megtartott tárgyaláson kiderült: a cselekményben központi szerepe van az alkoholnak. A négyfős társaság két tagja viszonylag „simán megúszta” a történteket, míg a másik kettő bűnösnek találtatott emberölés bűntettében. A legszerencsésebb a szintén fiatalkorú K. D. volt: neki sikerült úgy leré- szegednie, hogy ülve szundikált a járdaszegélyen, amikor a többiek a megtámadottak után vetették magukat. Az épp 18 éves A. Ri- chárd kétévi próbaidőre felfüggesztett 8 hónapos börtönbüntetéssel „jött ki” az ügyből. Őt garázdaság bűntettében találták vétkesnek. Az volt a szerencséje, hogy nem volt pénze italra, így józan maradt. A tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában külön is kitért a szülők és az állami szervek felelősségére abban, hogy fiatalkorúak nyugodtan italozhatnak. (Szakértői számítások szerint a két vádlott - K. G. és V. Zs. fiatalkorúak - vérében 2,5- 3,9, illetőleg 2,9-4,1 ezrelék lehetett az alkoholszint.) A fiúk az elsőrendű vádlott szülei lakásán kezdték fröcs- csözéssel, majd három további italboltban is gond nélkül ihattak, amíg pénzükből futotta. (s. b. s.) fi
