Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
Vasárnap Reggel 36. szám
- Ne gyere Ózdra, nem lesz tűzijáték, mert esik - kapom a telefont, amikor épp indulnék. - Erkre gyere, én is indulok. Rendben, Erk.- Mindjárt kezdeni kéne, és még ki sem pakoltatok? - kérdem, de megnyugtat: mindent előkészítettek.- Vannak, akik a helyszínen szeretnek beszerelni, szerintük a show része, hogy a népek lássák a lom összeállítását. Ne higgyék, csupán az a munka, míg az ember elműködteti a cuccot. Én jobban szeretem, ha minden előre készen van. A helyszínen már csak ki kell pakolni, élesíteni, és mehet. Megérkezik Zsolt, ő lesz a „főnök”. Két perc alatt megbeszélnek mindent. Felteszik a ládákat a teherautóra, a villogó sárga lámpákat a tetőre, és begurulunk a falu főterére. Elered az eső. Végre kezdhetjük. Mi már bőrig áztunk. A kapcsolódoboz fedelén a felirat: Úgysem fog sikerülni. Jót kacagok. Kár volt, egyre erősebb füstöt érezni. Zárlatos lett egy kislámpa. Reméljük, a többi vezeték nem olvadt el. Ha mégsem indulna a cucc, akkor majd kézből lövünk... ettől szép, izgalmas, mondják álnyugalommal. Leszedjük a ponyvát, előkerülnek a füldugók, az arcvédő maszkok, megszólal a zene. Zsolt egy közúti jelzőfáklyával sorban indítja a „telepeket” meg a bombákat, Csaba a kapcsoló- táblát kezeli. „Kívülről” szebb, állapítom meg magamban, mert szinte semmit sem látok a tűzijátékból, csak a füstöt, a csövekből kirepülő bombákat. Jobbnak látom a mindenfelé röpködő, izzó vagy szikrázó papír- és egyéb darabkák elől menekülni.- Most mit aggódsz - nevet Zsolt -, azt látnád, mikor valamelyik bomba a csőben bont! Akkor tényleg van mi elől ugrálni. Vége. Taps. Kassza. Szép volt, jönnek oda többen. Azért csináltuk, ez a lako- nikus válasz. Hajnali négyre érünk haza. A tűzijáték öt percig tartott. Reggel hétkor elbizonytalanodom: akarok-e én ma is tűzijátékot látni?, de nincs apelláta, indulni kell. Mezőkövesden a benzinkútnál találkozunk Zolival, aki Bükkszéken csinál este tűzijátékot. Meg - mellesleg - valahol Szabolcs megyében is. Kapuccsínó mellett kicsit sztoriznak, mostanában ki lőtt a tömegbe, ki gyújtott fel házat, hegyoldalt. Zoli „eldicsekszik”: 1999. szeptember 5. * KÖZELRŐL * 3 ff • • TUZKOZELBEN egy tó közepéből indít este, izgalmas lesz. Pár apró trükköt még megvitatnak, aztán indulunk. Mi Bükkszék mellől Szerencsre, Zoli Miskolcról Bükkszékre. Logikus. Szerencsen - ismét a benzinkútnál - találkozunk Lacival. Szóvá teszem, hogy kevésbé tűz- és robbanásveszélyes környezetben miért nem érzik jól magukat, de azt mondják, én csak kávézzak. Úttalan utakon jutunk el Legyesbénye szélére. A raktár előtt a kizárólag Nagydarab néven szólítható kolléga rezzenet- len arccal hallgatja: ő megy Szakolyra és nem mi, viszont közben telefonált Zoli, hogy Bükkszéken beszerel, de van egy kis baj, mert a megjegyezhetetlen nevű szabolcsi falu cirka 130 kilométerre van. Laci Sárospatakra készül. Gyakorlott mozdulatokkal állítja össze a bombákat, kötözi a vezetékeket a sorkapcsokba. Nagydarab ugyanígy tesz, közben akkurátusán meséli, hogy előző este miként kellett bemenekülnie az eső elől egy színtársulat öltözősátrába. Nagyon tetszhetett neki a dolog, nem csoda, csupa lány szépítkezett a ponyva alatt...- Ti Debrecenbe mentek, itt vannak a papírok. Színpadi pirotechnika lesz, István, a király. Molyolós. Úgyhogy induljatok! Nagydarab beszerel Szakolyban, megy utánatok, segít, ha kell - mondja.- Remélem, nem irkálsz rólunk majd olyanokat, mint amit a rádióban bírt mondani az egyik kollégád. A pesti tűzijátékról közölte, hogy lesz olyan- Szakolyban azzal kezdődött, hogy egy helyi erős embert ki kellett rugdosni a kordonon kívülre, de hozott segítséget. Most a rendőrök vigyázsika-sikánál megy, a második a koppány-koppány-nál, a harmadik meg a végén, amikor már a Himnuszt éneklik. Dőt-re indítok, mondja Zsolt, a srác érbomba, ami 800 méter magasan bont, egy kilométeres sugarú gömbben. Gondolom, a bányászok miatt... - vigyorog el- köszönésképpen Laci. Nekem néhány kilométerrel odébb esik le, hogy a 800 méter meg az egy kilométer között van ugye „mínuszban" kétszáz. Majd nagyon figyelek, határozom el. Debrecenben lezárva az út, a Nagytemplom tövébe legalább tízezer forintnyi közlekedési kihágás árán jutunk el. Szerencsére a kutya sem törődik velünk. Mi viszont meglepve tapasztaljuk, hogy érkezésünkkor kezdik összeállítani a színpadot az esti fellépők, a Mandala Dalszínház road-jai. Este hat felé kiderül: a színpad nem olyan lesz és nem ott, ahogy azt előre megbeszélték, kicsit át kell komponálni a látványtervet, viszont fölösleges anyagot nem hoztunk, ami meg nálunk van, annak a felét nem tudjuk a megváltozott körülmények között használni. Telefonok jobbra-balra. Végeredmény: azzal főzünk, ami van. Minden beszerelve, kezdésre várunk, mikor telefonál Nagydarab, hogy itt van. nak a kollégára, ezért csak ide szaladtam, sietek vissza - közli fapofával, s megnézi, mi, hol, mennyi. Kicsit veszekszik a megrendelővel, telefonál néhányat, majd tudatja, ha tíz percen belül nem fizetnek, leszerelünk. A fele ösz- szeget pár perc múlva megkapjuk. A másik felét majd a végén, mondják. Nagydarab el. Fél órája maradt a 80 kilométerre.- Azt még írd meg, Laci az én mobilomra alapozza a vállalkozását - veti oda a kocsiablakból -, ha vele dolgozom, az egekbe rúg a számlám. A második felvonás előtt érkezik a mandalások Vecellinje, „civilben” ő csinálta a koreográfiát. Vele ismét egyeztetjük, hogy az első effekt a tam-tamtetlenül néz. „Múl-tat s jö- veen-dőt,” magyarázza Zsolt... A darabnak hatalmas a sikere, a mi kis trükkjeink is kapnak némi tapsot. Hazafelé jól haladunk. Már Feldebrőn járunk, amikor hív Laci. Minden oké volt, náluk is, Nagydarabéknál is, Bükkszéken is, meg a kimondhatatlan nevű faluban is. Hogy miként csinálták? Örökre titok marad. Hajnali háromkor otthon is vagyunk. Azzal a boidog tudattal hajtom álomra a fejem: jövő ilyenkor nyugodtan, ráérősen kiállók az utcára, és nézem, amint a tűzijáték fényei ezer színnel pompáznak az esti égen. És nem érdekel majd, hogy mi van a színfalak mögött. Suha Péter Bomba - amit a laikus rakétá-' nak nevezne. Lövés - elműködtetés, vagyis a bomba indítása. Bont - a bomba a levegőben kibomlik, különféle alakzatokat produkálva. Csőben bont- a bomba nem repül fel, hanem még a földön, az indítócsőben felrobban. Lom - a kellékek, robbanóanyagok, effektek gyűjtőneve. Molyolós - aprólékos szerelést igénylő. Beszerel - elvégzi az előkészítést, a bombákat összeállítja, beköti az elektromos vezetékeket. Éesft - lövésre késszé teszi a lomot, az elektromos indítású bombák vezetékeit beköti az indítópultba, csak egy kapcsolás, és indul a bomba. Kézből lő - nem használ indítópultot, egyenként működteti el a bombákat. A nem elektromos indítású effekteket csak így lehet ellőni. Ahogy álltam az osztály* terem végében, vísszarém- lett egy kép: anyu kezét szorongatva lépek be az iskolába. Az első megszeppent pillanat után megígér- tetem vele, hogy minél korábban értem Jön, és megmenekít ebből az óriásokkal telített világból. Végül alig lehetett haza- eibálni. S most újra ott ültem az osztályteremben az első iskolai napon, és viszontláttam azokat a kissé rémült, de kíváncsi arcokat. Nem Is tudom, irigyeljem vagy sajnáljam őket. Aztán ügy döntök: most talán nekik a legjobb. Naiv izgalommal várják, hogy papírra vethessék az „a” betűt, megtanuljanak olvasni, számolni. Persze, pár hónap múlva a szorzótáblánál néhányan már nem is nagyon fogják élvezni, s egy-két év múlva úgy várják majd az utolsó iskolai napot, mint most az elsőt. Addig azonban sok varázslatos dolog vár rájuk. Színes könyvek, tarka ábrák, kriksz-krakszok, melyek egy idő után értelmet kapnak. G yülekeznek a kis el- vérek. Edina szemüveg- tan várták, hogy hátukra sősök. Elfoglalják ét leszámítva, mint két kapják a hátitáskát, s az helyüket az iskola- : tojás, olyan egyformák, utcán mindenki láthas- padban, s egy darabig Persze csak külsőre, hi- sa: ők már iskolások, még fél szemmel az t fi- szén ellentétben Smuczer Péter mögyelik, anyu vajon ott Anettal, Edina zárkó- gött még ott áll édesany- van-e még az ajtóban. A j zott. Mindketten eldi- ja. Egy búcsúpuszi, s Pe- 10. Számú Általános Is- ! csekednek a szép tolltar- tike kihúzza magát a kola 1/c osztályában tójukkal. Hegyesre fara- padban. Smuczer Péter FOTÓK: GÁL GÁBOR gott színes ceruzák, ra- 1/c osztályos tanuló vég- dír, vonalzó sorakozik re önálló iskolásnak katonás rendben. Mint érezheti magát. Még odamondják, édesanyjuk súgja nekem: ő nem félt régen bevásárolt, már eljönni, s főként azért készültek a nagy napra, várta már ezt a napot, A lányok előző este alig hogy új barátokat sze- tudtak elaludni. Izgatot- rezhessen magának. minden gyerek elfoglalta már a helyét. Húszán vannak. Muskatal Gabriella tanítónő szerint ez ideális létszám. A második padban két kislány ül. Fülöp Anett és Edina ikertestMég be sem csengettek, a kisdiákok szépen ülnek a padban. Mintha már régen ezt gyakorolnák, jelentkeznek, ha kérdezik őket. A tanító néni kipakolja a tankönyveket, s egyenként megmutatja: melyikből mit fognak tanulni. A legnagyobb sikere a matematikához szükséges dossziénak van. Tele mindenféle játékkal, kis műanyag tokokkal, amikbe majd a számkártyák kerülnek. A tanító néni bemutatja az osztálynak Vukot. A kis plüssróka nagy sikert arat, a meséből már mindenki ismeri a fürgelábút, s örömmel konstatálják: Vük minden nap ahhoz a gyerekhez kerül, aki a legügyesebb. Kis segítői is akadnak a tanító néninek. A kislányok szép rendben pakolgatják be a szekrénybe a mosdószereket, szalvétát. Az első nap az ismerkedésé. Meg kell tanulni a házirendet, az iskolai szokásokat. Az első néhány hét átmenet az óvoda és az iskola között. Játékosak a feladatok, hogy a gyerekek feloldódjanak. A köny- nyed órák, az otthonról hozott játékok átsegítik a kicsiket a kezdeti időszakon. Az első csengetés nagy élmény. Most el| kezdődött valami, és visszavonhatatlanul véget ért egy korszak. E perctől feladataik vannak, melyeket lelkiismeretesen el j; kell látniuk. Talán valahol elkezdődött a felnőtté válás. Elek Eszter
