Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

Vasárnap Reggel 39. szám

1999. szeptember 26. ★ KÖZELRŐL * 3 SZERELMEM, SDOMI- Nézd - mutatott körbe az alpesi stílusban épült, mo­dem templomban Ildikó Zerinváry-Kivikary, a Turkuban feleségként élő magyar kísérőnk hát nem gyönyörű? A finn főváros tőszom­szédságában fekvő Espoo fenyőerdős, nyírfaligetes - itt-ott hófoltos - környeze­tében álló templom arról híres, hogy tervezői, építé­szei és az egyház képvise­lői három éven át vitatkoz­tak: milyen legyen az oltár­kép. Végül valaki előállt az­zal a pofonegyszerű ötlet­tel, hogy készítsék el a főfa­lat tenyérnyi vagtag üveg­ből. Mondván, nincs szebb oltárkép, mint maga a mö- / götte látszó természet. Első finnországi utam előszeretettel idézett em­léke ez. Mint az is, amikor a helsinki kikötőben né­zelődve elvétettem a haza­felé vezető utat. Egy fiatal­embert állítottam meg az utcán.- Megmondaná, mi­ként találok vissza a Ho­tel Presidentbe? A férfi rám nézett, s azt kérdezte, honnan jöttem. Mondtam, Magyarország­ról. Erre hosszasan bólo­gatott, s végül kibökte:- Nem tudom, egyáltalán eltalál-e egyedül oda! - lát­szott rajta, hogy fejben raj­zolja a legrövidebb utat, ám azt egy idegennek elmagya­rázni reménytelen lenne. - Inkább elkísérem, jó? Ballagtunk a hosszú ut­cákon, tágas sétányokon, és beszélgettünk. Ki-ki a maga angolságával magya­rázta, mivel foglalkozik, s hogy lám, milyen kicsi a világ, mert egyszerre csak összefut benne két, egy­mástól több ezer kilomé­terre lakó ember. Ekkor lopták be magu­kat először a szívembe a finnek. Aztán meg akkor, amikor a Pori főterén nyüzsgő piacon csaknem halálra rémisztett az a drabális hentes, aki ha­talmas forgó nyárson - mint nálunk az ökröt szokás - éppen rénszar­vast sütött. Nem lennék igazi új­ságíró, ha ilyen látványos­ságra nem kapnám elő a fényképezőgépet. Mire az itt-ott véres foltokkal tarkí­tott, fehér overálos böllér, kezében méretes késsel, komótosan elindult felém. Elfutni szégyen, a betonba gyökereztem. A hústorony kérdezett, mire kiprésel­tem azt a pár angol szót, hogy nem értem.- Tetszik? - váltott nyel­vet, s maga mögé muta­tott. Megadóan bólintot­tam. Második kérdése az volt, hogy a világ mely ég­tájáról keveredtem ide.- Unkari - fitogtattam finn tudásomat. Erre ka­ron kapott, odavitt a pi­ruló, sercegő szarvashoz, lekanyaritott belőle egy jókora szeletet, kenyeret nyomott a kezembe, és mosolyogva jó étvágyat kívánt. Most, hogy újból ebbe a csodálatos északi ország­ba repített a Finnair kecses vonalú légibusza, az első dolgom volt megkeresni az étterem önkiszolgáló pultján ezt a jellegzetes zamatú, ízletes fogást. A szarvas - főként a szabadon tenyésző dám - nemcsak helyi ételspecia­litásként lepi meg az em­bert, hanem a szinte át- hatolhatatlanul sűrű er­dőket átszelő utak ván­doraiként is. Előszeretet­tel és teljesen váratlanul szökken ki - mint ré­misztő esetek sora iga­zolja - az arra haladó au­tók elé, s töri totálkárosra a kasznit súlyos testével. Amikor Jaakko Antila, a kis társaságunkat önzet­lenül pátyolgató helyi vál­lalkozó kirándulásra invi­tált minket Pori környéké­re, szerencsére nem vol­tak ugrabugráló kedvük­ben a minden vadász ál­maiba illő méretű agan­csokat viselő állatok. Zavartalanul suhan­tunk el az erdő ölén meg­búvó, elszórt „tanyák” mellett, hogy elérjük Leineperi Ruukkit, mely­nek skanzenjében a rég­múltat idéző, praktikus - halványsárga, világoskék, őzbarna színekben pom­pázó belül 1924-ben ki­adott újságokkal tapétá­zott faházak sorakoznak. Odább, a hihetetlenül tisz­ta vizű patakra - még az 1800-as évek közepén - épült vízimalom és fűrész­üzem magasodik, s egy sok vihart megélt út men­ti „csárda”. A vaskos ven­dégkönyv kuriózuma a magyar beírás...- Itt kétszáz évvel ez­előtt még tenger hul­lámzott - állította meg az autót Jakko, mielőtt a ha­lászkikötőbe értünk vol­na. - Évente egy centit emelkedik a talaj, s a természet nyomban bir­tokba is veszi a kima­gasló részeket. Igaz, a víz még számos apróbb földdarabot vesz körül. A parttól alig fél­száz méterre fákkal be­nőtt csöppnyi sziget lát­szik, az elmaradhatatlan szaunával egybeépített fa­ház előtt kivénhedt trak­tor áll. Rejtély, miként ke­rült oda, talán áramfej­lesztésre használják. Mint azokat a magasba ívelő, nyurga - dán rend­szerű - szélkerekeket is, amelyek a tenger felől nyargalászó légáramlato­kat hasznosítják. Még ak­kor is láttuk a szélbe álló, forgó csápjaikat, amikor a bűzlő rakományukkal cammogó halászhajókat bámultuk a szeptemberi napsütésben. A bárkák tá- tott szájú rakterében száz- és százféle tengeri herkentyű, ezüst csillogá- sú hal púposodon. Talán innen került a várost ket­tészelő folyó partján ren­dezett halpiac, standjaira is az ízes falatok sokasá­ga. Az egyik sorban kis rostélyokon, a másik ol­dalon hasas vaskosarak­ban izzó parázson sültek a halszeletek, hogy aztán - egy röpke ingyenes kós­toló után - ki-ki abból egyen, amelyik a legjob­ban ízlik neki. Az egyik „sörsátorban” jókedvű helybeliek mú­latták az időt. Errefelé sikk - sokak szerint már-már szégyenletes - jókat és sokat inni. Le­gendák szólnak arról, mi­lyen tömegével kelnek át a tengerszoroson a szesz­hiányban szenvedő fin­nek például Tallinnba avagy Szentpétervárra, ahol sokkalta olcsóbb az ital, mint otthon. Ahol ráadásul csak a forgalmazásban egyed­uralkodó kereskedelmi há­lózat, az Alko boltjaiban lehet szeszes italhoz jutni. Mesélték, van olyan tele­pülés, ahonnan ötven vagy annál több kilomé­tert is kell autózni egy-egy üveg sörért. Nem így a vá­rosokban, ahol - főként hétvégeken - esténként el­szabadul a pokol: ennyi részeget egy csapatban rit­kán lát az ember... ...Aztán jön a józanító szauna. Ezt a izzó, gyötrő gőztengert - ha valamit is ad magára az idevetődő külföldi - semmi pénzért ki nem hagyja az ember. Igaz, nem mindenki me­részkedik be utána a lom­hán hullámzó tengerbe, a jéghideg erdei tóba, meg­teszi a meglehetősen hűs vizet prüszkölő zuhany is. A libabőrhöz épp elég... Meg ahhoz is, hogy ünne­pélyesen átadják a büszke idegennek - a kibírt hőfo­kot egy pici csalással ma­gasabbnak jelző - cirkal- mas Szauna- diplomát. Amit aztán otthon - mintegy lappföldi hős­ként - mutogat a magyar vándor, miközben szív­ből igazán érzi, hogy vég­érvényesen beleszeretett Suomiba... Szilvás István FOTÓ: SZILVÁS ISTVÁN Görögország arcai - nem turista szemmel Aki turistaként járt Görögor­szágban, biztos, hogy a határ­átlépőn megfogadja: ide újra visszajön. A csipkés, szagga­tott vonalú tengerpart, a min­dig sós illatú levegő, a fehér fa­lú házak és az éjszakában ter­jengő gyros-illat páratlan sa­játja. Még akkor is, ha tudjuk, a valóság nem ez. Mert ahogy a vendégek várásához mi is a legszebb ruhánkat vesszük fel, úgy Hellász földje is a leg­szebb arcát mutatja a kirán­dulóknak. A másikat, a való­dit csak kevesen ismerik. Nem untatjuk az olvasót azzal, hogyan jutott le Észak- Görögországba, a Halkidiki- félszigetre Fábián Judit. A lé­nyeg: az egri lány nyelvtudás, felszolgálói tapasztalat nélkül dolgozott két hónapig görög földön. Ő már tudja, milyen is a valódi Hellász, amelynek ar­cát ritkán látjuk.- Mit csináltál kint két hó­napig?- Egy bárban felszolgál­tam. A munka este 6-kor kez­dődött takarítással, és reggel 6-kor ért véget. A nappal volt a pihenésé. Mivel nyár köze­pén voltam kint, így az alvás volt a legkevesebb, hiszen nappal óriási hőség volt.- Hogyan jutott ez eszedbe?- Korábban Dél-Tirolban dolgoztam egy hónapot. Most itt kaptam egy lehetőséget. Aki ajánlotta, elkísért. Két hé­tig velem volt, aztán egyedül hagyott.- A nyelvet sem beszéled...- Oroszul, angolul és néme­tül értek. Az orosszal lehetett a legjobban boldogulni, de elmentünk piacra vásárolni, és olyan helyekre, amit a tu­rista egyébként nem ismer. Az igazi sikerélményt a kint­tartózkodásom utolsó hetei­ben éreztem. Akkorra az SÖStGYÁK FOTÓ: PERL MÁRTON • KÉPŰNK ILLUSZTRÁCIÓ az alapszavakat angolul is megértik. Ha valamit végképp nem tudtam, akkor egy angol-görög szótár segítsé­gével magyaráztam el, mi kell.- Még ennek ellenére sem értem, hogyan lehet él­ni egy idegen országban, ha nem tudsz velük kom­munikálni...- Soha nem hittem el, de a kényszer megtanít minden­re. Voltak barátnőim, akikkel ember agya átveszi a görö­gök ritmusát, a görögök gon­dolkodását.- Sok ottanival találkoz­tál. Milyen a görög ember?- Kicsit meglepett, hogy nem olyan udvariasak, mint a magyarok. Ott például nem adnak tüzet a nőnek, ha rá akar gyújtani, vagy nem kí­nálják hellyel, ha le akar ül­ni. Ám nagyon is megbecsülik a nőt. Kevés asszony dolgo­zik, ez a férfiak feladata. Szo­katlanul hangosan beszélnek. Volt rá példa, hogy azt hittem, az asszony szidja a gyereket, holott csak dicsérte, de azt is nagyon hangosan tette. Egy- egy bárban sok a törzsvendég. Szívesen meghívják az embert egy italra, mi több, vacsorára is. Ezeket persze nem kell ko­molyan venni. A görög ember nagyon szeret mulatni. A tánc, a zene a mindenük. Vol­tam olyan görög szórakozóhe­lyen, ahol a lányok tálcán vit­ték a szegfűt, és dobálták az ismerős vendégeknek és egy­másnak. Hajnalra térdig lehe­tett járni a szegfűben.- Közvetlenek, barátsá­gosak?- Másabbak, mint a kirán­duló ismeri. Zárkózottak. Még barátokat sem hívnak fel a lakásra, inkább beülnek egy étterembe beszélgetni.- Hozzánk képest milyen az életszínvonaluk?- A lakásuk alapján sokkal igénytelenebbek, mint mi. Ez persze az átlag. Ott is van­nak gazdagok és nagyon sze­gények.- Könnyen teremtettél kapcsolatot?- A kolléganőmön kívül volt két lány, akikkel jó bará­tok lettünk. Tudomásul ve­szik, hogy te idegen vagy, de emiatt semmiféle megkülön­böztetés nem ér.- Történt veled kellemet­len élmény?- A görögök elég szóki- mondóak. A jót is, a rosszat is a másik szemébe mondják. Ez utóbbi persze kellemetlen tud lenni. Idegen országban, nyelvtudás nélkül kerülhet az ember holtpontra...- Kerül is! Nekem a har­madik hét volt nagyon ne­héz. Ültem az ágyamban, és azon gondolkodtam, mit ke­resek én itt? Aztán jöttek SMS-üzenetek a barátaimtól és biztatás a szüleimtől.- Megbántad?- Szó sincs róla. Nehéz volt és nagyon fáradtan jöt­tem haza, de ahogy múlnak a napok, egyre inkább a szép dolgok maradnak meg ben­nem.- Mit teszel ezután?- Visszamegyek a főváros­ba, ott dolgozom. Nem készü­lök újabb útra, de ha lesz, nem mondok nemet.- Visszavágysz?- Jó volt látni új környeze­tet, új embereket megismer­ni. Magam előtt is egy nagy próba volt, hogy bírom. Tisztában voltam azzal, hogy a kinttartózkodásom két hó­nap után véget ér. De nem mondom azt, hogy nem megyek többet vissza! Szuromi Rita 3 szobás családi ház gáz, tel, ip. áram, nagy telekkel eladó 06/20- 98 42-799 (59656) 9,4 ha szántó eladó. Érd.: 36/450-239, 16 óra után. (59676) Éger, Vörösmarty u. 30. 72 m2 - es, 3 szobás I. em. lakás ea. Ár: 4,8 MFt. T: 30-2058-382 (57943) Egertől 7 km-re a Bükkben nya­raló gyümölcsössel eladó. Érd.: 36/412-920 (58943) Hatvan központjában 1,5-2 szo­bás lakást vennék 2 MFt-ig. T: 06/1-280-5445 (59297) Jó megélhetést biztosító presz- szó, ABC + lakás eladó. Telefon: 36/414-424 (59366) Markazon családi ház teljes közm. ipari áram, mell.ép. eladó 06-20/9253-648 (58801) Szilvásvárad melletti erdő szé­lén 858 m2 zártkert faházzal ea. T: 36/355-245 (59073) 5 személyes Skif kempingező sátras utánfutó eladó. Telefon: 37/389- 3 39 (59190) Hosszúplatós AVIA műszaki nélkül eladó. Érd. 18 után: 37/3 86-144 (59806) MTZ-80-as vizsgázott, jó álla­potban eladó. Telefon: 06- 30/97 59-952 (59451) Nissan, Balcancar targoncák, al­katrészek, használt motorok el­adók. Telefon: 06-37/379-104. Trabant 601 ‘88-as kitűnő álla­potban, 160 eFt-ért eladó. T: 06- 30/2055-306 (59447) Vágásra érett akácfaerdő Bor­sod megyében eladó. Érd.: 36- 4 1 7-551 (59217) A SWIETELSKY - ÚTVASÚT KFT. Kelet-magyarországi Területi Igazgatósága változó munkahelyre felvételt hirdet - megfelelő irányítási és szervezői készséggel rendelkező - önálló művezetői beosztásra. Feltételek:- mélyépítési (útépítési, víztelenítési) munkákban szerzett minimum 5 éves gyakorlat- geodéziai ismeretek- szakirányú közép- v. felsőfokú végzettség- "B" kategóriás jogosítvány Fizetés megegyezés szerint. Szakmai önéletrajzukat 1999. október 1 -ig kérjük a 3300 Eger, Sas út 94. sz. címre megküldeni. (59463) Fiatal redőnyszerelőt felveszek, jogsi előny. Eger, Makiári 135. délelőtt (59630) Tí Hangszer-hangszórók adásvé­tele Eger, Vörösmarty 71. 36/411-509 (59426) HEVES MEGYEI LELKISEGÉLY TELEFONSZOLGÁLAT b 16/81/505-506 *os (MATÁV által ingyenesen biztosított) zöld számon hívható Iqáiibw 19 li-ít Mg ívssárMfi kwételwei) litéskésh aéides nép 19 h-fél «éa®p reggel 1 h-Sg

Next

/
Thumbnails
Contents