Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25 / 224. szám
1999. szeptember 25., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A Csodák Palotájában minden lehetséges Undorító vektorok, biflázásra váró képletek, kibogozhatatlan összefüggések. Akinek nemcsak erről szól a fizika, az egy zseni. Vagy járt már a Csodák Palotájában, s úgy tapasztalta: játszva is lehet tanulni. Mert nem biztos, hogy valami az, aminek látszik. És a természettudomány nem arra való, hogy a pokolba kívánjuk, hanem rá is lehet, sőt kell csodálkozni. BUDAPEST - A Lehel téri piac - ahol a Szomszédok-beli Etus vásárolni szokott -- közelében található az Eötvös Lo- ránd Fizikai Társulat, a Rubik Nemzetközi Alapítvány által alapított és a Magyar Tudományos Akadémia támogatását is elnyert Csodák Palotája. A hatalmas csarnok ajtajánál a néhai barátunkból is megjelennek részletek. Ilyenformán az én szemem alatt az ő orra fitosko- dik, és az én szám nevet a látottakon. Hasonló élményben részesedik persze ő is. Ha bekukucskálunk egy lyukon, fekete-fehér kockaköves konyhát látunk egy asztallal, mellette két hokedlival. Belép a Lógás a szeren, avagy: földi űrséta színén képes változtatni a Csodák Palotája kuratóriumi titkára, hanem az is megy neki, hogy összezsugorítsa a levegőt. Nem tesz mást, mint cseppfolyós nitrogénbe mártja a felfújt lufit. S mikor kiemeli a teknő- ből, ismét hízni kezd a luftballon. Azt is bemutatja, hogy egy szívószál jobb szórakozást jelenthet, mint egy méregdrága elektronikus játékr. Nem kell hozzá egyéb, csak csipetnyi találékonyság, s kész a skálázó furulya. Több óra is kevés ahhoz, hogy alaposan megvizsgálhassunk valamennyi elmésséget. A végtelen zongorát, az érzőlényt, az igazi vadászrepülőgépet. Arra sincs idő, hogy gondosan végigolvassuk a magyarázatokat a miértre. Ajánlatos a nyitva tartás teljes idejét rászánni a csodákra, amelyek az iskolásokat éppúgy rabul ejtik, mint az óvodásokat. A felnőttekről már nem is szólva. Négyessy Zita Ilyesmit érezhet a légy, ha rátapad a ragasztószalagra fotó: Gál Gábor Öveges professzor valóságosnak ható, életnagyságú bábuja fogadja a kíváncsiakat. A még fekete-fehér televízió képernyőjéről közismert tudós daj- kálgatta az ötletet: kéne egy terem, ahol a gyerekek megszerethetnék a fizikát. Ahol megér(in)thetnék a tudományt. S ez a hely olyan. Itt nemcsak szabad, kötelező megfogni a kiállítási tárgyakat. Ki kell próbálni mindent, ami a szemünk elé tárul. Aztán otthon lehet kísérletezni, a barátokkal továbbfejleszteni a tapasztaltakat, szerencsés esetben még remekeb- bet kieszelni. Látszólag pofonegyszerű, mégis kevesen gondolnak arra, micsoda pompás játék a tükör. Ha belenézünk, mi magunk mosolygunk vissza. Játszótársunk, aki velünk szemben ül, és ugyancsak tükörbe néz, úgyszintén önmagának örülhet. Am ha ujjnyi rések vannak a tükör- sávok között, úgy belőlünk és a helyiségbe két társunk. Egyikük a jobb, másikuk a bal sarokba áll. Hihetetlen, de egyikőjük akkora, mint egy óriás, a másik mint egy kis manó. Ahogy helyet cserélnek, a törpe nőttön nő, a hatalmas meg egyre topped. Ha a dolgok nyitjára akarunk jutni, elég csak benéznünk a kuckóba, s rájövünk: a perspektivikus rövidülések miatt történhetett a csalafintaság. Hogyan fordulhat elő, hogy az árnyékunk hú'tlenkedik? Másodpercekkel később „kapcsol”, illenék moccannia, ha mi már továbbléptünk. És mitől válhat rózsaszínné, kékké és ki- kiricssárgává az árnyunk? Megfejthetetlen, de való. Es miért mormog Härtlein Károly,, a BME fizikatanára? Egyszerű: kén-hexafluorid-gázt szippantott a tüdejébe. Bezzeg amikor héliumot lehelt, olyanná vált a hangja, mint a Hupikék törpikéké. S nemcsak a hangCsak a DANUBIUS Cappuccino Triplában, reggel y-roi 9-1G! Nagy értékű háztartási és szórakoztató elektronikai felszereléseket NYERHET, HA HOLNAP TELEFONON FELHÍV MINKET A MŰSOR IDEJE ALATT. Varázsló vagy fizikatanár?
