Heves Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11 / 212. szám
1999. szeptember 11., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Feledhetetlen vásárfia Poriból A finnországi testvérvárosban jó érzés magyarnak lenni Víg József magyar nagykövet (középen) az egri standdal (és borral) ismerkedik Ebben az északi országban - tudomásom szerint legalábbis - egyetlen indián sem él, mégis mindenki őket emlegeti. Mint újdonsült finn ismerőseim mondják, emberemlékezet óta nem volt ilyen meleg nyaruk. Az meg,'hogy szeptember elején hét ágra süssön a nap, s a megszokottól lágyabb hőmérsékletű, 19 fokos a tenger vize, bizony, ritkaságszámba megy errefelé. * Az indián nyár barátságossá varázsolja az amúgy is elbűvölő városszéli nyírfaligetet, amely mögött, a harsogó zöldben futó út kanyarulatában feltűnik a behemót, púpos hátú sportcsarnok. Előtte csattogva lobogtatja a friss reggeli szél a Satakun- nan Messut - a pori vásár - résztvevőinek nemzeti, illetve reklámzászlóit, ott bújócskázik köztük a szemet gyönyörködtető piros-fehér-zöld is. Már ez a látvány is elég ahhoz, hogy igazi vásári hangulatba kerüljön az ember. Amíg be nem lép az ajtón...- Te jó ég! - szalad ki a számon, amikor meglátom a hatalmas csarnokban álló üres placcokat, a fehér válaszfalak csupaszságát, a kupacokban álló jókora ládákat, a feleslegessé vált díszítőelemek szemétdombját, a nyüzsgő összevisszaságot. - Hogy lesz itt holnap déleló'tt vásárnyitás... ? De most nincs idő ezen töprengeni. Valaki kent valahonnan egy „békát”, raklapjára emeljük a Maláv által már korábban ideszállított súlyos ládáinkat, és nekilátunk az egri stand berendezésének. Plakátot ragaszt, borosüveget rendezget, drótkampókat hajlítgat, ruhaállványt szerel össze itt borkereskedő, alpolgármester, szállodai menedzser, népi iparművész, újságíró, iparkamarai szakember, és a mellesleg tolmácsként, diszpécserként, úti- marsallként tevékenykedő standigazgató. S itt „lábatlan- kodik” a nagy-nagy jóindulattal és kedvességgel megáldott finn háziasszonyunk - az elmaradhatatlan és fáradhatatlan ön- kormányzati kísérőnk -, Ritva Heilman is, aki türelmesen viseli a megfeszített munkával járó nyűgjeinket. S amint egy idő után fellé- legzünk, szinte bábeli nyelvzavar kellős közepén találjuk magunkat: mellettünk litvánok za- jongnak, szemből a franciák - maconiak - jellegzetes orrhangja hallatszik, de a mi, csak „3. utcaként” emlegetett sorunkon kaptak helyet a hollandok, ,a svédek, az észtek, a dánok, vagyis a testvérvárosok kiállítói. Apró szigetként a helyi vásározók tengerében. S ezt szó szerint kell érteni, mert a Medve-csarnokban csaknem ötszáz, kisebb-nagyobb standot tekinthetett meg a vásár három napja alatt a látogatók mintegy 25-30 ezres serege. * Mint Poriban szinte mindennek, a hozzávetőlegesen 13 ezer négyzetméteres Karhuhal- linak - a nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas foci- és atlétikai csarnoknak is - a medve a szimbóluma. Ennek a hagyománya - mint arról a helybeliek regélnek - még abból az időből fakad, amikor a svédek uralták ezt a vidéket. Porit anno 1558-ban a svéd király fia, János herceg alapította, s az ő címerállata volt a medve. Ez a vadon élő állat ma is honos ezen a tájon, s szép, bozontos feje ott díszeleg a város mai címerében is.- Mi több - mondja a magyarok egyik nagy barátja, Kirsti Jokinen -, be-belátogatnak a városba. A napokban is láttak itt hét-nyolc kóbor állatot, erre aztán a medveriasztó lett a legkelendőbb cikk, amivel nagy lármát lehet csapni, ha valahol felbukkan egy-egy kíváncsi példány... Kirsti Jokinennek, a finn nyelvet oktató tanárnőnek egyébként érdekes kapcsolata van velünk: még végzős egyetemista korában történt, hogy - legnagyobb örömére - megnyerte a helsinki nemzetközi vásár fődíját, a budapesti szil- veszterezést is magában foglaló néhány napos utazást. Ekkor szeretett bele Magyarországba, s hazatérve a második napon vett egy nyelvkönyvet... Azóta eltelt néhány kemény finn tél, s a szorgos tanárnő remekül megtanult magyarul. Igaz, önzetlen barátok segítették itt is, ott is: több mint harmincszor járt már nálunk hosz- szabb-rövi- debb időre, legutóbb - két nappal a vásárnyitás előtt - * éppen Egerből tért haza egy pori turistacsoport tolmácsa, illetve kalauzaként. S ha csak az ideje engedi - akárcsak két esztendővel ezelőtt -, minden percét ott tölti velünk, mindenben a segítségünkre van, hogy eligazodjunk a jókora csarnokban. Ezzel kapcsolatban csak érzékeltetésül említem: a vasbordás tetőszerkezet alatt - a kiállítókon kívül - gond nélkül elfér két „szabadtéri” étterem, egy kisebb méretű színpad a több száz fős nézőtérrel, valamint az az elkerített gyermekmegőrző, ahol csinos, mókás, bohócformára festett arcú ifjú óvó nénik vigyáznak az apróságokra, amíg szüleik a látnivalókban gyönyörködnek. Többek között a mi standunknál is, ahol az érdeklődőket színes prospektusok invitálják Egerbe és környékére, ahol a történelmi borvidék nemes nedűit ízlelhetik meg egy alkalommal, s ahol - több más szépséges remekmű mellett - eredeti palóc viseletét, fedé- mesi ingvállat, recski kalodát, szajlai keresztszemes hímzést csodálhatnak meg. Nem mindenki éri be azonban a szemlélődéssel. Eiben Imréné népi iparművésztől számos, jellegzetesen szőke hölgy kéri, hogy rajzolja le nekik a mintákat, hadd próbálkozzanak meg az elkészítésükkel. Idejük lesz bőven, köztudott, hogy reménytelenül hosz- szúak a finn telek... Ugyancsak az érdeklődők gyűrűje veszi körül Fehér Jánosné viseletkészítő szépséges kollekcióját. Miután ő legutóbb is itt volt, ismerős arcok is feltűnnek a látogatók között, akiket annak idején beavatott a csipkevarrás fortélyaiba.- Egy-egy ilyen alkalommal elsősorban nem az igényeket igyekszem kielégíteni - mondja -, hanem igényességet szeretnék teremteni munkáimmal... * Egy fiatal lányt - mint később kiderül, az észt pavilon egyik munkatársát - másfajta kíváncsiság hoz oda hozzánk. A huszonéves Annika Haas ugyanis korábban, mint a tartui egyetem finnugor tanszékének hallgatója, egy évig tanulta könnyűnek nem mondható nyelvünket, s most ki akarja próbálni: mit ér a tudása. Mit mondjak, nehéz leírni azt a csillogást, ami a szemében ragyog, amikor látja, hallja, hogy értő fülekre találnak ízes, tört magyarsággal ejtett mondatai. S miután örömmel fogadjuk, s tanítgatjuk szabad perceinkben, hát lelkesen vissza-visszatérő barátunkká válik. * Az Unkarí, illetve Eger feliratú, picinyke zászlókkal díszített standunk látogatói között van - a finn kormány képviseletében - Olli-Pekka Heinonen közlekedési miniszter, aki érdeklődéssel hallgatja a magyarországi autópálya-programról szóló rögtönzött tájékoztatót, majd az építés sikerére üríti bikavérrel teli poharát. S egy jót csettint utána... Borunk értő ízlelője - mindemellett nemcsak ez iránt érdeklődik - hazánk Helsinkibe akkreditált nagykövete, Víg József is. Vezető diplomatánk - miután hosszasan elidőzik, s tárgyal az egyes szakterületek képviselőivel - készségesen áll a Hírlap munkatársa rendelkezésére. Beszélgetésünk elején azt kérdi: ugye, tapasztaljuk, milyen jó érzés itt magyarnak lenni...- Talán Guin- ness-rekordnak is bediene mondja -, hogy negyvenhét finn, illetve magyar városnak van testvérkapcsolata. Ennek - a hagyományos baráti szálak ápolásán túl - azért van jelentősége, mert az európai uniós terveink megvalósításában az ezen a téren már tapasztalt finnek nagyon sokat tudnak segíteni. Ma már jellemző, hogy egyre több város nyit irodát Brüsszelben, ott vannak a különböző európai finanszírozási lehetőségek forrásánál, nem várják meg, hogy ezekről a különböző állami csatornákon keresztül kapjanak tájékoztatást. A finnek ezekkel kapcsolatban jó példákkal szolgálhatnak, amelyekre érdemes odafigyelnünk. Egy ilyen regionális - ám a testvér- kapcsolatok A szerző fblv. révén nemzetközi - vásár szintén nagy lehetőséget rejt. Erről Gyökhegyi Bánk kereskedelmi tanácsossal, az ITD Hungary helsinki képviselőjével váltunk szót.- Ez a kiállítás és vásár főként a nagyközönségnek szól, ám kétségtelenül jó alkalom arra, hogy bizonyos gazdasági szakemberek egymásra találjanak. Ezáltal felmérhető, hogy egy-egy érintett terméknek milyen piaca lehet, ezzel a tapasztalattal aztán el lehet dönteni: érdemes-e részt venni a komoly és valóban meghatározó szak- kiállításokon. Azt tudni kell, hogy a finnek nagyon igényes és megfontolt vevők, mindenek- eló'tt áttekinthető' és konkrét információkat kémek. Az üzleti kapcsolatokhoz pedig egyaránt fontos a minőségi kommunikáció, illetve az úgyszintén minőségi termék. * A negyvenéves múltra visszatekintő Satakunnan Messut forgatagában - egy csendesebb éttermi zugban - tart sajtótájékoztatót a helyi vásárszervezők szövetségének elnöke, egyben Pori önkormányzatának alel- nöke, Matti Linnáinmaa. Egyetlen külföldi újságíróként arról érdeklődöm, hogy milyen elképzeléseik vannak az Egerhez fűződő baráti és gazdasági kapcsolataik bővítésére. Mint kifejti - s ezt egy későbbi városházi fogadáson Martti Sini- salmi polgármester megerősíti -, örömmel vennék az egyes civil szervezetek találkozását és együttműködését. Ami pedig a jövőt illeti: a poriak finn napot terveznek a következő egri filmművészeti nyári egyetemen, részt kívánnak venni az Agria Vásáron, illetve az itteni 2000. évi jubileumi ünnepségeken. Szavaikból kivehető, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak az övékéhez hasonló jellegű Agria Vásárnak, amely - főként, ha azon részt vesznek a hevesi megyeszékhely testvér- városai - az otthoni gazdasági cégek, helyi vállalkozók üzleti lehetőségeit bővítené. A témához kapcsolódva említi Palotai Zoltán, a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara képviselője, hogy a jövő év elején olyan találkozót kívánnak szervezni, amelyen 10-12 - többek között Pori, illetve Macon „holdudvarához” tartozó - testvérváros venne részt. Ezt a Rádió Pori vásári tudósítójának adott interjújában is elmondta annak reményében, hogy minél több finn vállalkozó kap kedvet az egri bemutatkozáshoz, partnerkereséshez. Gyula Zoltán alpolgármester szerint a pori kiállítás ismét csak jó alkalom arra, hogy még nagyobb körben ismerjék meg Eger nevét.- A két esztendővel, ezelőtti bemutatkozás hatására meglepően sokan keresték fel városunkat - jegyzi meg. - Az itt tartott kóstoló pedig azt bizonyítja, hogy nagy érdeklődés van a boraink iránt. Ennek köszönhető, hogy a közeljövőben ellátogat hozzánk az egyik patinás étterem tulajdonosa is. A tizennyolc egri vezető borászati céget és borász szakembert képviselő Kenyeres Zoltán borkereskedő azt tapasztalja, hogy a középáron kínált italaink megállják a helyüket a finn piacon forgalmazott chilei, délafrikai, ausztrál és spanyol minőségi borok között is. Az érdeklődést bizonyítja, hogy két partnerrel is tárgyalt, s megbeszéléseiknek várhatóan néhány hét, illetve hónap múlva konkrét eredménye is lesz. Akárcsak azoknak az üzleti találkozóknak, amelyeken a Hunguest Hotels, közelebbről a Hotel Flóra értékesítési igazgatója, Utassy Gyula vett részt. Az utazási irodáknak tett gyógy- és konferenciaturisztikai ajánlatai felkeltették a szakemberek érdeklődését, így várhatóan tovább növekszik majd az ide látogatók száma. * Egyszerre arra leszünk figyelmesek, hogy mintha alább hagyott volna a pavilonok körüli nyüzsgés, az emberek a színpad felé veszik az útjukat. Hát hogyne! A reflektorfényben a finn Vámosi János áll, s a szűnni nem akaró tapsvihar közepette kezdi műsorát. Azért nagy esemény ez itt, mert kora miatt Eino Grön már nem nagyon vállal fellépéseket, ez a vásár azonban mindig kivétel. Mr. Tango ugyanis a városközeli Reposaari község szülötte. Nem véletlenül népszerű... * Közeledik a vásárzárás ideje, egyre többen - családi szálakkal ide kötődő, illetve itt kereskedő, zenélő, focizó magyarok, s országunkkal szimpatizáló helybeliek - keresik meg régi ismerősként Tietze Nándor standigazgatót, akinek mindenkihez van egy-egy jó szava. Eközben - mint fáradhatatlan örökmozgó - szervez, üzleti partnereket közvetít, tippeket ad, s előkészíti a kiállítási anyagok hazaszállítását. Még egyszer meglátogat bennünket Kirsti, a tanárnő is.- Tudod - mondja búcsúzóul -, amikor útnak indulok hozzátok, mindig úgy érzem, hogy én is hazamegyek... Már javában úszik alattunk a jellegzetes, tavakkal pettyezett északi táj, már túl vagyunk a szőke légikisasszony által tálalt fenséges lazackülönlegességen, s már közeledünk ahhoz a perchez, amikor a felhőtlen, áttetszőén kéklő égen suhanó gép kapitánya bemondja, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveinket, s hogy Budapesten a hőmérséklet... Szóval, még akkor is az jár a fejemben, hogy milyen feledhetetlen vásárfia ez a vallomás. Az a pár magyar szó ott, a hűvösödő, fenyőillatú finn estében... Pori, szeptember 1-6. Szilvás István Sokakat vonzott a magyar testvérváros bemutatója Nagy sikerük volt a vásáron tájegységünk borainak
