Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
Vasárnap Reggel 32. szám
1999. augusztus 8. * KÖZELRŐL * 3 Benzin (tank) csapda agyszerűen ki van ez találva: Magyarországon csak két esetben emelkedik a benzin ára. Egyszer akkor, amikor a világpiaci árak nőnek, másodszor pedig akkor, amikor a világpiacon kevesebbet kell fizetni a leggyakrabban használt üzemanyagért. Mondhatjuk, eszi, nem eszi - nem kap mást a kedves autós. A forgalmazókpersze így is panaszkodnak. Ók azt hangoztatják, hogy Magyarországon mindössze 4-5 százalékos a nagy- és kiskereskedelmi árak közötti rés, ami leginkább szolgál a benzinkutak költségeinek a fedezésére. Összehasonlításképpen: Európa többi országában - Romániát kivéve - 8-10 százalék ez az árrés. A fogyasztók számára már így is egyre elfogad- hatatlanabb az árszint, hát még ha az ominózus árrés növelésével próbálkoznának a kutak tulajdonosai. A sajátos csapda másik eleme a forintunk gyengesége. Ha a nemzetközi életben történetesen alacsonyan vannak az üzemanyagárak, kis hazánkban akkor is a legritkább esetben tapasztalható csökkenés, az is legfeljebb egy-két forintocskával. A magyarázat máris kész: ez esetben a dollár és a forint árfolyama közötti különbség túl nagy, s a benzin behozataláért az USA pénznemében kell fizetni. Elképzelhető, hogyan szökken felfelé a hazai benzinár, ha amúgy a világpiacon is emelkedik! Nem utolsósorban közrejátszik a folytonos növekedésben az a tény, hogy annak az összegnek, amit a kutaknál lerovunk a benzin literjéért, csaknem 70 százaléka adó vagy adójellegű befizetés. Ennek jellemzésére egy adat: július közepén a 95-ös motorbenzin literje 188 forint 40 fillérbe került. Ebből 128 forint 11 fillér volt az adótartalma, s csupán 60 forint 29 fillér a benzin nettó ára. a mindehhez hozzátesszük, hogy az olaj hordónkénti ára a tavaly decem- dollárról mostanra 19-20-ra nőtt, akkor nem sok jót remélhetünk az elkövetkezőkben. Itthon például a július végi benzinkutas kísérlet keltett nagy felháborodást a járművezetők körében, hiszen egyes benzinárak már meghaladták a literenkénti 200 forintot! Ez már alig kevesebb az ausztriainál (215,30 Ft/1), viszont több a Svájcban (183,40) fizetendőnél, s jóval magasabb a Szlovákiában (150,10), a Szlovéniában és Horvátországban (136 forint literje) alkalmazott áraknál. kérdés ezek után az: mit tehet a honpolgár, hogy valamiféleképpen kimeneküljön ebből az alaposan megerősített csapdából? A legegyszerűbb módja ennek persze az, ha nem vásárol üzemanyaggal működő járművet, illetve ha már van neki, akkor eladja azt. Ez béri 9 FOTO: PERL azonban semmiképpen sem a fejlődés és a jövő útja. A másik megoldás, ha minél kevesebbszer használja benzin hajtotta autóját, motorját, s ekképp takarékoskodik. Igaz, még ekkor is jócskán érzékelheti az üzem- anyagár-mozgás hatását, hiszen annak növekedése láncreakciószerűen elindítja sok-sok más termék és szolgáltatás ellenértékének emelkedését. gy szó, mint száz, valójában a kormányzat vezethetí ki pol- • gárait ebből a beszorított helyzetből. Mégpedig jól megválasztott, a kialakuló jó szituációhoz rugalmasan idomuló árpolitika alkalmazásával. Ebbe beleférne például a forinthoz képest erősödő dollárárfolyam és az olajár-növekedés együttes jelentkezésekor a hazai benzinár adótartalmának mérséklése. Még akkor is, ha jól tudjuk, nagyon fontos szempont az állami bevételek fokozása. Ám legalább ennyire lényeges az infláció leszorítása a honi gazdaságpolitikában. Márpedig a jelenlegi prognózisok jelezte esetleges olajárrobbanás, s az azt követő benzinár-emelkedés egy csapásra megfékezhetetíenné teheti az inflációt. Akkor pedig könnyen elnyel bennünket a benzin- (tank)csapda. Sz. Z. SZUROMI RITA Whisky helyett Baccardi Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de az utóbbi hetekben nem kívánom a whiskyt. Na, nem mintha előítéleteim lennének Ambrussal szemben. Nem is különcségem mondatja ezt velem akkor, amikor az emberek fele sóhajtozik egy pohárka whisky után, hogy legalább a torkában érezze azt az erős csípést, amit a „nemzet hőse” érezhetett, mielőtt bankot rabolni indult. Egyszerűen csak megcsömörlöttem tőle. Pedig életemben talán ha kétszer ittam... Csakhogy az utóbbi hetekben, a híradásokat nézve, az az érzésem, hogy ebben az országban mindenből a whisky folyik. Persze, annyira még nem gazdag ez az ország, hogy a csapból víz helyett is ez csöpögjön. Éppen csak egyes emberek fantáziája lódult meg, hogy hasznot húzzon Ambrus sztorijából. Mert ki is a whiskys? Egy nemzeti hős. Aki minden gaztette ellenére azért bitorolja ezt a titulust, mert a polgárok jelentős része imigyen fejezi ki rendőrségbe vetett bizalmának elvesztését. Egy rablónak szurkolnak, hogy a bennük felgyülemlett gúnyt és megvetést - melyet a hazai egyenruhások a robbantások, az alvilági leszámolások, a feketepiaci viszonyok felszámolásában vívtak ki - ekképpen mutassák. A whiskysünkből inkább a rendőrség tehetetlensége csinált nemzeti hőst. Eddig rendben is lennénk. Még a magyarázat is elfogadható, miért szurkolunk mi egy banditának. Igen ám, de félő, hogy népszerű rablónkat ezzel a módszerrel pont azok fogják az elvetemült bűnöző szintjére lefokozni, akik népszerűsíteni akarják. A bumeráng-hatás mindenki által ismert. Kezdj el majmolni egy politikust, s garantáltan egy fél éven belül megbukik. Népszerűsíts egy pénzintézetet, s biztos, hogy egy éven belül mindenkinek elege lesz belőle. Futtass egy bankrablóból előlépett nemzeti hőst. Tuti, hogy még a leghűbb hívei is meg- csömörlenek tőle. Nem kell ezen csodálkozni. Ez esetben nemzeti sajátosságunk tanúi vagyunk. A jó sztori folyondár módjára begyűrűzik hétköznapjainkba. Eleinte vesszük - merthogy fogyasztói társadalomban élünk -, aztán szép lassan elegünk lesz belőle, s egy idő után élénken fordítjuk figyelmünket ismét a híradások felé: elcsípték-e már ezt a betyárt? A rendőrségbe vetett bizalmunk újra megnő, a whiskys pohár, póló, Internet-honlap népszerűsége csökken. Helyreáll a rend. S mi kell hozzá? Csakis a piaci hiénák működésbe lépése. Ezért mondom én, ha már választani lehet, akkor inkább egy pohárka Baccardit kérnék. Amikor aztán itt a nap fogyatkozása, Fényes nappal láthatóvá lesz a szörny: Mindenki más magyarázattal él, Ügyet sem vetve a magas árra, senki nem készül fel. Mabus akkor majd hamar meghal, vár Az emberekre és állatokra szörnyű pusztulás: Aztán lesújt mindenkire a bosszú, Száz, kéz, szomj, éh, amikor fut majd az üstökös. A 400 éve élt látnok, Nostradamus négysoros versekbe szedett jövendölései ezek, melyek 1999-re vonatkoznak. Stefan Paulus szerint, aki a jövendöléseket a Kik a túlélők? című könyvében értelmezi, a „rémület nagy királya” nem más, mint a csillagászok előrejelzései által is meghatározott üstökös csóvája, amelyen át elhalad a Föld. De miként is fog ez bekövetkezni? Ha A hét stadion átmérőjű nagy kerek hegy, Béke után háború, éhínség, árvíz Messzire gördül majd, elsüllyeszt nagy országokat Még az ősieket, és nagy alapokból valókat is. Nem bővelkedik a gabona, más gyümölcsök bősége erőszak, A nyár, a tavasz nedves, a tél hosszú, havas, jeges: Fegyverben a Kelet, Franciahon gyűjti az erejét, Elpusztul a marhaállomány és sok méz, megostromolják a helyet. Földünkön. Persze, mindez egyelőre csak egy négyszáz évvel ezelőtt élt „jövendőmondó” elképzelése. Lehet rajta mosolyogni vagy komolyan venni, de felkészülni rá lehetetlen. Ezzel a néhány sorral természetesen nem a pánikkeltés a szándékunk, csupán az, hogy felhívjuk az emberek figyelmét: nem tudhatjuk, mennyi időnk van még hátra. (elek) Nostradamusnak hinni lehet, a sokak által már annyira várt teljes napfogyatkozás idején, augusztus 11- én Franciaországban egy üstökös válik láthatóvá, majd ismét eltűnik. Csak pár nappal vagy héttel később tűnik fel újra, s olyan közel halad el a Földhöz, hogy második Nap benyomását kelti az égbolton. A Föld áthalad az üstökös porcsóváján, s az abból kiváló egyik törmelékdarab összeütközik a Földdel. A becsapódás helye az Atlanti-óceánban lesz, az Azori-szi- getektől keletre. A robbanás következtében akár egy 100- 150 kilométer átmérőjű tűzgolyó is keletkezhet, melynek több kilométeres körzetében minden egyszerűén elpárolog. A lökéshullám valószínűleg eléri a partvidéket, elszáguld a városok alatt, és hátára kapja az épületeket. Majd nemsokára következik a szökőár, mely több hullámban csap le, szinte az egész Földet elérve. És mintha nem lenne elég, másodlagos remegések keletkeznek, s a túlélőket további forgószelek sújtják, hatalmas hurrikánok keletkeznek. S ha mindez így történik, nem kell sok fantázia hozzá, hogy elképzeljük, micsoda pusztítás söpör végig
