Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-07 / 183. szám
1999. augusztus 7., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Az ár pusztított, de nem törte meg az embereket Négy tragikus vécsi nap krónikája - Segítség nélkül nem boldogulnak Tóth Istvánék készülő házába tört be a víz Dombok, erdők között rejtőzik Vécs. A festői táj, a nyugodt környezet felkeltette a csendre vágyók érdeklődését, az utóbbi időben több városi is házat vásárolt a községben: két-három- százezerért már lehet lakható parasztházat kapni. Most viszont többen is a legszívesebben elköltöznének a községből. Elszoruló torokkal kémlelik az eget, aggódva figyelik az időjárás-jelentést. A falu egy részében a víztől rettegnek, az ártól, amely teljesen váratlanul négyszer söpört végig a településen.-Emberemlékezet óta nem volt itt árvíz - mondja Simon Endre polgármester -, most sem számított rá senki. A Tar- nóca, a Dolina medrében általában bokáig ér a víz, ki gondolta volna, hogy hatalmas folyamokká tudnak duzzadni. Ráadásul az első árvízkor, június 17-én alig hullott errefelé eső, így teljesen váratlanul ért bennünket reggel a Mátrából lezúduló ár. A patakok vízszintje szinte percek alatt két métert emelkedett. Akkor huszonnégy házba tört be az ár, de délutánra már el is vonult. Ezt a támadást a házak még kibírták, csak az emberek javaiban keletkezett kár. Akkor tíz-tíz ezer forint gyorssegélyt osztottunk szét az érintettek között, arra gondolva, hogy újabb száz évre nem lesz bajunk az árvízzel. Nem így történt. Öt nap múlva jött az újabb árhullám. Igaz, ez kisebb volt, és az emberek is felkészültebben várták. Ezt a vizet homokzsákokkal még távol tudtuk tartani a házaktól- A község megkönnyebbült, az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. Július elejére már csak keserű emlék maradt a korábbi ár. Ám következett a nagy megpróbáltatások hétvégéje.-Azon a szombaton, július 10-én éppen Budapesten tartózkodtam a családommal - emlékszik vissza a polgármester. - Amikor elindultunk, még minden csendes és nyugodt volt, senki sem sejtette az elkövetkező órák szörnyűségeit. Délutánra újra víz alá került a község déli része. Az ár most nagyobb és kegyetlenebb volt. A falut csak északról lehetett megközelíteni, onnan is csak nehezen, én is félméteres vízfolyáson autóztam keresztül. Lehet, hogy most nem hajtanék bele az árba, nem veszélyeztetném a családom életét, hiszen elsodorhatott volna a víz. De akkor nem gondolkodtunk, jönnünk kellett, mert a község nagy veszélybe került. Azon a szombaton egész éjjel esett, így az áradás hosszabb ideig tartott. Az újra elöntött házak közül három reggelre összedőlt. Vasárnap délutánra szabadult meg ismét a víztől a település.- Estére már szárazak voltak az utak, aki erre járt, el sem hitte, hogy néhány órája itt még hatalmas víztömeg hömpöly- gött az utcákon - mondja a községvezető. - Itt a víz nem áll meg, nincs büdös az áradat után. Az áradat hatalmas erővel végigzúdul a falun, aztán csak a romhalmaz marad utána. A község megpróbáltatásai mindezzel még nem értek véget. A legnehezebb nap - mint a polgármester idézi - július 14- én volt.- Délután szakadni kezdett az eső. Nem cseppekben hullott, hanem összefüggő víztömeg jött a fellegekből. Három óra körül telefonáltak Kisnáná- ról, hogy nagy baj lesz, hatalmas víztömeg jön a Mátrából. Nyomban közöltük a hangosbemondón a lakossággal, hogy szedjék össze értékeiket és vonuljanak biztonságos helyre. Másfél óra múlva tetőzött az ár. Volt, ahol négy métert emelkedett a víz szintje. Iszonyatos volt... Ilyenről még a nagyapáink nagyapái sem hallottak. Akkorra már ott volt a községben a segítségként kért tűzoltóság, a rendőrség, a polgári védelem és két mentőautó is. Kiderült: volt, aki nem vette komolyan a figyelmeztetést és a házában maradt, így a tetőn próbált menedéket keresni. A tűzoltók csónakokon próbálták kihozni az embereket, ám a könnyű ladikokat a sodrás pillanatok alatt felborította, s így a tűzoltókat is menteni kellett. Ekkor rendőrségi mentőhelikoptert kértek. Am mire Budapestről megérkezett, a víz sodrása némileg csökkent, s a csónakokon partra tudták hozni az embereket. Simon György házát is elöntötte a víz. Kilenc sertését még ki tudta menekíteni, de a kacsák, a csirkék után már nem tudott visszajönni. Harminc szárnyasa veszett oda. Traktoron próbálta megközelíteni a házát, de az udvaron keresztül olyan nagy sodrással jött a víz, hogy visszataszította az útra. A ház egyik része összedőlt, a másik része is lakhatatlanná vált. A férfi feleségével és tízéves gyermekével most az egyik felnőtt gyermekénél húzta meg magát.-Talpra kell állnunk, mert az ember sohasem adhatja fel - mondja. - De segítség kell, mert egyedül nem boldogulhatunk, hiszen mindenünk odaveszett. Simonék a helyi termelőszövetkezetnél dolgoznak. Ketten mintegy hatvanezer forintot visznek haza. Ebből nem telik a ház újjáépítésére. De nem is a régi helyen akarnának új otthont építeni, hanem a község biztonságosabb részén. Hiába nem volt emberemlékezet óta ilyen árvíz, a lakosok már félnek, hogy újra megismétlődhet a tragédia. A községben ötvenöt házat öntött el a víz. Ebből tizenkilenc dőlt össze. Hatvan embert kellett kiköltöztetni. Közülük húszat rokonok fogadtak be, negyvenen pedig a művelődési házban leltek menedékhelyre. Ellátásukról az önkormányzat gondoskodott. Mára már ők is ideiglenes szállást kaptak a hozzátartozóknál, az ismerősöknél. A községben a szakértők által megállapított kár eléri a 131 milliót. A védekezésre több mint hárommilliót költöttek. Eddig a község csaknem kilencmilliót kapott. A pénz nagy része már elment a védekezésre, az azonnali életveszély elhárítására. Megnyugtató megoldást a Dolina-patak gátakkal történő szabályozása jelentene. Ám ehhez pénz kell: a tervekre kétmillió, a kivitelezésre úgy het- venmillió. Ennyit aligha kap a község, mivel megyei szinten többmilliárdos a kár, mindenkinek kell a pénz. Most a legfontosabb teendők között a patakmeder kitisztítását, az átereszek, a vízelvezetők kialakítását tartja számon a községvezető. Segíteni kell a károkat szenvedett családoknak, rendbe kell tenni az ön- kormányzati épületeket, a hidakat, az utakat. A községben jelenleg nyolcszáztizenhatan élnek. A település lakossága a kilencvenes évek elején csökkent, de a közelmúltban néhány fővel emelkedett, több fiatal is jelezte, hogy itt akar élni. Közéjük tartoznak Tóth Istvánék is. A férj éppen egy téglákkal megrakott targoncát tol az utcán. Mellette a felesége és babakocsiban a hat hónapos kislányuk. Tóthék egy régi házat vettek meg, azt újítják fel. Az ár hozzájuk is betört.- Nem adhatjuk fel - mondja a fiatalember, miközben a téglákat rakja le. - Szeretjük ezt a falut, itt akarunk élni. Az első megpróbáltatás után nem futa- modhatunk meg. Tompa Z. Mihály „Attól értékes az életem, hogy segíthetek az embereken” Apró feladatokból elkötelezettség Az egykori hazárdjátékos, Visontai Kovács László időseknek otthont adó vámosgyörki kastélyának lakói tavaly ünnepelték az intézmény fennállásának ötvenedik évfordulóját. Az épületet körülvevő gondozott, természetvédelmi területté nyilvánított parkban úgy érzi az ember, mintha szépen, lassan kisétálna a problémákkal teli hétköznapok világából. Ebben az idilli környezetben tölti csaknem húsz éve mindennapjait Gyóni Györgyné, a községben működő vöröskeresztes szervezet titkára.-Mikor és hogyan került kapcsolatba a vöröskeresztes mozgalommal?-A férjem édesanyja korábban a szervezet gazdasági megbízottja volt, s már azokban az időkben figyelemmel kísértem a munkáját, és láttam, mennyit segít a rászorulóknak. Később már én is elvállaltam kisebb-nagyobb feladatokat, de hivatalosan csak 1981-ben lettem vöröskeresztes tag. A szervezet titkára büszkén újságolta, hogy az időseket gondozó intézmény nyolcvanhét dolgozója közül hatvanket- ten szintén követték a példáját.- A mi kis önálló, elszigetelt egységünkben egészség- ügyi felvilágosítást végzünk, egészségmegelőzési programokat tartunk, megszervezzük és segédkezünk a véradás napján, valamint a szűrővizsgálatokon.- Milyen kötelezettséggel jár ez az önkéntes munka?- Azon szorgoskodunk, hogy a nálunk éló' időseknek ez a kastély ne csak egy hely legyen, ahol lakhatnak, hanem igazi otthon. Ezért igyekszünk, hogy minden gondozottunkkal személyes és napi kapcsolatban legyünk. Minden jelentősebb ünnepre, eseményre kis műsorral készülünk, és virággal, pici ajándékkal kedveskedünk egymásnak... Van egy úgynevezett tisztasági mozgalmunk is, amellyel kicsit megtornáztatjuk a berozsdásodott csontokat, mire az otthont körülölelő hatalmas és gyönyörű kertet tisztává, széppé varázsoljuk. Beszélgetés közben Marika büszkén vezetett körbe az egykori kastélyon, valamint a hozzá kapcsolódó korszerű, három épületszámyból álló intézeten. A séta során azt is kiderült, hogy az önkéntesek lelkes csapata nem feledkezik meg a községben és a környező településeken élő nyugdíjasokról, kismamákról és nagycsaládosokról sem.-Ha közülük valaki tartósan megbetegszik, akkor rendszeresen meglátogatjuk. Az elhunyt gondozottainkról sem feledkezünk meg, sírjukra mindig jut friss virág. A rászorulóknak gyűjtéseket szervezünk. Szükség van rá, mert intézményünk nagyon szerény anyagi keretből gazdálkodik.-Honnan kapnak támogatást a szervezet munkájához?-A Heves Megyei Önkormányzat és a városi alapszervezet sokat segít: ingyenes ruhacsomagokat, kedvezményes ágyneműt és tisztálkodási szereket biztosítanak nekünk.- Mennyire számíthatnak a fiatalok segítségére az önök által megkezdett nemes feladatok folytatásában ?-Néha úgy érzem, túl sok és nehéz ez az állandó küzdelem. Ennek ellenére nem adom fel. Bárki jött hozzám segítségért, még soha nem fordítottam neki hátat, még soha nem utasítottam el senkit. Örömmel látom, hogy azok a fiatalok, akik korábban vonakodtak, most szívesen segítenek. A nálunk elhelyezett százhetvenhat nyugdíjashoz képest még így is csekély a gondozók aránya. Ugyanígy a munkánkért járó bér, illetve juttatás is.- Ezen is megpróbáltunk segíteni, mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy drága szálláshelyen nyaraljon. Ezért vásároltunk két négyszemélyes sátrat, amit a vöröskeresztes tagoknak jelképes összegért kiadunk, hogy az egész éves fáradalmaikat kipihenhessék.- Kinek a támogatására számíthat, ha úgy érzi, az előtérbe kerülő problémákat egyedül nem tudja megoldani?- Bármikor fordulhatok az intézet igazgatónőjéhez, aki egyben az alapszervezetünk elnöke is. Köszönettel tartozom elődömnek, aki mindig mellettem áll, és tanácsaira, tapasztalatára, segítő munkájára szintén számíthatok.- Szavaiból úgy tűnik, elégedett az eddigi eredményekkel. De mik a további tervei?- Még nagyobb odaadással, időt és fáradságot nem sajnálva szeretném folytatni ezt a munkát. Úgy gondolom, ha csak egy emberen segíthettem, akkor már nem éltem hiába. Juhász Marianna HEVES «HÍRLAP Előfizetési igényét ingyen jelezheti a következő telefonszámon: E32SS532525nZ Tegnap mondták, HuFihteb A reklám az egyetlen módszer arra, hogy valamely gyártmányáról, termékéről, árujáról a Ddígjnagyobb számú fogyasztót, a Ddgjrövidebb idő alatt, a D©gjkisebb költséggel tájékoztassa. Különösen igaz ez, ha nálunk hirdet: HEVES**HÍRLAP! II™7Í™ ' HELYEINK: Eger, Barkóczy u. 7. Gyöngyös, Köztársaság tér 6. Hatvan, Kossuth tér 23. *A kedvezmény 2 sor lakossági apróhirdetésre vonatkozik! telefonon feladhatja Eger: 36/410-880 Gyöngyös: 37/311-697 Hatvan: 37/341-051 minden szerdán Partnereink soronként lOO forintért* hirdethetik meg szánt autójukat, egyéb járművüket, amennyiben megrendelik bármely hétköznapi számban is. A rovatban kizárólag ármegjelöléssel jelenhet meg hirdetés. minden péntekén ingatlanhirdetéseit kedvezménnyel adhatja fel pénteki börzénkben, amennyiben egyúttal megrendeli bármely hétköznapi számban is, kizárólag az eladási ár feltüntetésével. Egy sor ára lOO Ft*. HIRDETÉSSELUETEL Hirdetését A HEVESM| HIRLAP új hirdetési rovatai
