Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-05 / 181. szám
1999. augusztus 5., csütörtök Pf. 23. 5. oldal Nekünk is fáj a búcsú A június 21-i Hírlapban irigykedve, de megdöbbenve olvashattunk arról, mennyire ragaszkodik a szalókiak többsége megszokott papjához. Megdöbbentünk, hiszen ugyanebből a cikkből azt is kiolvashattuk, mennyire ellenségesek az új plébánossal, mennyire nem várják őt. Mi nem is kevesen - hiszen három helyen teljesített szolgálatot - tőle fogunk olyan nehéz szívvel búcsúzni, nekünk ő fog majd hiányozni, mint a szalókiaknak János atya. Levente atyáról ugyanazok elmondhatók, szinte lehetetlen, hogy őt majd ne szeressék meg a hívek. Abban is biztosak lehetnek a szalókiak, hogy Levente atya sem tétlen ember, nemigen fog a megszépített plébániakertben tétlenül üldögélni. Nem is teheti, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy mennyire sok a rájuk váró feladat. Mi no- vajiak az elmúlt tíz évben megtanultuk ezt, hiszen örülünk, ha van pap. Nagyon sok faluból hiányzik az ott élő, lakó pap. Volt már a falunkban olyan idő is, amikor templom nem volt, nagymamám ezt így emlegeti: „Ti azt nem is tudjátok, milyen szörnyű érzés az, ha nincs templom, mennyire üres a falu.” Biztos így éreznénk akkor is, ha pap nem lenne. Ezért fáj, ha elmegy egy atya tőlünk, de szeretettel várjuk, akijön helyébe, és egyszer talán lesz No- vajnak is itt lakó, itt élő papja. Kovács Zsoltné Novaj, Mátyás u. 79. Önkéntelen borravaló Szeretném valamennyi autóstársam— főleg a nyugdíjasok - figyelmét felhívni arra, hogy a velem megtörténteken okulva, ha netán a gyöngyösi JET-kútnál vásárolnának, fizetéskor nagyon figyeljenek az esetleges visszajáró összeg számszerűségére. Ugyanis én VII. 3-án a 21 éves Ladámba kb. 9.15-9.30-ig a gyöngyösi JET-kútnál 1999 Ftért tankoltam. Előzőleg hazulról elhoztam 10.000 Ft-ot azzal a szándékkal, hogy majd tankoláskor felváltom. A júliusi nyugdíjamig csak az az egy 10.000-es volt otthon. Fizetésként átadtam a kút szolgálatban levő pénztárosának a 10.000 Ft-ot. A pénztáros, Szajkó Roland egy kis várakozás után a tankolási díjat levonva határozott mozdulattal visszaadott 1 db 1000 Ft-ost és 1 db 2000 Ft- ost, vagyis 5000 Ft-ig, de természetesen számla vagy blokk nélkül. Én is hibát követtem el, mert azonnal nem reklamáltam, de a pénztáros határozottsága pillanatnyilag megzavart. Zavartan is távoztam el a pénztártól, de 5-6 percen belül rájöttem, hogy valami nem stimmel, visszamentem a pénztároshoz, és mondtam neki, hogy 10.000 Ft-ossal fizettem, és csak 5000-esből kaptam vissza. A fiú emlékezett rám, és arra is, hogy 2000 Ft-ért tankoltam, de arra, hogy mivel fizettem, már nem. A blokk hiányában állításomat nem tudtam igazolni. A fiú mondta, hogy 19 órakor zárják a pénztárat, és csak akkor tud majd érdemben nyilatkozni. Nevemet, telefonszámomat felírta. Én 19 órakor visszamentem, de természetesen nem volt többlet, de hogy is lehetett volna, hiszen. kb. 8 óra állt a fiúnak rendelkezésére, hogy az 5000 Ft- omat a pénztárból kivegye. Beszéltem az ott lévő vezetővel, aki megkérdezte a pénztárost, hogy mire emlékszik. Azt felelte, hogy rám emlékszik, de hogy miből adott vissza, arra nem. A történteket a Vásárlók könyvének 476678. sz. lapjára bejegyeztem. (A mai napig nem kaptam választ.) Elgondolkodtató, hogy a gyöngyösi JET-kútnál milyen agyafúrt ötlettel károsítanak meg egyes vásárlókat. Egyébként a borravalószerzésre ez a módszer nagyon jó. Nekem, mint nyugdíjasnak, nagyon nagy összeg az ötezer forint is, és szeretném, ha mások okulnának ebből az én esetemből. Több ismerősömmel is beszéltem, s azok is mondták, hogy bizony előfordul ilyen eset, s áfás számla kivételével a sima blokk adása nem jellemző. Bódis JenőMAV-nyugdíjas Gyöngyös, Hertelendy u. 4. 3/10. Értékeink megkerültek Bükkszéki hétvégi házunkból harminc év alatt még nyitott kapuk mellett sem tulajdonítottak el semmit. Idén április 30-án azonban csalódtunk, ugyanis arra értünk ki, hogy a music centerünknek és a gázpalackunknak nyoma veszett. Nem sokkal később hűtőgépeinket is ellopták ismeretlen tettesek. A történteket jelentettük a helyi körzeti megbízottnak. Már-már úgy gondoltuk, hogy eltűnt értékeink soha nem kerülnek elő, amikor két hét múlva értesítést kaptunk, hogy a hűtőszekrényeket megtalálták, rá egy hétre pedig a többi hiányzó felszerelés is megkerült. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Jánvári Tibor r. főtörzs úrnak, illetve pétervásárai kollégáinak a lelkiismeretes munkáért. Bőgős László Eger, Szalapart u. 17. Válaszlevél a bábszínház igazgatójának az óvodapedagógustól A minőséget kérjük számon Tisztelt Sziki színművész igazgató úr! Ezennel ígérem Önnek, utoljára szólítom meg Önt a nyilvánosság előtt. Remélem, értesítenek engem is arról a hatóságok, ha Ön megtalálta a „megfelelő fórumot a jogorvoslatra”. Addig is közlöm Önnel az alábbiakat. 1. A színészi és a bábszínészi diploma nem ugyanarra a feladatra jogosít, képesít. A bábszínész bizonyos szempontból nehezebb helyzetben van, mint a színészek általában. Egész lényét bele kell lehelnie egy élettelen játékeszközbe, hogy az megelevenedjen a gyermekek előtt. A bábtechnikák, műfajok nagyon régen kialakultak. Vannak hagyományai, amiket nem szabad kidobni az ablakon, mert különben talajtalanná válik a műfaj. Nem hiszem, hogy e műfajban az jelenti a haladást, hogy a bábokat lecserélem élő emberekkel, hogy divatosan ijesztő fény- és hangeffektusokat alkalmazok - amitől félnek és megijednek a gyermekek stb. 2. A minőség és a mennyiség sajnos ritkán járnak kézen fogva. Nem vonom kétségbe az Ön által közölt statisztika hitelességét, de a minőség mellőzését sajnos tapasztaltam! 3. Soha nem voltam bérszónok, bértollnok. A saját véleményemet írtam le, csupán óvodai berkekben erősítették meg álláspontomat. Nevemet sem hiúsági kérdésből írtam alá, hanem azért, mert így tartottam etikusnak. Vállalva azt is, hogy céltábla leszek. 4. Nem érzem magam Don Quijote-nak. Én nem valami ellen harcolok, hanem valamiért. Önt nem tetemre hívtam, hanem felelősségérzetére próbáltam hatni. 5. A „közös tálból” való „lakmározást” nem értem. Ha közalkalmazotti jogviszonyra céloz, közlöm Önnel, keményen megdolgozom a fizetésemért, de lakmározásra nem futja belőle. És végezetül az előzményekről. Az óvónők többsége tiszta lappal fogadta az Őn ténykedését a kinevezése idején. Sejtettük, hogy lesznek változások, de nem gondoltuk, hogy ilyen mélységűek. Párhuzamosan észleltük a színvonal romlását és a létszámleépítést. Olvasunk újságot, hallgatunk rádiót, „ők a hírvivőim.” A jövőre nézve: a mai gyermeknek miért van szüksége jó bábelőadásokra? A tv- ből, az életből csupa agresszivitásra ingerlő dolgot tapasztalnak a gyermekek. A szülőknek valahogy nincs idejük a saját gyermekeikre. Nincs idő esti mesélésre, közös játékra, éneklésre, sétára. Valamikor régen úgy készültünk egy-egy bábelőadásra a gyerekekkel, hogy számoltuk, hányat kell még aludniuk, hogy kedvenc ruhájukban jöjjenek, buszra üljünk és elfoglaljuk helyünket a „kultúra templomában...” Mi óvónők sokszor nem is az előadást figyeltük, hanem a gyerekek arcát. Azt, hogy az örökké renitenskedő legény lélegzetét visszafojtva izgul a kisegérért, hogy a visz- szafogott, zárkózott kislány teli torokból üvölti: „Vigyázz! Ott a róka!” stb. Mással nem pótolható élményben volt részük a gyermekeknek. Az előadás utáni napokban az óvodában újra elbáboztuk a látottakat, eldramatizálták, lerajzolták élményeiket. A legszebb rajzokat el is küldtük a színészeknek, mert tudtuk, hogy nekik ez az igazi visszajelzés, fizetség. Minőséget nyújtottak, ha nézőszámuk kevesebb is volt. Ezt a minőséget kérem számon a jelenlegi társulattól, a türelmetlenségem is ebből fakad. Véleményem szerint a haladás nem azt jelenti, hogy tüntessük el, tagadjuk meg a múltat, és természetesen azt sem, hogy ne próbálkozzunk új dolgokkal. Ézt a két pólust egyensúlyban kell tartani. A hagyományok ápolása biztonságérzetet ad, a kísérletezés új életerőt nyújt. Ha öncélúan kísérletezünk, identitászavar lehet az eredménye. Aki tévedhetetlennek tartja magát, előbb-utóbb önmaga bálványává válik. Nem tartom magam bábszakértőnek -■ ahogy Ön ironikusan fogalmazott -, de diplomám megszerzéséig bábmódszertant is kellett tanulnom. A gyermekek között élek, és tudom, hogy a mai elembertelenedő valóságban mit jelent az ő jellemformálódásukban egy jól kivitelezett bábelőadás. Ha soraimat alaposan végigolvassa, rá kell jönnie, hogy bárki ellen szót emelnék, ha ilyen erőszakos, öncélú, ún. arculatváltozást idézett volna elő. Válaszlevelének hangzatos címe így szólt: „Akasszatok fel az igazgatókat?!” Én csak egy igazgatóról írtam, aki történetesen Őn. A közéletben más módja van a visszavonulásnak. Naiv lélekkel, mint a haladást gátló óvónő, hiszek az ősi népmeséi fordulatban, miszerint a jó elnyeri jutalmát, s a rossz megkapja tetteivel arányos büntetését. Hiszek ebben, ha jellemünk nem is támasztja alá e gondolat hitelességét. Király Juliánná óvodapedagógus Szendrő visszavárt idén nyáron is A besenyőteleki ÁMK felsős diákjainak egy csoportja Gazdik Rita tanár néni vezetésével ezen a nyáron is Szendrőn táborozott. Kísérőtanárunk volt Sárkányné Kovács Gabriella. Június 28-án reggel indultunk busszal-vonattal a már ismert útra. A csoport nagyobbik része tavaly nyáron is a tábor lakója volt. Bár tudtuk, hogy jó helyünk lesz, mégis izgalommal teli volt az utazás. Amint a vonat begurult a szendrői állomásra, mintha örömükben visítottak volna a kerekek. Megérkeztünk! A Bódva menti fák vígan bólogattak. Örültek érkezésünknek. Míg az újak kíváncsian nézelődtek, érdeklődtek, mi ismerősként tértünk vissza. Hihetetlen! Ismét eltelt egy tanév, újra itt lehetünk! Most is az iskolában kaptunk szállást, ellátást. Programunk volt bőven. Rengeteget túráztunk, hegyet másztunk, nyársaltunk odafenn. Jártunk az Ördög-gátnál, Szögligeten, a Rakacai-tónál. Szerdán Miskolcon moziban voltunk. Étteremben ebédeltünk. Sétáltunk, csodáltuk a várost. Szombaton Szendrőn majorette-fesztivál volt. Az uszodát is meglátogattuk. Előkerültek a szendrői fiúk. Jókat fociztunk. A finom fagylaltot napról napra kóstolgattuk. Hamar elrepült a hét. Július 4-én, vasárnap jöttünk haza. Jó hetünk volt, mégis szomorúan érkeztünk a füzesabonyi vasútállomásra. Itt köszöntünk el tanárainktól. Gazdik Rita tanár néni szeptembertől nem iskolánkban tanít, nagyon fog hiányozni. Mindkettőjüknek mindent köszönünk! Bartók Gábor Besenyőtelek Szervezésből jeles A Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete a Vakok és Csökkentlátók Szervezete Heves megyei csoportjával karöltve 1999. július 6-13. között vak és gyengénlátó gyerekek számára tábort szervezett Tar- namérán. A gyerekek nagy izgalommal készültek erre a táborozásra. Sajnos, csak rövid időt tudtak ott eltölteni, mert az időjárás közbeszólt. Azonban erről a kevés időről is kellemes emlékek maradtak meg számukra. Ezúton szeretném megköszönni mindkét szervezetnek, hogy megszervezte, létrehozta, lebonyolította ezt a tábort, lehetőséget adva a sérült gyermekek üdülésére, kikapcsolódására. Poczok Frigyesné, szülő Köszönet az emberségért A Heves Megyei Hírlap hasábjain keresztül is köszönetét mondok azért a segítőkészségért és emberséges bánásmódért, amellyel az Egri Markhot Ferenc Kórház és Rendelőintézet dr. Erdélyi Béla főorvos által vezetett sebészeti osztály orvosai - dr. Márton Tibor főorvos és dr. Péter László orvos -, valamint ápolónői sajnálatosan elhunyt édesanyámat életének utolsó percéig gondozták, ápolták. Ezzel megkönnyítették szenvedéseinek elviselését, s enyhítették a hozzátartozók fájdalmát. Józsa Arnold Eger Jubileumi találkozó A miskolci Gábor Áron Szak- középiskola idén szeptemberben kezdi meg 50. tanévét. Ebből az alkalomból szeretnének kapcsolatot teremteni az eltelt időszakban itt végzett diákokkal az intézmény vezetői. Az egykori diákok az alábbi címre jelentkezhetnek: Gábor Áron Szakközépiskola, 3520 Miskolc, Bolyai Farkas út 10. Ezúton kérik mindazokat, akik a jubileumi évkönyv, illetve a rendezvények megszervezéséhez bármilyen segítséggel hozzájárulnának, azt az említett címen tegyék meg. A részletekről dr. Dutkó La- josné, az iskola jelenlegi igazgatója is készséggel ad felvilágosítást a 46/370-087-es telefonszámon. Pénzadományokat az OTP Rt. B.-A.-Z. Megyei Igazgatósága 15473017-02130000 számlára utalhatnak. A kérést továbbítjuk Segítségnyújtás Egy nagy kéréssel fordulunk a szerkesztőséghez és az olvasókhoz. Mivel árvíz volt Nagy- fügeden, a mi házunk is majdnem összedőlt. Semmink nem maradt, és a gyerekeinket féltjük leginkább. Szeretnénk ruhát, cipőt, ágyneműt, élelmet kapni. Fedél nélkül maradtunk ötödmagunkkal, nincs hova mennünk, nincs kihez fordulnunk. Kérem, segítsenek! Horváth Emó'né Nagyfüged, Dózsa Gy. u. 66. * A fentihez hasonló tartalmú leveleket, a károsultak címét szerkesztőségünk a karitatív szervezetekhez továbbítja, bízva abban, hogy a támogatás ideiben elér a leginkább rászorulókhoz. Egy nehéz nap délutánja Július 11-én délután kisfiámmal elhatároztuk, hogy egy fél órára leruccanunk a Pünkösdtetői (Eger-Kerecsend közötti) telkünkre egy kosár sárgabarackot szedni. A férjem dolgozott, így nem tudott velünk jönni. Útközben eleredt az eső, s már letérve a főútról, az amúgy is átázott úton a kocsi megcsúszott és beragadt a sárba. Kb. 2 órás ásás, kínlódás ellenére sem mozdult meg az autó. Gondolom, az autó hangját hallva, a szemközti barackosból megjelent három úr, s a szakadó esővel és a felverődő sárral nem törődve próbálták kitolni a kocsit, de sajnos, hiába. Ezúton szeretnék nekik köszönetét mondani segítőkészségükért. Ezután négyéves kisfiámmal a főúton próbáltam segítséget kérni. Egy kis idő múlva megállt egy Mazda - rendszáma CGS-064 -, amelynek vezetője készséggel bocsátotta rendelkezésemre mobiltelefonját. Türelmesen megvárták, míg férjem Egerből próbál segítséget kérni. Köszönöm nekik! Mint kiderült, a férjem több autómentőst is felhívott, de senki nem vállalkozott rá, hogy kimegy az autóért. Ekkor már nem várhattunk tovább, gyalog indultunk a kicsivel Egerbe, mert félő volt, hogy ránk sötétedik. A férjem közben elérte egy ismerősét, Soős Imre egri vállalkozót, aki terepjárójával éppen a Dunántúlról tartott hazafelé. Megígérte, hogy amint éjszaka hazaér, kimennek az autóért. Éjjel fél 12 órakor csörrent meg a telefonunk, hogy indulhatnak, s szerencsére épségben kihúzták az autót. Köszönettel tartozunk Soós Imre úrnak, hogy többnapos utazás után fáradtan, késő éjszaka vállalkozott erre a feladatra. A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért minket, mikor kiderült, hogy mindezt minden ellenszolgáltatás nélkül tette, ugyanis nem fogadott el pénzt mindezért. Jó érzés, hogy a mai világban, amikor mindenki rohan, és csak a saját dolgával törődik, vannak még ilyen önzetlen, segítőkész emberek! Köszönjük! Ignáczné Szabó Katalin Eger, Tímár u. 2. Egy jó és egy rossz hír Mindnyájan ismerjük a mondást: „van egy rossz és van egy jó hírem. Melyiket mondjam?” Nos, én a rossz hírrel kezdem. Kezemben az egyik reklámújság. Az első oldalon fekete keretben fekete betűkkel: LEZUHANTAK... Megdöbbentem. Nem volt elég az országot sújtó, hihetetlenül sok katasztrófa? Kik lehettek? Sárkányrepülők, vitorlázók... talán a vihar...? Nem. Egy ízléstelen, idétlen reklám cipőt kínál. Nem tudom, kinek lehetett ez az ötlete, de ez a sokkolás aligha visz be a cipőboltba. S most a jó hír. Szegény kis Trabantom Egertől kb. 15 kittre felmondta a szolgálatot, csak húzatni hagyta magát, mint egy makacs gyerek. Kötelem nincs, hisz egy Trabant nem hagyhat cserben! Leintettem két autót is, náluk sem volt. A harmadik még a Trabantnál is kisebb, nem is mertem vontatást, csak vontatókötelet kérni. A hölgy időre - és késésben volt - ment Egerbe, de ismeretlenül felajánlotta a vontatókötelet. Aztán behoztak. Kétségbeesésemben - mert a motor teljes tönkremenetelére gondoltam - kerestem Bíró János autószerelő mestert, segítsen ki egy használt motorral. Külföldön volt, mondták, hétfőn keressem. Vasárnap reggel csengetés. Bíró János volt. Kérésemre azonnal bontott volna Trabant-motort vasárnap, pihenőnapján, nehéz heti rtumkája után. Azt hiszem, ezekhez nem kell kommentár, csak köszönet mindkettőjüknek. B. Gy. (teljes név és cím a szerk.-ben)
