Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

Vasárnap Reggel 35. szám

12 * KÖZELRŐL ★ 1999. augusztus 29. A művésznőt csendes ámulat veszi körül. Az alko­tás mámorában úszik, a külvilág itt csak zavaró tényező. A művésznő rajzol. Kecses mozdulatok­kal rója papírra az egyenes, görbe, vagy a végén kunkorodó vonalakat, melyekből a végén betű SZÖVEG: ELEK ESZTER • KÉP: PILISY ELEMÉR születik. Betű, mely egy magyar, de még egy euró­pai ember számára is értelmetlen. A So kínai ere­detű, de sajátos japán vonásokat hordozó írásmű­vészet, mellyel a Japán Kulturális Hét első napján ismerkedhetett meg a közönség. Az érdeklődők láthat­tak kalligráfia (írásmű- vészet) bemutatót, tea­szertartást, megismer­kedhettek az ikebana- készítéssel, a hagyomá­nyos japán dallamok­kal, és előadásokat hall­gathattak a japán gazda­ságról és oktatásról. Zá­rásként a szerencséseb­bek belekóstolhattak a keleti ízekbe. A program szervező­jének, a Japán Kelet­európai Kulturális Fó­rumnak az elnökével, Minamizuka Shing-gel beszélgettünk arról: mi­vel foglalkozik a szerve­zet, hogyan jutottak el Egerbe.- A Fórum 1987-ben alakult, hogy a Kelet- Európa és Japán közöt­ti nem hivatalos kap­tatát ~ Ma T#gJ « üt mmm A „so” kínai eredetű írásművészet. A kínai kultú­rában az írás nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem az emberi szellem kifejezésének egyik legszintetikusabb területe is a literatúra és a fes­tés mellett A so kialakulását a kínai betűk hie­roglifikus volta, valamint az ecset és a „szúrni” (tus) használata határozta meg. Az eredetileg betűkkel nem rendelkező japánok számára természetes volt, hogy a kínai betűket meghonosították. A Vili. században a buddhista papok által lemásolt szent írások révén gyökerez­tek mega kínai betűkJapán kultúrájában. AIX-XII. században élte fénykorát a japán íráskultúra, sajá­tos betűk (kana) alakultak ki, amelyeket mind a mai napig használnak. A „so-dó” (írás útja) kiala­kulása a Kamakura-korszakig(XIV. század elejéig) tartott. A so-dó kialakulása Japán sajátos út-filo- zófiája, amely szerint egy művészet megtanulása ’ révén az emberi szellem teljessé válik. A so örökölte hagyományok egyike a „látható világ” és az „érzékelhető világ” közötti ellentét ősi keleti gondolata, a másik pedig a kínai betűk képírásossága. A betű csak akkor válik a so tár­gyává, amikor azt átélik. csolatot erősítse. Az alapító tagok között nemcsak történészek, kutatók találhatók, de olyan egyszerű embe­rek, háziasszonyok, diá­kok is, akik valamilyen szinten érdeklődnek a térség iránt. Elmondha­tó ugyanis, hogy a két világrész lakossága szimpatizál egymás­sal, az egymásról alko­tott képük azonban meglehetősen egyolda­lú és elnagyolt. A fó­rum azért hívta életre ezt a rendezvénysoro­zatot, hogy mindkét fél életközelibb, személyes élményen alapuló, reáli­sabb képet alakíthasson ki a másikról.- S miért pont Kelet- Európa vonzza önöket ennyire?- A nyugatról koráb­ban is rengeteg informá­ciónk volt. Ám az akkor még szocialista rend­szerű országokat nem ismertük, így kíváncsi­ak voltunk rájuk. Be akartunk kukkantani a mindennapjaikba, meg akartuk ismerni az egy­szerű embereket, azt, hogy hogyan élnek, mi­ként éreznek.- Most ötödször láto­gattak el Magyaror­szágra, eddig mindig vidéki városokba szer­vezték programjaikat.- így igaz, alapelve­ink közé tartozik, hogy az eseményekben gaz­dag fővárosok helyett más településekre vi­gyük az eseményeket. Nem a mesterséges, el­vont, hanem a mind­nyájunkhoz közel álló mindennapi kultúrát kívánjuk bemutatni, mégpedig úgy, hogy kö­zelebb kerüljünk az em­berekhez, s átérezhes- sük egymás helyzetét.- Elnök úr nagyon jól beszéli a nyelvün­ket. Hol tanult meg magyarul?- 1972-ben kormány­ösztöndíjasként érkez­tem a hazájukba tanulni. Az iskolában hetente 10 magyaróra volt, ám én rábeszéltem a tanáro­mat, hogy ebből négyet a gyakorlatban tölthes­sek el, vagyis megtanul­jak magyarul barátkoz­ni, bort inni, mulatni. De még rám fér a gyakorlás. Amikor visszamentem Japánba, én voltam az első történész, aki kife­jezetten a magyar törté­nelemmel foglalkozik. 1976-ban aztán megala­kítottam a Kelet-euró­pai Történeti Szövetsé­get, s ekkor már renge­teg fiatal kutató csatla­kozott hozzám.- Idén miért Egert választották látogatá­suk helyszínéül?- Először 1973-ban jártam Heves megye- székhelyén. Nagyon tetszett a város, és már akkor megfogalmazó­dott bennem, hogy ide vissza kell térnem. Négy éve aztán egy to­kiói szállodában vélet­lenül találkoztam egy magyar csoporttal, és megismerkedtem Far­kas Lászlóval, az Eszter-házy Károly.Ta­nárképző Főiskola 2. Számú Gyakorló Isko­lájának pedagógusával. Egy jó sörözés közben megbeszéltük, hogy összehozunk egy prog­ramot. Tavaly eljöttem felmérni a lehetősége­ket, és belevágtunk a szervezésbe.- Milyen volt a fo­gadtatás?- Bárhol voltunk ed­dig, nagyon szívesen láttak minket, s a to­vábbi szoros kapcsola­tot szorgalmazták. Egerben is ez volt a helyzet. Az emberek él­vezték, hogy nem egy­oldalú bemutatókat, előadásokat tartunk, hanem bárki bekapcso­lódhat a programokba. Végtére is az a célunk, hogy élet-közeibe hoz­zuk a japán mentali­tást, kultúrát és szo­kásokat. Reméljük, va­lamennyit sikerült is át­adni ezekből. Teafajták. A teát a teacserje levelé­ből és vékony ágaiból készítik. Az el- . készítés módja korszakonként és helyenként változik. Az a tea, amit ma angol teaként ismernek, teljes erjesztéssel keletkezett Kínában a XVI. században. A kínai teák között sok a félig erjesztett, melyen belül szintén több fajtát találunk. A Ja­pánban általánosan ocha-nak ne­vezett ital a nem erjesztett, zöld tea­levélből készült teát jelöli. €Du3i w Teafűből ké­szült teátajapá- nok étkezés után isznak, az­zal fogadják a látogatókat Porból ké­szültet teaszertartásokon fogyaszta­nak. A teacserje Kína déli vidékéről származik. A teaivás szokása a VIII-IX. században jutott el Japánba. Ezt követően a teaszertartás túllé­pett a társadalmi rétegződés kerete­in, s mint cél, különböző társasági összejövetelek kialakulását segítet­te elő. Mára a hagyományos cere­mónia, a chaji, meglehetősen bo­nyolulttá vált A házigazda először fo­gadja a vendégeket majd faszenet készít be a kis tűzhelybe. Ezt követő­en étellel és rizsboiral, szakéval kí­nálja a vendégeket, majd mindenki­nek kiosztja a rSiík^ teasüteményt BÚB Mw és a sűrű és híg teát A szertar­tás rövid változata két órán keresz­tül, a hosszabb 4-5 órán át is eltart A teaszertartás legfontosabb része a teakészítés és a teaivás. A ceremónia filozófiai hátterének kialakulásában az úgynevezett 4 szabály és a hét elv játszottak szere­pet A 4 szabályt a Wa-kei-sei-jaku szóval fejezhetjük ki: wa - banátsá- , kei - egymás tisztelete, sei , jaku - lelki nyugalom. Rikyu hét elve pedig a következő: 1. A teát finomra készítsük, 2. A fasze­net úgy helyezzük el, hogy a víz forr­jon 3. A virág úgy tűnjön, mintha a mezőn lenne, 4. Nyáron keltsünk hi­degérzetet télen pedig meleget, 5. Mindent idejében, 6. Ha nem esik, akkor is esőre készüljünk, 7. Legyünk figyelmesek a többi vendéghez.. A mai kimonókat, melyek tükrözik a japá­nok szépségérzékét, Japán kultúrája és éghajlata alakította ki. Az ágyékkendő tí­pusú ruha megfelelő volt a meleg és nyir­kos ország lakóinak. Csak ősszel öltöttek más ruhákat magukra. A II. század elején a férfiak egyszerű stí­lusú, az indiai papok viseletéhez hasonló ruhákat viseltek, a nők pedig szövetből ké­szült, fölül középen kivágott, derékban öv­vel megkötött holmit hordtak. E korszak­ban selyem még nem volt, a ruhákat növé­nyi rostokból vagy faháncsból készítették. A VII. századig a japán ruhákon a koreai mellett a kínai kultúra hatása is érvényesült, így a nők és a férfiak is nadrágot kezdtek vi­selni. Amikora főváros Narából Kiotóba köl­tözött, az uralkodó osztály vrselete gyökere­sen megváltozott. A kimonó fölé egy másik, széles ujjú kimonót öltöttek. Ezt a régi, szép és elegáns női viseletét gyúni-hitoe-nak hív­ják. Ez csak a férfiak által uralt társadalom kiváltságát tükrözte, hiszen a nők számára akadály volt a mindennapi munkában. A XV-XVI. században kezdték a hengeres ujjú rövidebb kimonót felsőruhaként is viselni. Ebben az időben a kimonó annyira megújult, hogy ezt a korszakot a kimonó reneszánszának hívhatjuk. A kimonó ere­detisége ekkor alakult ki. A mai kimonó a gallérnál és a kézelőnél lévő finom varrá­sok miatt úgy látszik, mintha több külön ruhát viselnének. Az öv a kimonó számára nélkülözhetetlen. Azt mondják, hogy az öv a gyúni-hitoe helyett vált luxuscikké. Ma Japánban évente az emberek 2 bil­lió yen értékben vásárolnak kimonót. Ma­napság már nem mindennapi öltözék­ként, hanem különleges alkalmakkor vi­selik, s ezért ilyen hihetetlenül drága. v ________________j j a ki a Suz JKI. Ezt megnézheti! Az Önhöz legközelebbi Suzuki hétvége konkrét időpontjáról érdeklődjék márkakereskedőjénél! Ez az! Október 23-ig minden hétvége Suzuki hétvége*. Jöjjön el és próbálja ki a Suzuki szenzációs egyterűjét, a jövő autóját, a Wagon R+-t. Győződjön meg arról, hogy a kényelemmel és rengeteg hasznos ötlettel telepakolt autóban mennyi hely marad még az Ön családjának, csomagjainak, kalandvágyó kedvének és jó hangulatának. Az út végére talán azt is sikerül eldöntenie, hogy mozgó hálószobát, motoros túracipőt, kisteherautót, vagy autóbuszt vezetett. És ha már arra jár, jól teszi, ha megnézi az új Swiftet is. Biztosan ráismer, hiszen ízig vérig Suzuki és tőrölmetszett Swift. Megtalálnia pedig nem lesz nehéz, hiszen annyira más, mint a korábbi Swiftek.

Next

/
Thumbnails
Contents