Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-27 / 199. szám
6. oldal Pf. 23 1999. augusztus 27., péntek Miért bún a techno? Le kellene vetkőzni azokat az „átkozott” sztereotípiákat, amelyek a „mai fiatalokat és a drogot” kapcsolják össze. Látnunk kell, hogy- a techno nem egyenlő a kábítószerezéssel! Előfordult a kábítószer bizonyos ősi vallásokban, természetes része volt ezeknek a „mesterséges kábulat”. Az Extasy-t az 1910-es években fejlesztették ki, pedig akkor még egyáltalán nem létezett techno zene, ami valójában az összefogásról szól. Arról, hogy el kellene érni, hogy az emberek felfogják: nem az erőszak, környezetszennyezés stb. az, ami eljuttatja fajunkat valahova, hanem az egyetértés, az odafigyelés segítségével várhatunk el egy szebb, boldogabb világot. Ezért hozták létre Berlinben a Love-parade elnevezésű rendezvényt, majd ezért követte őket Franciaország, Svájc, sőt még Lengyelország is. Tudomásom szerint jövőre Budapest is csatlakozik a sorba. Egyébként az imént említett, milliók által látogatott rendezvény tíz éven keresztül erőszakmentesen zajlott le, távol állva mindenféle romboló nacionalista megnyilvánulástól, ami szerintem nem véletlen. A zene, a hangzás a kulcs ezeknek az embereknek, akik megszámol- hatatlanul sokfélék, mégis együtt táncolnak, jól érzik magukat. Ezen a rendezvényen vett részt idén az a magyar kamion is, amelyet nemrégen bárki hallhatott, láthatott itt Egerben. Én négy órán keresztül táncoltam a mozgó diszkón, és elmondhatom: amint felszálltam, máris éreztem a jókedvet, vidámságot és egyetértést, természetesen drogok nélkül. Aki elhaladt mellettünk, általában egy-egy ütemes dudaszóval jelezte pozitív hozzáállását a felvonuláshoz. Az sem elhanyagolható, hogy mindezek mellett egy pár köztünk táncoló fiatal propagandaanyagokat osztott az óvszerrel kapcsolatban, tehát valahol az AIDS elleni tájékoztatásnak is szerep jutott. Ehhez képest a beszámoló erről az eseményről mindössze abban merült ki, hogy „nem volt rá engedély”. Nem szabad elfelejteni, hogy a kultúra valahonnan jött és valahová tart. A „modem” zene, a reklámok, a hollywoodi és más filmek is a kultúra része. Aláírom, nem klasszikus, lokális értékek ezek, hanem - a tendenciát követve - globális, a világot egységesíteni szándékozó, fejlődő gyöngyszemek, amik nélkül kevesebb és szegényebb lenne az ezredforduló. D. A. (cím a szerk.-ben) Hol itt, hol ott a megálló Augusztus 7-én, szombaton 10.15 órakor az egri bervai 14- es járattal szerettem volna minél hamarabb hazaérni bevásárló körutamról. A Domusnál lévő Plus Áruházból kijövet aggodalom fogott el. Hol kell majd a buszra felszállni? Igaz, pár nappal korábban a Domus- megállóban tábla jelezte, hogy az ideiglenes helyi járati megállót az autóbusz-pályaudvar előtti megállóba helyezték. Igen ám, de odatekintve láttam, hogy az „ideiglenes megálló” helye körbe van bójázva útépítés miatt. Amint tanakodtam - időm fogytán elindultam az ideiglenes megállóba, csomagokkal megpakolva. Alig értem oda (sehol egy tábla), bosszankodva látom, hogy az 5-ös buszjárat megáll a Domus előtti parkolóban. Egy idős néni is, aki mellettem rohangált minden erejét összeszedve, bosszankodott, s hangosan summázta: „vissza kell menni”. A másik irányba kezdtünk szaladni. Alig értünk oda, amikor észrevettük, hogy a 14-es járat megáll az „ideiglenes” autóbusz-pályaudvar előtti megálló előtt az úton, a bóják mellett. Ezután újabb rohanás visz- sza, hogy elérjük, de hiába. Mivel a távolság nem nagy, a sofőr látott is bennünket, hogy kis „csapatunk” integetve „álljon már meg!”-et kért, de ő megállás nélkül továbbhajtott. Döbbenten álltunk, és csak néztünk bosszankodva a 14-es járat után. Bosszúságunkat csak fokozta, hogy az utána érkező 12- es járat meg már a Domus előtti megállóban állt meg. Bementem az autóbusz-pályaudvar tudakozójához, ahol közölték, hogy panaszommal forduljak az Ágria Volánhoz. Ennyi csomaggal azonban csak lenyeltem bosszúságomat. A következő bervai járat fél óra múlva indult a Törvényház úti megállóból. A sofőrt megkérdeztem, hogy most hol van a megálló, ő azt válaszolta, hogy visszahelyezték a Domushoz. Nem vagyok hivatott eldönteni, melyik sofőr látta el helyesen napi feladatát, de azt igen, hogy a BRF-187-es bervai járat sofőrje némi emberséggel megállhatott volna, no nem a zebrán, hanem a Domus előtti buszmegállóban, és nem büntette volna az ott várakozókat. Igaz, az emberséget sehol nem tanítják. Nagy Éva Eger, Sánc u. 52. Ki volt Visontai Kovách László? A Heves Megyei Hírlap 1999. augusztus 7-i számában Juhász Marianna, a szerkesztőség gyakornoka „Apró feladatokból elkötelezettség” címmel tartalmas interjút közölt Gyóni Györgynével, a vámos- györki szociális otthonban élő községi vöröskeresztes titkárral. A cikkből kitűnik, hogy az otthon hajdanán Visontai Kovách László kastélya volt. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy az interjú készítője az említett személyt „ha- zárdjátékos” jelzővel illette. Ki is volt Visontai Kovách László? 1827-ben született Gyöngyösön, földbirtokos családban. Famíliájának az 1780-as évektől Vámosgyör- kön is voltak birtokai. Az 1867-es kiegyezés utáni évtizedekben többször volt Heves vármegye országgyűlési képviselője. Egy időben ő viselte a házelnöki tisztséget is. Az 1860-as és ’70-es években vezéregyénisége volt szülővárosa politikai és társadalmi életének. Az ő kezdeményezésére jött létre 1858. április 8- án a Heves Megyei Gazdasági Egyesület, amely a vármegye legnagyobb birtokosait tömörítetté. Kovách célja az egyesülettel az volt, hogy „fejlesz- tessék a gazdálkodás Vármegyénk javára, Hazánk boldogulására”. Még életében elérte, hogy a főúri, nagypolgári alapítású egyesület közép-, majd kisbirtokosokkal bővülve a megye mezőgazdasági életének legfőbb serkentője lett. A család múlt század közepén építtetett vámosgyörki kastélya a megyei szellemi és gazdasági élet egyik központja lett. A kastély falai között politikusok, művészek, tudósok egyaránt megfordultak. Példát mutatva birtokostársainak, a kastély körül parkot létesített 111 egzotikus fával és 99 cserjével. Ezenkívül a határban erdőt és szőlőt telepített. Buzdítására Vámosgyörk kisbirtokosai 1863 tavaszán Varga István bíró elnökletével kisgazdatársulást létesítettek, amelynek tagjai Visontai Kovách közbenjárására előnyös hitelhez jutottak, s ennek segítségével hozzáfogtak a szőlőtelepítéshez. Visontai Kovách László nemcsak kitűnő politikus, hanem a tollat gyakran forgató íróember is volt. Gazdasági tárgyú cikkei jelentek meg a Magyar Gazda, a Gazdasági Lapok, a Kertész Gazda című szakfolyóiratokban. A szántás mesterségéről írott értekezését kétszáz példányban osztotta szét a megye érdeklődő gazdáinak. Két önálló könyve is kikerült a sajtó alól, 1866-ban jelent meg Pesten a Megyerendezés című közigazgatási jellegű munkája. Ugyancsak a fővárosban látott napvilágot 1884-ben A világosi fegyver- letétel című történeti monográfiája. Úgy hiszem, a fent leírtak bizonyítják, hogy érdemes Visontai Kovách Lászlóra emlékeznünk, de nem mint „ha- zárdjátékosra”, hanem kiváló politikusra, mezőgazdára és szakíróra. Tudomásom szerint egyetlen fennmaradt forrásban sem szerepel az, hogy ő „ha- zárdjátékos” lett volna. Ez a ráaggatott jelző csak rosszízű legenda lehet. Dr. Szecskó Károly, Eger A zuhogó eső sem rontotta el a kedvüket Zöldszíves tábor Bikk-bércen A nagy előkészületek után eljött a nap, amikor elindulhattunk a Bikk-bércre. A csomagokat autókkal szállító apukák a nagy pocsolyákon nehezen átgázolva jöttek. A zöldszíves gyerekek busszal, majd gyalogtúrázva érkeztek az erdei házhoz. Közben Cserged Csaba és felesége állandóan különlegességekre hívták fel a figyelmünket. Láttunk sok-sok csillaggombát, szurokfüvet, húsos somot, mezei katángot és még sok lányszárú növényt, fákat és bogarakat. A háznál pelék fogadtak. A sátorverés elég verítékes munka volt. A kiselőadások után mindenki megtudta, hogy melyik sátorban fog lakni. Avattunk zöldszíves családot: Havelant Eszter családját. A táborban ők is részt vettek programjainkban, sőt a főzésben is. Délután Fitala Csaba ornitológussal madár- gyűrűzésen vettünk részt. Nagy élmény volt, ahogy a kis vörösbegy számot és gyűrűt kapott. Másnap Bogácsra túráztunk a hőfürdőbe. Borongós időben strandoltunk. Vissza az utunk esőben, sárban jó kis próbatételnek bizonyult. Zuhogó esőben éjszakáztunk. A sátrak egy részéből behúzódtunk a házba. Másnap napsütésre ébredtünk. Volt rókavadászat, lufifújás, táborzárás sok ajándékkal. A tábor végén szülők érkeztek, és a segítségükkel pakoltunk össze az újabban érkező nagy esőfelhő előtt. Még játszottunk egy jót, és búcsút mondtunk az erdei háznak, amit az Életfa •Környezetvédelmi Szövetségtől kaptunk a tábor idejére. Köszönetét mondok a Havelant családnak kitartó, lelki- ismeretes munkájáért és azoknak a segítőinknek, akik munkájukkal, részvételükkel, segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a zöldszíves gyerekek vidáman, élményben gazdagon térjenek haza. Daragó Istvánná táborvezető Az emlékezetes tábor résztvevői Köszönet a Márton Baunak Hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni a gyerekek, szülők és a dolgozók nevében azért a készséges segítségnyújtásért, melyet az építőipari vállalkozástól kaptunk. Az egri Farkasvölgy úti óvodánk régi épület, az elöregedett ablakok - különösen a téli hideg miatt - már régen megértek a cserére. Erre azonban a szűkös felújítási keretből már nem tellett. Segítségkérésünkre Márton úr a helyszínen felmérve a helyzetet, azonnal döntött, és rövidesen megkaptuk kiszállítva a 3 darab hőszigetelt ablakot. Jónás Zoltánná óvodavezető Nagy átverés írásom témája a fűtéssel kapcsolatos. Hiszen most van az elszámolás, illetve a zárás. Én is, mint sokan mások, bementem reklamálni a fűtőmű illetékeséhez (Északi lakótelep). Nos, azt szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak. Éppen ezért mertem reklamálni, mert nem értettem az elszámolást, mint sokan mások, akik hosszú sorokban álltak! Tudniillik nem tudhattam, hogy a felszerelt vízóra állását nem veszik figyelembe, de még a termosztát adatait sem, amit a fűtési szezon után olvastak le! Mivel az úr mondá: az egész háztömb egységes adatait veszik figyelembe a fűtés, valamint a melegvíz-elszámolásnál. Vagyis egyéni elszámolás nincs. De hát akkor minek szereltük fel a vízórákat és a termosztátókat? Mire az illetékes úr: az a mi bajunk, mi kértük! Akkor meg azt nem értettem, hogy akiknél a forróvíz-fo- gyasztás, valamint a fűtésfogyasztás sokkal több volt, mint az enyém, miért kaptak visszatérítést? Erre az illetékes azt kérdezte, hogy ezt honnét tudom. Hát csak onnét, hogy ösz- szehasonlítottuk egymás adatait. Persze, ez sem mérvadó, mert bizony van, aki ötven méterrel is odébb lakik, mint én. Itt hozzá kell tennem, hogy nekem nem lett hiányom, de ez a faramuci fonákság felháborított engem is. Mindennél érdekesebb viszont az, hogy akinél nincs termosztát - tehát nincs adat -, az kapja a legtöbbet vissza. Mi ez? Állam az államban? Mivel már sajnos ott tartunk, hogy a közüzemi tarifák többre rúgnak, mint például a fizetésem. Igaz, nem kell mindenkinek házban lakni, sem enni. Mert ilyen luxust minek enged meg magának egy becsületes dolgozó? Szulovínyi Gyula Eger, Olasz út 31. Sötétség az üdülőövezetben Hosszú ideje figyelem Sarud fejlődését, az üdülőtelep kiépítését. A kisebb pozitívumok mellett (szemételhordás köz- pontosítása, az 1999-ben beindításra kerülő csatornarendszer, a rendőrőrs létrehozása) csak negatívumokkal lehet találkozni. Az üdülni vágyó a strandon mivel is találkozik először: a hosszú büfésorban ital- és ételárusítással, de amikor illemhelyre szeretne menni, az csak a központi fizetőhelyen lehetséges. Természetesen este ez is zárva van, de az italárusítás hajnalig működik. Civilizált ember egyszerűen nem érti, hogyan adhattak ki működési engedélyeket illemhely nélkül. Hol van ilyenkor a tisztiorvosi és járványügyi felügyelőség, hol van a polgár- mesteri hivatal környezetvédelme. Este a parton, az üdülőövezetben, a falu mellékutcáiban elemlámpa nélkül közlekedni szinte lehetetlen. A parton és az üdülőrészen egyáltalán nincs közvilágítás, de a falu mellékutcáiban is itt-ott dereng egy-egy lámpa útirány- jelzőként. A faluban nagyon sok külföldinek, budapestinek, egrinek, miskolcinak stb. van nyaralója, és egy falu civili- záltságát a közvilágítás színvonala is mutatja. Kíváncsiságból végigjártuk autóval este a környék településeit (Kisköre, Tiszanána, Újlőrinc- falva, Poroszló), és mindenütt csak a templom van kivilágítva. Érthetetlen, hisz a Phare-segélyeket ilyen célra kapta az. ország, csak pályázni kell. Jelenleg az illetékes tárca nélküli miniszter pályázatok hiányában nem tudja a segélyeket kiosztani. Nem ártana, ha a falu polgármestere, jegyzője jobban odafigyelne a körzet fejlődésére. Tisztában vagyok azzal, kritizálni mindig könnyebb, mint a problémát megoldani, de ha a polgármesteri hivatalnak nincs olyan szakembere, aki a pályázatokat el tudja készíteni, akkor egy főt el kell küldeni pályázat-előkészítő szaktanfolyamra. Olvasói levelem megírására kizárólag jobbító szándékom vezérelt. Szitay András 1164 Budapest, Somkút u. 13. Az ország minden tájáról érkeztek érdeklődők Jól telt a „Batyu” Hevesen Ezen a nyáron harmadik alkalommal rendezte meg a Heves Megyei Drámapedagógiai Műhely az immár hagyományossá vált Batyu Drámapedagógiai Tábort. A Műhely a rendszeres hétvégenkénti továbbképzések mellett felvállalta a sokoldalú szakmai tudást nyújtó intenzív kurzus szervezését és lebonyolítását is, amely a tapasztalatok alapján nagy segítséget ad az e módszert alkalmazók munkájához. A napokban ezért Hevesen a Gyermekházban találkozott húsz leendő és gyakorló drámapedagógus (óvónő, tanító, tanár, gyógypedagógus, szoci- álpedagógus, szociális munkás, népművelő). A szervezők igyekeztek minél több ismerethez és gyakorlathoz juttatni a résztvevőket, így délelőtti, délutáni és esti előadások, interaktív foglalkozások adták a sokszínű programot, neves drámapedagógusok: Pappné Demeter Magdolna, Rudolfné Galamb Éva, dr. Szauder Erik és Er- dészné Turcsányi Katalin vezetésével. A színes előadói stílusok közül Pappné kontextuális drámát alkalmazva tanított, Rudolfné Galamb Éva Jonathan Neelands angol drámatanár májusban zajlott kurzusáról hozta a legújabb, legfrissebb szakmai módszereket. Egy nap az ún. szakértői dráma megismerésével és megtapasztalásával telt, a kurzus utolsó napján pedig egy vers drámapedagógiai szemléletű feldolgozásával foglalkoztak a résztvevők. A szigorú szakmai órák mellett dr. Szabó János hevesi családorvos a testi-lelki egészségről vezetett tréninget, Pál Krisztina tánctanárral pedig kellemes, mozgá- sos estét töltöttek a pedagógusok. Az intenzív szellemi munkát egy-egy este kézműves-foglalkozás oldotta fel Lassú Imre keramikusművész, valamint Pataki Miklósné iparművész vezetésével. Külön öröm, s a Műhely munkájának magas nívóját is igazolja, hogy nemcsak gf Heves megye településeiről, h hanem Szolnok, Pest, Borsod- W Abaúj-Zemplén és Győr-Mo- son-Sopron megyékből is érkeztek táborozok, s jelentkeztek a Műhely tagjai közé. Erdészné Turcsányi Katalin jf^HARD+SOET Az MD Computer Szerviz a vásár ideién 20-40%-OS I 2' B Az Mi) Informatika szeretettel varia /n/T\ fi L r I ___ *.« _ iiril
