Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-27 / 199. szám

6. oldal Pf. 23 1999. augusztus 27., péntek Miért bún a techno? Le kellene vetkőzni azokat az „átkozott” sztereotípiákat, ame­lyek a „mai fiatalokat és a dro­got” kapcsolják össze. Látnunk kell, hogy- a techno nem egyenlő a kábítószerezéssel! Előfordult a kábítószer bizo­nyos ősi vallásokban, természe­tes része volt ezeknek a „mes­terséges kábulat”. Az Extasy-t az 1910-es években fejlesztet­ték ki, pedig akkor még egyál­talán nem létezett techno zene, ami valójában az összefogásról szól. Arról, hogy el kellene érni, hogy az emberek felfog­ják: nem az erőszak, környezet­szennyezés stb. az, ami eljuttatja fajunkat valahova, hanem az egyetértés, az odafi­gyelés segítségével várhatunk el egy szebb, boldogabb vilá­got. Ezért hozták létre Berlinben a Love-parade elnevezésű ren­dezvényt, majd ezért követte őket Franciaország, Svájc, sőt még Lengyelország is. Tudo­másom szerint jövőre Budapest is csatlakozik a sorba. Egyéb­ként az imént említett, milliók által látogatott rendezvény tíz éven keresztül erőszakmente­sen zajlott le, távol állva min­denféle romboló nacionalista megnyilvánulástól, ami szerin­tem nem véletlen. A zene, a hangzás a kulcs ezeknek az embereknek, akik megszámol- hatatlanul sokfélék, mégis együtt táncolnak, jól érzik ma­gukat. Ezen a rendezvényen vett részt idén az a magyar kamion is, amelyet nemrégen bárki hallhatott, láthatott itt Egerben. Én négy órán keresztül táncol­tam a mozgó diszkón, és el­mondhatom: amint felszálltam, máris éreztem a jókedvet, vi­dámságot és egyetértést, termé­szetesen drogok nélkül. Aki el­haladt mellettünk, általában egy-egy ütemes dudaszóval je­lezte pozitív hozzáállását a fel­vonuláshoz. Az sem elhanyagolható, hogy mindezek mellett egy pár köztünk táncoló fiatal propa­gandaanyagokat osztott az óv­szerrel kapcsolatban, tehát va­lahol az AIDS elleni tájékozta­tásnak is szerep jutott. Ehhez képest a beszámoló erről az eseményről mindössze abban merült ki, hogy „nem volt rá engedély”. Nem szabad elfelejteni, hogy a kultúra vala­honnan jött és valahová tart. A „modem” zene, a reklámok, a hollywoodi és más filmek is a kultúra része. Aláírom, nem klasszikus, lokális értékek ezek, hanem - a tendenciát kö­vetve - globális, a világot egy­ségesíteni szándékozó, fejlődő gyöngyszemek, amik nélkül kevesebb és szegényebb lenne az ezredforduló. D. A. (cím a szerk.-ben) Hol itt, hol ott a megálló Augusztus 7-én, szombaton 10.15 órakor az egri bervai 14- es járattal szerettem volna mi­nél hamarabb hazaérni bevá­sárló körutamról. A Domusnál lévő Plus Áruházból kijövet aggodalom fogott el. Hol kell majd a buszra felszállni? Igaz, pár nappal korábban a Domus- megállóban tábla jelezte, hogy az ideiglenes helyi járati megál­lót az autóbusz-pályaudvar előtti megállóba helyezték. Igen ám, de odatekintve lát­tam, hogy az „ideiglenes meg­álló” helye körbe van bójázva útépítés miatt. Amint tanakod­tam - időm fogytán elindul­tam az ideiglenes megállóba, csomagokkal megpakolva. Alig értem oda (sehol egy tábla), bosszankodva látom, hogy az 5-ös buszjárat megáll a Domus előtti parkolóban. Egy idős néni is, aki mellettem rohangált minden erejét összeszedve, bosszankodott, s hangosan summázta: „vissza kell menni”. A másik irányba kezdtünk szaladni. Alig értünk oda, ami­kor észrevettük, hogy a 14-es járat megáll az „ideiglenes” au­tóbusz-pályaudvar előtti meg­álló előtt az úton, a bóják mel­lett. Ezután újabb rohanás visz- sza, hogy elérjük, de hiába. Mivel a távolság nem nagy, a sofőr látott is bennünket, hogy kis „csapatunk” integetve „áll­jon már meg!”-et kért, de ő megállás nélkül továbbhajtott. Döbbenten álltunk, és csak néz­tünk bosszankodva a 14-es járat után. Bosszúságunkat csak fo­kozta, hogy az utána érkező 12- es járat meg már a Domus előtti megállóban állt meg. Bementem az autóbusz-pá­lyaudvar tudakozójához, ahol közölték, hogy panaszommal forduljak az Ágria Volánhoz. Ennyi csomaggal azonban csak lenyeltem bosszúságomat. A következő bervai járat fél óra múlva indult a Törvényház úti megállóból. A sofőrt megkér­deztem, hogy most hol van a megálló, ő azt válaszolta, hogy visszahelyezték a Domushoz. Nem vagyok hivatott eldön­teni, melyik sofőr látta el helye­sen napi feladatát, de azt igen, hogy a BRF-187-es bervai járat sofőrje némi emberséggel meg­állhatott volna, no nem a zeb­rán, hanem a Domus előtti buszmegállóban, és nem bün­tette volna az ott várakozókat. Igaz, az emberséget sehol nem tanítják. Nagy Éva Eger, Sánc u. 52. Ki volt Visontai Kovách László? A Heves Megyei Hírlap 1999. augusztus 7-i számában Ju­hász Marianna, a szerkesztő­ség gyakornoka „Apró felada­tokból elkötelezettség” cím­mel tartalmas interjút közölt Gyóni Györgynével, a vámos- györki szociális otthonban élő községi vöröskeresztes titkár­ral. A cikkből kitűnik, hogy az otthon hajdanán Visontai Ko­vách László kastélya volt. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül, hogy az interjú készí­tője az említett személyt „ha- zárdjátékos” jelzővel illette. Ki is volt Visontai Kovách László? 1827-ben született Gyöngyösön, földbirtokos családban. Famíliájának az 1780-as évektől Vámosgyör- kön is voltak birtokai. Az 1867-es kiegyezés utáni évti­zedekben többször volt Heves vármegye országgyűlési kép­viselője. Egy időben ő viselte a házelnöki tisztséget is. Az 1860-as és ’70-es években ve­zéregyénisége volt szülővá­rosa politikai és társadalmi életének. Az ő kezdeményezé­sére jött létre 1858. április 8- án a Heves Megyei Gazdasági Egyesület, amely a vármegye legnagyobb birtokosait tömö­rítetté. Kovách célja az egye­sülettel az volt, hogy „fejlesz- tessék a gazdálkodás Várme­gyénk javára, Hazánk boldo­gulására”. Még életében el­érte, hogy a főúri, nagypolgári alapítású egyesület közép-, majd kisbirtokosokkal bő­vülve a megye mezőgazdasági életének legfőbb serkentője lett. A család múlt század kö­zepén építtetett vámosgyörki kastélya a megyei szellemi és gazdasági élet egyik köz­pontja lett. A kastély falai kö­zött politikusok, művészek, tudósok egyaránt megfordul­tak. Példát mutatva birtokos­társainak, a kastély körül par­kot létesített 111 egzotikus fá­val és 99 cserjével. Ezenkívül a határban erdőt és szőlőt tele­pített. Buzdítására Vámosgyörk kisbirtokosai 1863 tavaszán Varga István bíró elnökletével kisgazdatársulást létesítettek, amelynek tagjai Visontai Ko­vách közbenjárására előnyös hitelhez jutottak, s ennek se­gítségével hozzáfogtak a sző­lőtelepítéshez. Visontai Kovách László nemcsak kitűnő politikus, ha­nem a tollat gyakran forgató íróember is volt. Gazdasági tárgyú cikkei jelentek meg a Magyar Gazda, a Gazdasági Lapok, a Kertész Gazda című szakfolyóiratokban. A szántás mesterségéről írott értekezését kétszáz példányban osztotta szét a megye érdeklődő gazdá­inak. Két önálló könyve is ki­került a sajtó alól, 1866-ban jelent meg Pesten a Megye­rendezés című közigazgatási jellegű munkája. Ugyancsak a fővárosban látott napvilágot 1884-ben A világosi fegyver- letétel című történeti monog­ráfiája. Úgy hiszem, a fent leírtak bizonyítják, hogy érdemes Vi­sontai Kovách Lászlóra emlé­keznünk, de nem mint „ha- zárdjátékosra”, hanem kiváló politikusra, mezőgazdára és szakíróra. Tudomásom szerint egyetlen fennmaradt forrásban sem szerepel az, hogy ő „ha- zárdjátékos” lett volna. Ez a ráaggatott jelző csak rosszízű legenda lehet. Dr. Szecskó Károly, Eger A zuhogó eső sem rontotta el a kedvüket Zöldszíves tábor Bikk-bércen A nagy előkészületek után el­jött a nap, amikor elindulhat­tunk a Bikk-bércre. A csoma­gokat autókkal szállító apukák a nagy pocsolyákon nehezen átgázolva jöttek. A zöldszíves gyerekek busszal, majd gya­logtúrázva érkeztek az erdei házhoz. Közben Cserged Csaba és felesége állandóan különlegességekre hívták fel a figyelmünket. Láttunk sok-sok csillag­gombát, szurokfüvet, húsos somot, mezei katángot és még sok lányszárú növényt, fákat és bogarakat. A háznál pelék fogadtak. A sátorverés elég verítékes munka volt. A kis­előadások után mindenki meg­tudta, hogy melyik sátorban fog lakni. Avattunk zöldszíves családot: Havelant Eszter csa­ládját. A táborban ők is részt vettek programjainkban, sőt a főzésben is. Délután Fitala Csaba ornitológussal madár- gyűrűzésen vettünk részt. Nagy élmény volt, ahogy a kis vörösbegy számot és gyűrűt kapott. Másnap Bogácsra túráztunk a hőfürdőbe. Borongós időben strandoltunk. Vissza az utunk esőben, sárban jó kis próbaté­telnek bizonyult. Zuhogó eső­ben éjszakáztunk. A sátrak egy részéből behúzódtunk a házba. Másnap napsütésre éb­redtünk. Volt rókavadászat, lufifújás, táborzárás sok aján­dékkal. A tábor végén szülők érkez­tek, és a segítségükkel pakol­tunk össze az újabban érkező nagy esőfelhő előtt. Még ját­szottunk egy jót, és búcsút mondtunk az erdei háznak, amit az Életfa •Környezetvé­delmi Szövetségtől kaptunk a tábor idejére. Köszönetét mondok a Ha­velant családnak kitartó, lelki- ismeretes munkájáért és azok­nak a segítőinknek, akik mun­kájukkal, részvételükkel, se­gítségükkel hozzájárultak ah­hoz, hogy a zöldszíves gyere­kek vidáman, élményben gaz­dagon térjenek haza. Daragó Istvánná táborvezető Az emlékezetes tábor résztvevői Köszönet a Márton Baunak Hálámat és köszönetemet sze­retném kifejezni a gyerekek, szülők és a dolgozók nevében azért a készséges segítségnyúj­tásért, melyet az építőipari vál­lalkozástól kaptunk. Az egri Farkasvölgy úti óvodánk régi épület, az elöregedett ablakok - különösen a téli hideg miatt - már régen megértek a cserére. Erre azonban a szűkös felújítási keretből már nem tellett. Segít­ségkérésünkre Márton úr a helyszínen felmérve a helyze­tet, azonnal döntött, és rövide­sen megkaptuk kiszállítva a 3 darab hőszigetelt ablakot. Jónás Zoltánná óvodavezető Nagy átverés írásom témája a fűtéssel kap­csolatos. Hiszen most van az elszámolás, illetve a zárás. Én is, mint sokan mások, bemen­tem reklamálni a fűtőmű illeté­keséhez (Északi lakótelep). Nos, azt szokták mondani, hogy a számok nem hazudnak. Éppen ezért mertem rekla­málni, mert nem értettem az el­számolást, mint sokan mások, akik hosszú sorokban álltak! Tudniillik nem tudhattam, hogy a felszerelt vízóra állását nem veszik figyelembe, de még a termosztát adatait sem, amit a fűtési szezon után olvastak le! Mivel az úr mondá: az egész háztömb egységes adatait ve­szik figyelembe a fűtés, vala­mint a melegvíz-elszámolásnál. Vagyis egyéni elszámolás nincs. De hát akkor minek sze­reltük fel a vízórákat és a ter­mosztátókat? Mire az illetékes úr: az a mi bajunk, mi kértük! Akkor meg azt nem értettem, hogy akiknél a forróvíz-fo- gyasztás, valamint a fűtésfo­gyasztás sokkal több volt, mint az enyém, miért kaptak vissza­térítést? Erre az illetékes azt kérdezte, hogy ezt honnét tu­dom. Hát csak onnét, hogy ösz- szehasonlítottuk egymás ada­tait. Persze, ez sem mérvadó, mert bizony van, aki ötven mé­terrel is odébb lakik, mint én. Itt hozzá kell tennem, hogy nekem nem lett hiányom, de ez a faramuci fonákság felháborí­tott engem is. Mindennél érdekesebb vi­szont az, hogy akinél nincs termosztát - tehát nincs adat -, az kapja a legtöbbet vissza. Mi ez? Állam az államban? Mivel már sajnos ott tartunk, hogy a közüzemi tarifák többre rúgnak, mint például a fizeté­sem. Igaz, nem kell mindenki­nek házban lakni, sem enni. Mert ilyen luxust minek enged meg magának egy becsületes dolgozó? Szulovínyi Gyula Eger, Olasz út 31. Sötétség az üdülőövezetben Hosszú ideje figyelem Sarud fejlődését, az üdülőtelep kiépí­tését. A kisebb pozitívumok mellett (szemételhordás köz- pontosítása, az 1999-ben be­indításra kerülő csatornarend­szer, a rendőrőrs létrehozása) csak negatívumokkal lehet ta­lálkozni. Az üdülni vágyó a strandon mivel is találkozik először: a hosszú büfésorban ital- és ételárusítással, de amikor il­lemhelyre szeretne menni, az csak a központi fizetőhelyen lehetséges. Természetesen este ez is zárva van, de az ital­árusítás hajnalig működik. Ci­vilizált ember egyszerűen nem érti, hogyan adhattak ki mű­ködési engedélyeket illemhely nélkül. Hol van ilyenkor a tisz­tiorvosi és járványügyi fel­ügyelőség, hol van a polgár- mesteri hivatal környezetvé­delme. Este a parton, az üdülőöve­zetben, a falu mellékutcáiban elemlámpa nélkül közlekedni szinte lehetetlen. A parton és az üdülőrészen egyáltalán nincs közvilágítás, de a falu mellékutcáiban is itt-ott de­reng egy-egy lámpa útirány- jelzőként. A faluban nagyon sok külföldinek, budapestinek, egrinek, miskolcinak stb. van nyaralója, és egy falu civili- záltságát a közvilágítás szín­vonala is mutatja. Kíváncsi­ságból végigjártuk autóval este a környék településeit (Kisköre, Tiszanána, Újlőrinc- falva, Poroszló), és mindenütt csak a templom van kivilá­gítva. Érthetetlen, hisz a Phare-segélyeket ilyen célra kapta az. ország, csak pályázni kell. Jelenleg az illetékes tárca nélküli miniszter pályázatok hiányában nem tudja a segé­lyeket kiosztani. Nem ártana, ha a falu pol­gármestere, jegyzője jobban odafigyelne a körzet fejlődé­sére. Tisztában vagyok azzal, kritizálni mindig könnyebb, mint a problémát megoldani, de ha a polgármesteri hivatal­nak nincs olyan szakembere, aki a pályázatokat el tudja ké­szíteni, akkor egy főt el kell küldeni pályázat-előkészítő szaktanfolyamra. Olvasói levelem megírására kizárólag jobbító szándékom vezérelt. Szitay András 1164 Budapest, Somkút u. 13. Az ország minden tájáról érkeztek érdeklődők Jól telt a „Batyu” Hevesen Ezen a nyáron harmadik alka­lommal rendezte meg a Heves Megyei Drámapedagógiai Mű­hely az immár hagyományossá vált Batyu Drámapedagógiai Tábort. A Műhely a rendszeres hétvégenkénti továbbképzések mellett felvállalta a sokoldalú szakmai tudást nyújtó intenzív kurzus szervezését és lebonyo­lítását is, amely a tapasztalatok alapján nagy segítséget ad az e módszert alkalmazók munkájá­hoz. A napokban ezért Hevesen a Gyermekházban találkozott húsz leendő és gyakorló drá­mapedagógus (óvónő, tanító, tanár, gyógypedagógus, szoci- álpedagógus, szociális munkás, népművelő). A szervezők igye­keztek minél több ismerethez és gyakorlathoz juttatni a részt­vevőket, így délelőtti, délutáni és esti előadások, interaktív foglalkozások adták a sokszínű programot, neves drámapeda­gógusok: Pappné Demeter Magdolna, Rudolfné Galamb Éva, dr. Szauder Erik és Er- dészné Turcsányi Katalin veze­tésével. A színes előadói stílu­sok közül Pappné kontextuális drámát alkalmazva tanított, Rudolfné Galamb Éva Jonathan Neelands angol drámatanár má­jusban zajlott kurzusáról hozta a legújabb, legfrissebb szakmai módszereket. Egy nap az ún. szakértői dráma megismerésé­vel és megtapasztalásával telt, a kurzus utolsó napján pedig egy vers drámapedagógiai szemlé­letű feldolgozásával foglalkoz­tak a résztvevők. A szigorú szakmai órák mellett dr. Szabó János hevesi családorvos a testi-lelki egészségről vezetett tréninget, Pál Krisztina táncta­nárral pedig kellemes, mozgá- sos estét töltöttek a pedagógu­sok. Az intenzív szellemi mun­kát egy-egy este kézműves-fog­lalkozás oldotta fel Lassú Imre keramikusművész, valamint Pataki Miklósné iparművész vezetésével. Külön öröm, s a Műhely munkájának magas ní­vóját is igazolja, hogy nemcsak gf Heves megye településeiről, h hanem Szolnok, Pest, Borsod- W Abaúj-Zemplén és Győr-Mo- son-Sopron megyékből is ér­keztek táborozok, s jelentkez­tek a Műhely tagjai közé. Erdészné Turcsányi Katalin jf^HARD+SOET Az MD Computer Szerviz a vásár ideién 20-40%-OS I 2' B Az Mi) Informatika szeretettel varia /n/T\ fi L r I ___ *.« _ iiril

Next

/
Thumbnails
Contents