Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
Vasárnap Reggel 34. szám
12 ★ KÖZELRŐL * 1999. augusztus 22. Kőtenger a hegyek között forint. A többi a mező- gazdaságot érinti. A Hunyadi utcában olyan ház is van, melyre bontási engedélyt kell kiadni, és olyan kukoricatábla is, amely inkább hasonlít kőtengerre, mint a tengeri termőhelyére. Gyalogszerrel érjük el az Úsztatói-erdész- házat, majd fokozatosan emelkedik a már járhatóvá tett út. Egyre romantikusabbá, vad- regényesebbé változik a táj. Az út jobb oldalán elérjük az Első Tarnóca-patakot. Jól láthatók annak a hídnak a maradványai, amelyet pár évvel ezelőtt társadalmi munkában építettek. Megállunk. Elszörnyűl- ködve látjuk a természet hatalmas erejének következményét.- Ez még csak a kezdet - mondja sejtelmesen Koncsos Sándor, s máris folytatja a történetet. - A vízgyűjtő területre július 10-én 118 milliméter, 14-én pedig negyven perc alatt 89 milliméter csapadék hullott. Az irtózatos meny- nyiség hatalmas erővel zúdult le a hegyekből, s szemet elkápráztató módon és mértékben változtatta meg az erdei tájat. Azt mondom azóta - mosolyodik el a falu vezetője -, hogy amit az erózió évszázadok alatt végez el, azt a Tarnóca- medrében, s annak környékén elvégezte egy órán belül. Valóban egyre vad- regényesebbé válik a táj, s ahogyan haladunk felfelé, egyre érdekesebb képződmények állítanak meg bennünket.- A patakot, amelyet gyalogosan úgymond csak átlépni kellett, most több ezer Bár a hatalmas víz levonult, a gondok maradtak Kisnánán. Az ár okozta károkat már jórészt felmérték, s olyan helyek is akadnak, ahol elkezdődtek a felújítások. Az esőzések az erdőket sem kímélték, sőt érdekes természeti képződmények keletkeztek.- Kisnánán 60 millió forintra „rúg” a kár mértéke - tájékoztat Koncsos Sándor polgármester, miközben a faluszéli erdőkbe sétátonna kő borítja - mutatja a polgármester. - Még turistalátványosság is lehetne. Valóban nagyon hasonlít a táj a Visegrádi-hegységben található, nevezetes Rám- szakadékhoz, pontosabban annak kicsinyített másához. Az eleven andezit sziklákba méteres, sőt helyenként még nagyobb mélyedéseket is vájt a hömpölygő víz, miközben görgette maga előtt a mázsás és tonKoncsos Sándor polgármester éppen azt mutatja, mekkora köveket görgetett maga előtt a hatalmas ár, s változtatta kőtengerré a tájat nás köveket. A patak valamikori és mostani medre között néhol még négy méter különbség is van. A fák kiáztatott gyökerei jól mutatják: hol is folydo- gált a víz néhány hónappal ezelőtt. Nehézséget is okoz a megváltozott táj, hiszen az erdőbirtokos- ság sem tudja megközelíteni gépekkel a területet, csak ötven kilométeres kerülővel. Gyalogszerrel azonban érdemes egy túrát tenni a felfelé vezető völgyben, s megcsodálni, mire is képes a természet. Azért nem árt óvatosan közlekedni a kövek között. A meder mellett levő út egyébként felvezet az országos kék sáv jelzésig. Innen pedig irány Kékestető, vagy Sírok. Fáczán Attila új medrében - a Tarnóca-patak ra invitál. - Az önkormányzat gazdálkodását mintegy 28 millióval nehezítette, a magántulajdont és a kötelező feladatokat ért kár pedig 8-8 millió FOTO: PERL MARTON Katicabogár kollekció - tíztől százezerig KISZOLGÁLTATOTT MŰKINCSKERESKEDŐK? A közelmúltban a hazai műkincs-kereskedelem változásairól, jelenségeiről olvashattak írást lapunkban. Egyik képünkön, amely illusztrációként szolgált, Loska György, az Antikvatéka Régiségbolt vezetője látható. A cikk megjelenését követően ő is szót kért: mondván, a hazai műkincs-kereskedelemnek az írásban jelzett feketepiaci vonatkozásai mellett számos érdekes jelensége is létezik.- Kétségtelen - mondja elöljáróban -, hogy Eger, mivel érseki és püspöki központ volt, sok műkinccsel büszkélkedhet. A XVIII. században nagy mennyiségű itáliai műremek került az országba, így Egerbe is. Ezek a mostam műkincspiacon megfordulnak, nem felbecsülhetetlen értékek. Ám a gyűjtők számára jelentősek.- A nyugat-európai vásárló mit keres?- Létezik egy üzleti vonal, amikor megbízott nepperek járják a régiségboltokat, értékek után kutatva. Érdekesebb viszont a gyűjtő megjelenése. Vannak, akik emléktárgyat keresnek, mások viszont az otthoni gyűjteményt gyarapítják. Ők többnyire valamire specializálódnak. Létezik egy olasz úr, aki mindent gyűjt, amin katicabogár motívum van. Előkelő helyen áll a lómotívum, hiszen a tenyésztők vagy panziótulajdonosok lakásdíszként, fogadók ékesítésére is szívesen vásárolják. Az elefántot szerencseállatként tartják számon, de találkoztam olyannal is, aki a nyúl- motívumra specializálódott. Ezen gyűjteményekbe a százforintos értéktől a százezresig minden belefér.- S mi jellemzi a kelet felé irányuló kereskedelmet?- A nyolcvanas évek végén rengeteg ikon érkezett az országba Oroszország felől. Ez a tendencia a szerb háború alatt megismétlődött, hiszen nagyon sok római kori lelet, fibula és díszítőmotívum érkezett át a határon. Vagyis erről inkább a behozatal jellemző. Úgy is mondhatnám, hogy kilószámra érkeztek a dalmát fi- bulák az országba.- Eredetvédelem és eredet- igazolás nélkül hogyan lehet korrekt módon kereskedni?- Ezen a területen nagyok a hiányosságok és a kockázatok. Velem előfordult, hogy egy fiatalember művészettörténésznek adta ki magát és népi kerámiákat keresett. Néhány nap múlva a rendőrséggel együtt tért vissza, mondván, amit én árulok, az az övé. A rendőrség lefoglalta az árut. Ekkor már gyanús volt az én művészettörténészem, hiszen nem tudta a kerámiák megnevezését. Később kiderült: egy jogászhallgató volt, aki ismerte a jogi szabályozás hiányosságát, s így akart értékhez jutni. Persze ezt csak a bíróság képes tisztázni... Egyébként sajnos bárki rám foghatja, hogy ezt az értéket tőle lopták el, s akkor irány a bíróság, kezdődhet a pereskedés. A kisebb baj, amikor válófélben lévő párok adják el a másik értékeit. Ilyenkor a számla bemutatásakor visszaadom a tárgyat. De rizikó mindig is van a műkincs-kereskedelemben.- A problémát a nagy értékek kivitele okozza...- Természetesen itthon is létezik fekete- piac. Elvileg kiviteli engedélyt csak szakmúzeum adhat. Nálam az a gyakorlat, hogy ami muzeális érték, azt felkínálom a múzeumnak. A bajok nem Egerben történnek. Előfordult, hogy értékes, védett képet festettek át giccsre az olaszok, így vitték ki az országból. Otthon természetesen lemosták róla a festéket. Működik a fémkeresővel való földfaggatás is. Márpedig ami a földben van, az a magyar államé. De ki tudja azt igazolni, hogy egy fibula-vadásszal van dolgunk? Egyébként az Egerben vásárló műkincsgyűjtők nem a nagy vadász kategóriába tartoznak. Inkább a külföldre távozott hazánkfia tér vissza, avagy konszolidált gyűjtők fordulnak meg itt. Sok külföldi ugyanis még mindig azt tartja: mi adott esetben a padlást letakarítva jutunk az értékekhez. Ez csak az ‘50-es, ‘60-as években működött. De az tény: a vidéki műkincspiac nagyon olcsó. Amit itt teszem fel két forintért megvesz, az a fővárosban már ötöt ér, Bécsben százat, Párizsban ezret, New Yorkban ötezret.... (szuromi)
