Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-16 / 190. szám

1999. augusztus 16., hétfő Pf. 23 5. oldal Kérdések az MSZP-nek Arra szeretnék választ kapni megyénk valamelyik MSZP-s országgyűlési képviselőjétől, hogy miért lett olyan fontos hir­telen az ellenzékben lévő frak­ciónak, hogy a nép választhassa a köztársasági elnököt? Amikor hatalmon voltak 72 százalékos többségben, simán dönthettek volna erről. Nem tet­ték, de miért? Megfeledkeztek az 1994-98-as ciklusról, ami­kor minden ellenzéki javaslatot elutasítottak? Vesztesen is illene korrektül viselkedniük, hogy az ország érdekei ne sérüljenek. Gondo­lok itt a bűnözés eredménye­sebb kezelésére, ami még a mai A hatalmi Egy országos hetilap július 23-i számában meglepetéssel olvas­tam, hogy tervezik a nyugdíjak OTP-számlára való átutalását, egyelőre időpont megjelölése nélkül. Ez azt jelenti, hogy a fo­lyósító nem a szokásos módon, a postán keresztül juttatja el az idős emberek .járandóságát”, mint eddig, azaz nem a lakáso­kon vehetők át. Ezek az embe­rek „akaratuktól” függetlenül folyószámla-nyitásra lesznek kényszerítve, minden előzetes megkérdezésük nélkül a „ha­talmi szó dönt”. A nyugdíjasok jelentős része alig várja, hogy megkapja a já­randóságát, mert éppen csak ki­tart a szokásos időpontig. Ha kitart! Ám a folyószámlán nem halmozni akar, mert egyszerűen nincs miből. Az új elképzelés bevezetése után rögtön mehet az OTP-hez, hogy pénzéhez jusson. Mi lesz azokkal az idős emberekkel, akiknek az egész­napig sem megoldott. A rend­őrségnek több jogot adni, hogy eredményesebben léphessenek fel a bűnözőkkel szemben. Vé­leményem szerint a langyos büntetési tételek következmé­nye, hogy nem csökken a bűnö­zés. A börtönviszonyok olyan humánusak, hogy inkább vonz­zák a bűnelkövetőket, mintsem távol tartanák a bűnelköveté­sektől. Arra is kíváncsi vagyok, hogy tervez-e az MSZP az elemi viharkárok enyhítésére pénzbeni támogatást, mint azt tette Csurka István (MIÉP) vagy Rajk Judit (SZDSZ)? Bossányi László Kál szó dönt? ségi állapotuk olyan, hogy mozgásukban korlátozottak? A szomszédra vagy isme­rősre rá lehet bízni? Az OTP személyi igazolványt kér, és azonosít is. Ekkor mi van? Jön­nek a kérdések, s kinek jó ez? A Nyugdíjfolyósítónak így egy­szerűbb? Az EU-ban is így szokás? A két és fél millió idős ember véleménye nem számít? Miután a pénzintézet nem „sze- retetből” kezeli mások pénzét, így a nyugdíjas csak akkor ve­heti át a pénzét, ha fizet érte? A véleményem az: ha segíteni nem tudnak ennek a két és fél milliónyi idős embernek, akkor legalább ne ártsanak meggon­dolatlanul nekik. A BMW-n suhanó döntéshozók az ablakon át lássák meg a fehér hajú, haj­lott hátú, csoszogó emberek gondjait-bajait, és ne tetézzék még tovább. Enyedi László Heves Áldatlan állapotok Még az ’50-es évek elején, 15 éves koromban örömmel ké­szültem, hogy anyukámmal (először életemben) elmegyünk Szentkúthoz. Sajnos, anyukám közben kórházba került, a bú­csú és a vele járó élmény elma­radt. Időközben ’56-ban mene­külnöm kellett szülőhazámból, de „ami késik, nem múlik”, 48 év elteltével, idén július 18-án teljesült gyermekkori vágyam... Ott élő testvéreim társaságában D jelzésű autómmal robogtam be Szentkútra. Már az autó el­helyezésénél kezdődött a prob­léma, de fel sem vettem, mert a parkolás országos probléma. Négyszáz forintot fizettem azért a jegyért, amin az állt: „Az autóért felelősséget nem vállalunk.” A parkolótól népes tömeg haladt a kápolnához, majd arra lettünk figyelmesek, hogy egy markos középkorú férfi rán­gatja a mellékhelyiség ajtaját, de az nem nyílik. Bizonyára ez az oka annak is, hogy a festői szépségű helyen alaposan meg kell néznünk, hova lépünk... Feltételezhető, hogy ennek az embernek nem volt 50 Ft-os érméje, vagy ha igen, nem nyílt az ajtó, de egy négygyermekes családnál nem véletlen, ha az erdőt választják. Elég nagy tömeg jelent meg ezen a napon, a mise alatt még perselyeztek is, az egyház azonban még az illemhelyet sem üzemelteti ingyen! Szent­kúthoz illetlen állapot! Sajnos, az országban számos helyen tapasztalni, hogy nincs rendes, tiszta, használható il­lemhely. S ha akad is, azért borsos árat kell fizetni. Oravecz Imre Amberg, Németország Időre rendelve, avagy: mire jó a kórházi előjegyzés? Szerencsére ez ideig nem túf gyakran kellett igénybe ven­nem az egészségügy szolgálta­tásait. Úgy adódott azonban, hogy olyan panaszaim adód­tak, amelyre csak több, speciá­lis szakorvosi vizsgálat adhat választ, ezért háziorvosom többek között a rendelőinté­zetben folyó klimaxvizsgá­latra is beutalt. Örömmel nyugtáztam, hogy előjegyzés alapján meghatáro­zott időpontra rendeltek be (naivan gondolván, hogy bi­zonyára korszerűsítették a vizsgálatok rendszerét, illetve kímélik a betegek idegeit és idejét). Tévedtem, örömöm nem tartott sokáig, mivel a beren­delés időpontjában (július 15- én, 13—14 óra között) megje­lentem a vizsgálatra, azonban hiába várakoztam, senki nem került elő a szakrendelésről. Miután már csaknem egy órát vártam, egy ismerős főnővér­től érdeklődtem, hogy van-e egyáltalán rendelés, mivel még délután munkába kellett mennem. A más területen dolgozó főnővér távozása után rövid­del beszólítottak a rendelőbe, és dr. K. K. szakorvos arro­gánsán kérdőre vont, amiért - hosszas várakozás után - „me­részeltem” érdeklődni a főnő­vértől a személyzet iránt. A továbbiakban is bántóan, leke­zelően közölte velem a tenni­valókat, és bevallom, elment a kedvem (bizalmam) attól, hogy a vizsgálati eredménye­ket a T. doktor kezébe adjam elemzésre. Joggal vetődik fel a kérdés: mire jó az előjegyzés, ha ugyanúgy várakoztatják a betegeket, mint eddig? Továbbá felvetődik a bete­gekkel való bánásmód, hiszen nem várunk el semmi különö­set, csupán kulturált emberi hangot, különös tekintettel arra, hogy a betegek nem jó­kedvből, szórakozásból kere­sik fel az orvost. (teljes név és cím a szerk.-ben) Életre szóló élményeket kaptunk Az egri II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola és a gyergyó- szentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum (eredetileg Karácsony János Ált. Isk.) gyermekei és pedagógusai kö­zött szeretettel teljes, baráti kapcsolat alakult ki. Egyszer Egerben, másszor Gyergyó- szentmiklóson találkozhattak. Június 28-án érkeztünk er­délyi meghívóinkhoz. A baráti ölelések után fogadást tartott számunkra a polgármester. Elmesélte a városban élő ro­mániai magyar kisebbség helyzetét. Egy csodálatos nemzetiségi dallal, melyet ő énekelt, köszönt el tőlünk. A Magyar Líceum igazgatónője, Lázár Mária, és főigazgatója, Szilágyi Ferenc biztosította a kollégiumi szállást és a napi étkezést. A vendégfogadók programokat szerveztek. A vá­ros nevezetességeit néztük meg először. Megtekintettük a Békás-szorost, hajókáztunk a Gyilkos-tón, megmásztuk a Kiscohár-hegyet. Parajdon jár­tunk a sóbányában és füröd­tünk a sós forrásvizű gyógy­vízben. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél, Kolozsvá­ron Mátyás király lovas szob­ránál róttuk le tiszteletünket. Csodálatos erdélyi tájakat, bükk- és fenyőerdőket láttunk. Az itt élő, magyarságukat büszkén vállaló, hagyománya­ikat őrző, csodálatos honisme­rettel rendelkező erdélyi gyermekekre és felnőttekre szeretném felhívni mindenki figyelmét, akiktől sokat tanul­hatunk. Ma már Kányádi Sán­dor szavait is értelmezni tud­juk. „Vannak helyek a Szé­kelyföldön, ahol az ember csak lenyomja az ásót, és bor­víz tör fel”, hiszen a borvíz nem más, mint forrásvíz. Július 7-én, a dél körüli órákban, nagy meleg köze­pette, élményekkel gazdagon, fáradtan értünk haza, a saját iskolánk elé. Itt izgatottan vár­tak ránk szülők, testvérek, pe­dagógusok. Az életre szóló élményeket és kapcsolatokat köszönjük az iskolának és fo­gadó tanárainak, a gyermekek szüleinek. A támogatóknak is köszönet jár: Agria Volán Rt., Baktai úti ABC, Cseh And- rásné, Felső-magyarországi Kereskedelmi, Vendéglátó és Szolgáltató Vállalat, Flott Trans Szállítmányozó és Fu­varozó Kft., Fodor Istvánné, Egri Csillagok Szövetkezet, Egri Nyomda Kft., Eger Me­gyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Egervin Borgazda­sági Kft., Pedagógus Szak- szervezet, Providencia Oszt­rák-Magyar Biztosító Rt., S & C Áruház, Sztrapkovics Hen­rietta, a szülők közül a követ­kező gyermekek anyukájának és apukájának: Bíró Csilla, Ficzere Zsuzsanna, Lesz- kovszki Anzelm, Tóth Gilbert, Vas Péter, Virág András. Jövő nyáron mi szeretnénk az iskolák, ezen keresztül a városok testvérkapcsolatának 10 éves évfordulóját megün­nepelni. Tóthné Purszki Ildikó, szülő' Mihez kezdjek, hova forduljak? A Heves Megyei Hírlap min­den vezetőjének és munkatár­sának elnézését és bocsánatát kérem, hogy levelemmel bá­torkodom zavarni az igen tisz­telt és kedves címet. Lapjuk olvasója és megren­delője vagyok, ezért bátorko­dom önökhöz fordulni végső kétségbeesésemben. Március 9-én az árvíz elöntötte az ott­honunkat, mindenünk elázott, elpusztult és víz alá került. Én idős, beteg nagymama va­gyok, nagyon kevés kis nyug­díjjal rendelkezem, két árva gyermeket nevelek, nem tu­dom, hogy mihez kezdjek, hová forduljak segítségért. Lakásunk és az egész kert tel­jesen tönkrement, ami nekünk az otthont, a kert a megélhe­tést jelentette. Ezért fordulok a kedves címhez, hogy segítsé­gét kéijem a két árva gyermek nevében. Könyörgök, hogy kérésem juttassák el olyan jó emberekhez, akik talán segí­teni tudnának rajtunk. Tuda­tom a kedves szerkesztőség­gel, hogy lakásunk teljes nyolc napig állt 65 és 70 centis víz alatt, de segítséget még se­honnan nem kaptam. Ismétel­ten kérem a kedves szerkesz­tőséget, hogy ha lehet, segít­senek. Segítségüket előre is szívből köszönjük. Elküldöm férjem bizonyítványát és a nyugdíjszelvényemet. özv. Urbán Lászlóné Nagy fügéd, Ady u. 76.­Köszönet a gyorsaságért Minden év augusztusában egy­hetes karbantartási munkát vé­geznek az egri távfűtőmű dol­gozói. Tették ezt augusztus 2—6-ig, és megfigyeltem négy év óta, hogy az előírt időtől mindig korábban fejezik be. Augusztus 5-én örömmel ta­pasztaltam, hogy a meleg víz már folyik a csapból. Úgy gon­dolom, akik a határidő előtt be­fejezik a munkát és a lakosság szolgálatában állnak - megér­demelnek egy köszönő levelet a Heves Megyei Hírlapon keresz­tül. Nemcsak magam, de so­kunk nevében is teszem ezt. Eger, Töviskes tér egyik lakója (cím a szerk.-ben) Segítettek a rászorulókon Kerecsenden a júliusi felhősza­kadás után több családot kila­koltattak. A mentés sikeresnek bizonyult. Ki családoknál, ki rokonoknál lelt menedékre, né- hányan pedig az általános is­kola tornatermében. Egy család háza került nagy veszélybe, de az emberek összefogása ezt is megmentette. A kilakoltatott családoknak élelmet biztosítottak, vacsorára pedig meleg ételt is kaphattak. Ezért köszönet jár a polgár­mesternek, Gémes Lászlónak, a Gombaipari Egyesülés igazga­tójának, Rácz Józsefnek, a tsz- elnöknek, Tóth Zoltánnak, Román Lászlónak, Román Lászlónénak, Varga Csabának, Gasparovics Istvánnénak, Szú- csik Istvánnénak, Szúcsik Évá­nak, akik reggelig segítették a cigányságot. Kiemelt köszöne­tét szeretnék nyilvánítani Sori Gabriellának, Szabó Évának, özv. Sóri Lászlónénak, és an­nak a hatvan cigány embernek, akik reggelig dolgoztak. Kérem, aki tud, továbbra is segítsen a rászorultakon. Suha József kisebbségi önkormányzat képviselője, Kerecsend Segítségkérés A júliusi áradat egy időre szer­tefoszlana az álmainkat. Ma már újra álmodunk, és reméljük, ezúttal meg is valósul a vágyunk. Az összedőlt ház helyére egy kis házikót szeret­nénk építeni, amely már ellen­áll a víz erejének. Olyan tervező segítségét vár­juk, aki felajánlásból vállalja az új ház terveinek elkészítését. Elfogadnánk még az építke­zéshez szükséges anyagokat is. Előre is köszönjük! Morvái Gábor Hevesvezekény, Fő u. 57. Tel.: 36/495-126 Anna-báli mulatság Örömmel tudatjuk, hogy jú­lius 22-én, hagyományaink­hoz híven megrendeztük a Hevesi Idősek és Mozgás- fogyatékosok Otthona lakói részére az Anna-báli kerti mulatságunkat, mely na­gyon jól sikerült. Vendége­ink voltak a tiszanánai nyugdíjasklub tagjai, 12 fő­vel. Az ajándékba hozott kedves műsor után saját ké­szítésű süteménnyel kínál­ták meg a klubtagok az ott­hon lakóit, majd a kellemes zenét Molnár Kálmán szol­gáltatta, melyre aki tehette, táncra perdült. A szemer­kélő eső sem zavarta a szó­rakozó időseket, elvégre „nem csak a húszéveseké a világ”. Nagy Róza, lakó Nem csak az apciak nevében kérek Mint a lap régi és rendszeres olvasója, veszem a bátorságot, hogy Önökhöz forduljak. Ne­vem és címem a szerkesztőség­ben megtalálják. Amit felvetni kívánok, az nemcsak Apcra jel­lemző. Több számukban olva­som az utóbbi időben, hogy a különböző vállalkozók építő­ipari dolgozókat keresnek. Kőműveseket, ácsokat, segéd­munkásokat. Településünkön ebből túlkínálat van. Sajnos, az illető hirdetést feladók csupán telefonszámokat adnak meg. Ez baj, ugyanis a rendszerváltás óta pont ez a réteg szegényedett el. Kérdem én, miből telefonál­jon perceken keresztül egy munkanélküli? Lehetséges volna-e, hogy a településekre szórólapokat küldjenek? Ezen a szórólapon szerepelne a bér, munkahely, és minden ehhez kapcsolódó téma. Még jobb lenne, ha egy előzetes értesítés alapján egy adott időpontban lejönnének a vállalkozók, mi pedig a munkavállalókat össze­hívnánk egy személyes megbe­szélésre. így csökkenne azok­nak a vállalkozóknak vagy ma­gukat annak nevező kufároknak a száma, akik egy-egy dolgo­zón napi 2500-3000 Ft-ot ke­resnek. Ha lehetséges, a hirde­tést feladó tisztességes szán­dékú munkaadók figyelmét erre kérném felhívni. A másik kérdésem a tv kü­lönböző csatornái vezérkará­nak, illetve az ifjúság nevelé­sére hivatottakhoz szólna. Las­san vége a vakációnak. Miért nem lehetett a nyár folyamán az igazi magyar filmeket a tv-ben megismételni? Tüskevár, Téli berek, Vük, Egri csillagok, Sárga rózsa, Rózsa Sándor stb. Olyanokat, amelyek a magyar­ságról, a természetről, az itt élőkről, azok múltjáról szólnak. Költséges? A pornó és a szex- filmek délutáni és délelőtti is­métlése, a vértől, erőszaktól, brutalitástól tele filmek több­szöri ismétlése nem az? Miért nem lehet világviszonylatban elismert meseíróink műveit látni, hallani? Hölgyeim, uraim, mind, akik a médiáknál dol­goznak, adjanak hangot az ilyen kéréseknek. Ne menjen feledésbe a magyar irodalom. Ne engedjék elfelejteni Petőfit, Csokonait, Aranyt, Mórát, Mó- riczot, és a többi világnagysá­got! (cím a szerk.-ben) Az ÉMÁSZ segített a menekülésben Gólyamentő akció Szeretném egy kicsi gólya köszönő sorait megjelentetni az Olvasók fórumában: „Domoszló községbe sok­sok év óta kitartóan visszajár­nak szüleim - hazájukba egy gólya házaspár, akik a tsz melletti villanyoszlopra rak­ják a fészküket. Általában két kis gólyafiókával szaporítot­ták egyre csökkenő számun­kat. Hogy, hogy nem, ebben az évben szakítottak a ha­gyományokkal, és hárman lát­tuk meg a napvilágot. Jó szü­léink gondoskodásának kö­szönhetően egyre csak nőt­tünk, a fészek pedig egyre ki­sebb lett. Majd jött a tragédia. Július 28-án kiestem a fé­szekből, és lezuhantam a fő- útra. Kétségbeesve igyekez­tem menekülni az autók ára­data elől, hol jobbra, hol balra futottam. Míg jött egy járó­kelő - megsajnált -, és meg­fogott. Ami éppenséggel nem volt nehéz, mert még nem tudtam repülni. Riadtan gon­doltam, hogyan tovább... Pe­dig jött a segítség rövid időn belül. Az egri ÉMÁSZ kosaras autót küldött a verpeléti ÉMÁSZ-hoz, és az ott dol­gozó Horváth Gyula jóvoltá­ból ismét a testvéreimhez ke­rültem fél a magasba. Ezúton szeretném megkö­szönni emberséges magatar­tásukat, hogy egy kicsi gólya­fiókáért feláldozták szabad­idejüket. (cím a szerk. -ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents