Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnap Reggel 27. szám
12 ★ KÖZELRŐL * 1999. július 4. Rejtett jelek forrása EGRI SZENTIVANEII ALOM PADUABAN SEGNI LATENTI 1 ” Festival í n t e k n 3 z i o n a le 4el te^tro a 4is3»gio ________Padov^ 4- - 27 Gjfejno 1999______ S egni Latenti, vagyis Rejtett Jelek - ezzel a címmel és jelmondattal rendeztek az olaszországi Páduában színházi találkozót a szellemileg perifériára szorult emberek, illetve csoportok számára. Június 4-étől 27-ig egymást követték a különböző országokból érkezett fogyatékos együttesek bemutatói a város különféle színházaiban és játszási helyein. Erre a találkozóra kapott meghívást az egri Forrás Gyermek- Szabadidőközpont produkciója, melyet az Andornaktályai Szociális Rehabilitációs és Foglalkoztató Intézettel közösen hoztak létre, Venczel Valentin színművész rendezésében. A találkozón is egyedülálló vállalkozás volt, hogy egyazon darabban egészséges gyerekek és fogyatékos fiatalok együtt lépjenek föl. Láthatóan az olasz szervezők is érezték ezt, és a rendezvénysorozat zárónapjának előestéjére ütemezték be az előadást, melyet már csak a vendéglátó páduaiak bemutatója követett másnap. Külön érdekesség, hogy a Forrás-csapat Shakespeare Szentivánéji álmát vitte színre, a fellépésre pedig Szent Iván napja utáni estén került sor. A Teatro alle Maddalene - mely egy elhagyott templomból színházzá alakított épület - zsúfolásig megtelt az előadásra. A lépcsőkön is ültek, sőt még három sor széket is be kellett állítani a szervezőknek, hogy minden érdeklődő helyet kaphasson. A gyermek- és a fogyatékos szereplők érezték is az érdeklődés súlyát, és olyan előadást produkáltak az idegen környezetben, mely minden eddigi színrelépésüket felülmúlta. A Szentivánéji álom nem gyerekdarab, de számos rétegéből annyit és olyan mértékben lehet lefejteni és kibontani, amennyi a darab színre- vivőinek megfelelő. így tett az előadás rendezője, Venczel Valentin is. Számára a legfontosabb a másság, a másság elfogadása és tolerálása volt. Erről szólt Páduában az előadás, mégpedig mindenkihez, nyelvi határok nélkül. A magyarul nem értő közönség pontosan érezte és értékelte az előadás lényeges momentumait. Akár gyermekszereplőkről, akár fogyatékosokról van szó, lényegesen több munkát igényel egy-egy darab színrevi- tele, mintha profi színészeket foglalkoztatna a rendező. A befektetett energia azonban megtérül, mert olyan varázslat születhet, mely utánozhatatlan és egyedi. Talán ott a titok, hogy az alkotó elhiszi, nincs különbség ember és ember között. Legyen az egészséges felnőtt, fogyatékos fiatal, vagy gyerek. Egyformák vagyunk, csupán másképpen tekintünk a körülöttünk lüktető világra. Próbáljuk rávenni magunkat, hogy tiszteljük a másságot, pedig mi ugyanúgy mások vagyunk. Másmilyenek egy gyermek, és másmilyenek egy nehezebb sorsú, vagy eltérően gondolkodó • ember szemében: nem a másságot kell elfogadni és tisztelni, „csak” önmagunkat. Magunkon keresztül pedig mindenkit, aki nem egészen olyan, mint mi magunk vagyunk... Erről szólt a magyar gyerekek és fogyatékosok páduai előadása olasz közönség előtt, és erről beszélt évszázadokkal ezelőtt Shakespeare Angliában egy olyan darabban, melyet görög környezetbe helyezett. A Szentivánéji álomnak van egy pontja, ahol az álom és a mese kies vidékéről egyszer csak a valóság kietlenségébe zuhanunk. Zu- boly így beszél: nem, én nem vagyok afféle izé: ember vagyok, mint más...”. Ez az a mondat, amely ebben az előadásban az egyik mesterember szájából olyan erővel hangzik el, mely fölveri a szívek tespedtségét, megoldja a béklyót, mely nem engedi, hogy egyenes, tiszta tekintettel nézzünk azokra, akik mások. Az adja még külön erejét, hogy a mesterembereket játsszák az andornaktályai intézet fogyatékos fiataljai. Egy többszörösen hátrányos helyzetű más ember szájából úgy hangzik ez, mint egy kegyetlenül fájó, de kijózanító ostorcsapás. Ezzel szembesült mindenki, aki akár Egerben, akár Páduában látta az előadást. És erről szólt az egész utazás is, hisz napokat töltött összezárva harminc ember, köztük néhány felnőtt, hat fogyatékos fiatal és jó néhány gyerek. Ez a kényszerű együttlét volt az, ami valóban igazolta, hogy a másságot el kell és el is lehet fogadni. Ha csupán a színpadon játszották volna el, hogy képesek együtt alkotni, tenni valami hasznosat vagy felemelőt, az mit sem ért volna, ám az életben a mindennapokban megtanulni elfogadni egymást, ez már valóban túlmutat a színházon, a színjátszáson. És ez a néhány együtt töltött nap messzire mutatott, hisz a gyerekek és a fogyatékosok egyformán elkerekedett, csodálkozó szemmel nézték Szlovéniában a postojnai barlang cseppkőcsodáit, a páduai Madonna del Aréna- kápolna Giotto-freskóit, a II Santo- bazilika Szent Antal-ereklyéit, a velencei Szent Márk-székesegyház pompás homlolczatát, vagy a Canale Grandén vaporettón utazva a szebbnél szebb palotákat. Ennek olyan üzenete van, melyet mindenki példaértékűnek találhat, aki csak egy kicsit is érdeklődik a másság iránt, de az is, aki az életét tette föl a fogyatékos emberekkel való törődésre és foglalkozásra. Azok a gyerekek, akik részt vettek az előadás létrehozásában, illetve a páduai fesztiválon, bizonyos, hogy megtanulták, hogyan lehet és kell szemlesütés nélkül együtt élni más emberekkel. A Forrás Gyermek-Szabadidőközpont produkciója valóban a rejtett jelek forrásává vált. Egres Béla A Szentivánéji álom „stábja” Velencében, a Szent Márk téren fotó: egres béu A mesteremberek az előadás egyik jelenetében fotó: gál gábor Olvasóink közül biztosan kevesen tudják - valószínűleg még nem is gondolkoztak rajta -, hogy a nudizmus olyan régi, mint maga az emberiség. Na jó, ez így pontosan nem igaz, de végtére is ha Ádámra és Évára gondolunk, lehet benne valami... De nézzük a tényeket! A naturizmus - ami tulajdonkép- l pen azt jelenti, hogy az emberek összhangban akarnak élni a természettel, s a meztelenség ehhez az életmódhoz tartozik ' " - eredetileg egy életmód a természeti törvények szerint, s 1778 óta létezik. A naturisták nagy figyelmet fektetnek az | egészséges ételekre, a testi higiéniára, a természeti gyógymódokra. A nudizmus viszont csak a naturizmus egyik része. A nudisták azok, akik szeretnek más emberekkel együtt ruha nélkül mutatkozni. A helioterápiát, azaz a napkúrát először a XVIII. században alia' kalmazták gyógyításra, de Európában csak a XX. század elején fejlődött ki a naturizmus. A ‘20- as években alakultak meg az elzán volt. Véleményem szerint a nudizmus nagyon kellemes tud lenni, ha nem zavar másokat. Egy normál stranddal ellentétben itt nem zaklatják az embert, nem azt figyelik, kinek mekkora a hasa vagy a feneke. Persze, a mi kultúránkban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a tökéletes alkatra, mint Nyugaton. Ezenkívül nem szabad elfelejteni, hogy az ember természetes állapota a meztelenség, s nem pedig az, hogy ruhában vagyunk. A pucérság nem szégyellni való. ' Elek Eszter Nudizmus: természetesség és intimitás ső naturista csoportok, a nem- dizmus lényegét - kinevetik ezt zetközi naturista szövetség pe- a fajta „meztelenkedést”, ami, dig 1953-ban jött létre. hogy finoman fogalmazzak, Legtöbben - pont azért, mert gyermekességre vall. Egy másik nem értik a naturizmus és nu- csoport pedig elítéli, rossz szemmel nézi azokat, akik a pucérságot természetesnek, s nem szégyellni valónak találják. A naturisták az emberi testet szépnek találják, amit ha nem muszáj, nem kell takargatni. Hozzá kell tenni - állítják egyesek -, hogy néha egészségi szempontból is jobb, ha nem viselünk alsónadrágot, fürdőruhát. Szóval a vélemények megoszlanak a naturizmus és a nudizmus kérdésében. Kíváncsiak voltunk, vajon mi a véleménye erről a megyeszékhely két közismert személyiségének, Nagy Attilának, az Egri Városi Televízió vezetőjének, illetve feleségének, Varga Melindának, az Ifjúsági Ház Kht. igazgatójának.- A világ legtermészetesebb és legintimebb dolga a nudizmus - feleli Nagy Attila. - Ez a kettő számomra nem kizáró jellegű, hanem együtt élő dolog. Először 1980-ban, Németországban voltam egy FKK (Frei Körper Kultur, azaz a szabad test kultúrája) strandon, s nagyon kellemes tapasztalataim voltak. Megfigyeltem, hogy a nudista strandon az emberek nem a másik testére kíváncsiak, mint egy normál fürdőzőhe- lyen, hanem egymás lelkére. Jobban megnyílnak, beszélgetnek. Hazánkban jóval kevesebb a nudista strand. Szeged környékén és a Tisza-tó mentén találkoztam néhánnyal. Érdekes, hogy azt a területet, ahol néhány nudista összejön, egy láthatatlan kerítés veszi körül, vagyis legtöbb ember tolerálja a nudistákat.- A nudizmus éppen olyan magánügy, mint az, hogy ki milyen ruhát vesz föl, csak itt pont az ellenkezőjéről van szó: ki milyen ruhát vesz le - mondja a feleség, Varga Melinda. - Már régen voltunk nudista strandon, s Magyarországon nem is sok lehetőség van erre. Ha jól emlékszem, az első féllegális nudista strand DélegyháI i I I i I I I I ■ I I 1 I J
