Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnap Reggel 27. szám

Egy kuriózumszámba menő eset nyomában Hét év a valódi bűnösnek Két idős embert gyilkoltak meg az évtized első felében Ivádon. Az első brutális tett elkövetőjét azóta sem találják, míg az 1994. március 16-án végrehajtott bűntényben már két „tettesre” is lesújtott a törvény. Egyikükre minden bi­zonnyal ártatlanul. Több mint öt évvel azu­tán, hogy halálra verték ivádi otthonában a 80 fölött járó P. Sándornét - akit a faluban minden­ki Rozi néninek szólí­tott a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsa halmazati főbüntetés­ként hét év, börtönben letöltendő szabadság- vesztéssel sújtotta a tett elkövetésekor a 20. évét még be nem töltött siroki fiatalembert, D. Alexet. Jogi értelemben ritka eset végére tett pontot - ha csak átmenetileg is, hiszen a Legfelsőbb Bí­róságon dől el jogerő­sen a büntetőügy - a megyei bíróság. Ebben a gyilkosságban ugyanis korábban már hat év börtönnel büntették a helybeli Pusoma Dé- nest. Az akkori elítélt nem fellebbezte meg a döntést, így az jogerőre emelkedett. Dénes 26 hónapot és 13 napot töl­tött fogságban, amiből 14 hónapot tett ki az előzetes letartóztatás. A fennmaradó egy eszten­dőt a váci bv-intézetben raboskodta végig. A nagy fordulatot az 1996-os esztendő hozta Pusoma számá­ra: ekkor a fővárosi rendőrök olyan vallo­mást vettek jegyző­könyvbe, ami mini­mum kérdésessé tette, hogy ő lett volna a ha­lálos végű bántalma­zás elkövetője. Perúj­rafelvétellel szabadláb­ra helyezték, és D. Alex ellen megindult az új eljárás. Azokban, akik figye­lemmel kísérték a rend­őrségi, majd a bírósági történéseket, természe­tesen maradhattak kér­dőjelek, mint ahogyan maguk a falubeliek, ille­tőleg az elhunytat isme­rők még sokáig találgat­ják, mi is történt azon a kora tavaszi estén Rozi néni portáján. Vannak tényszerű adatok, amelyek az el­járások során teljes bi­zonyossággal rekonst- ruáltattak. Az idős asz- szony kertjében egy ott alkalmi munkát gyak­ran végző cigányember metszette a fákat. Hoz­zá „csapódott” segíteni Pusoma - feltehetően egy ebéd, egy pohár bor reményében. Dé­nes ebédet végül nem kapott, mert őt nem hívták oda dolgozni. Ekkor hazament, és el­ső állítása szerint többé nem tért vissza a néni házához. Hogy mégis elítélték, annak több oka van. Mindenekelőtt az 1995- ben meghozott ítélet­kor minden bizonyíték ellene szólt. Egy lány - aki látta Dénest visz- szatérni Rozi néni ott­honába a szomszéd kocsma felőli kert­résznél - tanúvallomá­sa, az ország két leg­jobb szagazonosító ku­tyájának egymástól független öt-ötszöri ki­választása mind Pusoma bűnösségét lát­szottak igazolni. És ak­kor még ott volt Dénes- nek a cellájában saját kézzel írt beismerő vallomása, benne olyan részletekkel, amelyeket csak az tudhatott, akinek mi­nimum látnia kellett a nénit véresre verten. A kívülálló számára a perújrafelvétel - főleg a későbbi történésekre is tekintettel - „merész” húzás volt. Akkor bizo­nyítékként csak a ké­sőbbi vádlott vallomása jöhetett szóba. Erre ala­pozni azonban egy új eljárást, sok rizikót hor­doz magában. Például azt, hogy a beismerő vallomást visszavonja, aki tette. A vallomás tényleges visszavonását követően egy pillanatra úgy tűnt: nincs tovább. A siroki fiatalember ugyan azt elismerte, hogy járt bent a házban, de csak a néni meglöké- sét vállalta magára, amit úgymond a menekülése érdekében kellett meg­tennie. Pénzt nem vitt magával, megütni nem ütötte meg Rozi nénit, a szobájában pedig soha nem járt. A látszólag nehéz helyzetbe került bíró­ság segítségére a tudo­mány sietett. A szobá­ban két párnahuzat is véres lett ezen az estén, így elvégeztették annak DNS-vizsgálatát. Ami­kor a szakértő összeha­sonlította a második el­járás vádlottjának vér­mintájával a talált szennyeződés tulaj­donságait, megállapí­totta: természettudo­mányos bizonyosság­gal határos a valószí­nűsége annak, hogy D. Alex vére került az ágyneműkre. Ahhoz, hogy még egy ilyen összetételű vérmintát találjanak, körülbelül tízezer Föld lakossága szükségeltetne. A cikk írása előtt megnéztem a városi té­vé két éve készült film­jét: Pusoma Dénes - már szabadon - a csa­ládalapításról beszél, amit az államtól kiperelt kártalanítás segítségé­vel tesz. Nem sokkal a nyilatkozatát követően felakasztotta magát. Va­jon milyen titkokat vitt magával? Sike Sándor néző SZUROMI RITA _________1999. július 4. ★ KÖZELRŐL * 3 Menekülés Örülök, hogy városlakó vagyok. így legalább a csend és nyugalom nem őrjít meg. Kép­zeljük csak el, egy magamfajta, örökös nyüzsgéshez szokott ember mit kezdene a vidék csendes magányában?! A legrosz- szabb az unalom. Bezzeg Eger! Itt aztán az ember kapkodhatja felét, borzolhatja idegeit, este pedig fáradtan bújhat ágyba, hogy jaj, de jó, most legalább végre senki sem zavar. Mert városon - főképp csinos kis megyeszék­helyünkön - az ember nem unatkozhat. Az idegtépő hajsza rögvest reggel elkez­dődik. Hiába igyekszem a munkahelyem­re, hosszú percek telnek el, míg végre ta­lálok egy szabad parkolót. Ha nincs sze­rencsém, akkor jön a nap egyik izgalmas pillanata: érkezik a közterület-felügyelő, aki a hetvenedik cédulát is rányomja a ko­csimra. Bumm, megint szabálytalanul || parkoltam! A rendőrségi és hivatalbeli procedúra a következő napok izgalma |ft lesz. Hiába, ha nincs parkoló - márpedig S erről nem az egyszerű, s főképp adózó eg­ri polgár tehet -, akkor szabálytalankodik. A kocsit mégsem hordhatom a hátamon. Aztán jön a délelőtti futóséta a belvárosban. Szemétkupac szemétkupac hátán. Kuka || egy szál se. A jégkrémes papírt fél délelőtt szorongatom, eldobni mégsem lehet, így || is akad elég sok rossz példa az arra hajla­mosak előtt. Délután a közutak hosszan tartó javítása okozta szlalomozás keseríti az életem. A benzin fogy, a sor nem halad, ember és autó fellélegezhet, ha a forgalomterelő bóják között végre hármasig felkapcsol­hat. Csak semmi pánik, városon élünk! A városlakó Igazi lelki nyomora csak ezután következik. Hazatérve, az ablakot szé­lesre tárva szippantaná be a hűs esti le­vegőt, amikor eget-földet rázó zene tör be az ablakon. Kis hallgatózás után kide­rül: épp a szomszéd ünnepelteti magát. S hogy jókedvéről mindenki értesüljön, hát mikrofonba mondja be csak a társa­sága tagjait érdeklő családi esemény- naptárt, majd egy kakadut megszégyení­tő módon dalolni kezd. Szóval, mégis szerencsés vagyok, hogy váro­son élek. Az unalom nem hatja át amúgy is mozgalmas életem. Csak este 8 után jönnek a bajok. Segítség! Nem akarok városlakó lenni! Segítség! Buckákat, bó­jákat kerülgettem, szemeteskukák után futkostam, értetlen közterület-felügye­lőkkel vitáztam, segítség! Utálom a vá­rost! Csendet akarok! mu mmmm 1999 az Idősek Nemzetközi Éve. Talán nem véletlen, hogy éppen idén zárult az a brit-magyar projekt, melynek célja a hazai szociális jóléti szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javítása volt. A program során kialakult brit-magyar partnerkapcsolat és együttműködés sikertörté­netének ünneplésére a British Council megjelentetett egy könyvet Progress Through Partnership, Idősellátás Ma­gyarországon címmel, melyet Budapesten mutattak be a Brit Nagykövetségen. A projekt érdekessége, hogy a debreceni és fővárosi szak­emberek mellett egriek is részt vettek a megvalósításában. De térjünk vissza a bemuta­tóhoz! Dr. Paul Dick kulturális attasé, a British Council igazga­tója elmondta: intézményük egyik fontos célja az országok közötti jó kapcsolatok kiépíté­se, melynek nem csupán a poli­tikai és kereskedelmi életben, de a kultúra területén is érvé­nyesülnie kell. A most megje­lent kötet szép példája annak, hogy az Egyesült Királyságban és a Magyarországon élő embe­rek jól tudnak együttműködni.- A rendszerváltás új gazda­sági és politikai lehetőségeket nyitott meg Magyarország előtt - folytatta Gordon Reid nagykövethelyettes -, s azóta fi­gyelemre méltó haladás észlel­hető e területeken. A nagykö­vetség és a British Council nagy szerepet játszott a tudományos csereprogramok létrejöttében is. Az átmeneti időszakot azon­ban sokan, főleg az idősek ne­hezen viselik. A projekt már működő képzések és kutatá­sok, valamint új programok indítását foglalta magában, s a munkába bevonta a különbö­ző intézmények és szakterüle­1994-ben elkezdett projekt vi­szonylag rövid idő alatt gyakor­lati eredményeket hozott, s a felépített kapcsolatok a jövő­ben is tovább működnek. Lévai Katalin, a Szociális In­novációs Alapítvány vezetője magyar szemszögből ismertet­te a projekt jelentőségét:- A biológiai öregedés a szü­letés pillanatában elkezdődik. Hogy az idősebb korosztály miként éli meg az öregedést, társadalmanként változik. tek magyar és brit specialistáit. Kelet-Európábán a politika A partnerségi viszony kialakítá- mélyen rányomja bélyegét az sa azonban nemcsak a két or- idősek életére. Ennek ellen- szág szakemberei között volt súlyozására olyan rendszere- fontos, de a Magyarországon két kell kiépíteni, melyek belüli önkormányzatok, civil megkönnyítik a korosztály szervezetek, elméleti szakem- életét. A program során, a ku- berek és kutatók között is. Az tatások eredményeként ki­épült egy hálózat, hogy a szak­emberek standardokat fejlesz- szenek ki és vezessenek be a szociális ellátásban.- A program nemzetközi összefogást eredményezett olyan problémákban - mondta végül John Warwick, a brit Szociális Munka Nemzeti Inté­zetének igazgatója -, melyek­kel mindannyiunknak szembe­sülnünk kell. Sikerült olyan eredményeket az asztalra ten­ni, melyek hatása mindkét or­szágban érezhető változásokat hoz az idősellátásban. A négy kutatási telephely között szerepelt a hevesi me­gyeszékhely is. A munkában részt vett az önkormányzat szociális irodája, a Petőfi úti és a Berva-völgyi Idősotthon, valamint a Családsegítő Inté­zet is. Ez utóbbi igazgatóhe­lyettesét, Diószegi Lajosnét a tapasztalatokról kérdeztük.- A projekt során a szakem­berek az idősgondozói szolgá­latunk öt központját keresték fel, ahol interjúkat, felmérése­ket készítettek - mondotta. - Ezek minden irányba kiterjed­tek, az igényfelméréstől a szükségletek kielégítésén ke­resztül a szemléletig. A részt­vevőknek rendszeresen tartot­tak továbbképzés jellegű kon­ferenciákat, amelyeken a Nagy-Britanniában már bevált új szemléletet próbálták megta­nítani. Ez nagyjá­ból úgy foglalha­tó össze, hogy az ellátás során meg kell őrizni az idősek füg­getlenségét, méltóságát. Az idős ember a tár­sadalom része, s színvonalas ellá­tásban kell része­sülnie, aminek minőségét folya­matosan ellen­őrizni kell. A Családsegítő Intézetnél a programba való bekapcsolódás óta észlelhető szemléletváltás történt. Az ellátás terén maguk az idős emberek kerültek a központi helyre. Palotai Zsuzsa, az Egri Pol­gármesteri Hivatal szociális irodájának vezetője szerint megnyugtatóak a felmérések eredményei. Mint kiderült, Eger elöl jár az újszerű idős­ellátásban, főleg a szabadidős programok szervezését illető­en, melyek különösen jó lég­körben telnek. Különösen nagy értéknek számít az idő­seknek fenntartott klubok kö­zötti állandó kapcsolat, s a szabadegyetemek sora. Végül Palotai Zsuzsa hozzá­tette: még hiányzik egy olyan átmeneti otthon a városból, ahová az idősek rövidebb idő­re, maximum egy két hónap­ra költözhetnének be. A me­gyeszékhelyen a legnagyobb gond nem a gondozás minősé­gével van, hanem a mennyisé­gével. Nem tudnak minden kérvénynek eleget tenni, na­gyon sokan várnak szabad helyre az idősotthonokban. Sok olyan beteg is van, akik otthonukban szorulnak több­órás ellátásra. Nekik olyan nappali felügyeletet nyújtó ápolóotthont szeretnének lét­rehozni, ahol egy helyen tud­nak foglalkozni több, ellátásra szoruló emberrel is. Elek Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents