Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnap Reggel 30. szám
1999. Július 25. * KÖZELRŐL ★ 3 Álljunk meg egy STOP-ia!- Hová mentek, srácok? hány évvel ezelőtt Eger határá- Amszterdamba. ban, hiszen bármennyire veszé- Üljetek be, Kerecsendig elvisz- lyes, stoposok mindig is voltak és lek! - hangzott a párbeszéd né- lesznek. Kalandvágy, pénzhiány, ismerkedés? CSABA (25 ÉVES) A BARÁTNŐJÉVEL UTAZIK: ■- Soha nem veszek fel stoposokat, te vagy az első, igaz, ritkán is vezetek. Egerből Budapestre utazva érdemes stopolni, mivel ezen az útvonalon viszonylag egyszerű a közlekedés. Többnyire úgyis olyanok állnak meg, akik valamilyen nagyobb településre igyekeznek. Szerintem a legtöbben a pénz miatt próbálnak így utazni. Én csak néhány alkalommal stopoltam, de olyankor nem kellett sokat várnom. ZOLI (49 ÉVES) A KÉT LÁNYA TÁRSASÁGÁBAN AUTÓZIK: ii- Csak egyetlen utazás alkalmával stopoltam, katonakoromban, a ‘70-es években, akkor viszont még egy mentőautó is felvett. Általában megállni sem szoktam másoknak, férfiakat pedig pláne nem vennék fel, bármilyen jól öltözöttek is. Sosem lehet tudni. Kutya egy világ van. JULI (24 ÉVES): -MHBHBi- Egyszer stopoltam, de akkor sem magamban. Társ nélkül pedig biztosan nem próbálnám meg. Egy egyedül lévő nőnek különösen veszélyes. Fölvenni sem szoktan senkit, te most kivétel vagy. A kalandvágy, a pénz hiánya és az ismerkedési lehetőség egyaránt oka lehet, ha valaki az utazásnak ezt a módját választja. S persze van, aki kifejezetten élvezi. ROBI (58 ÉVES): . - A mai világban a stopolást abszolút életveszélynek tartom, és nem csak a nők számára. Tizenöt évvel ezelőtt még jó volt, de ma már más világ van. Ráadásul az emberben van egy tartás is. Én ezt megalázónak érzem, már csak büszkeségből sem stopoltam. Egész életemben mindössze ötször kényszerültem rá, például amikor muszáj volt utaznom, de lekéstem a buszt. KRISZTINA (30 ÉVES): '»HM- Főiskolásként egy éven át naponta ingáztam Budapest és Eger között, legtöbbször stoppal utaztam. Gyorsabb volt, mint busszal, könnyebben be tudtam menni a reggeli órákra is. Igazából szükségmegoldás volt, de ennek köszönhetek egy szerelmet. Stopolás közben ismerkedtünk meg, ő vett fel, s két és fél éves élettársi kapcsolat lett belőle. Azóta sokat változott a világ, ma már nem vállalnám, hogy így utazzak, én sem állok meg senkinek. ZSOLT (19 ÉVES): MMHföHHHMM- Két lehetőség van, amiért stopolnak a fiatalok: vagy heccből, a buli kedvéért, vagy az útiköltség miatt. Akinek nincs pénze, azt nem érdekli, milyen veszélyekkel jár mindez, pedig egy százas skálán hetven pontot biztosan elérne. Én még sohasem stopoltam, csakis akkor tenném meg, ha minden kötél szakad. SZAJCZ TIBOR BUSZSOFŐR- A stopolók számában nincs változás, régebben is körülbelül annyian voltak, mint mostanában. Általában a diákok próbálkoznak, tanítás után, nagy táskákkal. Délután 2 és 4 óra között vannak a legtöbben, meg ilyenkor, szünidőben. Sokan kiírják az űticélt is egy táblára, így jobban felveszik őket. És persze, a külső sem utolsó dolog. Többen igyekszenek stoppal a fővárosból hazafelé, mint oda. Főleg a csomópontoknál integetnek, Gyöngyösön, a benzinkutaknál, az M3-as Budapestről kivezető szakaszán. A lányok többnyire nem egyedül próbálkoznak, de előfordul, hogy a lány áll ki integetni, a fiú pedig egy kevésbé látható helyre húzódik, amíg meg nem áll valaki. Én magam csak katonakoromban stopoltam, magánemberként ugyan vettem már fel utazókat, de ritkán, manapság nagyon meg kell gondolni. GÁLNÉ MOLNÁR MELINDA RENDŐR FŐHADNAGY:- A stopolás leginkább a 16-25 éves korosztályra jellemző, veszélyeit sok esetben lebecsülik a fiatalok. Pedig minden alkalom kockázat, sosem tudhatjuk, kinek az autójába szállunk be. Alkalmi sofőrünk lehet akár beteges, szexuálisan aberrált, agresszív bűnöző is. Különösen veszélyes, ha többen is ülnek a járműben. A rendszeresen - és szerencsésen stopolók elbizakodottak, pedig lehet, hogy a századik utazás alkalmával történik meg a baj. Különösen a fiatal lányok veszélyeztetettek, a tervezettől eltérő útirány könnyen egy elhagyatott területre vezethet. Ilyen esetben bántalmazással, a legtöbbször nemi erőszakkal végződik az utazás, és ezt a későbbiekben meg nem történtté tenni már nem lehet. További problémát jelenthet, ha a diszkóból hazafelé tartó fiatal, esetleg az autó vezetője alkohol, vagy kábító hatású anyag befolyása alatt áll. Ráadásul az út szélén álldogáló stoposok főleg az esti, éjszakai órákban nem jól láthatók, s mindez könnyen balesethez vezethet. Egyszóval a stopolás ezer veszéllyel járhat. Bűnmegelőzési osztályunk rendszeresen tart iskolai előadásokat, s már a legkisebbeknek is azt tanítjuk: idegen autóba ne szánjanak be! néző S2ALAY ZOLTÁN Rémkép: kamatadó A szomszédom nem felejt Még ebben a mostani, égi áldástól túlzottan is vert vi- | lágban sem. Szomorú szívvel és együttér- j zéssel nézi persze, ő is, miként pusztítja | a természet a szegény emberek nagy ne- : hézségek és egy élet munkája árán felhúzott viskóit, az utakat, a hidakat, a ter- f mést a szántóföldeken. Aggódik, nehogy Nostredamus évszázadokkal ezelőtti jóslata az ő javain is beteljesedjen. Mindez- 1 zel együtt sem megy ki a fejéből az a kor- | mánytervezet, ami még a nagy esőzések I beköszönte előtt látott napvilágot. A kamatadó rémképe lebeg a szeme előtt. Istenigazából nem is érti, mi lehet az alapja annak, hogy az ő bankkal kötött kétől- f dalú megállapodásába furakodhat be | egy harmadik, jelen esetben a pénzügyi J kormányzat! Még úgy sem, ha pontosan f tisztában vele: az államhatalom manap- | ság tulajdonképpen mindent megtehet, | amit csak az íróasztal mögött - a költség- | vetési bevételek növelése végett - kigon- j dől valaki az apparátusából. Keserves, több évtizedes munkával kupor- gatta össze megtakarított pénzecskéjét a | szomszédom. Az általa pénzintézetben | elhelyezett összeg nem biztos, hogy meg- | haladja azt, amennyit egy jól fésült, sikeres bankár csupán egyetlen hónap alatt f zsebre vág. Most, még ebből a kevéské- | bői is sápot kívánnának húzni, ha a terve- | zetet jóváhagyják. A szomszédom az országot is félti a saját vagyonkája mellett eme ötlet valóra válásától. Józan megfontolás alapján számára f nyilvánvaló ugyanis, hogy ha tényleg be- I vezetik a kamatadót, nagyon sokan még | a jogszabály hatályba lépése előtt kiveszik betétjeiket. Azon túl, hogy ez nem j igazán tesz jót a bankoknak sem, az álla- | mi forgatható pénzmennyiség is meg- | csappanhat. Annak pedig további következményei lehetnek. Nem is szólva arról, | hogy akik tehetik - főleg a nagy tartalék- | kai rendelkezők -, külföldi bankokat vá- | lasztanak bankóik megőrzésére. (S bizonyára jobban is járnak.) Ellentétben állhat e megoldás a közbiztonság erősítésére tett komoly erőfeszítésekkel is. A kivett és otthonokban tárolt forintok bizony roppant csábítóak lehetnek majd a betörésből, rablásból megélni óhajtók számára, akik - tudván, hogy lesz miből válogatniuk - nem lesznek restek akcióba lépni. Leginkább az háborítja fel, hogy egyszer már megadóztatott keresményének hozamát akarják tovább terhelni! Úgy tartja, ez semmiképpen sem elegáns, s nem is sportszerű. Ha így haladunk, hovatovább adót vethetnek ki arra a levegőmennyiségre is, amit léte fenntartása érdekében elengedhetetlenül fel kell használnia... Birkatermet, birkatürelemmel Nem szeretnék kettesben maradni egy rott- weilerrel. Hármasban főleg nem, ha triónk harmadik tagja még egy rottweiler. Az egri Győri Szilvia szerint ez nem egyéb, mint előítélet. Persze, léteznek kutyák ebből a fajtából is, amelyeket gazdáik gorombaságra neveltek - ezt a lány sem tagadja. Ezt a típust választják többen is azok közül, akik szeretik az erejüket fitogtatni, és ha másként nem megy, tartanak egy rémületet ébresztő állatot. A rottweilerek pedig látszatra ilyenek. A kanok marmagassága (a talpuktól a hátukig, s hol van attól még a fejük!) 61-68 centiméter. Testalkatuk zömök, mellkasuk erős, fejük busa, vagyis cseppet sem hasonlítanak egy öl- ebecskére. Ha nevelőjük üti, veri őket, uszítgatja bármire, ami mozog, nyilván nem válhatnak ma született bárányokká. Pedig a középkorban mészárosok és marhakereskedők tenyésztették ezt a fajtát, kizárólag azért, mert a hatalmas csordák tereléséhez nyugodt, erős és kitartó kutyákra volt szükségük. A XX. században figyeltek fel egyéb kiváló tulajdonságaikra, a jóindulatukra, szorgalmukra, bátorságukra és engedelmességükre. Ezért lehettek rendőrkutyák. Csodálatra méltó a figyelmességük, így nyugodtan a gondjaikra bízhatja magát a vak ember is. Ha szeretettel nevelik, szilárd jellemű, végtelenül jámbor állat serdül belőle. Szilvia kutyái, az ötéves Aliz, s lánya, az egyéves Adél ilyenek. Egy társasház kertjében élnek a kennelben, és a szomszédság rokon- szenvét is sikerült kivívniuk. Aliz olyan bizonyítvánnyal rendelkezik - tele kiváló bejegyzésekkel -, amelyet bármelyik iskolás megirigyelhetne. A versenyekről oklevelekkel, kupákkal érkeznek haza. A gazdájuk iránt érzett szeretet mindennél erősebb bennük. Séták alkalmával, a zebra előtt Szilvia lábfejére ülnek, nehogy előbb lépjen le, mint szabadna. Ha ismerőssel találkoznak, úgy fészkelődnek, hogy a gazda és az „idegen” közé kerülhessenek, ezzel is védve kenyéradójukat. Apropó élelem. Nemcsak a húst fogadják örömmel, szívesen lakmároznak a telken termő eperből, málnából. Mindenük a játék. A labdát látva átszökellnek a három méter magas palánkon. így válhattak mindketten kitűnő munkakutyákká. A munka alatt nemcsak az őrzést, védést értjük, hanem a nyomkeresést is. Ha mondjuk egy gyerek eltűnne a játszótérről, s a szülők értesítenék Szilviát, biztosak lehetnek abban: Aliz és Adél a tekergő nyomára bukkan. A rendőrségen is ismerik őket, mert a télen ügyeletet vállaltak: segítenek, ha valakit betemet a hó. Szilvia határozottan állítja, Alizzal és Adéllal nyugodtan üldögélhetnék hármasban. Értük, s még nagyon sok fajtársukért bátran kezességet vállal. De azt ő is elismeri, amelyik rottweilert nem ismerjük személyesen, azzal szerencsésebb megtartani a tisztes távolságot. Mert ki tudhatja, hogy milyen a gazdája annak az alapvetően jó- ravaló állatnak. Négyessy Zita
