Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnap Reggel 30. szám

1999. Július 25. * KÖZELRŐL ★ 3 Álljunk meg egy STOP-ia!- Hová mentek, srácok? hány évvel ezelőtt Eger határá­- Amszterdamba. ban, hiszen bármennyire veszé­- Üljetek be, Kerecsendig elvisz- lyes, stoposok mindig is voltak és lek! - hangzott a párbeszéd né- lesznek. Kalandvágy, pénzhiány, ismerkedés? CSABA (25 ÉVES) A BARÁTNŐJÉVEL UTAZIK: ■- Soha nem veszek fel stoposokat, te vagy az első, igaz, ritkán is vezetek. Egerből Budapestre utazva érdemes stopolni, mivel ezen az útvonalon viszonylag egyszerű a közlekedés. Többnyire úgyis olyanok állnak meg, akik valamilyen nagyobb településre igyekeznek. Szerintem a leg­többen a pénz miatt próbálnak így utazni. Én csak néhány alkalommal stopoltam, de olyankor nem kellett sokat várnom. ZOLI (49 ÉVES) A KÉT LÁNYA TÁRSASÁGÁBAN AUTÓZIK: ii- Csak egyetlen utazás alkalmával stopoltam, katonakoromban, a ‘70-es években, akkor viszont még egy mentőautó is felvett. Általában megáll­ni sem szoktam másoknak, férfiakat pedig pláne nem vennék fel, bármi­lyen jól öltözöttek is. Sosem lehet tudni. Kutya egy világ van. JULI (24 ÉVES): -MHBHBi- Egyszer stopoltam, de akkor sem magamban. Társ nélkül pedig biztosan nem próbálnám meg. Egy egyedül lévő nőnek különösen veszélyes. Föl­venni sem szoktan senkit, te most kivétel vagy. A kalandvágy, a pénz hiá­nya és az ismerkedési lehetőség egyaránt oka lehet, ha valaki az utazás­nak ezt a módját választja. S persze van, aki kifejezetten élvezi. ROBI (58 ÉVES): . ­- A mai világban a stopolást abszolút életveszélynek tartom, és nem csak a nők számára. Tizenöt évvel ezelőtt még jó volt, de ma már más vi­lág van. Ráadásul az emberben van egy tartás is. Én ezt megalázónak érzem, már csak büszkeségből sem stopoltam. Egész életemben mind­össze ötször kényszerültem rá, például amikor muszáj volt utaznom, de lekéstem a buszt. KRISZTINA (30 ÉVES): '»HM- Főiskolásként egy éven át naponta ingáztam Budapest és Eger között, legtöbbször stoppal utaztam. Gyorsabb volt, mint busszal, könnyebben be tudtam menni a reggeli órákra is. Igazából szükségmegoldás volt, de ennek köszönhetek egy szerelmet. Stopolás közben ismerkedtünk meg, ő vett fel, s két és fél éves élettársi kapcsolat lett belőle. Azóta sokat változott a világ, ma már nem vállalnám, hogy így utazzak, én sem állok meg senkinek. ZSOLT (19 ÉVES): MMHföHHHMM- Két lehetőség van, amiért stopolnak a fiatalok: vagy heccből, a buli kedvéért, vagy az útiköltség miatt. Akinek nincs pénze, azt nem érdek­li, milyen veszélyekkel jár mindez, pedig egy százas skálán hetven pon­tot biztosan elérne. Én még sohasem stopoltam, csakis akkor tenném meg, ha minden kötél szakad. SZAJCZ TIBOR BUSZSOFŐR- A stopolók számában nincs változás, régebben is körülbelül annyian voltak, mint mostanában. Általában a diákok próbálkoznak, tanítás után, nagy táskákkal. Délután 2 és 4 óra között vannak a legtöbben, meg ilyenkor, szünidőben. Sokan kiírják az űticélt is egy táblára, így job­ban felveszik őket. És persze, a külső sem utolsó dolog. Többen igyek­szenek stoppal a fővárosból hazafelé, mint oda. Főleg a csomópon­toknál integetnek, Gyöngyösön, a benzinkutaknál, az M3-as Budapestről kivezető szakaszán. A lányok többnyire nem egyedül próbálkoznak, de előfordul, hogy a lány áll ki integetni, a fiú pedig egy kevésbé látható helyre húzódik, amíg meg nem áll valaki. Én magam csak katonakoromban stopoltam, magánemberként ugyan vettem már fel utazókat, de ritkán, manapság nagyon meg kell gondolni. GÁLNÉ MOLNÁR MELINDA RENDŐR FŐHADNAGY:- A stopolás leginkább a 16-25 éves korosz­tályra jellemző, veszélyeit sok esetben lebe­csülik a fiatalok. Pedig minden alkalom koc­kázat, sosem tudhatjuk, kinek az autójába szállunk be. Alkalmi sofőrünk lehet akár be­teges, szexuálisan aberrált, agresszív bűnöző is. Különösen veszélyes, ha többen is ülnek a járműben. A rendszeresen - és szerencsésen ­stopolók elbizakodottak, pedig lehet, hogy a századik utazás alkalmával történik meg a baj. Különösen a fiatal lányok veszélyezte­tettek, a tervezettől eltérő útirány könnyen egy elhagyatott területre vezethet. Ilyen esetben bántalmazással, a legtöbbször nemi erőszakkal végződik az utazás, és ezt a későb­biekben meg nem történtté tenni már nem le­het. További problémát jelenthet, ha a diszkó­ból hazafelé tartó fiatal, esetleg az autó veze­tője alkohol, vagy kábító hatású anyag befo­lyása alatt áll. Ráadásul az út szélén álldogáló stoposok főleg az esti, éjszakai órákban nem jól láthatók, s mindez könnyen balesethez ve­zethet. Egyszóval a stopolás ezer veszéllyel járhat. Bűnmegelőzési osztályunk rendszere­sen tart iskolai előadásokat, s már a legkiseb­beknek is azt tanítjuk: idegen autóba ne szán­janak be! néző S2ALAY ZOLTÁN Rémkép: kamatadó A szomszédom nem felejt Még ebben a mostani, égi áldástól túlzottan is vert vi- | lágban sem. Szomorú szívvel és együttér- j zéssel nézi persze, ő is, miként pusztítja | a természet a szegény emberek nagy ne- : hézségek és egy élet munkája árán fel­húzott viskóit, az utakat, a hidakat, a ter- f mést a szántóföldeken. Aggódik, nehogy Nostredamus évszázadokkal ezelőtti jós­lata az ő javain is beteljesedjen. Mindez- 1 zel együtt sem megy ki a fejéből az a kor- | mánytervezet, ami még a nagy esőzések I beköszönte előtt látott napvilágot. A kamatadó rémképe lebeg a szeme előtt. Is­tenigazából nem is érti, mi lehet az alap­ja annak, hogy az ő bankkal kötött kétől- f dalú megállapodásába furakodhat be | egy harmadik, jelen esetben a pénzügyi J kormányzat! Még úgy sem, ha pontosan f tisztában vele: az államhatalom manap- | ság tulajdonképpen mindent megtehet, | amit csak az íróasztal mögött - a költség- | vetési bevételek növelése végett - kigon- j dől valaki az apparátusából. Keserves, több évtizedes munkával kupor- gatta össze megtakarított pénzecskéjét a | szomszédom. Az általa pénzintézetben | elhelyezett összeg nem biztos, hogy meg- | haladja azt, amennyit egy jól fésült, sike­res bankár csupán egyetlen hónap alatt f zsebre vág. Most, még ebből a kevéské- | bői is sápot kívánnának húzni, ha a terve- | zetet jóváhagyják. A szomszédom az országot is félti a saját va­gyonkája mellett eme ötlet valóra válásá­tól. Józan megfontolás alapján számára f nyilvánvaló ugyanis, hogy ha tényleg be- I vezetik a kamatadót, nagyon sokan még | a jogszabály hatályba lépése előtt kive­szik betétjeiket. Azon túl, hogy ez nem j igazán tesz jót a bankoknak sem, az álla- | mi forgatható pénzmennyiség is meg- | csappanhat. Annak pedig további követ­kezményei lehetnek. Nem is szólva arról, | hogy akik tehetik - főleg a nagy tartalék- | kai rendelkezők -, külföldi bankokat vá- | lasztanak bankóik megőrzésére. (S bizo­nyára jobban is járnak.) Ellentétben állhat e megoldás a közbizton­ság erősítésére tett komoly erőfeszíté­sekkel is. A kivett és otthonokban tárolt forintok bizony roppant csábítóak lehet­nek majd a betörésből, rablásból megél­ni óhajtók számára, akik - tudván, hogy lesz miből válogatniuk - nem lesznek restek akcióba lépni. Leginkább az háborítja fel, hogy egyszer már megadóztatott keresményének hozamát akarják tovább terhelni! Úgy tartja, ez semmiképpen sem elegáns, s nem is sportszerű. Ha így haladunk, hovatovább adót vethetnek ki arra a levegőmennyi­ségre is, amit léte fenntartása érdekében elengedhetetlenül fel kell használnia... Birkatermet, birkatürelemmel Nem szeretnék kettes­ben maradni egy rott- weilerrel. Hármasban főleg nem, ha triónk harmadik tagja még egy rottweiler. Az egri Győri Szilvia szerint ez nem egyéb, mint előítélet. Persze, léteznek ku­tyák ebből a fajtából is, amelyeket gazdáik go­rombaságra neveltek - ezt a lány sem tagadja. Ezt a típust választják többen is azok közül, akik szeretik az erejü­ket fitogtatni, és ha másként nem megy, tartanak egy rémüle­tet ébresztő állatot. A rottweilerek pedig lát­szatra ilyenek. A kanok marmagas­sága (a talpuktól a há­tukig, s hol van attól még a fejük!) 61-68 centiméter. Testalka­tuk zömök, mellkasuk erős, fejük busa, va­gyis cseppet sem ha­sonlítanak egy öl- ebecskére. Ha nevelő­jük üti, veri őket, uszítgatja bármire, ami mozog, nyilván nem válhatnak ma született bárányokká. Pedig a középkor­ban mészárosok és marhakereskedők te­nyésztették ezt a faj­tát, kizárólag azért, mert a hatalmas csor­dák tereléséhez nyu­godt, erős és kitartó kutyákra volt szüksé­gük. A XX. században figyeltek fel egyéb ki­váló tulajdonságaikra, a jóindulatukra, szor­galmukra, bátorságuk­ra és engedelmessé­gükre. Ezért lehettek rendőrkutyák. Csodá­latra méltó a figyel­mességük, így nyu­godtan a gondjaikra bízhatja magát a vak ember is. Ha szeretettel neve­lik, szilárd jellemű, végtelenül jámbor ál­lat serdül belőle. Szil­via kutyái, az ötéves Aliz, s lánya, az egy­éves Adél ilyenek. Egy társasház kertjében él­nek a kennelben, és a szomszédság rokon- szenvét is sikerült ki­vívniuk. Aliz olyan bi­zonyítvánnyal rendel­kezik - tele kiváló be­jegyzésekkel -, ame­lyet bármelyik iskolás megirigyelhetne. A versenyekről okleve­lekkel, kupákkal ér­keznek haza. A gazdájuk iránt érzett szeretet min­dennél erősebb ben­nük. Séták alkalmá­val, a zebra előtt Szil­via lábfejére ülnek, nehogy előbb lépjen le, mint szabadna. Ha ismerőssel találkoz­nak, úgy fészkelőd­nek, hogy a gazda és az „idegen” közé ke­rülhessenek, ezzel is védve kenyéradóju­kat. Apropó élelem. Nemcsak a húst fo­gadják örömmel, szí­vesen lakmároznak a telken termő eperből, málnából. Mindenük a játék. A labdát látva átszökellnek a három méter magas palán­kon. így válhattak mindketten kitűnő munkakutyákká. A munka alatt nem­csak az őrzést, védést értjük, hanem a nyomkeresést is. Ha mondjuk egy gyerek eltűnne a játszótérről, s a szülők értesítenék Szilviát, biztosak le­hetnek abban: Aliz és Adél a tekergő nyomá­ra bukkan. A rendőrségen is is­merik őket, mert a té­len ügyeletet vállaltak: segítenek, ha valakit betemet a hó. Szilvia határozottan állítja, Alizzal és Adél­lal nyugodtan üldögél­hetnék hármasban. Ér­tük, s még nagyon sok fajtársukért bátran ke­zességet vállal. De azt ő is elismeri, amelyik rottweilert nem ismerjük szemé­lyesen, azzal szeren­csésebb megtartani a tisztes távolságot. Mert ki tudhatja, hogy milyen a gazdája annak az alapvetően jó- ravaló állatnak. Négyessy Zita

Next

/
Thumbnails
Contents