Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnap Reggel 29. szám
12 ★ KÖZELRŐL ★ 1999. július 18. Szót értenénk-e eleinkkel, avagy hogyan változik a magyar nyelv? A fenti kérdés tulajdonképpen nem is kérdés, hanem köszönés. A középkorban ezt a kérdést tették fel eleink, amikor üdvözölni akarták egymást. S mivel a gy hangot nem ismerték, így a kérdés ekképp hangzott: Hogi vagi? lia muzeológus-irodalomtörténész izgalmas előadásából a nebulók megtudhatták: a középkori magyarokkal csak nagyon nehezen értenénk szót, hiszen más hangokat, szavakat használtak, a rendkívül bonyolult és összetett Őket tegnap este már lovagokká ütötték Mielőtt e valós szójátékot az olvasó tréfának hinné, eláruljuk: az idei, a Dobó István Vármúzeum által szervezett vártábor egyik érdekes, játékos előadása a magyar nyelv változásairól szólt. Király Júírásjelekről nem is beszélve, míg a honfoglaláskor vagy az Árpád-ház emberével pedig valószínű, hogy kézzel-láb- bal mutogatni kellene, az eredmény pedig így is csekély maradna. Az elmúlt ezer év alatt a nyelvünk ugyanis annyit változott, hogy néhány száz év időutazás után köny- nyen támadnának kommunikációs nehézségeink. A középkorban csupán a köznép beszélte a magyart. A társas érintkezés nyelve a német vagy a latin volt. A magyar nyelv terjedését és finomulását a könyv- nyomtatás és az első bibliafordítások gyorsították meg. Ekkor azonban újabb nehézségek következtek. Sok latin szónak nem volt magyar megfelelője. Teremteni kellett. Hasonlóképp bonyolult volt a helyesírás. A királyi kancellária egészen más nyelvi szabályok alapján írt, mint akik a huszita helyesírást követték (ez esetben cseh szokásokat követve minden hangnak külön jele volt), ettől különbözött a protestáns-katolikus helyesírás, de mindezek mellett létezett egy fonetikus változat is, amelyben mindent úgy írtak, ahogy mondtak. S e bábeli zűrzavarban még nem beszéltünk arról, hogy a szavak hányféleképpen keletkezhettek. A magyar nyelv szóhk~..a§r ,At.; Levelezni nehezebb lenne, mint beszélni kincse ugyanis sokáig nem tartalmazott alapszavakat. A cselekvést kifejező igék (jön, megy, ül, él, alszik, vág), szavak a kezdetektől léteznek a nyelvünkben, ahogy a testrészek, a családviszonyok, a méretek és a melléknevek kifejezésére szolgáló szavak is. A speciális tevékenységi körökhöz kapcsolódó szavakat azonban a más népekkel való érintkezés során vettük át. Az oszmán-török hódítás előtt élőknek például hiába mondanánk, hogy kajszi, kávé, szattyán, tarhonya, csuha, dolmány vagy mámoros. Ugyancsak nem saját találmány a dutyi, betyár, dalia vagy haramia szavunk, amelyek a szerb-horvát együttélés következményeiként kerültek nyelvünkbe. De tucatszámra lehetne sorolni a szláv, a német, a latin és az olasz eredetű szavakat. Tehát, mielőtt egy középkori emberrel szóba elegyednénk, alaposan át kellene gondolni: ismerte-e ő ezt a szót? Az írás ettől is bonyolultabb lenne. A zs betű a XVIII. századtól ismert, előtte s betűt használtak a hang jelölésére. A c- nek, a cs-nek, az ö-nek számos változata élt. Ez utóbbi egy ideig ew, eu, ev alakban szerepel, de ö- nek kell ejtenünk. Még nagyobb összevisszaság uralkodott a kis- és nagybetűk tekintetében. Ezek használatának egységessé tétele csak a felvilágosodás korában következik be. FOTÓ: PERL MÁRTON Ám még mielőtt az olvasó belezavarodna a sok-sok bonyolult hangba és írásjelbe, megnyugtatjuk: ezek csak nyelvemlékek. Az pedig velünk végképp nem fordulhat elő, mint az Új Zrínyiász szereplőivel, akik egyszer csak feléledtek, és a XIX. század emberével beszélgettek. Ezért ha verset akarunk mondani, elég csak egy rövidke strófát megjegyeznünk a XV. századi Soproni virágénekből: „Wyrag thudyad, theuled el kel mennem, es the yrthed kel gyaz- ba ewlteznem.” (Az eredeti helyesírás szerint az y hangon két pont áll.) Ha viszont köszönni akarunk, akkor csak annyit kell mondanunk: Hogi vagi? (szuromi) mm fflisisS® m íkkSkí Leendő szőlészborász - Rouffach-ból Bájos ország az Önöké, Eger belvárosa pedig csodálatos látnivalókat nyújt az idegennek - állapította meg roppant udvariasan, de őszintén Pierre-Yves Meyer, aki Rouffach-ból, az ottani Mezőgazdasági és Szőlészeti-borászati Szakközépiskolából érkezett Egerbe. A francia fiatalember szakmai gyakorlatának helyszínéül megyeszékhelyünket választotta. Első találkozásra is jól érzékelhető közvetlensége, nagyfokú alkalmazkodókészsége, amit bizonyít az is, hogy nagyon szívesen vállalta a beszélgetést.- Technikusképzés a miénk - magyarázta bemutatkozásul -, három év alatt az általános tudnivalókat sajátíthatjuk el, s ennek végén teszünk érettségi vizsgát. Ezt követi két év technikusi oktatás, amelyből még egy évem van hátra. Tanulmányaim befejezését követően felsőfokú technikusi diplomát kapok, amellyel szőlész-borászként dolgozhatok Francia- országban. Tangazdaság, családi vállalkozás vezetője is lehet belőlem.- Netán éppen a familiáris vállalkozás adta az indíttatást ehhez a szakmához?- Otthon, Colmar- Blienschwiller- Strasbourg-ban 15-20 éve foglalkozunk szőlő- és bortermeléssel. Kilenc hektáron gazdálkodunk, édesanyám, édesapám, az öcsém és én végezzük a munka java részét, emellett van egy félállású bedolgozónk. Szüretkor pedig sokan segítenek a településről. A faluban negyven családnak ez a megélhetése. Kellőképpen felszerelt a gazdaságunk traktorokkal, permetezőgépekkel, s még egy palackozó- üzemünk is van, ahol óránként 1200 üveget tudunk megtölteni az értékes nedűvel.- Milyen borfélék kerülnek ki a gazdaságból?- Szilváni, szürkebarát, rizling, tramini, pinot-noir, ottonel. Jelentős részét exportáljuk Németországba, Belgiumba. De Párizsba és a főváros körzetébe is szállítunk jócskán belőle.- Európa bármely országában letölthet- te volna a szakmai gyakorlatát. Miért épp Magyarországot választotta?- Soha nem jártam még ebben az országban, de láttam sok riportfilmet Budapestről. Sokat hallottam a tokaji borról is. Akivel csak beszéltem, mindenki dicsérte Magyarországot. Szerettem volna hát megismerni közelről.- Be is váltak az előzetes elképzelései hazánkról?- Csak azt mondhatom, nagyon bájos ország az Önöké. Eger belvárosa csodálatos látnivalót nyújt az idegennek, az emberek nagyon barátságosak, szimpatikusak.- Megköszönve az udvarias szavakat, gyakorlat közben, munkával töltve az időt is ezt érezte?- Feltétlenül. Az Egri Szőlészeti Kutató- intézetben dolgozhattam az elmúlt hetekben, mind nagyon segítőkészek voltak, sokat tanulhattam itt- tartózkodásom alatt.- A szakmai tapasztalatai milyenek?- A francia módszerekhez képest kétségkívül Magyarországon késésben vannak a szőlészet-borászat terén. Ez alól talán csak Tokaj és környéke kivétel. Nem véletlenül, hiszen ott francia-magyar gazdasági társaság tevékenykedik. Ezzel együtt is találkoztam számomra sok új és érdekes megoldással, s birtokába jutottam számos új információnak is.- Hogyan ízlettek az étkeink, boraink?- Imádom a gulyást, épp ezért vettem is bográcsot, hozzá állványt, hogy az otthoniaknak is megmutathassam, milyen egy igazi magyaros gulyás. A receptjét is felírtam magamnak. Franciaországban jártam Eberleinben olyan étteremben, mint Budapesten a Gundel, de az ottani étkeknél is jobb volt az, amit Herczeg József főzött. A borok közül az Egri Bikavér nagyon ízlett, s persze, a tokaji is.- Mivel töltötte nálunk a szabadidejét?- Rengeteget utaztam, kétszer jártam a Balatonnál, ötször Budapesten, de megfordultam Tokaj környékén és Gyöngyösön is. Még hegyi túrázásra is jutott időm. Emellett, mint általában minden fiatal, elmentem diszkóba, bérletet váltottam az egri strandra.- Ha teheti, visszajön-e hozzánk?- Remélem, lesz alkalmam visszatérni Magyarországra, Egerbe. Annál is inkább, mivel távlati tervem, hogy esetleg egy pincét vásárolok a megyeszékhelyen, s ahhoz, ha lehet, egy kis szőlőt is.- Ez esetben csak egyet kívánunk: viszontlátásra, mielőbb! (szalay)
