Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-15 / 163. szám

2. oldal Megyei Körkép 1999. július 15., csütörtök Dühöngősarok Kártya, rendőr, Európa A német állampolgárságú úr, S. S. a minap az egri Shell benzit- kútnál történteket egy szolgáltatás honi gyakorlata bukásaként értékeli. Nem kíván azonban általánosítani, miután a nemzet­közi életben elfogadott kártyás fizetés szerinte csak a Shellnél nem bizonyult eurokonformnak.-Eszem ágában sem lett volna ezt a kutat választani, ha nincs kint az EC Maestro embléma. A tankolással nem is volt gond, a tortúra ezután kezdődött. A hitelkártyámról előbb azt állították, hogy karcolt, majd beázott. Később meg tamáskodva közölték: nem tudják, van-e rajta fedezet. Az ügyfél akkor lepődött meg igazán, amikor rendőr is meg­jelent a színen.- Lopás, szélhámosság, sőt bilincsbe verés is szóba került, holott ugyanezzel a kártyával tankoltam Besenyőtelken, vásá­roltam a Jééé diszkontban... Kértem a panaszkönyvet, s remé­lem, az eset után mielőbb leveszik az EC Maestro csalogató szimbólumát. A benzinkút illetékese nem cáfolta a történteket. Ami a pa­naszkönyvi megjegyzésben a Shell oldaláról így került írásba: „A kártyát banki elutasítás miatt nem tudtuk elfogadni, a pana­szos számlájára nem látunk rá. Bizonyára a banknál történt va­lami technikai hiba. ” A szolgáltatónál hangsúlyozták: többszöri sikertelen kísérlet után az OTP megfelelő osztályával konzultáltak. Ott azonban azt a választ kapták, hogy az illető személy és bankja, valamint közöttük nincs kapcsolat. Rendőrért pedig a német állampolgár kiáltott, holott láthatóan tömött volt a zsebe készpénzzel... Nekünk S. S. azt mondta: ha még látja a kártyás lógót, legkö­zelebb csak azért is a Shellnél tankol... B. S. Ha nem lesz kompromisszum, akkor... Szeptemberben bontják a piacot (Folytatás az 1. oldalról) Feszültséget okozhat azon­ban, hogy a bontásra váró építményekben árusítók közül nem mindenkinek van tulaj­dona az új csarnokban. Kurta Zsolt, a tervezést és a bonyolítást végző Grafit 37 Kft. mérnöke arról tájékozta­tott, hogy a talajvíz-szigete­lési munkák miatt másfél, két hónapos csúszás várható. Farkas István, az építőkő- . zösség képviselője korainak tartja a helyiségekből való ki­költözést, s az előzőleg egyez­tetett augusztus végi szerző­désbontás azt feltételezte, hogy a kereskedők szeptem­ber elején már az új csarnok­ban árusíthatnak. Bár kész té­nyek elé állították őket, nem szeretnének rosszhiszemű használók lenni. Komjáti Zsolt - szintén az építőközös­ség képviselőjeként - remé­nyét fejezte ki, hogy komp­romisszumos megoldás szü­lethet a kivitelezővel, s éppen a határidő-módosítások miatt elképzelhető, hogy csak szep­tember végén hagyják el je­lenlegi helyeiket a kereske­dők. Nyerges Pál arra is kitért, hogy a vásárlóknak és a ke­reskedőknek egyaránt meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy a Köztársa­ság téren a piaci tevékenység így is, úgy is szünetel majd egy darabig. F. A. Az autópálya új szakaszára érvényes Közösen a biztonságért KAL - Három fél között írtak alá együttműködési megálla­podást az autópálya-üzem­mérnökségen. Az ÉKM Au­tópálya Rt. részéről Répássy Attila vezérigazgató, a Heves Megyei Rendőr-főkapitány­ság nevében dr. Lantos Bálint r. dandártábornok, főkapi­tány, valamint az Országos Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági főigazgató-helyet­tese, dr. Keres László r. ezre­des látta el kézjegyével a do­kumentumot. A felek azért szövetkeztek, mert készek közösen szerepet vállalni az autópálya magas színvonalú üzemeltetésére és rendjének biztosítására. A megállapodás az M3 au­tópálya 49,7 és 114,3 km kö­zötti - legújabb - szakaszára érvényes. Lőrinciben lassan véglegessé válik az erőmű látványképe - A szerelők a na­pokban a „helyére tették” a gázturbina hatalmas kéményét. fotó: t. o. Inkognitóban mulató APEH-osok Azokat az elit (jelen esetben értsd: nem olcsó) vendéglátóhe­lyeket keresték fel az adóellenőrök, ahová magánemberként meglehetősen ritkán térnek be. Tapasztalataikról dr. Tóth Ru­dolffal, az APEH Heves Megyei Igazgatóságának operatív el­lenőrzési osztályvezetőjével beszélgettünk. EGER - Az országos ellenőr­zési akció résztvevőiként a me­gyei éttermeket, éjszakai mula­tókat, panziókat látogattuk meg - mondja az osztályvezető.- Nem kiabált a társaságról, hogy mi célból érkeztek?-A helyhez és az alkalom­hoz öltöztünk, semmiben sem különböztünk bármelyik ott ta­lálható, kisebb baráti körtől.-Nem érezték kínosan ma­gukat? Lévén meglehetősen alattomos szándékkal tértek be vacsorázni...-Tudom, hogy sokan ferde szemmel néznek ránk, de ne­künk ez a munkánk. Úgy gon­dolom, inkább az a méltatlan, ha egy jó nevű cég tisztességte­len játékba kezd.- Például?- Nem adnak számlát. A pincérblokk semmi. Annak se­hol sem marad nyoma. A hiva­talos elszámolás csak a pénz­tárgépi blokkal, vagy ha ilyen nincs az üzletben, sorszámo­zott, kézzel írt számlával, nyug­tával történhet.- Mennyire súlyos vétek az, ha ezt valaki elmulasztja ?- A bírság felső határa száz­ezerforint, az első alkalommal. Ha a második ellenőrzéskor is elmarad a számlaadás, akkor néhány napra bezárathatjuk az üzletet.- Milyen volt a pincérek arca„ amikor az ejtőzés idején, túl az eszem-iszomon, felfedték kilétüket?- Feltették a kezüket, s meg­adták magukat.- Egyikük sem ajánlotta fel: vegyék olybá a vacsorát, mintha az ő vendégei lettek volna ?-A legrosszabb esetben is százezer forintos bírság kis pénz ahhoz, hogy ennek elen­gedéséért valaki a megveszte­getésen törje a fejét. Egysze­rűen nem éri meg.- Magyarázkodni sem pró­báltak, mielőtt elkészült volna a jegyzőkönyv?-De, erre tettek kísérletet. Viszont a kifogások annyira át­látszóak voltak, hogy ők maguk is belátták, kár folytatni.-Hány rossz fiút sikerült megcsípniük?- Meglepően jó eredménnyel zártunk az országos átlaghoz képest. Ebben a megyében a vendéglátósok nagy többsége becsületes. A tizenhárom hely­szín közül csak négy helyen ta­láltunk hibát.- Mikor mennek legköze­lebb?-Ezt nem árulhatom el. De azt igen, hogy megyünk. Négyessy Zita Az egyéni őstermelők ismét perelik a hajdani húsipari vállalkozót Az újabb per tárgya: csalás Ismét bíróság elé kellett állnia a pereiről elhíresült húsipari vállalkozónak, aki éveken keresztül foglalkozott állatfelvásár­lással és állati termékekből készült élelmiszerek gyártásával. PÉLY, HEVES - Az egykori Kockahús tulajdonosa, K. L. el­len számos per indult az elmúlt három évben. Tavasszal indít­ványozták az előzetes letartóz­tatásba helyezését, majd kez­deményezték vele szemben a lakhelyelhagyási tilalmat. A bí­róság azonban nem adott helyt ezeknek, így a keddi tárgyalá­son a vádlott szabadlábon vé­dekezhetett. Ezúttal azok a sertéste­nyésztő őstermelők perelték be a vállalkozót, akiktől működé­sének utolsó hónapjaiban felvá­sárolta állataikat. A gazdák úgy látták, a vállalkozó tudta azt, hogy nincs miből fizetnie, s az összeg később sem áll rendel­kezésére, mégis átvette az álla­tokat. Az érintettek úgy vélik, a vállalkozó tévedésbe ejtette őket, ezért csalás vádjával je­lentették fel a hajdani húsmág­nást. A korábban felvásárolt 1,9 millió forint értékű sertés árá­nak jelentős részét a vállalkozó a mai napig nem fizette ki. A károsultak a bíróság segítségé­vel akarnak pénzükhöz jutni. A héten elkezdődött a tárgya­lássorozat, amelyen természe­tesen még nem születhetett íté­let. A megjelentek szakértők bevonását kérték, ám ezek meghallgatása és az újabb tár­gyalás csak a nyári ítélkezési szünet után várható. (szuromi) Emléket állítanak Vásárhelyi Pálnak KISKÖRE - A műemléki jellegű templom felújításá­ról és az ünnepi programok­ról is szó esett azon a meg­beszélésen, amelyen a tele­pülés vezetői mellett Homa János országgyűlési képvi­selő, a Parlament millenni­umi albizottságának elnöke is részt vett. Kovács Márton képvi­selő, a helyi iskola leendő igazgatója egyebek mellett arról szólt, hogy az oktatási intézmény emléket kíván ál­lítani a Tisza-szabályozás- ban elévülhetetlen érdeme­ket szerzett Vásárhelyi Pál­nak. Jelezte azt is, hogy az iskola az államalapítás év­fordulójára nagyszabású rendezvénnyel készül. A millenniumi albizott­ság elnöke ígéretet tett arra, hogy támogatja a település vezetőinek, így Szarvas Pé­ter plébánosnak az elképze­léseit. (-ne) Ismét romanap: foci és zene MÁTRADERECSKE ­Szombaton délelőtt 10 órá­tól rendezi meg a helyi ci­gány kisebbségi önkor­mányzat az immár hagyo­mányos romanapot. A tervek szerint a kispá­lyás focimeccsekkel és a ha­gyományőrző együttesek bemutatkozásával színesített programot a sportpályán rendezik meg - feltéve, ha addigra felszárad a talaj. A szervezőktől megtud­tuk: az időjárás nem lehet akadálya a rég várt mulat­ságnak, rossz idő esetén a sportcsarnokba várják a szórakozni vágyó vendégse­reget. A Virradórában: Roma színitanoda A Duna Televízió péntek reggeli magazinműsora be­számol a magyar gyerme­kek szombathelyi világta­lálkozójáról, ahol egyben Bartók-szeminárium is kez­dődött. A Kapolcsi Kulturális Napok apropóján a nézők betekintést nyernek a művé­szetek völgyébe. Az egyik érdekes riport a roma színitanodát mutatja be működése kezdetén. Egy új alapítvány kezdemé­nyezte versmondó táborra és versenyre is felhívják a műsor készítői a figyelmet. Nemere István: Szomszédom a halál (4. rész) Itt volt Dino, a helyettesem. Már csak azért is, mert a legidősebb és a legtapasztaltabb a csapat­ban. Magas, fekete, töprengő alak, általában nem a szavak embere. De lehet rá számítani, és sohasem hátrál meg. Ideális testőr vagy kom­mandós. Szicíliából jött. Sohasem tudtam meg, de nem is zárhattam ki, hogy volt köze egy má­sik fenyegető szervezethez is. Talán szabadsá­golták - a maffiából? Elisa az egyetlen lány a csapatban. Eleinte nem is nagyon akartuk befogadni, de bebizonyí­totta hasznosságát. Jól lő, verekszik, ismeri a ke­leti küzdősportokat. Amellett egy csöppet sem feltűnő jelenség, bár azelőtt testépítéssel foglal­kozott, és ma is sokat edz. Barna hajú, alacsony, vidám lány. Roger francia, huszonnyolc éves, sokáig volt katona, és szolgált a különleges alakulatoknál is. Nagy darab fickó, néha túl sokat beszél, ám ha kell, hallgatni is tud - bár nehezére esik. Szőke haja világít. Eric is francia, a légió gyöngye, most múlt harminc, és máris majdnem kopasz. Köpcös, erős, helyből is felugrik egy magas bárpultra - amit többször demonstrált már holmi esti mula­tozások helyszínein. Olyan combizmai vannak, amilyeneket még sohasem láttam. Jól bánik minden fegyverrel, és akkor sem ijed meg, ha a legmagasabb tétért megy a játszma. Will angolnak mondja magát, bár ez kétséges. Csak annyi bizonyos, hogy igazi brit útlevele van. A bőre gyanúsan barna, az egyik szülője le­hetett éppenséggel maláj vagy hátsó-indiai, eset­leg karibi is. Am ennek nincs jelentősége. A lé­nyeg az, hogy Will részt vett az Öböl-háborúban egy brit felderítő század tagjaként, ahol bizony fűbe harapott néhány iraki is. Egyszer meg téve­désből a szövetséges amerikaiak bombázták őket, mire Will kapásból visszalőtt egy kézi ra­kétával. Még jó, hogy nem szedett le egy FI8-as vadászgépet; tény, hogy pár héttel később már levetette az egyenruhát. Azóta Nyugat-Európá- ban csavargott, hónapokat töltött itt, éveket ott, volt magánrendőr, testőr. Végül találkozott ve­lem. Sokat hallott már rólam, hát beállt a csa­patba. A csapatba, amelynek tagja még Torben, He­inz és Paul is. Torben dán származású, mint jó­magam, ő is volt kommandós, utána rendőr is. Igaz, nem sokáig, mert most alig huszonhárom éves. A viselkedése néha igencsak gyerekes, szeret nevetni és táncolni, mindene a mulatozás. Ám ha kell, sebesen mozdul a keze, és nem té­veszt célt. Heinz német, a komorabb fajtából. Nincs még harminc, de keveset nevet. Fél éve volt nálam, amikor kiderült, hogy eredetileg sportoló volt. Hosszútávfutó, de az öttusával is kacérkodott. Jól lőtt. Nem vették be az olimpiai csapatba, va­lami ürüggyel kizárták, ekkor felpofozta az edzőjét. Bíróság, sőt börtön lett a vége, no és bú­csút mondhatott a sportkarriernek. Amikor ki­jött, ismét elverte az edzőt, de már nem várta be a rendőröket, gyorsan repülőre ült, és nyoma ve­szett. Azóta nem megy haza Németországba, volt pincér, testőr, sofőr. Szépfiú, akit kedvelnek a nők. Nincs az a hölgy, akit le ne venne a lábá­ról maximum tizenöt perc alatt - számomra vi­szont inkább azért hasznos, mert kevés nála jobb céllövőt ismertem eddig. Az utolsó, aki hozzánk csatlakozott - alig há­rom hete - Paul, a lengyel. Eredetileg ugyan Pawelnek kellene szólítani, de maga kérte, hogy lehessen Paul. Huszonhat éves, ötöt lehúzott a légióban, kalandor típus. Soha nem menne haza - otthon Lengyelországban tíz év börtön vár azokra, akik idegen hadseregben szolgáltak -, de másutt sem telepedne le. Életeleme a csavargás, az, hogy vad pasasok társaságában különféle ka­landokat élhet át. Irtózik a letelepedéstől, a csa­ládtól, a polgári élettől. Persze, én tudom, hogy eljön majd az idő, amikor meg nem lesz más vá­gya, mint végre nyugalmat lelni. De addig még van vagy húsz éve, netán több is. Paul hirtelen­szőke, zöld szemű, az arca - ha akarja - nagyon rokonszenves tud lenni. De ritkán akarja. Hát ennyi ember ült a garázsban jelenésre várva, amikor befutott Roland. Nyugodt léptek­kel közeledett. Átjött az udvaron, szemébe sütött a nap, bejött a garázsba, és akkor már látta is a csapatot. Én ott álltam a bejáratnál, szertartáso­san kezet fogtunk.- Hölgyek, urak, ő Roland, aki elkísér. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents