Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05 / 129. szám
1999. június 5., szombat 9. oldal Környezetvédelmi Világnap - Pr Környezetvédelem a Bécem Rt.-nél Egertől 25 kilométerre északra a környezetet uraló, messziről is látható, csodálatos látványt nyújtó Bélkő-hegy lábánál fekszik Bélapátfalva, ahol közel 90 éve, 1910-től folyik cementgyártás, s 1951-től mészgyártás. A Bélapátfalvi Cement- és Mészipari (BÉCEM) Részvénytársaság azonban ez utóbbi tevékenységet idén január 1-jétől korszerűtlenség és a mészigény csökkenése miatt felfüggesztette. Mint azt Haraszti György kereskedelmi igazgatótól megtudtuk, sajnos, a belföldi centen tigény nem növekszik, s mivel rengeteg importcement jut az országba, a gyár kapacitása kihasználatlan. Ennek ellenére a gyár nyereséges, sőt fejlesztésekre, javításokra, modernizálásra is futja. Sok embernek a cementgyár hallatán szürke, poros háztetők jutnak az eszébe. Kary Jutka környezetvédelmi előadótól azonban megtudtuk, hogy az új gyár megépítésekor, 1980-ban már a környezetvédelmi előírások figyelembevételével beépítettek porszűrő berendezéseket, s a nyersanyagokat, valamint a félkész és késztermékeket zárt helyen tárolják. Az azóta eltelt időszakban ezek a berendezések elöregedtek, nem megfelelő hatásfokkal működtek, ezért folyamatosan valamennyit kicserélték. A korszerűsítés során az utóbbi két évben a több száz milliós beruházás keretében felújították a környezetvédelmi berendezéseket. Ezek közül a legfontosabb lépés a levegőminőségért felelős Klinker-hűtői elektrofilterek és a kemence-füstgázok tisztítását végző elektrofilterek (elektromos szűrők) lecserélése volt. Ebből is látszik, hogy a cementgyár nem kis költségráfordítással törekszik a környezeti szennyezés csökkentésére. így el tudták érni azt is, hogy mára valamennyi porleválasztó berendezés teljesíti a hazánkban előírt kibocsátási normákat, s megfelel az EU- követelményeknek is. A műszaki intézkedések mellett a tevékenységük okozta légszennyezés figyelemmel kísérésére az ANTSZ Heves Megyei Intézetét bízták meg azzal, hogy a gyár szű- kebb és tágabb környezetében I-missziós mérőhálózatot működtessenek. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek 20 mérési ponton végeznek vizsgálatokat, melyek az ülepedő pormérésre terjednek ki. Ezenkívül a Bükki Nemzeti Park közelsége kapcsán folyamatban van egy biomonito- ring-rendszer kialakítása és működtetése, amely a cementgyár által kibocsátott lég- szennyező komponensek élőlényekre gyakorolt hatását vizsgálja majd. A BÉCEM Rt. egyébként már 1980 óta alkalmaz környezetvédelmi szakembereket, hogy munkájuk során folyamatosan ellenőrizhessék, s az előírásoknak megfelelően betarthassák a környezetvédelmi elvárásokat. A Heves Megyei Vízmű Rt. környezetvédelmi tevékenysége az ezredfordulőn Fókuszban a környezetvédelem Épül a kénleválasztó a hűtőtoronyban A Mátrai Erőmű Rt. tevékenysége során évente másfél millió tonna szilárd égéstermék, salak és pernye keletkezik, a füstgázzal pedig körülbelül 140 ezer tonna kén-dioxid kerül a levegőbe - tudtuk meg Giczey Andrástól, az erőmű termelési főosztályvezetőjétől, és Kondás István technikai főosztályvezetőtől. A Mátrai Erőmű ezzel az értékkel Magyarország egyik legnagyobb kén-dioxid-kibocsátója. Az erőmű munkáját törvények, rendeletek szabályozzák, meíyek betartását a szaldiatóságok felügyelik. A termelési folyamatban mérőrendszerrel értékelik a szennyező anyagokat, melyek a legtöbb esetben az előírt normák alatt vannak. Kivétel ez alól a kén-dioxid, melynek kibocsátási határértéke 400 milligramm/ köbméter, ezzel szemben az erőmű 7600 milligramm/köbmé- tert enged ki a légkörbe. Nyugat-Európával ellentétben hazánkban még egy erőműben sincs kéntelenítő berendezés, ám a levegőtisztasági rendelet szerint ezt legkésőbb 2004-ig pótolni kell. Ezért a Mátrai Erőmű retrofit-programjának egyik elemeként három 200 megawattos blokkra épít kéntelenítőt. A 2000-ben, elsőként az országban üzembe lépő berendezések 2015-ig üzemelnek majd. Ezek hatásfoka 95 százalékos, ami azt jelenti, hogy az erőmű kén-dio- xid-kibocsátása 380 milligramm/ köbméterre csökken, s így eleget tesz a nyugat-európai környezetvédelmi normáknak. A Mátrai Erőműben megépülő kéntelenítő üzembe lépése egyébként biztosítja az országnak a nemzetközi egyezményben vállalt kénkibocsátás csökkenését is. Az előzőekben említett retro- fit-programban még szerepel az erőmű általános felújítása (amely a hatásfok- és teljesítménynövelést, valamint az élettartam meghosszabbítását célozza), illetve a bánya fejlesztése. A fejlesztések után csökken a por-, a nitrogén-oxid- és a szén-monoxid-kibocsátás is. Ezt a több mint 80 milliárdos beruházást részben hitelből, részben magánerőből oldják meg. Mint azt a szakemberektől megtudtuk, a károsanyag-kibo- csátás tulajdonképpen nem a közvetlen környezetre jelent te- hert, hanem globálisan, hiszen a 200 méter magas kéményből a felső légtérbe kerül a füst. A Mátrai Erőmű a hatóságokkal közreműködve minden évben tesz környezetvédelmi intézkedéseket. Az idén a kéntelenítőre 500 millió forintot költenek, míg a bányában folyó felújítások 235 millió forintba kerülnek. Az erőmű területén képződő pernye, salakanyag zagyterekre való szállítását is korszerűsítik. A kétmilliárd forintos beruházás keretében kialakítják a sűrűza- gyos technológiát, mely az eddigieknél jóval kevesebb vízfelhasználást igényel, nem porol, s megakadályozza a kioldott sók talajvízbe való beszivárgását. Az erőműben keletkező minimális mennyiségű szennyvizet visszaforgatják, így a területet sem kommunális, sem technológiai szennyvíz nem hagyja el. A Mátrai Erőmű tulajdonában van a megye egyik legszebb tározó tava, a markazi tó, melynek vize - a védelmi intézkedések eredményeként - nagyon tiszta. Végül a főosztályvezetők elmondták: terveik között szerepel, hogy a közeljövőben kezdeményezik gipszkartongyár építését az erőmű mellett, ahol a kéntelenítő melléktermékeként keletkező több százezer tonna gipszet használnák fel. A Mátrai Erőmű Rt. a lignit bányászata során folyamatos tájrendezést, rekultivációt folytat. Breuer János bányászati igazgatót (képünkön) a tájrendezési módszerekről, tevékenységekről és ezek jövőbeni fejlesztési lehetőségeiről kérdeztük.-Milyen szabályozás alapján folyik a kimerült bányaterületek tájrendezése?- A bányászat utáni tájrehabilitációt négy törvény is szabályozza. A bányatörvény meghatározza, mit, hogyan, mikor kell elvégezni a tájrendezés kapcsán. A tájrehabilitációt késedelem nélkül el kell kezdeni, amint lehetőség nyílik rá. A földtörvény a humusz megmentési kötelezettségét írja elő, azaz a föld felső termékeny humuszrétegét szelektíven le kell termelnünk, tárolnunk kell, majd a bányászati tevékenység befejezése után vissza kell terítenünk a felszínre.-A bányászat során konkrétan milyen területeket, tájegységeket kell rekultiválni?- A Mátrában a lignitet külszíni fejtéssel nyerjük ki. Eltávolítjuk a ligniten elhelyezkedő földréteget, kiemeljük a lignitet, majd a földet visszatöltjük a gödörbe. Az első bánya létesítésénél nincs hová visszarakni a földet, tehát egy domb keletkezik (külső hányó), az utolsó gödör (véggödör) viszont üresen marad. Amint a külső hányó elkészült, azonnal elkezdődhet a táj rendezése. A belső hányó felületét az aktív kitermelés alatt folyamatosan kell rekultiválni, a véggödör esetében viszont meg kell várni a bányászati tevékenység végét.-Hogyan történt a tájrendezési folyamat a múltban, és hogyan folyik most?-A visontai bányában négy év előkészület után, 1969-ben indult meg a kitermelés, ami azóta is folyik. A ’70-es évektől kezdve mintegy 1600 ha terület tájrendezésére került sor. Az alkalmazott rekultivációs módszerek jelentős változásokon mentek keresztül. A Mátrai Erőmű Rt. jogelődje, a Mátraaljai Szénbányák kidolgozta a humusz nélküli rekultivációs módszert. A bányászati tevékenység befejeztével nagy zöld tömeget adó növényt ültettek a területre (leginkább gabonát), amelyet aztán május környékén visszaforgattak a földbe. Ezután a terület négy éven keresztül lignitporos, mű- trágyás kezelést kapott, és csak ezt követően került eladható állapotba. Természetesen ezzel a módszerrel együtt járt a nem sík felületek (pl. rézsű) védelme is, ami lényegében füvesítést, fásítást jelentett. Az 1980-as évektől kezdődően a gazdaságok részéről igény mutatkozott arra, hogy a bányászat alól kivont területeket technikailag rendezve, földdel bontva kapják meg, majd azon ők maguk hajtsák végre a tájrendezési folyamatsort. A módszerek eredményességét igencsak bizonyítja az a tény, miszerint ezek a területek ma is művelés alatt állnak.- A kialakítása óta mennyiben változott meg ez a technológia?-Maga az eljárás, vagyis a technológiai rész lényegében nem változott. Inkább a természeti kép kialakításában végbement hangsúlyeltolódásokról kell beszélnünk. Ma már a környéken élőknek nem céljuk a területek mindenáron termelés alá vonása. A környező településeken élő emberek természetes tájat szeretnének visszakapni, változatos domborzati viszonyokkal, erdőkkel, tavakkal.- A bányászat a rétegvizeket is érinti. Ezzel kapcsolatban hogyan történik a tájrendezés?-A bányagödör körül létesített úgynevezett víztelenítő kutak biztosítják a zavartalan szén- kitermelést. Ha ezek a kutak nem lennének, a bánya területe feltöltődne vízzel. Az elmúlt 30 év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rétegvizek rendeződése természetes módon megy végbe. A víz-visszatöltődési folyamatot egy regionális figyelő kútrend- szer segítségével folyamatosan nyomon követjük.- Mennyi ez a kiemelt víz, és mi lesz a sorsa?-A kiemelt víz mennyisége éves szinten mintegy 23 millió köbméter. Ennek egyharmadát az erőmű hasznosítja, egyhar- mada elfolyik a patakokba, és egyharmada a lakossági vízellátásra fordítódik. A vizekkel kapcsolatban fontos még megemlíteni, hogy a bányászati munkák leállítása után a véggödör feltöltődik; és kialakul egy tó. Ez a tó a pihenést, a szórakozást szolgálhatja, szabadidőközpontok, vitorlás-egyesületek létesülhetnek köréje.- Milyen tervei vannak a társaságnak a bányászat területén a közeljövőben?-A kitermelés súlypontja eltolódik majd a déli bánya felé. Törvényi előírás, hogy a bányászat megkezdése előtt tájrendezési tervet kell készítenünk. Arra törekszünk, hogy ebben a tervben ne csupán a különböző szakhatóságok véleménye érvényesüljön, hanem a környéken élő embereké is. Rekultiváció után - ki gondolná, hogy itt bányagödör volt? nyví;:iszap, homok, rácsszemét elhelyezése, amelyre Európában sem található egyértelműen jó és gazdaságos megoldás. Példaként említhető megyénkben az Egerben működő korszerű szennyvíztisztító telep, ahol az Jelőbbi problémákra a legoptimálisabb megoldásokat alkalmazták. A csatornahálózat megyeszerte történő bő^üése ellenére is a tisztítóművek Mhasználtsága alatta *vür<jtz optimális aránynak. Ennek egyik oka a megépült csatornahálózatokra való rákötések elmaradásában keresendő. A beérkező szennyvizek mennyisége jelentősen befolyásolja az üzerfTeítetési költségeket is. Ugyanis minél több- / szennyvíz kerül csa-' tornába, illetve tisztítóművekbe, annál kedvezőbben alakul a díjakat meghatározó fajlagos költség. A csökkenő szennyvízmennyiség gondot jelent a csatornahálózatok üzemeltetésénél, karbantar ásánál, valamint a tisztító telepek szakszerű működtetésénél is. A szakszerűen elvezetett szennyvizek kezelése, ártalom- mentesítése, kedvező hatású a szőkébb és tágabb környezetre is, így a meglévő szennyvízművek jelentős környezetvédelmi szerepet töltenek be. A megyei átlag azt -jelzi, hogy a fogyasztott víz 63%-a kerül tisztításra, amely alatta marad az BU-s csatlakozási feltételként megadott országos átlagnak (68%);/Felzárkózásunk az európai nor- máhóz elsősorban saját érdekünk, mivel gyermekeinkT unokáink pgészsége, élet- f minősege a ma elő generációk I felelőssége is. [ _______J PR M agyarországon az ivóvízhálózat köíel 95%-os, a szennyvízhálózat ezzel szemében 30-40%-os kiépítettségű. Az Európai Unió országaival szemben a lemaradás mintegy 10-15 év. Az utóbbi évek kiemelt kormányprogramjainak köszönhetően a lemaradás folyamatosan csökken, Ez azért jelentős kérdés, mert azjpnberiség jövőjét a víz és a levegő tisztasága határozza meg. ' 4 ' |j Heves megyében legelőször Eger városában merült fel az igény a húszas években, hogy a használt vizet el kell vezetni és meg kell tisztítani. A környezetvédelmi _ r. beruházásainké története innen indul a álegyében. Ezt követte a mégye minden városa, így a hatvanas-hetvenes évekre a jelenlegi infrastruktúra körvonalai ikirajzolódtak. A csatornahálózat építése során különválasztották a szennyvizet a csapadékvíztől. A szennyvíztisztító telepek technológiája alapvetően mechanikai és biológiai tisztító egységekből áll. Ezek az alaptechnológiák az elmúlt évtizedek környezetvédelmi elvárásait kielégítették. A kilencvenes! években azonban szigorúbbak: lettek a környezetvédelmi elvárások. Az élővizek fokozottabb védelme érdekében az újonnan épült szennyvíztisztító telepeket biológiai utótisztítási egységekkel kellett ellátni, — melyek a tápanyag-eltávolítást (nitrogén és foszfor) célozták. így épültek meg Eger, Füzesabony, Bátor,^Gyöngyöstar- ján, Gyöngyöspata, Hört települések szennyvíztisztító telepei. Új problémaként jelentkezett á\, kilencvenes években a tisztítóművek— bői kikerülő himatfék-anyagok, szén-
