Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-04 / 128. szám

8. oldal 1999. június 4., péntek Kulturális Tükör A diósgyőri várban az idén 20. alkalommal lesz: Kaláka folkfesztivál Immár 20. alkalommal rende­zik meg a diósgyőri várban a Kaláka folkfesztivált. A mis­kolci esemény a folkműfaj kedvelőinek ad állandó és rend­szeres találkozási lehetőséget. A rendezvény időpontja jú­lius 7—11. Éppen ezért a fellé­pőknek ma éjfélig lehet ne­vezni. Mindazok jelentkezését várják, akik ének, vers, nép­zene, folk-rock, blues vagy folk- jazz műfajban jeleskednek. A döntőbe jutottak kétszer lépnek fel, egyszer a várszín­padon, másodszor az árokszín­padon. Pályázni 20 perces demo kazettával lehet. Az elő­zsűrizésen sikeresen szerepelt együttesek, előadók június 26- ig kapnak írásos értesítést. Va­lamennyi pályaművet a Kaláka Alapítvány archívumában he­lyezik el. A demo kazettákat a követ­kező címre lehet elküldeni: Ka­láka Alapítvány Irodája (Petőfi Csarnok), Budapest XIV., Vá­rosliget, Zichy M. út 14. A diósgyőri fesztiválon sike­resen szereplőknek több díjat is felajánlottak. Többek között pénzjutalmat, táborozási, rá­diós és televíziós fellépési lehe­tőséget kapnak a legjobban sze­replő versenyzők. Lúdtollal írják a gyerekek az iniciálét Nyári utazás a középkorba A Vártáborban az általános és középiskolás tanulók az egri vár XV. századi történetével ismerkedhetnek meg, hiszen az előző években nagy sikerrel megrendezett bejáró és bentla­kásos táborok az idén is folyta­tódnak. A jelentkezők felidézik a várbeliek életét, hétköznapjait, szokásait, ünnepeit és a várvé­delem fortélyait. Bepillantást nyerhetnek a korabeli nyelv szókincsébe és szófordulataiba, s lúdtollal kipróbálhatják az iniciálé írását is. Megismer­kedhetnek egy régi könyvké­szítő műhellyel, s „találkozhat­nak” solymászokkal, vadászok­kal, énekmondókkal, mutatvá­nyosokkal. Készíthetnek címert, íjat, s az egy hét alatt Parád- sasváron az üvegfúvást is ta­nulmányozhatják. A rendkívül gazdag és válto­zatos programot igénybe vehe­tik egriek és Heves megye más tájairól érkezettek is. A bejáró tábor elősorban az egrieknek ajánlott. A hétfőtől péntekig tartó kurzusokra 10-16 éves gyerekeket várnak az alábbi időpontokban: június 21-25., június 28-július 2., július 12-16. A bentlakásos táborba jelentkezőknek kollégiumi el­helyezést biztosítanak. Ide 12-18 év közötti tanulókat vár­nak július 4-től 9-ig. Jelentkezni a Dobó István Vármúzeum régészeti vagy néprajzi osztályán lehet. Képzőművészeti és kézműves nyári táborok Agyagoznak és batikolnak A Kepes György Vizuális Köz­pont az idei nyáron is több tá­bort hirdet a kézművesmester­ségek iránt érdeklődőknek. Június 21-től június 25-ig napközis kézművestábor indul 8-14 éves gyermekeknek a Vit- kovics-házban. Június 28-tól jú­lius 4-ig 10-14 éves gyerekeket várnak szintén kézművestá­borba Kisorosziba, a Szentend­rei-szigetre. Augusztus 2-től augusztus 8-ig 14—18 éves diá­kok részére hirdetik meg a Zempléni-hegységben a képző­művészed tábort. Augusztus 23-tól augusztus 27-ig pedig a 8-14 éves gyerekeket várják napközis képzőművészeti tá­borba a Vitkovics-házba. A programokra jelentkezni június 15-ig lehet az intézmény tele­fonszámán: 36/412-023. A rendezők a felnőttekre is gondoltak, akiknek felnőtt ön­képző köröket szerveznek. Jú­lius 13-tól 17-ig Bognár Erzsé­bet Katalin vezetésével kosár­fonás indul, míg augusztus ló­tól 19-ig Oskóné Bódi Klára irányításával tűzzománckészítés lesz az intézményben. Ismét lesz tábor Várbükkön Jeney Judit textilgrafikus művész vezetésével ismét szerveznek nyári tábort a várbükki erdészházban. A gyerekek rajz szakos főis­kolai hallgatók vezetésével ismerkedhetnek meg a linómetszés, a rézkarckészítés, a szitanyomás technikájával, valamint az agyag­mintázással és a papírmerítéssel. • Információ a táborról Mihály fi Ritánál, a 36/311-954-es telefon­számon kapható. Pannó-faggató: Attila vadászik PÁRÁD - Heves megyében barangolva a kiránduló tucat­nyi múzeum értékesnél érté­kesebb gyűjteménye között válogathat. Ritkán esik azon­ban szó a parádfürdői „Freskó étterem” képeiről, melyek technikájukat tekintve azonban pannók, tehát nem falra festettek. A képek alkotója, Ha- ranghy Jenő egy kevéssé is­mert debreceni művész. Legje­lentősebb munkája látható itt, melyet a második világháború előtti esztendőkben készített. A keretszerkezetbe foglalt nagyméretű táblakép-kompo­zíció a tervekhez képest befe­jezetlen maradt. Ám az elkép­zelések monumentalitását így is hűen jelzi az étterem falán fennmaradt alkotás. A pannó-sor legértékesebb darabjai a főfalon láthatók. Az Arany János: Csaba trilógiá­jából kiemelt Buda halála epi­zód, ezen belül is a „Mátrai képek” került megfestésre. Haranghyt valószínűleg az Északi-Mátra romantikája ra­gadta meg, hiszen ecsetkezelé­sében a fantázia vezényli. Fi­gurái viseletében a romantikus eposzokból jól ismert, gazda­gon díszített ruházatot látjuk viszont. Nincs itt semmi, ami társadalmi megosztottságra, vagyoni különbségekre utalna. A pompa hatja át a képeket, s miért is kellene ennek más­képp lennie? Nem dokumen­tálni születtek a pannók, ha­Egy ismert pannórészlet a falakról fotó: ötvös imre nem szemet gyönyörködtetni. A táj ehhez mérten vadregé­nyes. A mozgalmasság szem­betűnő, melyben diaszerű je­lenetekkel örökíti meg a híres vadászatot az alkotó. Az alkotótól ne várjunk profi látásmódot. A méretará­nyok és mozdulatok olykor csorbát szenvednek. De a ké­pek nem is a tökéletesség vá­gyával készültek. A korhangu­latnak megfelelő nemzeti ro­mantika vezérli a látásmódot, amely vidéken különösképpen felerősödött századunk negy­venes éveiben. A pannó-sorozat az alkotó halála miatt befejezetlen ma­radt. A táj iránti rajongást, a múlt századot idéző nemzeti romantikát azonban így is hí­ven tükrözi. (szuromi) Könyvajánló Kerti örömök A kerttervezéshez és a kertépí­téshez minden segítséget megad a Holló és Társa Könyv­kiadó legújabb kötete, a Kerti örömök. A Wolfgang Hensel szerkesztette dekoratív kiad­vány az előkészítés aprólékos, ám annál fontosabb mozzanata­itól a növények ápolásáig elkí­séri a kertészkedőket. Bőséges tanáccsal látja el a zártkertek tulajdonosait éppúgy, mint azokat, akik szerencsés módon több hektáron gazdálkodhat­nak. A kötet minden talajtípus­hoz, kertformához és igényhez hasznos útmutató. Szintén a Holló és Társa Könyvkiadó gondozásában je­lent meg egy új sorozat, a Dió­héjban. A kiadványok az egész­séges életmódra fogékonyak érdeklődésére számíthatnak, hiszen a most megjelentetett kötetek tartalma a homeopátiá­val, a természetgyógyászattal, a vitaminokkal és a reflexológiá- val foglalkozik. Szabó Lajos tárlata Még látható a mezőkövesdi Vá­rosi Galériában Szabó Lajos, a matyó város gimnáziumában végzett egykori hallgató, ma festőművész alkotásait bemu­tató tárlat. Az eseményt Pap János nyugdíjas polgármester nyitotta meg. A tárlat 10-16 óra között, a hétfői napok kivételével lát­ható. Egy borjúlélek monológja Hideg, fémrácsos pallón ellett a mamám. Miután kinyílt a szemem, még három per­cig láttam őt, azután átvittek egy másik ketrecbe, ahol vagy ötven bocival laktam. Hiányzott a mama melege. Lefeküdni nem volt elég hely, de nem is volt érdemes - a szőrünk mocskos és büdös lett a többiek ürülékétől, ezért állva aludtam. Egy kedves, köpenyes ember minden nap tápot hozott. ízetlen és rágós volt az étel, de a férfi biztatott minket, hogy ettől szép kövérek leszünk. Néhányon úgy felfú­jódtak, hogy nem tudtak tovább a lábukon állni. Az ő hasuk alatt átvezettek egy vász­nat, s felfüggesztették őket. Ettől még job­ban elhíztak. A gondozó hetente egyszer egy hatalmas fecskendővel beinjekciózott minket ismeretlen bocibacik ellen. A sze­rektől állandóan hasmenésünk volt, kábák lettünk és a lábaink remegtek. Volt köztünk egy fehér szőrű boci, aki azt állította, hogy vannak olyan helyek, ahol nincsenek rácsok, s a földből zöld színű ízletes szálak nőnek. Ezt az albínó bocit általában nem szerették a többiek - javíthatatlan álmodozónak, utópistának tartották. Én kedveltem, de ritkán tudtunk egymással bődülgetni, mert akkora hang­zavart keltettek a többiek, hogy nem hal­lottuk egymás hangját. . Három hónapos voltam, amikor egy sö­tét, szűk folyosón betereltek egy még szű- kebb ketrecbe. A ketrec elindult és kivitt minket a telepről. Épp a rács egyik olda­lához kerültem. A pofám szorosan oda­nyomódott, de örültem, mert így fél szem­mel szemügyre tudtam venni a világot. Titokban azt hittem, most visznek arra a „legelőre”, és a szívem gyorsabban kez­dett dobogni. Egy elhagyatott helyen egy másik telepféléhez értünk. Kivezettek min­ket egy olyan szűk folyosóra, ahol egy­szerre csak egy tehén fért el. Úgy tudtam, az emberek azért tartanak minket, mert ha megnövünk, habzó tejet adunk, amiből fi­nom tejföl és túró készül. Arra gondoltam, elérkezett az első fej és ideje. Éppen az albínó borjú mögé kerültem, és láttam, hogy kicsit ideges. A sor lassan haladt előre. Feltűnt egy sötét kapu, amit a mondáshoz híven meg is bámultunk. Bé­késen ácsorogtunk, és ballagtunk előrébb. Beértünk a sötét kapuba. Nem láttunk semmit, de néhány perc múlva meghallot­tam fehér szőrű barátom rémült bőgését. A lábával dobolt, mintha el akarna sza­ladni, aztán elhallgatott. Ekkor értettem meg, hogy mi történik. Próbáltam meg­fordulni, de a hely szűk volt, és a kíváncsi borjak nyomtak hátulról. Lehetséges, hogy nem az a több ezer liter tej kell nekik, amit életemben adhatnék, hanem a pár li­ter véremet akarják? Tudom, csak egy marha vagyok, és nem érthetem ezt meg, de nem is volt időm gondolkodni. A két ha­lántékomra korong került, aztán villám ci­kázott az agyamon, majd az egész teste­men. A halálfélelem adrenalinja lüktetett az ereimben. Három ütést éreztem, aztán elhagytam a testemet. A testen kívül lebegve láttam, hogy a testeket lenyúzzák, feldarabolják és be­csomagolják. Porcikáim most éttermekben és boltokban találhatók. Mivel erőszakos halállal haltam meg, a természet törvényei szerint újra meg kell születnem - tehénként. Ki tudja, mikor érem el az emberi létformát? Az emberi testet, ami olyan áldott, hiszen a legintel­ligensebb lény, minden teremtmény ura. Ha étteremben jársz, és azt látod kiírva: Marhaszelet: 520 forint - gondolj rám és mondj egy imát. Köszönöm szépen. Tasi István Az ellentétek az intellektusban találkoznak Soós József igazgató úr sze­rint - túl a megérdemelt di­csőségen - azért is örvende­tes, ha iskolájuk legkiválóbb tanulóit a szélesebb nyilvá­nosság is megismerheti, mert ez hitet adhat a többieknek. Teóriája alapján bizony Tóth Gabriella és Kertész Ágnes küldetést teljesítenek: a Bajza-gimnázium végzősei példaképekké váltak. HATVAN - A két csinos ne­gyedikes leány (melyik negye­dikes leány nem csinos...?) kö­zött - extrém példával élve - annyi a hasonlóság, amennyi Káin és Abel között lehetett az emberiség hajnalán. Leg­alábbis, ami habitusukat, men­talitásukat, s - hogy azért ma­gyarul is újunk valamit - élet­szemléletüket illeti. Ég és föld, tűz és víz, hideg és meleg; tet­szés szerint kínálva a véglete­ket minél szemléletesebbé tevő szinonimákat. Még közérthetőbben: egyi­kük emocionális, másikuk raci­onális. Legalábbis, ahogy azt az alig egy fizikaórányi beszélge­tés során a magamfajta, autodi­dakta lélekbúvár leszűrheti. Mi az, ami mégis közös ben­nük? Mindenekelőtt a tudás. Az, hogy a suliban eltöltött, embert próbáló hosszú eszten­dők során szinte halmozták az országos versenyeken való részvételt, havonta gyarapítva dicsőséges szerepléseik listáját. Gabriella erőssége a Joldrajz, a történelem és a magyar. Kü­lön kiemeli kedvenc pedagógu­sai, Nyitrai Zoltán és Bodo­nyiné Balogh Erzsébet nevét, akiknek - mondja - igen sokat köszönhet azért, hogy a jelentős megmérettetéseken is a legjob­bak között szerepelhetett. Pedig Gabriella - minő para­doxon! - nem szereti a kihívá­sokat! Saját bevallása szerint visszahúzódó, félénk lány, aki utál a középpontban lenni. Ami vonzza: a versenyek előtti felfo­kozott várakozás, az izgalom. Akár a kávé vagy a cigaretta. Serkenti, megemeli adrenalin­szintjét. Előre fél, hogy ha le­érettségizik, hiányozni fog az ismerős drukk. Jellemző, hogy enélkül még a vakációk során sem tudott meglenni, a nyári szünetekre is vállalt versenyre való felkészülést. Talán az egyetemi felvételi szorongása pótolja majd e fura mákonyt. ízig-vérig érzelmi alapokon létező alkat. Amikor például a ballagási dalokat tanulták, an­nak rendje-módja szerint sírva fakadt, hogy hamarosan el kell válnia az alma matertói. Ágnes viszont gyakorlatias. Ha kell, számítástechnikában alkot kimagaslót, máskor törté­nelemversenyt nyer. Egy esszé­pályázatnak köszönhetően nemrég Berlinben tölthetett fe­ledhetetlen napokat, de a ma­gyartanárok is számíthatnak rá. Ezek mellett „tájfut", utazik, s - megint egy kérdőjel - a tanu­lást illetően korántsem meg­szállott. Nem izgulós fajta. Ha egy felhívás elnyeri tetszését, ne­vez, és többnyire győz. Ám elég a kiírásban egy stílushiba, máris érdektelenné válik szá­mára az egész. Mint mondja, bizonyos határig bármit meg­tesz a sikerért, de feszültség nincs benne. Sőt megnyugtató- lag hat rá, ha mindent elköve­tett a jó eredmény érdekében. Ágnesnek is vannak - hát persze - kedvenc tanárai. Ko­vácsné Kiss Évát és Ambrus Évát említi szeretettel. A végére azért, mint párhu­zamosok a végtelenben - vagy sem -, Gabriella és Ágnes el­képzelései is találkoznak. Mindketten jogászok szeretné­nek lenni. (t. o.) Tóth Gabriella és Kertész Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents