Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

Vasárnap Reggel 26. szám

Csoda történt Glogován 1999. június 27. Hetedik oldal A falu plébánosának húga, aki bátyja gondjaira bízatott, véletlenül kint ma­rad a nagy nyári fergetegben. Ám egy titokzatos körülmények között elő­került esernyő megvédi a kisdedet a záportól. A furcsa, piros esernyőnek köszönhetően Glogován csodák történnek. A felvidéki falvacska zarándok- hellyé válik. Hívők sokasága keresi fel a helyet. Az asszonyok arról suttog­nák: a csoda Szent Péternek köszönhető.... A hit erejét megfogalmazó Mikszáth-gyöngyszemet az egri közönség július 9-én, este 9 órakor láthatja először a Líceum udvarán, Beke Sándor rende­zésében, az egri Gárdonyi Géza Színház színészeinek játékával. Kascsák Dóra, a plébános húga: Nagy András, mint dr. Wibra György 1. Számítottál arra, hogy az Agria Nyári Játékokon főszerepet kapsz? 2. Mennyiben más egy prózai darabot szabadtéren játszani, mint egy zenéset? 3. Láttad a regény alapján készült filmet? 4. Milyen lesz az általad megformált figura? 5. Mit jelent a pályádon ez a szerepformálás? 6. S hogyan telik a nyár hátralévő része? 1. Óriási meglepetés volt, hi­szen ennyi főszerep és jó szerep után nem gondoltam, hogy a nyári játékokon ne­kem is terem „babér”. 2. Az Egri Csillagokban szö­veg nélküli szerepem volt. Nagyon féltem attól, hogy nehéz lesz beját­szani a teret, a hangom elvész a hatalmas ud­varon. Most már valamivel nyugodtabb va­gyok. 3. Azt mondták a „nagyok”, hogy a filmet nem szabad megnézni. Én titokban mégis megtettem. Csalódás volt. Áz alakításomat a regény alapján építem fel. 4. Naiva alkat vagyok, a szerepet másképp meg sem tudnám formálni. Az általam alakí­tott figura játékos, szolid, mindenki szereti, könnyű volt vele azonosulni. Azt hiszem, ilyen is akarok maradni. 5. Körülbelül 10 évem van még, hogy naivát alakítsak a színpadon. Érett asszony szerepé­ben el sem tudnám magam képzelni. Úgy ér­zem, ezt az adottságot addig kell maximálisan kihasználnom, amíg az idő engedi. 6. Minden évben a Balaton partján töltünk pár hetet. A nagy álmom az idén az, hogy on­nan nézzem a napfogyatkozást. 1. Lelkem mélyén számítottam rá, hiszen a színésznek van egy hetedik érzéke, amely megsúgja neki az egri csodákat... Az idei szerepléseim után valahogy ennek kellett következnie. 2. Mivel rendkívül nagy a tér, így sokkal több energiát kell a munkába belefek­tetni, hogy ezen a téren a színészi játék átha­toljon. Másféle eszközökkel dolgozunk, mint a kőszínházban, hogy az alakítás hiteles legyen. 3. Nem néztem meg a filmet, mert az már egy konkrét elképzelést ad a szereplő jelleméről, s ez nem biztos, hogy egyezik az én élményvilá­gommal. Az én filmem a saját szemem előtt pereg le. 4. Nagy tanulság, hogy bárki tévedhet, s ennek következtében az igazi értéke maga után hagyhat­ja a ködben. A szerep egyébként szinte az idei évadom ötvözete: Cléant és Wibra között az anya­gi világ iránti vonzalom, Rómeó és Wibra között a szerep azonossága jelenti az átkötést. 5. Gyönyörű váltási pontok vannak a darabban, aminek a megoldását színészileg is nagy feladat­nak tartom. 6. Nekem a színpad az életem. Soha nem kérdeztem magamtól, mikor pihenek. Vannak a próbák közt is szünetek. Vadvizeken Ausztriában El ne engedd az evezőt! Nem gondoltam volna, hogy egyszer még egy hegyi folyó öt Celsius-fokos vizében fogok für­deni. Ráadásul ugyanezen a folyón kilométere­ket evezek sziklák között, zúgókon, kisebb víz­eséseken, örvényeken át. Azt pedig végképp nem hittem, hogy ez még tetszeni is fog. Az Osztrák Nem­zeti Idegenforgalmi Képviselet, a Vista Utazási Központ és a Fitz Roy Extrém­sport Klub „kalan­dos sajtótájékozta­tót” szervezett az új­ságíróknak Ausztriá­ban. A Bécsből két óra alatt elérhető Salsa folyó a vadvízi evezésre vállalko­zók egyik kedvence. Meglehetős nagy is rajta a forgalom, amit mi, megszep­pent leendő „áldoza­tok”, vízre szállás előtt eléggé hitetlen- kedve figyeltünk a Salsán átívelő hidak­ról. A folyó és az al­pesi környezet gyönyörű, de hogy majd mi is gumicsónakokkal száguldunk le e megvadult, tarajos hullámok hátán, nem törődve a kiálló kövekkel, a dermesztőén hideg vízzel... Szó­val... Biztos, hogy jó helyre jöttünk? Az előze­tes tájékoztató is többnyire arról szólt, hogy ez veszélyes sport. A beavatottak elmesél­ték, melyikük hányszor esett már a vízbe a hajóról, lelkünkre kötötték, a biztosítási kártyát ne hagyjuk otthon, ha esetleg orvos­ra lenne szükség. Bár ilyesmi - nyugtatgattak mosolyogva - a Fitz Roy túráin spéciéi még nem fordult elő... Minden előzetes félelem és kétség ellenére vé­tek lett volna kihagyni a kalandot. Az indulás előtt kapott tájékoztató lényege: a folyón, a hajó­ban - a nagyot, a 6-10 személyest raftnak, a kis kétszemélyest tracknek hívják - azt kell csinál­ni, s lehetőleg gyorsan, amit a túravezető mond. A raftot ő kormányozza, vezényel az utasoknak, mikor melyik oldal, milyen erősen evezzen. A kis hajók közül is az elsőben egy túravezető ül, a többi a túrázókkal libasorban követi az övét. Természetes, hogy alkohol vagy más hasonló szer hatása alatt tilos a vadvízi evezés, s magá­tól értetődő az is, hogy megfelelő védőruhára, a jéghideg vizet először ugyan átengedő, de aztán testhőmérsékleten tartó, úgynevezett neoprim öl­tözetre, továbbá mentő- mellényre és bukósisakra van szükség. Az erre a sportra alkal­mas folyók egyébként hat kategóriába vannak beso­rolva, az I-es a könnyű, a VI-os már a járhatatlan szakasz. A Salsa III-as. Pontszerűen IV-es erőssé­gű, a Fitz Roy osztrák vadvízi vizsgát is letett szakemberei szerint. Ta­lán még egy jó tanács: az evezőt boruláskor - ami vadvízen bármikor be­következhet - sem sze­rencsés elengedni... Miután a napon szinte elviselhetetlenül forró, szűk, fekete védőruhá­ban megmerítkez-tünk - tényleg csak egy pil­lanatig érezni a maró hideget -, csodálatos né­hány kilométer várt ránk a Salsán. (Nem bo­rultunk fel; azt javaslom, a megfontoltak ülje­nek csak a nagy hajóba, sokkal stabilabb a tracknél...) Az ember szó szerint várja, mikor jön már a következő zúgó, amelyből aztán tár­saival együtt csuromvizesen, de győztesen ke­rül ki ismét. Fantasztikus érzés. Hozzá talán csak az fogható, amikor a kikötés után végre le lehet vetni a testhezálló Batman-kosztümöt. A Vista a Fitz Royjal együttműködve Ausztria mellett Szlovákiába, Szlovéniába, de az Egye­sült Államokba, a Coloradóra is szervez vadvízi túrákat. Ausztria persze mégiscsak közelebb van, este pedig, az alpesi panzióban nyugtatá- sul jöhetnek a korsó sörök Jgermeisterrel. Mert ahogy a folyónak van partja, a sport­nak is van határa, bizony. (rénes) Pazar kínálat - királynői elegancia PIROSKA SZALON Romantikus foglalkozása van Bol­dizsár Ferencné vállalkozónak: menyasszonyi ruhákat, kellékeket árusít és kölcsönöz (3300 Eger, Ér­sek út IS., tel.: 36/315-808). A kedves és intelligens aszszonynak már a dédszülei is kereskedők voltak, édesapja kendőt és táskát készített, a férje és fia virágkerté­szek, a lánya és a veje divatáru-ke­reskedő. Ebben a családban min­denki a vevőkért dolgozik. Boldi- zsárné az édesanyjáról nevezte el a Piroska Szalont, ahol a vendé­gek Marikának szólítják. A hajdan volt menyasszonyok gyakran fel­keresik, elmesélik házasságuk örömeit. Az a különleges nap nemcsak a párokat, Marikát is ös­szeköti az emberekkel. Az öltözékek közül a legszebb a menyasszonyi ruha. Aki belép a szalonba, természetesen csodás akar lenni az esküvőjén. Marika mindenekelőtt a vendég elképze­lésére kíváncsi, a ruha kiválasztá­sánál a menyasszony alakját, egyéniségét veszi figyelembe. A szolgáltatás profi: a főszerep a ru­háké. A vevő tetőtől talpig felöl­tözhet, a menyasszonyi ruhák többféle színben és fazon­ban kaphatók. Spanyol, olasz, francia, német mo­dellek közül válogathat­nak, vannak szolidabb öltö­zékek is. „Divatosak az egy­szerűbb ruhák, amelyek­nek sima a szoknyája és hímzett a felső része. Segí­tek a díszítésben is” - mondja vendéglátónk. Gaz­dag a választék. A kísérő és menyecskeruhák is tet- szetősek. Sokan vásárolnak gyerekeiknek áldozóruhát. Pazar a kellékek, a kiegé­szítők kínálata. Igény sze­rint kaphatók a fejdíszek, kalapok, esernyők, fátylak. A ruhák anyaga szatén, a tüllök külföldiek, a kiegé­szítők színesek. A nemes anyagok méltósága, a sely­mek suhogása, a szaténok fénye királynői eleganciát és megjelenést kölcsönöz a menyasszo- nyoknak. „A jó megje­lenéshez kifogástalan alak kell, de a tökéletesen szabott és kidolgo­zott ruhák minden menyasszonyt széppé, vonzóvá tesznek. A szíve­met is „adom” a ruhák mellé...” - így Boldizsár Ferencné. Van, aki a fejdíszt szereti vagy a fátylat. Van, aki a kalapot részesíti előnyben, vagy az élővirág-díszítést. Van olyan, aki mirtuszt tűz a hajába. Marika szerint az egyszerűbb vo­nalvezetésű ruhákra fantázia­csokrok, a gyöngyökkel, tüllel dí­szített öltözékre a szolidabb virág­csokrok illenek. A menyasszonyiruha-kölcsön- zés (kiegészítőkkel) 15-35 ezer fo­rintba, a kísérő ruháké 4-8000 fo­rintba kerül a Piroska Szalonban. (PR) Gyula láttán sikoltoztak a lányok A 21 éves fiatalember valóban nem mindennapi jelenség. Egy fejjel magasabb az átlagnál, sportos, de nem a végletekig ki­gyúrt fazon. A lányok és az asszonyok megfordulnak utá­na, férfitársai többsége pedig minden bizonnyal irigyli a vélt vagy valós sikereket, amelyeket megjelenésével a gyengébbik nem körében arathat. (Nem utolsó szempontként végre azon hölgyolvasóink igényeit is kielégíthetjük, akik a korábban megjelent, megannyi csinos, törékeny leányzót ábrázoló fo­tók után egy igazi Adoniszt kö­veteltek.) Gyula jelenleg az egri Eszterházy Károly Tanárkép­ző Főiskola hallgatója. Angol nyelvtanári diplomát szeretne szerezni, de kacérkodik a jogi egyetemmel is. Ha egy időre most majd pályát módosít, a ki­térő oka bizonnyal a minapi si­kere után várható elfoglaltsága lesz. A hatvani Kovács Gyula kollégiumi szobatársa két évvel ezelőtt má­sodik helyezést ért el egy versenyen. Tapasztalatai igen kedvezőek lehettek, hiszen nógatni kezdte hősünket: próbálkozzon meg a neve­zéssel ő is. „Mit veszíthetsz?” - tette fel a kérdést, ami Gyulának megadta a végső lökést elhatározásához. És valóban nem veszített. Sőt, ma ő Magyarország első számú férfimodellje. Az országos férfimodell-ver- senyt a hagyományoknak meg­felelően Békéscsabán rendez­ték. A jelentkezők előválogatá­son vettek részt, s tucatnyian jutottak a döntőbe. A legjobbak dobogóra lépését profi szakem­berek készítették elő: meg kel­lett tanulni a kifutón való moz­gást, a táncot és a koreográfiát. A viadal során kétféle fürdő­nadrágban, sportos öltözetben, szabadidőruhában és öltönyben léptek színpadra a fiúk. Min­dent külön pontoztak, de ezt megelőzően - meséli nevetve a későbbi nyertes - egy szál für­dőgatyában beszélgetni kellett a zsűri tagjaival; a 16 neves sze­mélyiség között alig akadt né­hány férfiú, hiszen a grémium főleg hölgyekből állt. A mustra eleinte kínos volt, de a verseny­zők hamar feloldódtak. Általá­nos kérdésekre kellett válaszol­ni, hiszen azért az ilyen meg­mérettetések alkalmával sem ki­zárólag a külcsín számít... A nagy show alkalmával fél­ezer ember tolongott a csabai ifjúsági ház nézőterén. Monda­ni se kell, a tömeg túlnyomó ré­szét lányok alkották, akik hatal­mas ovációban törtek ki, ha újabb versenyző lépett pódium­ra. Gyula láttán pedig egyene­sen őrjöngött, sikítozott a nagyérdemű. így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy a srác elnyerte a közönségdíjat, s a végső elsőséget - meg az ezzel járó szerződéseket, utazásokat és tárgyjutalmakat - is elhódítot­ta. Nagyszerű érzés volt - emlékezik visz- sza arra az estére. Gyula szerint a férfiak irigységből szólják le ezt a mű­fajt, a lányoknak vi­szont egészen más a véleményük. A ked­vese ugyan vegyes érzésekkel fogadta nevezését, elsősor­ban azért, mert a szerződéseknek kö­szönhetően a jövő­ben még kevesebbet lehetnek együtt, a másik serpenyőbe kerül viszont, hogy a fiú így anyagilag megalapozhatja jogi tanulmányait. Lehetséges, hogy én is hasonló­képpen éreznék, ha a barátnőm állna elém hasonló ötlettel - mondja beszélgeté­sünk végén a Mister Number One. - Gyö­nyörű, szőke lány, akinek lenne sansza a szépségszakmá­ban, de még nem szánta rá magát, hogy megpróbálja. Én azonban úgy vol­tam vele: egyszer fi­atal az ember, hát akkor miért is ne. Nem igaz? De. Tari Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents