Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
Vasárnap Reggel 26. szám
Eger műemlékileg védett épületei közül talán a leginkább elhíresült a Buttler-ház. A belváros arculatát egyelőre csak csúfító, ám meghatározó épület felújítása évek óta napirenden van. Vajon sikerül-e megmenteni a Buttler grófok hagyatékát? Vagy a történelmi nevet viselő épületen éppúgy átok ül, mint regényhősein? Közelről Harmadik oldal A napokban kezdődik a Buttler-ház átalakítása Csak a regenyhosökön ül átok?l A Buttler-ház rekonstrukciós tervein 1997 óta Botos Judit építészmérnök dolgozik. A grófok hagyatéka 1711 körül - a Rákóczi-szabadságharc leverésének évében - keletkezhetett. Buttler János Lajos ekkor vásárolta meg a várba vezető hadiút egy szakaszán, a mai Kossuth úton elhelyezkedő telket. Az ingatlan 1796- ig a Buttler-család tulajdonában is maradt. Ezután rövid ideig a Keglevich- família birtokolta (róluk szintén utcát neveztek el a városban), majd a regényhős, Buttler János visszavásárolta ősei birtokát. Az épület néhány év múlva Barkóczi László egri kanonok tulajdona lett. A hányatott sorsú épület a múlt században egy ideig katonai laktanyaként funkcionált, később siket- néma-intézet lett, ezt követően kollégium, múzeum. Történetének végállomásaként turistaszálló szerepét töltötte be. Az épület hasznosítására és eredeti fényének visszaállítására először 1997-ben tettek kísérletet. Azóta a harmadik terv készül a Buttler-házra.- Az első megrendelést 1997-ben kaptuk az akkori tulajdonoscsoporttól, az AgriaComputertől - eleveníti fel Botos Judit. - A földszinten reneszánsz hangulatot idéző éttermet, az emeleten barokkos éttermet, a tetőtérben bárt alakítottunk volna ki. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a tulajdonos elképzelése több ponton eltért. A húzódó ügyintézés következtében az AgriaComputer eladta az épületet. A következő tulajdonos egy ismert egri vállalkozó, Marosfalvy László, a Talizmán tulajdonosa lett. A luxuskivitelű terv már építési engedéllyel is rendelkezett, amikor kiderült: a költségek meghaladják a tulajdonos erőforrásait. A belső udvarba tervezett és a föld alá süllyesztett pincemulató és konyhaüzem nem valósulhat meg. Ekkor érkezett a felkérés harmadik tervezet készítésére, amely szűkített változata az előzőnek.- Az udvarra tervezett süllyesztett rész elmarad - mondja a tervező -, ám a vendéglátó és borbemutató funkció megmarad. A falkutatások lehetővé tették, hogy visszaállítsuk az épület eredeti fényét, amely még így, lepusztult állapotban is megmutatkozik. Bár a földszintet és az emeletet is apró helységekre osztották fel a turistaszálló érdekében, a kutatások nyomán az eredeti állapot helyreállítható. Sokkal nagyobb problémát okoz a vasbeton koporsófödém, melyet elbontani többé nem lehet. Ugyancsak problémák mutatkoztak az udvaron. A ‘60-as években a város egyik legnagyobb trafóházát ide építették. Hiába került új tulajdonos kezébe a Buttler- épület, a trafóházat elbontani nem lehet, ráadásul a hangszigeteléséről és a megközelítéséről is gondoskodni kell. A Buttler-telek feldarabolása következtében előálló problémák tehát megmaradtak. Az épület magán- tulajdonba került, ám benne a trafóház a városé. Az immár végleges, szűkített program nyomán az elkövetkezendő hetekben elkezdődik az építkezés. A barokk formájában helyreállítandó Buttler-ház befejezése a jövő tavaszra várható. S eközben reménykedik a tulajdonos, a tervező és a városban élő egyaránt: talán a pusztulásra ítélt híres épület megmenekül, s vele együtt elszáll a Buttler-átok... Szuromi Rita kova;» János Menedzserbaj Megint felütötte a fejét a menedzserbaj. A távozás, menesztés, leváltás előtt állók betegsége. Elég a derék Kiss Ernő dandártábornokra, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság megszüntetett vezetőjére gondolni, aki kórból fakadó feszültségét gyógyszerezéssel oldotta, rosszul, s mindennek folyományaként eléggé el nem ítélhető módon könnyített magán a Teve utcai rendőrszékháznál. A brókerarcú Járai Zsigmond azt üzente, nem mond le. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájan komoly slamasztikában vagyunk. Itt hagy minket a romló fizetési mérleg kellős közepén. A pénzügyminiszter kategorikusan cáfolta a távozásáról szóló híreket. Igaz, hogy a közelmúltban úgynevezett menedzser-betegség miatt kórházi, majd szanatóriumi kezelésre szorult, ám mindez nem hátráltatta a munkavégzésben, sőt. Újult erővel fog neki az inflációleszorításnak, a gazdaság élénkítésnek, és a fizetési mérleg kiegyensúlyozásnak. Nagy kő esett le a szívünkről. Az pedig zene volt füleinknek, amikor a tárca első embere azt állította, a romló költségvetési eredmények dacára egyelőre nincs szükség megszorító intézkedésekre, pótköltségvetésről meg merő képzelgés beszélni. Na akkor a hazai, meg a külföldi elemzők (Világbank, OECD) nagyon rosszul látják. Nincsen nekik menedzser betegségük. A menedzserbaj nem egyszerű nyavalya, mint a nátha vagy a tüszős mandula gyulladás, hogy tessék napi háromszor egy C-vitamint, meg borogatni. Nem, a menedzser betegséget csak a kevés kiválasztott kaphatja meg, előjegyzés alapján. Akik a menedzser betegséget kapják, milyen meglepő, azok a menedzserek. Innen ismerni meg őket. Viszont leírhatják utána az adójukból, visszaigényelhetik utána az áfát, illetve nagyobb kölcsönt vehetenek fel rá minden jobbfajta pénzintézetnél. A menedzserbetegség a hazai gyógyágazat egyik feljövő setét lova. A kórisme egyik legfontosabb jellemzője, hogy mindent nagyon világosan és tisztán lát az ember, valósággal felnyitja a szemét a páciensnek, aki azt képzeli, hogy ura önmagának és döntéseinek, pedig dehogy. De ez később derül csak ki. Ez a betegség nagyon egyszerűen, lemondással vagy leváltással gyógyítható. Nálunk szerencsére mindkét terapikus eljárás mögött bőséges, bevezetett gyakorlat található. Vizsgafront: idegösszeomlás-hangulatban Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola diplomaosztójával a végzős fiatalok életében lezárult egy szakasz. Ám addig hosszú út vezetett, sok kedves élménynyel és jó néhány buktatóval. Kezdve a kreditrendszerrel, amit sokaknak hamarabb kellett alkalmazniuk, mint hogy megértették volna. Ott voltak a vizsgák, a mumus tanárok, az unalmas előadások, a hospitálások... S a rengeteg idegeskedés. Arról, hogy mennyit ér ma mindez, milyen a színvonal, a felkészültség, a kredit- és a vizsgarendszer, megoszlanak a vélemények. Kulcsár György másodéves szociálpedagógia szakos szerint a kreditrendszer, mint elképzelés, nem rossz.- Magunknak állíthatjuk össze az órarendet, elvileg szabad tanárválasztás van, de a valóságban nem így működik. Kevés az oktató, a szemináriumokra megadott időpont, így alig van választási lehetőség. Viszont leadhatjuk az egyik szakot. Persze, ekkor nehezebb lesz elhelyezkedni. Tuti megélhetést különben sem ad egy ilyen diploma, maximum munkahelyet. A jobb versenyképesség miatt más tanfolyamot is végzek.- Elég bonyolult a kreditrendszer - kapcsolódik be a beszélgetésbe Bártfai László (II. évf. számítástechnika). - Amikor már azt hiszed, megértetted, kiderül, hogy mégsem. Abban, hogy ki hogyan állja meg a helyét a főiskolán, sok múlik az előképzettségen. A tantárgyaink nagy részét egyszerűen be kell vágni, a tanárok pedig szeretik visszahallani a saját szavaikat. Nem mindegyikük jó előadó ugyan, de akik eddig tanítottak, mind nagy tudású szakemberek voltak. A vizsgaidő- szak rengeteg stresszel jár. A tanárok általános jóindulata a jellemző, persze, van, aki fejre osztályoz, van, akinél pedig nagyon meg kell szenvedni, de velünk eddig korrektek voltak. Tóth Ildikó (I. évf. matematika-kémia szak) sem mindennel elégedett:- Nekem az órarenddel vannak gondjaim. Rossz, hogy magunknak kell összeállítani. Előfordul, hogy egy szakon belül is ütköznek az előadások és a szemináriumok kitűzött időpontjai. Volt olyan előadás, amire nem is tudtunk bejárni. Matekból rengeteg óránk van, ehhez jön még a másik szak és az általános tantárgyak. Ezt kell elosztani négy napra, hiszen a legtöbb tanár péntekre már nem tesz órákat. Az oktatók felkészültségével amúgy semmi gond, persze akad, aki nem igazán erre a pályára való. A diákokon pedig nagyon meglátszik, ki mit hoz a középiskolából. Rendszeresen kell készülnünk az órákra, nem elég csak bejárni. Általában a vizsgák is nehezek, különösen a szaktantárgyakból, ráadásul tanárfüggőek. Az, hogy a vizsgáztatás igazsá- gos-e, relatív. Van úgy, hogy több mint egy hétig készülsz, mégsem sikerül átmenned. Túl tömény a tananyag és sok a vizsga, ráadásul rengeteg idegeskedéssel járnak. Tízet kell letenni egy félév végén, sokszor szeptemberre is tolódnak. Minden vizsgára egy hét kellene. Tanítani akarok, ha végzek, bár megélni nem lehet belőle. Azt sem tudom, mennyire tudok majd elhelyezkedni a diplomámmal. Mindenesetre szeretek ide járni. Dr. Szentesi Zsolt főiskolai tanárról, az Irodalomtudományi Tanszék vezetőjéről köztudott, komolyan veszi a vizsgáztatást. Nála valóban csak az alaposan felkészült diákok mennek át a megméretésen.- Szaktól függetlenül vannak tantárgyak, amelyekből könnyebb, illetve nehezebb levizsgázni - mondja. - A Bevezetés az irodalomtudományba című alapozó tantárgyból például az első vizsgán korábban 30 százalékos volt a bukási arány, ma ez 60-70. Úgy tűnik, manapság a diákok felkészültsége gyengébb, de sok múlik a kényszerítő körülményeken is. Most is vannak felkészült, nagyon értelmes diákok, sok esetben azonban a főiskolára való bekerüléshez elegendő csupán az egyik tantárgyból felvételizni. így a másik szakból nincs meg az a szűrő, ami korábban. A kreditrendszer ebben a nálunk működő torz formájában még messze áll az igazitól. Azzal egyetértek, hogy egyfajta szabadságot biztosít mind a tanárok, mind a diákok számára. A követelményszint - legalábbis irodalomból - nem változott, magas színvonalon folyik az oktatás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azoknak a diákoknak az eredményei, akik a főiskola után továbbtanulnak, és jó eredményekkel végeznek. Egy magyar szakos diploma még ma is értékes, hiszen nem feltétlenül csak tanárként lehet vele elhelyezkedni. Mindenképpen ad egy alapműveltséget, biztosít egy kulturális szintet, anyanyelvi bázist, amihez aztán a szakspecifikus dolgokat hozzá lehet fűzni. Kovács László (IV. évf. német-hittan szak):- Számomra a kreditrendszer kifejezetten jó volt, egy évig ugyanis külföldön tanultam. Miután hazajöttem, sok mindent rövid idő alatt be tudtam pótolni. így gyakorlatilag három év alatt végeztem el a főiskolát. A tanítás színvonala jó, magasabbra már nem is tudnám tenni a mércét. Átlátom az anyagot, de a részletekbe is belementünk, tudományosan minden témát kimerítettünk. A tanárok felkészültsége változó, sok oktató tudományos szinten van és az óráira is készül, de akad, aki beéri a megfelelő végzettségével, és letudja a munkáját. A diákok közül is sokan mennek felkészületlenül vizsgázni, de ez a felvételitől is függ. Ahol alacsony a ponthatár, bekerülnek olyanok is, akik nem is igazán ezt akarják tanulni, csak felvételiztek valahová. Jobb lenne a jelentkezésnél alaposabban megrostálni az ide pályázókat. A gyakorlati képzés igazából nem sokat ér, de több sem lenne hasznosabb. A minőségén kellene változtatni, nem a mennyiségén. A vizsgarend- szer sem tökéletes. Egy hónap alatt átlagosan mintegy tíz vizsgát kell letennünk. Lehetetlen mindegyikre alaposan felkészülni, még ha év közben rendszeresen tanulunk is. Rengeteg idegeskedéssel jár, vizsgák előtt ideg- összeroppanás-hangulata van az embernek. Az államvizsga is nagy kihívás, hiszen a diploma minősítésében sokat számít. Szilvás Krisztina
