Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-03 / 127. szám

8. oldal Pf. 23. 1999. június 3., csütörtök Egy szál virággal... Van egy kis iskola a város szé­lén, a sokak által ismert Cse- bokszári-lakótelepen. Az itt élő emberek mégis méltán büszkék, hogy gyerme­kük az egri Tinódi általános is­kola tanulója lehet. Az iskola évek óta az ÉKP-program szel­lemében tanítja a kicsiket a be­tűvetés titkaira, a nagyokat a képességeik fejlesztésére. Eb­ben az intézményben a gyer­mek érték. A színes, sokrétű pedagógiai munka célja a taní­tás, az ismeretgyűjtés mellett a gyermeki személyiség kibonta­koztatása. Sikerüket méltán tükrözi, hogy: a városi, megyei szaktárgyi versenyek eredmé­nyes résztvevői között tinódi- sok is voltak; az áprilisban megrendezett Éneklő Ifjúság minősítő találkozón a nagykó­rus és a kicsik kórusa a zsűritől a legmagasabb elismerést, az Év Kórusa címet kapta; a nyol­cadikosok is sikeresen vették a felvételi akadályokat, szeptem­bertől a diákok nagy része ne­ves gimnáziumok, szakközép- iskolák tanulója lesz. A tisztelet, az elismerés, a megbecsülés, a szeretet virágá­val szeretnénk köszönetét mondani a nevelőtestület tagja­inak pedagógusnap alkalmából! A 8/a osztály tanulói és szüleik Egy találkozó margójára Összejöttek a honvédkollégisták Május az érettségi találkozók és a ballagások ideje. így talán nem meglepő, hogy három év­tizedes tanári munka után egy 25, illetve egy 15 éves találko­zóra kaptam meghívást a kö­zelmúltban. A 15 éves találkozó a Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium egy­kori honvédkollégistáit hívta össze, akiknek a gimnáziumban osztályfőnöke voltam. Nagy örömömre szolgált, hogy a 26 érettségizőből 21 volt diák megjelent. Közülük mindössze ketten élnek Egerben, a többiek az ország különböző részein, sőt ketten külföldi kiküldetés­ből jöttek haza. Ezúton szeretném megkö­szönni azt a szeretetteljes lég­kört, amelyben részesítettek. Külön köszönet illeti a két egri szervezőt, hogy létrehozták ezt a találkozót. Intelligens, .kedves megjele­nésük megerősítette bennem a hivatásba, az emberekbe vetett hitemet. Látva, hogy a különböző ne­hézségeket leküzdve mind­egyikük sikeres életutat mond­hat magáénak, úgy érzem, volt értelme ezekkel a fiatalokkal foglalkozni. A sajtó útján is kí­vánok nekik további sikereket és hosszú, boldog életet. Taskár Károlyné a Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatóhelyettese Mit kapunk az emelt díjért? A Hírlap 1999. május 19-i szá­mában meglepetéssel olvastam, hogy július elejétől többet kell majd fizetni a földgázért. En­nek oka az új „díjmegállapí- tási” rendszer bevezetése. Elmondta, hogy az „európai uniós” csatlakozásig a földgáz­szolgáltatásban olyan „díja­zást” szeretnének kialakítani, amelyben a sokat fogyasztók kevesebbet fizetnének ugyan­azért az energiamennyiségért, mint a kisfogyasztók (csak a téli fűtők). Ugyanis Nyugat-Eu- rópában ezt a fajta díjszabást már régóta alkalmazzák. Az új díjmegállapítási rend­szert tehát el kell viselni. Meg­lepődik az állampolgár, hogy ezt az elképzelést az első lépés­ben a fogyasztóktól függetle­nül, teljesítménydíjnak fogják nevezni. Ez a lakosságnak évente „potom” 1800 Ft-ot je­lent csupán többletkiadásként. Miután szolgáltatásról van szó, adódik a kérdés: mit kapok az évi 1800 forintom ellenében? Mondjuk: kellően tiszta ener­giát, ne sárga legyen a láng színe, sőt esetenként ne piros, és ne szenvedjenek a készülé­kek a gyenge fűtőérték miatt. Ennek lenne értelme. Az embernek olyan gondo­lata támad, hogy egyes nagy- szolgáltatók étvágya kielégíthe­tetlen. Az országot behálózó és uraló egyes cégek nyeresége fantasztikus. A nyereség a magyar fizetők pénzéből képződött. Lehet, hogy más, de monopolhelyzet­ben lévő egyéb cégek sem akarnak lemaradni? Csupán néhány száz milliós nyereségük miatt restellik magukat? Úgy képzelik, hogy a magyar kisfo­gyasztók alázatosan beteszik a nyakukat a járomba, és húzzák az igát, mert egyes csoportér­dekek ezt kívánják? Azzal zárom soraimat, amit korábban már leírtam, amikor hasonló dologban fejtettem ki véleményemet: Ha megenged­jük, megérdemeljük! Enyedi László Heves (cím a szerkőben) Vannak még csodák Szeretném hálás köszönetemet kifejezni a SPAR Szupermar­ket összes dolgozójának, de főleg a biztonsági őrnek (saj­nos, a nevét nem tudom). Esetem a következő, amiből ők is rám ismernek. Húsvét hetében betértünk családom­mal a SPAR-ba, hogy bevásá­roljunk húsvétra. Kocsiba rak­tuk az árut, ám a pénztárnál, amikor fizetni akartam, két­ségbeesve vettem észre, hogy eltűnt a pénztárcám. Nem tud­tam fizetni, restelkedve visz- szaraktuk az árut, és eljövőben még a biztonsági őrnek meg­adtam a címemet és a telefon­számomat. Ha mégis valami csoda folytán megkerülne a tárcám, benne a 15 ezer forint­tal, tudjon értesíteni. Hazafelé jövet Kápolnáig végigsírtam az utat, semmi remény nem volt, hogy megkerüljön a pén­zem, a biztonsági őr sem na­gyon bízott a megkerülésében. Am alighogy hazaértünk, csengett a telefon, és a csoda megtörtént. A SPAR-ból hív­tak, hogy a biztonsági őr meg­találta a tárcámat, amit át is vehetek aznap délután. Nagy volt az örömünk. Egerben lakó lányomat bíztam meg a pénz átvételével. Mondtam neki, hogy a becsületes megtaláló­nak adjon belőle bizonyos összeget, de ezt ő nem merte megtenni. Megegyeztünk, hogy én fogom ezt megtenni, ha ott járok legközelebb. A tárcát és a pénzt hiányta­lanul visszakaptuk, de a hálám és köszönetem azóta is elma­radt. Nagyon leköt a csalá­dom, ezért nem jártam ott az­óta, de gyötör a bűntudat, hogy így elhanyagoltam az er­kölcsi kötelességemet. Úgy érzem, az egyszerű köszönet helyett többet érdemelnek ezek az emberek ezért a csele­kedetükért a mai világban, amely nagyon anyagias. Nagy örömet okoztak nekünk, hogy visszakaptuk a pénzt, és azért főleg, hogy ma is vannak de­rék, becsületes emberek, mint az ott dolgozó bajuszos biz­tonsági őr. Kívánok minden üzletnek hasonló dolgozókat és őröket! Kívánom, hogy ez­után is becsülettel dolgozhas­sanak a vásárlókért, ehhez kí­vánok erőt és jó egészséget. Tisztelettel: egy kápolnai vásárlójuk (cím a szerk.-ben) Nyári vigadalmakról az egri városházán Az egri képviselő-testület nyári kulturális programokról való közgyűlési értekezése engem, mint érintettet, sok­szor vidám kacajra ingerelt. Deé tanácsnok úr hangot adott aggályainak, s a nyári programok botrányos elmara­dását jósolta. Jóval később ki­derült, csupán arról van szó, hogy egy, a borral kapcsolatos program még sehogyan sem áll előkészítésben. Arról per­sze nem esett szó, hogy ezért ki a felelős. Sorra került az egri nyári színházi játékok ügye is. Arról meg az derült ki, hogy műsor­tervük van bőven már 2005-ig, csak éppen a tavalyi Egri Csil­lagok produkciója zárult bődü- letes ráfizetéssel. Kérdésem: Blaskó és Kelemen színmű­vész urak hogy nem tudtak az általuk évenként kezelt 25 mil­lió forintos városi pénzből munkaadójuknak annyit jut­tatni, hogy legalább egy ki­sebb költségű zenés darabot már félkész állapotra próbál­tak volna ez idáig? Az egri városi program- igazgatóság tisztségét márciu­sig Blaskó Balázs töltötte be, barátja és üzlettársa a közösen tulajdonolt Agria-Art Kft.-ben Kelemen Csaba. Az Agria-Art Kft.-nek (tudomásom szerint) egyetlen bőkezű megrendelője Eger városa volt. Eme idilli üzleti állapotot szüntette meg Horuczi Csaba alpolgármester azzal a döntésével, hogy Blaskó művész urat program- igazgatói állásából elbocsá­totta. Nem csoda hát az az in­dulatos monológ, amelyet a közgyűlésen az említett úr az alpolgármester felé zúdított. Úgy vélem, az elkövetkező időszakban ők is pályázhatnak színvonalas műsoraik támoga­tásáért az illetékes bizottsá­gokhoz, csakúgy, mint minden más egyesület, szervezet, amely kulturális területen sze­retne bizonyítani. Jómagam, mint két nyári idegenforgalmi, de ugyanak­kor kulturális rendezvény egri programgazdája, egy könnyű­zenét játszó fúvószenekari fesztivált és egy nemzetközi kórusfesztivált szervezek jú­lius 1-8. között városunkban. Az idegenforgalmi bizottság alapos vizsgálódás után támo­gatásra érdemesnek tartotta rendezvényünket. Két rendez­vényre adott annyit, mint ta­valy egyre! Nem értettem Kelemen Csaba vehemens dühét sem. Ha esetleg nem tőlük rendelik például az újévi koncertet, ha­nem közvetlenül az azt megte­remtő Egri Szimfonikusoktól, akkor mi lesz? Semmi. Aján­lotta például, hogy a város ve­gye meg a kft.-jüket, mert ha nem, akkor mi lesz az egri nyári rendezvényekkel? Mi lenne? - kérdem én. Az előzményekről annyit: április közepén Horuczi Csaba alpolgármester úr összehívta a programfüzetben meghirdetett nyári rendezvények szerve­zőit, programgazdáit. Bemu­tatta Lázár Ritát, mint az új megbízott városi programko­ordinátort. Ezután az alpol­gármester sorra beszámoltatott minket rendezvényeink szer­vezettségi állapotáról. Pechjére elsőnek a „boros” rendezvényt képviselő úr val­lotta be töredelmesen, hogy ő nem régen dolgozik ott, ahol, s e rendezvény szándékát meg­örökölvén egyelőre mit sem tud. De majd igyekszik min­dennek utánajárni. Ezután mi többiek sorra-rendre beszá­moltunk az eddig elvégzett munkánkról. Legvégén egy szakállas úr szerényen előadta, hogy ő csinálná a Muzsikáló Augusztus című rendezvényt a Franciskánus-udvarban, de úgyszólván nincs rá elég pénze. Ekkor került szóba, hogy a helyszín sincs már meg, mert valakik tavaly ígér­tek ugyan az udvar birtokosá­nak, Valluch atyának egy szép vizesblokkot, csak éppen azt nem teljesítették. Ezért azután Valluch atya nem adta oda a Franciskánus-udvart. Tegyük hozzá, igaza volt. Jómagam szóvá tettem, hogy városi programigazga­tóra nincs szükség. A találkozó csaknem há­romórásra sikeredett, s egye­bek mellett az alpolgármester­nek lett szegezve a kérdés: mi a város új vezetésének idegen- forgalmi és kulturális koncep­ciója? A válasz egyértelmű volt: az idegenforgalmi adót is fizető turista idecsalása és itt- marasztalása. Végezetül azt sem értettem, hogy miért nem szavazott pél­dául egy képviselő, s azt sem, hogy a személyében megtá­madott alpolgármester úr mi­ért hallgatott. Miért nem neve­zett meg mulasztásokat, mu­lasztókat, és miért nem szá­molt be terveiről, a város ide­genforgalmi és kulturális éle­tének megújításáról. Ezzel még adós nekünk, a választói­nak... Radó István (cím a szerk.-ben) Köszönik a gyerekek A kompolti gyerekek ezúton szeretnék megköszönni az óvoda dolgozóinak, az óvónők­nek és a dadáknak áldozatos munkájukat, mellyel csodála­tos, élményekkel teli gyermek­napot szerveztek nekik. Ezenkívül hálájukat fejezik ki a rendezvényre kivonult rendőröknek és tűzoltóknak, akik megengedték, hogy a ki­csik belülről is megnézhessék járműveiket. Kézművestábor Az elmúlt két évhez hasonlóan idén nyáron is rendezünk kéz­művestáborokat. A foglalkozá­sokat felkészült oktatók veze­tik, akik a legkülönfélébb mes­terségek rejtélyeibe avatják be a résztvevőket. Továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk a kulturált elhelye­zésre (két-, illetve négyágyas szobák) és ellátásra (napi há­romszori étkezés), valamint arra is, hogy a tanuláson túl le­gyen mód kikapcsolódásra is, amihez színvonalas programo­kat szervezünk. Bővebb információ: Szejke ’96 Kft. Pilisjászfalu Tel.: 06/20/9777-968. Ki mit tud? az otthonban A csányi idősek otthonában Ki mit tud?-ot rendeztek a közel­múltban, melyen öt csapat vett részt. Nemcsak a csapatok tag­jai, hanem az otthon lakói, dol­gozói is feszülten várták, hogy milyen sorrend alakul ki. Ami­kor a zsűri elfoglalta a helyét, röpködtek a tippek, hogy ki győz. Nagy volt a versengés a kastély és az új épület csapatai között. A feladatok ügyességet, olykor agyhasználó megoldá­sokat kívántak. Kellett lufit formálni, festeni, gombot fűzni, kérdésekre válaszolni, éne­kelni, célba dobni és egyéb ügyességeket is bemutatni. Égy biztos volt. Ezen a délelőttön mindenki önfeledten szórako­zott és jól érezte magát. Termé­szetesen zsűri is volt, Pádár Sándomé igazgatónő szemé­lyében. A csapatok mindent megtettek a jó eredményért. A zsűrinek nehéz dolga volt az eredményhirdetéskor, amikor is az érzelmek fölé kellett kere­kedni, és csak a produkciót, tel­jesítményt kellett figyelembe venni. Ennek alapján két első és két második helyezett, illetve egy bronzérmes csapat lett. De minden résztvevő és szurkoló nyert egy kellemes délelőttöt. Juhász Árpád Mire költötte Bükkszék új önkormányzata a lakossági gázrészvények árát? A Heves Megyei Hírlap május 25-i számában a bükkszéki képviselő-testület üléséről ké­szített tudósításban a gázrész­vények ügyében meg lettem szólítva. Úgy vélem, köteles­ségem, hogy a cikk valósnak feltüntetett állítására reagáljak. Bükkszék új önkormányzata a régi önkormányzattól 14 mil­lió forintot - a cikkbeli szó- használattal élve - örökölt. Az összegben benne szere­pel a lakossági gázrészvények ára is, sőt annál több is. Jól tudom, a pénz nemcsak elfogyott, hanem március vé­gén gyors titkos összejövetelen 5 millió forint hitel felvétele történt. Év elején béremelés csak a pedagógusoknak jutott, a többi dolgozó másodrendű állam­polgárrá vált. A kérelem a testülethez pon­tosan emiatt a helyzet miatt íródott. Álláspontom szerint az elköltött milliók sorsát csak egy független, a községnek pénzébe nem kerülő vizsgálat tudja megállapítani. Ä község lakosságának joga van tudni, mire folyt el a pénz. A jelenlegi önkormányzatnak el kell tudni számolni a válasz­tások óta eltelt hét hónapról, s nemcsak a 14 millió forint igen gyors elköltéséről, a hitel fel­vételéről, de pl. az alábbiakról is. Miért kellett: - a műszaki boltot megszüntetni? - Bükk­széknek Sírokkal politikai ér­dekházasságot kötni közsé­günk önállóságának megcson­kítása árán; - vitatható eljárás keretében a község vízi köz- művagyonát átjátszani. Milyen akció zajlott le a fürdő egy részének eladására? Mi van a siroki önkormány­zat tartozásával? Miért történt két „telek” ■ajándékozása a privatizáció ál­tal jól járt személyeknek? Szabad-e megkülönböztetni az állampolgárokat aszerint, ki hova szavazott? Hol maradnak a józan, meg­fontolt döntések? Mindezek mellett nem látom akadályát annak, hogy a képvi­selő-testület már most hozzon döntést a lakossági gázrész­vény árának kifizetéséről, és a kifizetést szeptemberben végre is hajtsa. Természetesen fenn­tartva azt a lehetőséget, hogy aki az összeget nem kívánja felvenni, annak a pénze az ön- kormányzatnál marad, gyors elköltés céljából. Ez a döntés nem lenne kirívó, egyedi jel­legű, hiszen nagyon sok ön- kormányzat már vagy fog így dönteni. Különösen azokon a településeken várható el egy ilyen döntés, mint pl. Bükk­széken is, ahol a jövedelmi vi­szonyok kedvezőtlenül alakul­tak. Ezen döntéssel enyhíteni lehet a megélhetési gondokon. Végül a cikk szerzőjéhez, „espé” újságíróhoz szólnék két mondatban. Az a kérésem, ha ír valami témáról, véleményt alkot, jelzőt alkalmaz, hallgat- tassék meg a másik fél is. Huszár István Bükkszék Tisztelt Huszár István Úr! Az önkormányzat pénz­ügyeit taglaló gondolataira nem nekem kell reagálnom, ha akarják, megteszik majd az arra illetékesek. Záró meg­jegyzésére hadd reflektáljak három mondatban: nem véle­ményt alkottam, még csak nem is személyeskedtem, hanem „szimplán” tudósítottam. Örömmel tölt el, hogy erre nem kívánt személyeskedéssel válaszolni. Csak így tovább... Tisztelettel: Suha Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents