Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-26 / 147. szám
1999. június 26., szombat Hírlap Magazin 7. oldal f p 5 Amerikai múzeumok, történeti emlékhelyek (I.) New York Dendur temploma a Metropolitan Múzeumban New York, a metropolis, rengeteg látnivalót kínál az európai turista számára. A Szabadság-szobor, a felhőkarcolók, a World Trade Center, vagy az Empire State Building tetejéről megszemlélt csodálatos panoráma után a Central Park környékére invitálom a Heves Megyei Hírlap olvasóit. A Manhattan zajos utcáihoz képest a mintegy négy kilométer hosszú - a város tüdejének tekinthető - park rendezett sétányaival jó pihenőhely a turista számára is. A park keleti oldalán haladó Fifth Avenue egyik szakaszát „múzeumok mérföldje”-ként emlegetik. Joggal, hiszen itt számtalan ismert és megtekintésre érdemes múzeum fogadja a látogatókat. New York és a világ egyik legjelentősebb, páratlanul gazdag gyűjteménye a Metropolitan Museum of Art. Az 1870-ben alapított intézmény tíz évvel később költözött mai helyére, amelyet azóta folyamatosan bővítettek. Klasszikus vonalú főhomlokzata 1902-ben készült el, az utóbbi évtizedekben pedig a Central Park felől jól láthatók a kiállítási területeket növelő modem kiegészítések. A több mint hárommillió műtárgyat őrző háromszintes épületegyüttes az emberiség múltjának, a világ művészetének a kincsestára. Hetekre lenne szükség, ha valaki alaposan meg akarja ismemi az itt kiállított műkincseket. Az érdeklődés rendkívüli a MET iránt, amit jelez az a tény, hogy naponta tízezer látogató keresi fel. Ottjártamkor már a nyitás előtt hatalmas tömeg várakozott a főbejárat előtti lépcsőkön. Kedvcsinálónak néhány téma a látnivalók közül. A nagy fogadócsamokból közvetlenül nyílik az egyiptomi művészetet bemutató szárny, amely gazdagságával és pompás megjelenésével elkápráztatja a látogatót. A Kr. e. III. évezredből származó pemebi sírkamrák festett figurális díszítményeikkel, a fából készült színes női és férfi szobrok, a Kr. e. Ill—II. évezred fordulójáról származó - és a mindennapi életet bemutató - eredeti makettek és természetesen a múmiakoporsók, Szarkofágok gazdag mellékleteik- _kel az ókori Egyiptom kultúráját idézik. A legnagyobb hatással azonban az egyik toldalék- szárnyban felállított denduri templom látványa fogad. A Kr. e. XV. századból származó épületegyüttest az egyiptomi kormány 1965-ben adományozta az USA-nak a feltárásokhoz nyújtott támogatásért. A következő termekben az asszír, a babilóniai és a perzsa műkincseket állították ki. A bejárattal szemközti szárny a középkor és a reneszánsz művészet emlékeit, faragott szobrokat, festett fa-madonnákat, oltárképeket tartalmazza az európai templomokból, kolostorokból. Nagy érdeklődés kíséri a fegyverkiállítást, ahol a középkori hadieszközök és zászlók mellett az egyszerűbb és díszesebb páncélok, sőt egy kisebb páncélos lovascsapat is látható. Az amerikai szárny XIX. századi enteriőrjei a mindennapi élet színtereit tárják a látogatók elé. (Pl. 1810-ből származó baltimori és rich- mondi szobarészletek.) Sajátos megoldás a két másik enteriőr között kiállított és a versa- illes-i kertet bemutató körkép, amelyet John Vanderlyn festett 1818-19-ben. A földszinti kiállítótermek között található belső kertek - ahol a megfáradt múzeumlátogató megpihenhet - szobraikkal, szökő- és csorgókútja- ikkal a római villák hangulatát idézik. Az emeleten kapott helyet a rendkívül gazdag távol-keleti, főként kínai, japán és indiai műalkotásokból álló gyűjtemény, a görög és etruszk vázák kiállítása, valamint egy jól válogatott amerikai képző- és iparművészeti bemutató. Természetesen az európai festészet és szobrászat klasszikus alkotásai is jelen vannak a MET tárlatán. Tiziano, Raffá- ello, El Greco, Caravaggio, Rembrandt és Rubens, Vermer és Frans Hals vásznai mellett láthatók pl. Rodin csodálatos szobrai (többek között Az örökké tartó tavasz - „Csók”, a Gondolkodó, a Cupido és Psiché). A Metropolitan Múzeum gyűjteményeinek jelentős része ajándékozás útján került a múzeumba, s ezt a tényt az egyes kiállítások elnevezésükben is őrzik: pl. Benjamin Altman vázagyűjteménye, vagy Martha és Rebecca Fleischmann bútorgyűjteménye. Az állandó kiállítások mellett természetesen időszaki tárlatokat is rendeznek. Március végén még látható volt a Picasso kerámiaművészetét bemutató páratlan kiállítás és a ferrarai reneszánsz udvari festő, Dosso Dossi műveiből válogatott nemzetközi tárlat. Erre kölcsönözte a Dobó István Vármúzeum az Egri Képtár Faun és nimfa című festményét. A Ferrarából érkezett tárlaton egy teremben láthattam a fatáblákra festett hét allegorikus festményt, amely sorozat egykor a ferrarai hercegi kastély mennyezetét díszítette. A Central Park mellett, néhány száz méterre a MET-től áll a Solomon Guggenheim Museum sajátos hangulatú, modem épülete. A Frank Lloyd Wright tervezte és a környezetétől meglehetősen elütő hófehér betonspirál épületben egyetlen folyosó kalauzol bennünket végig a földszinttől a felső szintig, miközben megtekinthetjük a modem képzőművészet egyedülálló gyűjteményét. A múzeum anyaga főként a XX. század művészetét öleli fel. Az oldaltermek állandó tárlatán Manet, Renoir, Degas, Van Gogh, Braque, Paul Gauguin és Cézanne művei, de Picasso Vasalónő és Marc Chagall Zöld hegedűs című világhírű festménye is látható. A spirális folyosón két időszaki kiállítás volt tavasszal. Az egyik Picasso 1937-1945 között készült és a háborúval kapcsolatos festményeit, a másik pedig Jim Dine amerikai művész Sétáló emlékezet című, a kiállítási térrel azonosuló tárgyi világát mutatta be az 1960-as évekből. A New York-i és általában az amerikai múzeumok köré nagyszámú pártoló tagság, baráti kör szerveződött, akik adományaikkal segítik a gyűjtemények gyarapodását és részt vesznek a múzeumok rendezvényein. A New York Times 1999. március 31-i számában olvastam a 99 éves Luise K. Addisról, aki 75 éve tagja a MET Baráti Körének, s elmondta, hogy 1924-ben 10 dollár felajánlásával lett pártolója a híres közgyűjteménynek. Úgy vélem, hogy a jövőben a magyar múzeumok számára is nélkülözhetetlen lesz a művészetpártoló egyének és vállalkozások támogatása, ha a gyűjteményeket gyarapítani, megfelelő szinten őrizni és bemutatni kívánjuk. Petercsák Tivadar A politikában nincs külön férfi és női versenyszám Muzulmán parlament Pesten Ma Magyarországon egy nőnek nehezebb jelöltté válnia, mint azután úgymond megválasztódnia - véli Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának helyettes vezetője. A politikus közelmúltbeli, Heves megyei látogatása alkalmával adott a Hírlapnak interjút „női” kérdésekről.- Az Ön véleménye szerint a magyar Országgyűlésben jelenleg sok-e a nő, kevés, vagy éppen elég?- Nyilvánvalóan nagyon kevés a nő. Odáig még lassan fogunk eljutni, mint a skandináv országok parlamentjei, ahol körülbelül fele-fele arányban, tehát a valóságos lakossági arányoknak megfelelően kapnak helyet férfiak és nők. Ám az, hogy hozzánk hasonlóan tíz százalék körül alakuljon a nők aránya, mondjuk egy muzulmán ország parlamentjében volna még lehetséges. De egyáltalán miért fontos, hogy ott üljenek nők? Nemcsak azért, hogy színesebb legyen a törvényhozás, és nekem módom nyíljon szemrevételezni képviselőtársnőim kosztümjét és frizuráját: természetesen ennél komolyabb okok is léteznek. Vannak olyan törvényalkotói feladatok - családtámogatás, női munkavállalók jogai, nyugdíjas, egyedülálló özvegyek helyzete és így tovább -, ahol segíthet az, ha valaki a saját élethelyzetéből is meríthet tapasztalatokat. Ha kevesen vagyunk, akik magunk éltük át, milyen például kisgyereket nevelni, és közben esetleg egy munkaadó egzatúrájának kitéve élni, ha kevesen vagyunk, akik végigpróbáltuk, milyen az, ha a lakókörzetben nincs elérhető bölcsőde, óvoda, vagy nem lehet megfizetni, akkor kisebb a garancia rá, hogy ezekben a kérdésekben az Országgyűlés dönteni tud. Nem becsülöm le tehát a férfi törvényalkotók képességét - úgy átlagban se nem kisebb, se nem nagyobb az a nőkénél -, de mint ahogy fontos az is, hogy különböző foglalkozási ágak, szakmák képviselői ott legyenek a parlamentben, ugyanígy fontos volna, hogy nők és férfiak kiegyensúlyozott arányban üljenek ott.-A hazai pártok közül az MSZP az első, amelyik őszi kongresszusán az alapszabályában kívánja rögzíteni, hogy a különféle vezető testületekben, választási listákon hány nőnek, illetve hány fiatalnak kell szerepelnie. Pontosan miként képzelik ezt a „pozitív diszkriminációt ” ?- Az a helyzet, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A Szocialista Intemacionáléban, a szociáldemokrata pártok nemzetközi szervezetében már régóta ajánlás, hogy valamilyen módon, akár egy kvótarendszerrel érdemes segíteni a nők és a fiatalabb korosztályok politikai részvételét. Mi tehát csak azon gondolkodunk, hogy átvegyük-e ezt a nemzetközi gyakorlatot. Megmondom őszintén, én magam is hosszú ideig kétlelkű voltam ebben a kérdésben. Mint „nőnemű politikus”, úgy gondoltam, nem szorulok efféle segítségre, köszönöm szépen, nem úgy akarok én bárki is lenni az MSZP- ben, hogy beleesek valami harminc, negyven, vagy huszonöt százalékos rendszerbe. Úgy gondoltam, ez nem olyan, mint a sport, ahol létezik külön férfi és női versenyszám. Sokáig nem is értettem egyet ezzel a kvótarendszerrel, s ami a saját személyemet illeti, továbbra sem venném szívesen, ha valami női elv alapján jutnék be mondjuk a Parlamentbe. Azt azonban látom, hogy még az MSZP-ben sem - ahol pedig a tagság negyven százaléka nő, és ez a magyar pártok között a legjobb arány - jutnak igazán ahhoz a lehetőséghez a nők, hogy egyáltalán jelöltté váljanak. S azt hiszem, ezen valamilyen módon, akár a kvóta eszközével is segíteni kell. Az arányok azt mutatják, hogy egy nőnek a saját pártjában nehezebb országgyűlési vagy ön- kormányzati képviselőjelöltté válnia, mint - ha már jelölt lett belőle - úgymond megválasztódnia. Tehát már rég nem igaz, hogy a magyar közvélemény előítéletes, hogy az emberek nem hajlandók egy nőt megválasztani. Sokkal inkább a párthovatartozás dönt, mint a nem. S inkább a pártok félnek ettől a ma már múlóban lévő előítélettől, s egy-egy helyi pártszervezetben mindazok, akik döntenek a jelöltek, a listára kerülők személyéről. Bizony, úgy hiszik, két egyformán alkalmas jelölt közül jobb a férfi, az a biztosabb, ő nem fog semmilyen választói előítéletet kiváltani. Ha nézzük a politikai piramist, minél lejjebb megyünk, annál több a nő. A kistelepülések polgármesterei között, a független jelöltek között nagyon szép számban vannak nők, pedig ugye elvileg pont ezekben a falvakban kellene a legerősebbeknek lenniük az előítéletnek. Mivel az ő munkájuk kevesebb pénzzel, kisebb ranggal jár, ide vígan bejuthat egy nő is. Ugyanez a helyzet általában az önkormányzati képviselőknél. De ha már azt vizsgáljuk, hány bizottsági elnök, városi polgármester vagy alpolgármester, frakcióvezető vagy parlamenti képviselő kerül ki a nők közül, akkor egyre közeledünk a piramis keske- nyebbik végéhez. Az MSZP alapszabályában ez a „női” elv - amelyről jelenleg még folynak a viták - azt mondaná ki, hogy a pártlistákon, a megyei és országos választási listákon elő kell írni, vagy legalábbis javasolni kell bizonyos arányokat. Hogy ezáltal egyfajta kötelezettsége teremtődjön a jelölő szervezetnek: nézzen már szét, hátha vannak alkalmas nők is...-Hány nőt kell a listákra venni?- Huszonöt-harminc százalékról van most szó, és csak a listák esetében. Persze nem úgy, hogy a listának az eleje csupa férfi, és majd a végén következik egy harmincszázalékos női kontingens, ahonnan biztos nem jut be senki, hanem lehetőleg valamilyen váltakozó sorrendben. De még ez sem fog hatalmas eltolódást okozni, hiszen csupán a listákon működik a kiegyensúlyozás. Az egyéni jelölteknél ilyesmi nem írható elő. Mindenesetre kárt talán nem okoz a kvóta.- Nem rejt veszélyt magában az, ha az előírásoknak megfelelően mindenütt felkerül a választási listára ennyi és ennyi nő, vagy fiatal, ugyanakkor éppen a megszorító szabályozásnak köszönhetően mondjuk tehetséges idős férfiak maradnak le onnan?- Én nem állítom, hogy ez nem egy valódi kérdés. Pusztán csak azt hangsúlyoznám, hogy egy huszonöt-harminc százalékos megkötés, az, hogy ebben a kontingensben legyenek nők, és egy másik hányadban fiatalok, azért a természetes tehetségmegoszlásnak nem mond ellent. Majdnem lehetetlen, hogy a tehetséges politikusok között ne találjunk huszonöt százaléknyi nőt.- El tudja-e azt képzelni, hogy a szocialistáknak majdan akár a miniszterelnök-jelöltjük, akár a köztársaságielnök-jelölt- jük nő legyen?-Habozás nélkül. Na nem mintha most éppenséggel jelöltsort tudnék mondani... De miért ne? Már női pártelnök is van Magyarországon, s ami azt illeti, ez a jelek szerint még jót is tesz a pártja népszerűségének. Mondom ezt még akkor is, ha a politikai paletta két különböző oldalán foglalunk helyet. Érdemes azon gondolkodni, hogy a nők előtérbe helyezése jáma-e vajon hátránnyal egy párt számára? Hátránnyal csak akkor jár, ha elhisszük, hogy a magyar társadalom olyan feudális természetű, hogy az ilyesmit rosszul fogadja. Én ezt nem hiszem. Természetes persze, hogy működik valami olyasféle szemlélet, ami a férfi és a női politikusokkal szembeni elvárásokat megkülönbözteti. Annak idején zajlott egy szociológiai felmérés, megkérdezték az embereket, mit várnak a férfi, illetve a női politikusoktól. Az első helyen ugyanaz szerepelt, a szakértelem vagy valami hasonló általánosan elfogadott érték, másodikként azonban a nőknél az erkölcsös magánéletet említették, míg a férfiaknál ez fel sem merült. A dolog mutat egy bizonyos kettős mércét, de ezt még el lehet viselni. Nem járna valódi kockázatokkal egy női jelölt indítása, bár valószínűleg más módon kellene kampá- nyolnia, mint a férfiaknak. Rénes Marcell Lendvai Ildikó. Nemcsak a kosztüm a fontos. fotó: pilisy
