Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19 / 141. szám
1999. június 19., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Orosz Illés méltán büszke pályájára, családjára fotó: perl Épp e hónap első napján ünnepelte 75. születésnapját Orosz Illés, akit ebből az alkalomból alezredesiből ezredesi rendfokozatba léptettek elő. Több évtizedes rendőrségi munkáját ismerték el ezzel a gesztussal. A megye- székhelyen lakók különösen jól ismerhetik, hiszen egy évtizeden át - 1970 és 1979 között - ő volt az Egri Rendőr- kapitányság vezetője. Kemény fellépés a bűncselekmények elkövetőivel szemben, nagyfokú segítőkészség az arra rászorulóknak, az arra érdemeseknek, magas színvonalú szakmai tudás, kellő alázat a szolgálat iránt - mindig is ez jellemezte. Most említett tulajdonságai vissza-visszatérően nyomon követhetők egész életpályáján.-Amikor 1946. április 1-jén beléptem próbarendőmek a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság állományába - emlékezik a kezdetekre előttem volt Barnabás bátyám példája, de a jobb megélhetés utáni vágy is szerepet játszott a döntésemben. (Az egerfarmosi szülői házban nyolc gyermeket neveltek fel, akiknek bizony nagyon korán meg kellett ismerkedniük a munka mindennapi fáradságával. Illés bátyánk már tízévesen napszámosként dolgozott 40- 50 fülér fizetségért. Hétszer volt summás, két évben arató, egy esztendőn át pedig úgynevezett éves cseléd. A keresmény azonban igen szűkösnek bizonyult. A rendőrségen természetesen végig kellett járnia a „szamárlétrát”.)-A próbarendőrködés után tizedes, majd szakaszvezető lettem - sorolja. - Járőrözés volt a feladatunk, 70-72 órás portyákat teljesítettünk Mezőkövesden és környékén. Elsősorban az utca rendjére ügyeltünk. Abban az időben sok fenyegetés érkezett, hogy felrobbantják a vasutat, ezért vasút- biztonsági szolgálatot is elláttunk. Többször előfordult, hogy ki kellett mennünk a piacra, mert a kofák összevesztek. Akkoriban jött a miipengők dömpingje, volt belőle kék, barnás, szürke. Amikor aztán megláttak hatunkat, rögtön béke és nyugalom lett. (A próbaidőt követően tanulmányok és vezénylések sora következett. Az alapfokú iskola és a hathetes gyorstalpaló után 1948-ban nyolc hónapon át Miskolcon tanult tovább a tiszthelyettesképzőn. Ennek befejeztével Kőszegre, határszolgálatra szólította a kötelesség, majd a mezőkeresztesi kapitányságra került vissza. A ti- bolddaróci rendőrőrsön lett parancsnokhelyettes. Kérelmére 1949 végén helyezték ismét Mezőkövesdre. A következő esztendő márciusától újabb iskola várta: Budapesten nyolc hónapot töltött el az őrsparancsnoki képzésen. Ezután - immár törzsőrmesteri rendfokozattal - a lőrinci őrs irányítását bízták rá. Ez a munka fél évig tartott. Feladataik közé tartozott olyan objektumok védelme, mint a selypi malom, a cukorgyár, a mátra- vidéki erőmű.) rendvédelmi parancsnoknak neveztek ki - meséli tovább az életútját. - Hét őrs tevékenységének a felügyeletét láttuk el. Mi foglalkoztunk a mélyszántás-jelentésekkel, a járőrszolgálatok szervezésével, a közlekedés biztonságának megteremtésével, fenntartásával, a lopások megelőzésével. (Innen 1953-ban a megyei főkapitányság személyzeti osztályára került. Az újabb komoly erőpróbát 1959-ben a füzesabonyi kapitányságvezetői beosztás jelentette számára. A rendteremtés céljával helyezték oda., Felettesei olyannyira elégedettek voltak a munkájával, hogy három évvel később a HRFK társadalmitulajdon-vé- delmi osztályának létrehozásával bízták meg.)-Abban az időben épült a bélapátfalvai cementgyár, a vi- sontai erőmű - említi Orosz Illés. - Mindkét helyre egy-egy nyomozót telepítettünk ki, ők látták el a beruházások vagyonvédelmét, a helyi körzeti megbízottal és a kiküldött járőrökkel közösen. Igen alapos és nagy vizsgálatot igényelt az egri fedett uszoda ügye. Azt kutattuk, miért süllyed a létesítmény, ki a felelős érte. (Orosz Illés bűnüldözői pályájának csúcsa 1970-ben érkezett el. Ekkor nevezte ki a főkapitány az Egri Rendőrkapitányság vezetőjének.)- A füzesabonyi éveim gyakorlatát, a társadalmitulajdon- védelmi osztályon gyűjtött tapasztalatokat igen jól tudtam hasznosítani a megyeszékhelyen - mondja. - Mindenekelőtt a kapitányság fejlesztését kellett elvégeznem. Járművekkel, bűnügyi technikai eszközökkel bővült a felszereltségünk. Leginkább a pincesorokon elkövetett garázda cselekmények, továbbá az egyre szaporodó lopások adtak akkoriban sok munkát rendőreinknek. Mindig ügyeltem az állampolgárokkal való minél jobb kapcsolat kialakítására. Bátran bejöhettek hozzám, elmondhatták ügyes-bajos dolgaikat, s ha szükség volt rá, soron kívül segítettünk az arra érdemeseknek. Megtörtént például, hogy éjfélkor írtam alá valakinek az útlevelét, hogy külföldre utazhasson a rokona temetésére. Egy másik esetben egy buszsofőrnek adtam vissza azonnali intézkedésként a jogosítványát, hogy elindulhasson a járat, s mert nem éppen szabályszerűen vették el azt tőle. így aztán - nyugodtan mondhatom - volt tekintélyünk a lakosság körében. (Tíz év után, 1979-ben, az akkori főkapitány felajánlotta neki, hogy két évet hosszabbítson, ám ő egészségügyi okokból kérte, hogy nyugdíjba vonulhasson.)-A munkát mégsem hagytam abba - szolgál magyarázattal. - Részt veszek a közlekedésbiztonsági tanács tevékenységében. Segítettem a városi, járási önkéntes rendőri csoportok irányításában, Noszvajon pedig később a polgárőrség létrehozásában. Tagja vagyok az egri kapitányság nyugdíjasbizottságának is, rendszeresen látogatjuk, segítjük a már pihenő kollégákat, kirándulásokat, más rendezvényeket szervezünk nekik. A többi időmet a családomnak szentelem, a három unokámnak. Hobbiként, ha tehetem, a síkfőkúti kis ház kertjében rendezgetem a virágaimat. (Az, Orosz család - ez mindinkább látszik - igazi rendőrfamília. Illés bátyánk méltán lehet büszke a fiára, Gyulára, aki ma a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója. Még úgy is, hogy a „gyermek” megelőzte őt az ezredesi rendfokozattal.)- Gyulát gyerekkorában nagyon érdekelték a villamossági dolgok - avat be a családi titkokba. - Örültünk, hogy talán mérnök lesz, igaz, a nejem azt szerette volna, ha tanár lesz. Amikor felvetődött, hogy a rendőri pályát választaná, megkérdeztem tőle: nem láttad, hányszor hívtak éjszaka? Azt felelte, őt egyáltalán nem zavarta, amikor csörgött éjjel a telefon, s az olyankor neki is csörgött... így aztán segítettem, amiben csak tudtam. Arra kértem, többre vigye, mint én. Érthető, hogy most boldog vagyok. Az ő jó értelemben vett karrierje az én pályafutásom megkoronázása. Az pedig külön öröm, hogy Péter unokám idén végez a rendőri szakközépiskolában, s már őrmester. Szalay Zoltán A summásságtól az ezredesi rendfokozatig Visszatekintés a volt egri rendőrkapitány háromnegyed-száz évére- Gyöngyösi járási közBarna Jutka ballagása A másság tiszteletéből jól vizsgázott a tantestület és az osztály Ötödikes korában majdnem feladta. Pedig akkor már harmadik éve jártak együtt tizen- val ahány an.-Az egyik szünetben hirtelen eltűnt a szemem elől - idézi a hullámvölgyes időszakot az osztályfőnök, Majorosné KoszMaradj boldog, Jutka... tolányi Gyöngyi. - Behúzódott egy másik tanterem sarkába, ott találtam rá. Nehezen nyílt meg, szipogva mondta el, hogy nem tud abban az osztályban maradni, mert úgy érzi, a többiek egyre inkább neheztelnek rá. Az 5/c-ben valóban kialakult valamiféle ellenszenv. Jutka egyik osztálytárs barátnője, Bohati Hanna el is ismeri ezt.-Féltékenyek voltunk rá - pirul bele, amint utólag bevallja -, úgy éreztük, hogy kivételeznek vele a tanárok. S ezt apró bosszantásokkal éreztettük is vele, mígnem rájöttünk, hogy a nagyobb törődés a sorsa miatt van. így aztán mi is mellé álltunk... * Barna Jutka sorsa külön történet. S az is, ahogy ez a mára tinikorba lépett, a hétköznapokon térdig érő, „véletlenül” rojtos szárú farmert viselő, mosolygós lány feldolgozta magában élete sajátos alakulását. Ő ugyanis születése óta hallóideg-sorvadásban szenved, s emiatt kilencven százalékban süket. Debrecenben tanították meg beszélni, s a siketek egri intézetében készítették fel arra, hogy az egészséges gyerekek közé kerüljön az akkori 10-es számú általános iskolába. Egykori alsós tanító nénije, Rózsahegyi Alajosné mesélte, mekkora gondot jelentett megértetni hallássérült tanítványával, hogy milyen a nád zize- gése, a szél susogása. Vagy hogy mit jelent a Himnuszban az a sor: „Áldjon vagy verjen sors keze...” Megható pillanat volt - idézte Marika néni -, amikor végül is rájött arra, hogy mi is az, ha valakit ver a sors keze. Azt kérdezte akkor: „...hogy én ilyen lettem, abban benne van, ugye, a sors keze?” És elfogadta a helyzetét olyannak, amilyen. ❖-Először nagyon furcsa volt, ahogy beszélt - mondja Papp Zoli, az osztályba járó hét fiú egyike. - Emiatt aztán elő-elő- fordult, hogy más osztálybeliek kinevették, csúfondárosan mutogattak rá. Ez nagyon rosszulesett nekünk is, mert mi már ismertük Jutkát, nem is hagytuk annyiban. Igaz, verekedésre nem került sor, de keményen rászóltunk a csúfolódókra, hogy hagyják abba. „Mit szólnál, ha te lennél ilyen, s rajtad vihognának...! ” - kiabáltunk rájuk, hogy megértsék: nem tehet róla, hogy más, mint amilyenek mi vagyunk. FOTÓ: PERL MÁRTON pót, hogy rajzoljak neki, aztán jöttek a többiek is. Lakatos Robi meg Túró Rudival ajándékozott meg. És hát felejthetetlen volt az is, hogy elvittek Finnországba. S hogy megismertem a miskolci Fenyvesi Krisztinát és a karácsondi Suha Évát, siketnéma sorstársaimat. * Jutka - miután imád lányokat, ruhákat rajzolni - egyszer talán neves divattervező lesz, addig azonban még tanulni akar. Kékesi László igazgató azt mondja: nyugodt szívvel ajánlják be a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnáziumba. Ott - mint dr. Kalmár Pálné igazgató tájékoztatott - nagy szakmai kihívásnak tekintik, s ennek megfelelően készítik elő leendő diákjuk oktatását, nevelését. De most még itt áll a többiekkel együtt a sorban, s - bár nem hallja a verssorokat - szívében érzi: ha verte is, ma már inkább áldja őt a sors keze... Szilvás István el közös tervüket Kovács Klári, aki szintén sok időt töltött Jutkával -, hogy levélben tartjuk majd a barátságot, amíg nem lesz lehetőségünk a személyes találkozásra. * Barna' Jutka nagyon várta már ezt a napot. Kezében a bizonyítvány, tele jó és jobb jeAz ötödik cések megértették és befogadták társukat.-Amikor a felsőben átvettem az osztályt, elvittem őket kirándulni a Balatonhoz - idézi az osztályfőnök. - Jutkát ott kedvelték meg igazán, s ott jöttek rá, hogy mennyire közéjük tartozik. Elmúlt a féltékenységük, s attól a perctől kezdve abban segítették, amiben csak tudták. Ez többek között azt jelentette, hogy időről időre más és más ült mellé a padban: tolmácsolták a tanár utasításait, fellapozták a könyvét, elmagyarázták neki a feladatot, ha nem értette meg elsőre. így születtek a hol szorosabb, hol lazább baráti, barátnői kapcsolatok.- Nehéz lesz elválnunk egymástól, nagyon hiányozni fog nekem - vallja be Király Vera, aki mindig is közelebb állt a ma vele együtt ballagó barátnőjéhez, aki ezúttal elköszön a siketek intézetében megismert és megszeretett nevelőitől, sorstársaitól is.- Úgy beszéltük meg - árulja ígérik: a barátság nem szakad meg... Az osztály, amelyik befogadta és védelmezte gyekkel, mert - valamilyen rejtélyes belső erő hatására - hihetetlen szorgalommal állta meg a helyét egészséges osztálytársai között. Imádta a magyart, a testnevelést, a rajzot, a biológiát, a földrajzot, s még a matematikával, s a fizikával is elboldogult. A maga módján részt vett az énekórákon is: fújta az elméletet, s jól haladt az írott angol szöveggel is. Ha csak tehette, mondják a tanárai, ragaszkodott a szóbeli feleletekhez, feltehetően így tette próbára magát: mennyit értenek meg a szavából...-Jó lesz végleg hazamenni Jászkisérre a szüléimhez, a testvéremhez - mondja a szemüvege alatt csillogó tekintetű diáklány. - Sok szép emlékem marad Egerről és az iskoláról. Soha nem felejtem el, hogy amikor először beléptem az osztályba, mindjárt körbevettek, s elkezdtek kérdezgetni. Nehezen értettek meg, erre Takács Gergő adott egy üres la
