Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-16 / 138. szám
8. oldal Pf. 23 1999. június 16., szerda Kulturált segítség Szakvélemény, etikai kérdőjelekkel A közelmúltban abból a célból jártunk Egerben, hogy az általunk igen tisztelt osztály- főnökünket - akit sajnos több éve nem láttunk - osztálytársaink megbízásából felkeressük és meghívjuk őt 50 éves iskolai találkozónkra. 1949- ben végeztünk a nagybátonyi általános iskolában (Nógrád megye). Sajnos, csak egy cím állt rendelkezésünkre: Eger, Lenin u. 16. Az első megkérdezett helyi lakos úgy informált bennünket, hogy a Lenin út most Mátyás király út lett. A címet megtalálva a lakóktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ilyen nevű személy ott soha nem lakott. Nem adtuk fel, és megkerestük a polgárAz Európa-hírű egri strandra évente sok millió forintot költ a Strandüzemeltető Kft. Egyre inkább úgy tapasztaljuk azonban, hogy ez a pénz főként a strand tönkretételére fordítódik. A dögönyöző környékén az összes fát kivágták. Azt hiszem, hogy ilyen döntésekkor érdemes lenne egy bizottság véleményét meghallgatni. A strandra nem szobor meg szökőkút kell, azok a közterekre valók. Nagyobb szükség lenne eső ellen védett asztalokra, padokra, hiszen egy hirtelen jött zápor elől nincs hova menekülniük azoknak, akik hazulról hozzák az ételt, s a szabadban szeretnék azt megenni. Amikor ezt szóvá tettem az igazgató úrnak, ő erre annyit válaszolt: „minek hozzák ide, miért nem hagyják az öltözőben?”. Előfordult az is, hogy a lengyel nyelvet kitűnően beszélő tolmácsnő felajánlotta, hogy a radioaktív medence mellett felállított tábla magyar szövegét ellenszolgáltatás nélkül lefordítja. Köszönet helyett az igazgató annyit mesteri hivatalt. Sajnos, a helyismeret hiányában először a megyei hivatal művelődési osztályán, majd a városi hivatal ugyanezen osztályán kötöttünk ki, míg a keresett címet a városi hivatal anyakönyvi osztályán tudtuk meg. De nem azért fogtunk tollat, hogy a városban történő bolyongásainkról tájékoztassuk a T. olvasót, hanem azért, hogy nyilvánosan megköszönjük a megyei és városi hivatal hölgymunkatársainak kulturált, kedves segítségét, amiben részesítettek bennünket. Még egyszer köszönjük a segítőkészségüket: Két nagybátonyi öregdiák (cím a szerkőben) mondott: ha fizet érte 20 ezer forintot, akkor kiteszi. Ha az igazgató úr hallaná és értené a szépszámú lengyel turista megjegyzéseit, akkor nem tudom, mit szólna. Sajnos, én értem a megalázó megjegyzéseket. Nem úgy, mint a strand dolgozói, akik csupán magyarul beszélnek. Szóval, az egri strandon sok tennivaló akadna, de ha az illetékes csak néz és nem lát, akkor azt hiszi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Én 27 éve folyamatos kabinbérlő vagyok, épp ezért a fenti sorokat felelősséggel írtam le. Kérem az önkormányzatot, hogy addig tegyék meg a szükséges lépéseket, amíg az Európa-híres strandból Európa-hírhedt strand nem válik. U.i.: Bizonyára sokaknak feltűnt az is, hogy a gyönyörű rózsalugasokat egy szálig kivágták, s helyette tujákat telepítettek, amelyeknek fele már elszáradt. Tisztelettel: Bárczi Ferenc Eger, Hatvani kapu tér 6. Mivel a „Szakvélemény etikai kérdőjelekkel” című, Tari Ottó tollából május 25-én megjelent cikk rólam szólt, úgy gondolom, az újságíró eljárásáról és a cikkben megfogalmazott „sejte- tésekről” jogom van az érintettségem miatt elmondanom a véleményem. „Bizonyos körökkel”, meg nem nevezett láthatatlan „ellenzőkkel” nehéz szakmai, etikai, erkölcsi, vagy bármilyen vitát folytatni, ezért most kénytelen vagyok a vélemények közvetítőjére, közvetítési módjára reflektálni. A cikk végén nélkülem is megcáfolták mások azokat az „etikai kérdéseknek” ítélt csúsztatásokat és sejtetéseket, melyeket a cikkben meg nem nevezett „ellenzők” próbáltak bizonyítékok nélkül állítani. Most a cikk egyéb felvetéseire reagálok: Etikai kérdőjelek - szakmai érvek 25 éve foglalkozom környezetvédelemmel, ez a tanult és gyakorolt szakmám. 25 éves tervezői, szakértői, tanácsadói munkám során minden esetben csak olyan feladatot vállaltam el, ahol javult a környezet helyzete, vagy legalábbis nem romlott az eredeti állapothoz képest. (Jó néhány megbízást, ahol ez nem tartható, vissza is utasítottam.) Egerszalók esetében - függetlenül attól, hogy kinek vagyok a fizetett vagy nem fizetett szakértője, tanácsadója, vagy vagyok egyszerű környezetvédelmi „magán” ember - kijelentem, hogy az adott tufa- bánya-gödör útbontásból származó aszfalthulladékkal való feltöltése és végül termőfölddel való takarása és növényzettel való betelepítése nem veszélyezteti a környezetet, legfeljebb lesz egy szép domboldal. (Ezt alapozom arra, hogy a hidrogeológiai, geológiai vizsgáMájus 16-án zsúfolásig megtelt a szépen felújított községi templom, ahol dr. Mándoki György plébános szentmisével köszöntötte a hazalátogatókat és a hívőket. Felemelő érzés volt hallgatni, amikor az orgona mellett felcsendült a trombita hangja, és a Himnuszt játszotta. A művelődési házban Ger- csák Imréné, a nyugdíjasklub vezetője köszöntőt mondott a település 700. és a klub alapításának 5. évfordulója alkalmából. Köszönetét mondott Bujlati anyagokat, az előzetes környezeti hatástanulmányt ugyanis én áttanulmányoztam.) Ezt a részt összefoglalva és reflektálva a cikk „Gond-e, ha a környezetvédő a hulladék elhelyezőjének is tanácsot ad?” alcímre: A környezetvédőnek nem a „szakmai analfabéta”, a „mindent tagadó”, a „laikus tapétakereskedő”, az „őrült zöld”, stb... a szinonimája, hanem igenis a szakértő is lehet, aki az elkészült tanulmányok, saját szakmai tudása és a helyszín pontos ismerete alapján, minden körülményt mérlegelve mondja ki véleményét. Még egyszer az etikáról. Mindezeket személyes találkozón szerettem volna szakmai érvekkel alátámasztani az újságírónak, és szerettem volna megmutatni azokat a - nem általam és nem rokonaim által készített - szakvéleményeket, amelyek nem emeltek kifogást a vázolt hulladékelhelyezés ellen. Tari Ottó ezt nem tartotta szükségesnek. Faxon kértem, ha nekem nem hisz, velem nem akar találkozni, legalább kérdezzen meg más szakembereket is. Tari Ottó nem tette. Kértem, hogy küldje el az egész cikket, mert olyan cikkhez a tartalom ismerete nélkül nem nyilatkozom, melyről azt sem tudom, hogy Égerszalókról szól-e vagy rólam, vagy azt sem tudom, hogy egyáltalán mi a címe... Tari Ottó nem küldte el. Telefonon összesen kb. 10 percet volt hajlandó velem beszélni Tari Ottó. A Zöld Pontról. Vállalkozói szabadság van. Hihetetlen, de a Zöld Pontban is szakértő vagyok! A Zöld Pont nem fordult PHARE-hite- lért. Úgy gondolom, mielőtt ezt sugallta volna a cikk, itt szintén etikus lett volna az állítást bizonyítani. Ezeknek és a cikkben szedosó Sándoménak és Szemző Jánosnak, akik a megyei szövetséget képviselték, valamint Oldal Alfréd polgármesternek. Mukk József operaénekes és Dalos Erika zenei kísérő egyórás műsorral szórakoztatta a színháztermet megtöltő hallgatóságot, ezután Varga Zoltán költő szavalt, a helyi népdalkor énekelt és az iskolások klarinéton játszottak. A nap meglepetése a klub szervezésében a Zagyvaszántói Lakodalmas megelevenítése volt. A hagyoreplő „ellenzői” kifogásnak mi köze van ahhoz, hogy elhelyezhető-e útburkolatból származó aszfalthulladék Egerszalókon, vagy sem? Kérdések Tari Ottóhoz: 1. így működik-e az objektív, etikus tájékoztatás? 2. Örülnék, ha vázolná, mi volt a célja a cikkel? Az alkalmazott módszerek alapján úgy tűnik, semmi más, csak harasztzörgetés... Az ugyanis hamar kiderült, hogy környezetvédelemről nincs szó a cikkben... Sőt úgy tűnik, hogy „bizonyos körök” köreit zavartam meg... és ehhez asszisztált az újságíró. Rittenbacher Ödön Tisztelt Rittenbacher Úr! Ön fentebbi levelében főként sejtet („bizonyos körök”, „láthatatlan ellenzők”), sőt gyanúsítgat („ehhez asszisztált az újságíró”). Teszi ezt minden alap nélkül. Sajnos, az nem igaz, hogy kollégánk csak tíz percet szánt Önre. (Lásd faxok, és így tovább - mindezeknek magam is tanúja voltam.) A cikk egészét, mások nyilatkozatait nem vagyunk kötelesek Önnek megmutatni. A sajátját elolvashatta, azt jóvá is hagyta, majd (érthetetlen módon) visszavonta. Hogy mi volt a cikk célja? Semmi más, mint egy kérdés feltevése: vajon etikus-e, hogy éppen Ön adott ki szakvéleményt (környezet- védőként) egy olyan cég ve- szélyeshulladék-elhelyezési ügyében, amelynek fizetett tanácsadója. Erre lehetett volna „igen”-nel és „nem”- mel is felelni. Egyértelmű válasz helyett Ön inszinuációk- kal operál. Ezt a „harasztzörgetési” dolgot nem nagyon értem. A mondás ugyanis úgy szól: „Nem zörög a haraszt”... Üdvözlettel: Stanga István mányoknak megfelelő öltözetben, a népszokások megtartásával kivilágos-virradatig állt a bál. Az általános iskolában kiállításon tekinthették meg a látogatók az elmúlt öt év kirándulásainak fényképeit és a népviseleti babákat. Köszönet illeti mindazokat, akik ezt megrendezték és támogatták. Bagossyné Dörfler Katalin, a karácsondi Vadvirág nyugdíjasklub elnöke Nyitás 7.30-kor zárt kapukkal A gyöngyösi MÉH-telepen, mely a Karácsondi úton van, a bejárati kapun a tábla jelzi: nyitva hétfő-csütörtök 7.30- 14-ig, pénteken 7.30- 12 óráig. Május 28-án, pénteken 8.15-ig várakoztam, mert az időm nem tette lehetővé, hogy kivárjam, mikor nyitnak majd ki. Ez ideig 15-20 különböző jármű zsúfolódott össze, ami nem kis forgalmi dugót képezett. Ügyféltájékoztató sem szóban, sem írásban nem történt. A nyitásra váróktól annyi szivárgott ki, hogy szállítás történik. A telepen több tehergépkocsit raktak meg, és ezért nem engednek be. Kérdésem: bármikor, bármeddig zárva lehet tartani a telepet minden értesítés nélkül? Erre szeretnék a sajtó hasábjain választ kapni. B.L. (teljes cím a szerk.-ben) Szülinapi felajánlás Az egri Kallómalom úti óvodában hangulatos program keretében ünnepelték meg az intézmény huszadik születésnapját. Az ünnepséget emlékezetessé tették a támogatók is, akiknek ezúton mond köszönetét az óvodavezető, a nevelőtestület és a gyerekek: SzabóKer, Kvíz Kft., Évi cuki, Maiján cukrászda, Silver 3000 Bt., Götz-G Kft., Karmazsin Kerámia. Rockfesztivál Jászberényben Az Öregzenészek Baráti Köre 1999. évben is a Jászberényi Nyár programjához kapcsolódóan rendezi meg a VII. Jászsági Rockfesztivált augusztus 6-án, pénteken a szabadtéri színpadon. A fesztivál ebben az évben egy országos Gibson-gi- tár tehetségkutató verseny területi elődöntője is. A zenekarok jelentkezését Jász- Nagykun-Szolnok megyén kívül Nógrád, Heves, Borsod, Bács-Kiskun és Pest megyéből is várják a rendezők. Bővebb információ, valamint jelentkezési lap a Duó Hangszerüzletben és az Öregzenészek Baráti Körétől kérhetők (5100 Jászberény, Kinizsi u. 9., tel.: 57/400-822). Mi lesz veled, egri strand? Ilyen volt, míg nem vágták ki a fákat Zagyvaszántói nyugdíjastalálkozó kivilágos-virradatig Negyven év után könnyek között emlékeztünk a szép napokra Öt év múlva újra találkozunk A Hírlap hasábjain szeretnénk tisztelegni oly kedves tanító nénink előtt, aki elindított bennünket az élet útjára. Történt ugyanis, hogy az 1959-ben ballagó nyolcadikosokat utoljára tanította Dor- mándon szerett osztályfőnökünk, Fodor Istvánná, Irma tanító nénink. Utána elköltöztek Recskre, és ott tanított nyugdíjazásáig. Ezért határoztunk úgy feleségemmel, hogy megpróbáljuk 40 év után összehozni ezt a kis közösséget. Három hónapi kutatás és keresés után teljes lett a 17 fős létszám. Telefon- és levélváltás után kiderült, hogy 5 fő már eltávozott az élők sorából, de a többiek nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet. így sikerült 1999. május 22-re összehívni az osztályt. Délelőtt 10 és 11 óra közé szólt a meghívó a falu szélén nemrég megnyílt, teljesen felújított, kívül-belül korszerűen és tetszetősen berendezett vendégfogadó csárdába. A tulajdonos Kovácsnéval mi helybeliek már előre egyeztettünk a fogadásról és az ebédről. Eljött a várva várt nap és óra, s nagy izgalommal vártuk az eseményt. Az országban szétszóródott, Budaörsről, Pestről, Gödöllőről, Egerből, Füzesabonyból megérkezett osztálytársainkat a faluban maradtak kis csapata fogadta. Egy-egy autó lefordulásánál hangos kiáltásokkal próbáltuk felismerni a 40 éve nem látott diáktársunkat. Volt is nagy öröm, mikor hangjáról, őszülő hajáról, vagy éppen kissé meg- pocakosodott alakjáról ismertük fel egymást. Hangos éljenzés tört ki a kis csapatból, amikor a parkoló bejáratánál megjelent szeretett, 40 éve nem látott tanító nénink. A sok ölelés közben özönlöttek a kérdések. Mindenkihez volt egy-egy kedves szava, anyai simoga- tása, ami gyakran könnyet csalt 55 éves őszülő hölgyek és férfiak szemébe is. Az összeállított program első állomása a faluban berendezett Remenyik Zsigmond-emlékszoba megtekintése volt. Az emlékkönyvbe tanító nénink tiszteletünket kifejező pár sora után mindenki beírta nevét. A falun végigvonulva az öreg iskola felé, gyakran meg kellett állni a kis csapatnak, hogy a helybeliek jókívánságait fogadja Irma tanító néni. A temetőben egy-egy szál virággal és gyertya gyújtásával emlékeztünk és róttuk le tiszteletünket a faluban nyugvó diáktársaink sírjánál. A közös ebédre ismét a Hétvezér csárdába vonultunk, ahol a pohárköszöntők után elfogyasztottuk az igen finom és bőséges ebédet. Erzsiké, a főnökasszony nem győzte fogadni a gratulációkat és elismeréseket a rendezésért és kiszolgálásért. Az ebéd utáni sétával elértünk a művelődési ház toronyszobájába. A finomságokkal megterített asztalra a szomszédban működő büfé vezetőnője az üdítőkről és márkás italokról gondoskodott. Irma tanító nénink a kissé megkopott tablófénykép körbejárása után személyenként felkért mindenkit, hogy mesélje el 40 év munkáját. A mezőgazdasági munkástól a gyári munkásig, a könyvelőtől az orvosig megtalálható volt mindenki ebben a kis közösségben. Sajnos, jó néhá- nyan már megkóstoltuk a nyugdíjasok soványka kenyerét is. Az este beköszöntése hazaszólította a vidékieket. A búcsúzás könnyes jókívánságokkal volt tele. Megígértük egymásnak, hogy öt év múlva újra megpróbáljuk megrendezni a találkozót. Szeretett drága Irma tanító néninknek ezután is szeretnénk megköszönni, hogy megtisztelt bennünket, és nagyon jó egészséget, sok boldogságot kívánunk neki. A helybeliek és a közelebbi lakosok az éjszakába nyúló vidámsággal folytatták a mulatozást a Rózsa Csaba által szolgáltatott zenére. Visszagondolva az egész napos programra, a gyerekként egymásnak örülő 55 éves emberekre, mély meghatottsággal emlékezve az elmúlt 40 év viszontagságaira, csak annyit tudok mondani: megérte. Nagy János, Dormánd
