Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
Vasárnap reggel 24. szám
Képeslap-történelem: mesélő egri arcok ndszerint a hátoldalá- pillantunk először. Át- :juk, kitől érkezett - tán irigykedve gon- ljuk végig: már sgint micsoda helyen arait aztán egy pil- itást vetünk az elejére, egtöbbször egy gyors rzdulattal máris el- Uyesztjük a fiók méhben. A filléres képes- >ok értékét sokszor érlelni sem tudjuk. Nem lehet, hiszen azok tk akkor válnak iga- n értékesekké, ami- r már egy távoli kort kumentálnak. A Dobó István Vár- ízeum képeslap- űjteményének legko- )bi darabjai a múlt izad végéről származni. Ekkor készültek az ö, hazai kiadású leve- őlapok a millennium '.teletére. Ezt követőpáratlan népszerűire tettek szert. Gyors iedésüket - újszerűlük mellett - segítette még az olcsóságuk, valamint az, hogy szoros kapcsolatban álltak az utazással, az üdüléssel. A századforduló első évtizedeiben több tucat kiadó is piacra dobta Egert ábrázoló képeslapjait.- A gyűjtemény legértékesebb korszaka is talán ez - mondja Bujdosná Papp Györgyi történész-muzeológus. - Mivel Eger már akkor is turisztikai célpont volt, ezért kivételesen nagy mennyiségű képeslap maradt meg ebből a korszakból. Csak a megye- székhelyről hatszáz kiadványt ismerünk. Ez országosan is nagyon magas arány.- Milyen témákat választottak a kiadók?- Természetszerűleg egri épületeket, látványosságokat dokumentáltak. Különös értékük ezeknek a lapoknak, hogy mintegy díszítőelemként ott szerepelnek rajtuk az egri emberek. Kíváncsiak néznek a kamerába, nem is sejtve, hogy a mai kor emberének üzennek. így a szokásokról, a viseletről, a hagyományokról is képet kapunk. Majd csak a ‘60-as években vált divattá, hogy a látvány kedvéért lemarad az ember.- Tehát akaratlanul is dokumentáltak?- A hagyományos, épületközpontú lapok mellett megjelentettek néhány érdekes darabot is, amelyek kifejezetten embereket vagy eseményeket mutatnak be. Ilyen az egri tűzoltási gyakorlat, dalosünnep, szüret, lakodalom, a melegvízi mosás és a népviselet. De valaha a városközpontban működő piac és a körülötte elhelyezkedő soksok kis üzlet megörökítése is értékes információkkal szolgál.- Csak fotók kerültek a képeslapok elejére?- Igen kedvelt technikai megoldásnak számított, amikor az eredeti fekete-fehér fényképet kiszínezték, és humoros rajzokkal egészítették ki azt. Mivel Eger már abban az időben is a szőlő és bor városának számított, sokféle tréfás lapot nyomtattak mulatozó, borozgató emberekről. Mi több, még arra is gondoltak, hogy a városban szolgáló kiskatonák szellemes üdvözlőlapot tudjanak hazaküldeni.- Vajon mit árulnak el ezek a képeslapok, ha elolvassa őket a kutató?- Nagyon keveset, hisz az akkori ember jóformán csak rövid üdvözlést írt. Címzésüket tekintve elmondhatjuk, az ország minden részébe éljutottak az egri tartalmú és készítésű képeslapok.- A megye mely részeiről készült még ebben az időben képeslap?- Főként a turisztikai célpontokról, így a Mátráról és Párádról, Gyöngyösről és Hatvanról. De a századelőn a legkisebb települések is készítettek képeslapot, így apró községek településrészeit, hangulatát, építészeti stílusait is dokumentálták.- Hogyan gyarapítható a gyűjtemény?- Antikváriumokkal és gyűjtőkkel vagyunk kapcsolatban, s ha ott felbukkan egy-egy egri képeslap, azonnal szólnak. Ritkán magánszemélyektől is kapunk, bár az utóbbi években egyre inkább tendencia lett, hogy a családi emlékeket megtartják, s így mi nagyon ritkán jutunk hozzájuk. Ennek történészként örülök, de mint muzeológust, kicsit elszomorít. Szuromi Rita Harmadik oldal néző- fij c*\_ . ■ / SZALAY ZOLTÁN Igaz magyarság Sajnálatosan kis teret szántak a honi hírközlő szervek két valóságos és a szó szoros értelmében is vérbeli hőstettnek az elmúlt héten. Úgy fest, a politikusok egymással szembeni acsarkodásai miatt nem juthat elég figyelem azokra a nem mindennapi cselekedetekre, amelyeket iskoláinkban akár az emberség, az áldozatkészség mintapéldáiként is taníthatnának. Konkrét és maradandó ellenérveiként a mai, a valódi emberi érzéseket szégyenlő, kizárólagos pénzimádatra, ha- rácsolásra, mások eltiprására berendezkedett világunknak. Bizonyosan akadnak azért - bármennyire is szomorú - akik inkább kapitális baklövésnek, netán butaságnak tartják annak a tanárnak az elhatározását, aki a Balatonon toronyméretű hullámokból mentette ki tanítványait, miközben a saját fennmaradásáért is küzdött. Többre tartotta a rábízott diákok életét a magáénál. Vajon kelke hatásosabb bizonyság arra, hogy mit jelent igazi pedagógusnak lenni?! Abban a miliőben és érában, ahol és amikor rosszcsont csemeték milliomos apukái és anyukái leginkább maguk diktálnának a tanároknak, mit és hogyan okítsanak, milyen módszerekkel neveljenek. Persze, minden tudás, felkészültség nélkül. S ha valami nem tetszik a vagyonos szüléknek, máris jön a fenyegetőzés, a feljelen- tősdi. Az pedig bizonyára csupán költői kérdés marad mindörökre: vajon hasonló helyzetben ugyanígy cselekednének-e? Úgyszintén egy tanár lélekjelenlétén múlt a nebulók testi épsége egy másik esetben. A hétköznapi katedramester a rosszullét- től elaléló autóbuszvezetőt pótolta - szerencsére sikerrel. Belegondolni is rossz, mekkora katasztrófa keletkezhetett volna az irányítatlanul száguldó járműmonstrum miatt! Az biztos, nem kis bátorság és eltökéltség kellett ahhoz, hogy minden szakértelem és gyakorlat híján valaki a volán mögé ugorjon és megfékezze a buszt a halálba rohanás útján. Manapság oly gyakran esik szó a magyarságtudatról, a hazaszeretetről, az ország jövőjéért való aggódásról. Főleg bizonyos pártkörökben nagy előszeretettel hangoztatott aggodalom, hogy fogy a magyar, tenni kell ellene! Eleddig van is igazság a szólamban, ám ami ezt követi - tudniillik, hogy ki tekinthető igaz magyarnak, s kit lenne legjobb eltávolítani e kis hazából -, az bizony már enyhén szólva gyomorfordító. Igaz magyarságból példát mutatott a fent említett két pedagógus. Tettük többszöri felidézése többet ér minden érdekszózatnál. ELSŐ A BETEGEK ÉRDEKE ÚJABB VIHAB A CELLADAM-CSEPPEK KÖBÜL ásóink zöme még em- szik rá, hogy 1987-ben zágos vihart keltett a ladam-ügy. A feltaláló ábban is „csatázott” az egészségügyi hatóokkal. Azok vádaskod- , tiltottak, az érintett egek viszont tiltakoz- , s arra késztették a ilálót, hogy a menthe- eneknek szabálytala- is adja a szert. Erre callta nemcsak a köz- >mény, százezrek tá- ’atása, hanem az egy- lmű segítőkészség, a gkérdőjelezhetetlen aánum is. íindez addig tartott, g győzött a mértéktartás z ésszerűség, s a rászoru- érdekében az illetékesek döntöttek, hogy gyógy- nek nem minősülő gyhatású készítményfogadják el a Celladam- ipeket, illetve kúpot, s ídélyezik az előállítást, ógyszertárak révén törli értékesítést, ztán tavaly újból „ütlek” az ellenfelek, s a háború - kisebb szünetekkel tarkítva - ma is zajlik. Információszerzés végett először az általam régen jól ismert Kovács Ádám rákkutatót kerestem, aki sajátos módon reagált.- Az újságírók folyvást nálam kopogtatnak, s eszükbe sem jut, hogy a másik fél képviselőit is faggassák. Ezért most ezt ajánlanám. Megfogadtam a tanácsot, s rögvest dr. Paál Tamást, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatóját kérdeztem.- Többen nehezményezték, hogy nem juthatnak hozzá a szer injekciós változatához... Meghökkenten reagál:- Ilyesmiről szó sem lehet. Ezt soha nem hagytuk jóvá!- Mi a helyzet a másik két változattal? Tudomásom szerint önök visszavonták az igent. A válasz félreérthetetlen:- Az ellenőrzés során nem tekinthettünk be a részletekbe, hiányosságokat is tapasztaltunk. Ezért kellett így cselekednünk. Említem a reménykedőket, akik végveszélyben annyi mindent megpróbálnak.- Megértem őket, de higgyék el, oly sok komoly, hatásos medicina létezik, miért éppen erre koncentrálnak? Némi indulati fokozódás után tudakozódom:- Mégis, elképzelhető-e kompromisszum. A betegekért megéri... Határozott enyhüléssel reagál.- Kérem, ha oldódik az ellenállás, ha hozzájuthatunk a szükséges adatokhoz, akkor visszavonom korábbi határozatomat. Közvetítem az ajánlatot. A fogadtatás nem éppen kedvező.- Pillanatnyilag azért zárkózom el, mert fellebbeztünk, s a másodfokú hatóság - az Egészségügyi Minisztérium - megsemmisítette az elsőfokú szerv határozatát, s azt új eljárásra utasította. Hadd tegyem hozzá, hogy a felsorakoztatott indokok minket igazolnak. Egyébként küldöm faxon az anyagot, az abban foglaltak önmagukért beszélnek. Megérkeztek. A továbbiakban - a tárgyilagosság jegyében - ezekre hivatkozom. Közben érdeklődöm az előbb említett minisztériumnál is. Az ÜGYI 1989-ben mondta ki az első igent, amelyet 1995-ben három évvel meghosszabbított. 1998-ban a gyártó Biofarm Kft. újabb megerősítést kért, ezért tájékozódtak a helyszínen, s az ottani impressziók nyomán vétóztak. A bajok ezután következtek. Idézek a Kere- kesné dr. Nemes Mária főosztályvezető által aláírt dokumentumból: „A felterjesztett iratokból nem állapítható meg, hogy az OGYI ... vizsgálata milyen, a szakmai követelményeknek meg nem felelő hiányosságokat tárt fel, igazolhatóan milyen feltételeket szabott... azok teljesítésére, ezek menynyiben valósultak meg, illetve konkrétan mi az, amit az előállító cég továbbra sem pótolt, így mulasztása miben áll. De nem ismert az OGYI... felvett jegyzőkönyveinek, valamint a cégekhez e tárgyban intézett leveleinek tartalma, mint ahogy a felterjesztő levelében említett... irányelve sem”. S most jön a megfontolandó érvelés: „A formálisan indokolt határozatból nem derül ki az sem, hogy a CDM-ala- panyag valamennyi alkotórészét az OGYI 1989- ben és 1995-ben vizsgálta-e, amennyiben pedig nem, úgy azért miért csak a termék bejegyzését követő 8 év után kívánja megismerni, holott ez épp az általa hivatkozott R. 8. -a a/pontja szerint a nyilvántartásba vétel és a forgalomba hozatal elsődleges és alapvető feltétele.” Azt nem a zsurnaliszta tiszte eldönteni - se nem szakember, se nem jogász, se nem bíró -, hogy ilyen „talajon” fakadhat-e a feltalálói bizalom. Töprengjenek az arra hivatottak! Ehhez még egy adalék. Megérkezett hozzám az az igazolás, amelyet az OGYI akkori és mostani főigazgatója jegyzett, miszerint a Celladam-injekciót beadó orvos „felmentést kap ... a korábbi miniszteri ... tiltás ... alól. Az újságíró ismét tartózkodik az igazságosztástól, mivel nem tiszte, csak azt hangsúlyozza, hogy a betegek javát, óhajait és igényeit messzemenően szolgáló megoldás szükségeltetik. Addig is maradt a tiltás előtti régi helyzet. Annak összes velejárójával együtt... Pécsi István