Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08 / 106. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1999. május 8., szombat Tamás kétszeri kisgazda-lesza­vazásáért cserébe, a Fidesz se­gedelmével - a Parlament nem fogadta el a válaszát. Ilyen esetben a választ illendő kicsit átdolgozni, az aztán a Ház ille­tékes bizottsága elé kerül, majd újra be a plenáris ülésre. Lássuk tehát (zárójelben a szerzők pártjai):- A miniszter úr és a tárca in­tézkedései annyira kiszámítha­tóak és következetesek, mint az ugrókódos immobilizer. (MSZP)- Különbség van a patakvér rózsadombi folyatása és a ma­gyar valóság között. (SZDSZ)- Akkor szolidaritásból nyomtunk, most meg érzelem­ből nyomunk másképp. (SZDSZ)- Önök politikai tőkét akar­nak kovácsolni a válságos helyzetben. (FKGP)- A miniszter úr válaszára nem mondhatok mást, mint ami a népszerű tévéműsor címe: meglepő és mulatságos. (MSZP)-Tragédia tényleg lehetett 1997-ben a mezőgazdaságban, de ez nem csoda, akkor nem Torgyán Józsefnek hívták a minisztert. (FKGP)-Tudják Önök, mennyibe kerül egy kiló élő sertés előállí­tása? (MSZP)- Tudomásul kell venni, hogy a világ halad. Bár, az két­ségtelen, hogy nem minden tö­kéletes benne... (FKGP)- Ne velem vitatkozzál, nem én vagyok a miniszter! (MSZP)- A jelenlegi helyzetnél söté- tebb még sohasem volt. (MSZP)- Életveszélyes az állami új­raelosztás arányát csökkenteni. (MIÉP)- Ön a feltett kérdéseimre egyáltalán nem válaszolt. (MSZP)- Itt sárba taposták az embe­rek becsületét és tisztességét. Egy szétzilált, lerontott ország­ban kell élnünk. (MIÉP) A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői a magasröptű vitához ezúttal nem szóltak hozzá, soká tartott az így is, no meg hát, tán meg is volt mondva, hogy ezúttal nem kell leszavazni a kisgazda pártelnö­köt. Ráadásul utána kifejezetten fídeszes ügy következett: igaz- e, hogy a Miniszterelnöki Hiva- tal ingyen telepített gépeket a vezető kormánypárt holdudva­rába tartozó illetőkhöz, igaz-e, hogy ezek ingyen - vagyis hát közpénzen - interneteznek, léte­zik-e a stumpf pont kukac pont a pont hu jelszó... ? Csak megnyugtatásul: nem létezik. (Állítólag. Stumpf Ist­ván kancelláriaminiszter állam­titkára szerint legalábbis.) Nekünk pedig itt, vidéken, ebben a szép, barátságos, han­gulatos városban, ahol jó a bor és szépek a lányok, Heves me­gye székhelyén, Egerben nem kell szégyenkeznünk semmiért. Ha lesz uszoda, azért sem, ha nem lesz, akkor azért sem. Addig meg majd csak kihúz­zuk valahogy. (rénes) A Tisztelt Ház, Torgyán József, és az ugrókódos immobilizer Ha azt gondoljuk, hogy a poli­tika valójában a művészet szint­jére fejlesztett mellébeszélés, nem tévedünk nagyot. Ha valamiféle elhivatottság­ból ennek éppen az ellenkezőjét véljük igaznak, azt hisszük, hogy a politika a társadalmi konfliktusok kezelésének te­repe, s mint ilyen, rendkívül fontos dolog, akkor is jó helyen járunk: ezúttal azonban marad­junk a mellébeszélésnél. Az könnyebben megfogható. A megyeszékhely polgára­ként hiba lenne viszont azt kép­zelni, hogy Eger meg a nyam­vadt uszodája unikum, különle­gesség az egyébként békés po­csolyára emlékeztető hazai közéletben. Hogy sehol másutt nincs patthelyzet, ordítás, ar­gumentum ad hominem, azaz személyeskedő érveken alapuló vita, pártutasítás követése a jobb meggyőződés helyett. Hogy tehát máshol megy min­den, mint a karikacsapás. Egy frászt. (Épeszű magyar emberben persze fel sem merül az ilyesmi: elvégre ebben az or­szágban élünk egy ideje már.) Itt van példának ókáért Hódmezővásárhely a magát mindenhatónak tartó, felfüg­gesztett polgármesterével. Vagy sokkal közelebb Heréd, ahol jogtalanul szoktak for­galmi adót visszaigényelni és zárt ajtók mögött ülésezni. Vagy, kisebbet ne mondjunk, itt van a Tisztelt Ház, a Parla­ment. Itt a héten, a keddi napon az alábbiak történtek a magyar Országgyűlésben (úgy nagyjá­ból): Délelőtt plenáris ülés, körül­belül nyolc képviselő jelen is van a háromszáznyolcvanhat­ból, sebaj, csak a közoktatási törvény módosításáról esik szó, bagatell téma. Ex-kultuszmi- niszter, jelenleg ellenzéki párt­elnök szidja az utódját, aki időnként közbekiabál, ilyenkor a túloldalról integetnek neki, fogja be. Aztán kormánypárti ex-pártelnök lép a szónoki emelvényre, tömény unalom. Lassan el lehet vegetálni ebé­dig. Délután egykor kezdődik az azonnali kérdések - bennfente­sek lényegretörőbb megfogal­mazásában: az azonnali sérté­sek - órája. Megtelnek a padso­rok. Miniszterek, államtitkárok, tömeg. A karzaton, a sajtópá­holyban is. Vérszagra gyűlik... satöbbi, satöbbi. A két legfontosabb kérdés a következő. Szed-e már gyógy­szert az ifjúsági és sportminisz­ter? Vajon miért fecseg ki államtit­kokat a kormányfő? A válaszok szerint a gonosz ellenzék belpolitikai hangulat- keltésre használja ki a mai ne­héz helyzetet, amikor a szom­szédban szegény szerbekre és határon túlra szakadt magyar testvéreinkre bombák hullanak, ráadásul a mi szövetségeseink repülőiből. Mit nekünk ily vészterhes időkben FIFA-eltil- tás, megfigyelési botrány, szi­gorú államtitok... Most már azért sejthető az alaphang. Fél háromkor az interpellá­ciókkal pedig érkezik a betelje­sülés. Az alant olvasható érvek a sertéshús felvásárlási árának meghatározásáról szóló, mint­egy másfél órás, szigorúan szakmai polémiából valók. Az előzmény, hogy Torgyán József földművelésügyi és vi­dékfejlesztési miniszter három hete már próbált reagálni az egyik szocialista honatya ez ügyben benyújtott interpelláci­ójára, akkor azonban - Deutsch Bajzát Ferenc- Szeretnénk, ha te írnál rólunk - ke­resett meg pár héttel ezelőtt Erdélyi Csaba. - Olvastuk a riportodat a Trejfről, és kiderült: legalább annyira utálod a nyálas zenét, mint mi. Ha el­jössz a MÁS-ba, nem csalódsz. Addig is hallgasd meg ezeket! - S a kezembe nyomott két kazettát. A MÁS-ba akkor egyéb elfoglalt­ságom okán nem tudtam elmenni. Csak később hallottam, micsoda nagyszerű bulit hozott össze a TEAM, a jelen lévő háromszáz fiatal legna­gyobb megelégedésére. Már akkor megfogadtam azonban, hogy a legkö­zelebbi alkalommal eleget teszek az invitálásnak. Elhatározásom még in­kább megerősödött, amikor otthon be­tettem a magnóba a kazettákat. * A bandát 15 évvel ezelőtt a ma is aktív két gitáros, Erdélyi Csaba és Bajzát Ferenc alapította. A kezdetekkor Sha- dows-zal próbálkoztak; már ebből ki­tűnik, hogy idegen volt számukra a kor kommersz diszkózenéje, amelyben pedig akkoriban még felfedezhető volt a dallam, a hangszeres muzsika nyoma is. Valami olyat kerestek, ami­ben az ember zenélt, nem pedig a gép. Aztán, az évek során - vélhetően egyenes arányban a műfaj iránti elkö­Olvadnak már a csillagok... „Sajnos, napjainkra a klasszikus rock rétegzenévé vált” telezettségük mélyülésével, továbbá a rengeteg gyakorlásnak köszönhető tudásszint emelkedésével - állandóan változtak, mígnem jó három évvel ez­előtt összeállt a jelenlegi gárda. Baj­zát Zsolt billentyűs, Geml József do­bos és Kosa Zsolt énekes csatlakozá­sával elnyerte végleges felállását a TEAM, amely mind a mai napig e formációban áll színpadra. * Mára sikerült eljutnom odáig, hogy kamaszodó fiaim - legalábbis, ha ott­hon vagyok - kizárólag a számomra is kedves zenét hallgatják. Mi több - le­het, hogy nagy ravaszul, szimpátiám elnyerése érdekében -, leszólják az éppen divatos műfajokat, amelyekben a dob pufogásán, néhány szintetizá- tor-effekten meg az óvodás mondóka- színvonalú kántáláson kívül alig lehet valamit hallani. Értéket semmiképpen. A generációs korlátokon túllépve, a TEAM nekik is tetszik. Azzal együtt, hogy a feldolgozások eredetije mára nagypapa korúvá vált előadókhoz ­Bajzát Zsolt Kása Zsolt FOTÓ: T. o. csakazértis leírom: klasszikusokhoz - kötődik. Úgy mint Deep Purple, San­tana, Led Zeppelin. Vagy éppen Pi­ramis, P. Mobil, uram bocsá’ Taurus. És ami lényeges: az idézett együt­tesek számai a TEAM tolmácsolásá­ban a megtévesztésig hasonlítanak eredetijükre, ami - ha valaki egy ki­csit is otthon van a dolgokban, máris fejet hajthat - nem semmi. * Ha kell, akár négy órán keresztül ját­szunk - mondja Csaba. - Ebből egy lemeznyi a saját anyag, a többi adap­táció. A motorostalálkozók állandó résztvevői vagyunk, de mindenhová elmegyünk, ahová hívnak. Felléptünk rockfesztiválokon, iskolákban és klu­bokban. Egyszer a P. Mobil előzene- karaként is játszottunk. Nem csüg- geszt bennünket, hogy ezt a fajta zenét most kisebb érdeklődés övezi, mint néhány évvel korábban. A mostanság divatos zajt néhány év múlva az sem ismeri fel, aki ma még szereti.- Tény, hogy mára rétegzenévé vál­tunk - fűzi hozzá beletörődve Zsolt. *- Végre - sóhajtok fel, amikor kapom a telefont. Rövidesen Újhatvanban, az ottani rock pub-ban lép fel a banda. Természetesen elmegyek; pedagógiai munkám egyik legjelentősebb sikere­ként értékelem, hogy kisebbik fiam is velem tart, mégpedig önként és da­lolva. Szó szerint, hisz egész úton a Highway Start fújja. Az előtérben - merthogy az eféle bulikon lehetőleg a sör meg.a vodka dívik, szemben a diszkós speedekkel- már spanolja saját hangulatát a ma­roknyi érdeklődő. Hiába, a közeli ze- nés(?)-táncos rendezvények ilyenkor, szombat éjfél felé járva elviszik a po­tenciális hallgatóság nagy részét. Megszállott legyen a talpán, aki nem azt a kikapcsolódási formát választja. Elkezdődik. Hát persze, hogy Highway Star. Aztán Steppenwolf, Santana. Kóbor angyal és Zöld csil­lag. Utóbbi kellemes meglepetés; Geml József Erdélyi Csaba eszébe juttatja az embernek Radicsot, Balázs Fecót, Brunnert és a többieket. Úgy általában a saját fiatalságát. Néhány saját szám következik, köztük a megejtően szép Olvadnak már a csillagok. Meg a Szocializáció, arról, hogy az ember saját öregedésé­vel egyre nehezebben fogadja el a tár­sadalmi normákat. Hát, srácok, még nem éltetek annyit, hogy tudnátok: ez éppen fordítva igaz. Higgyetek egy korosodó nyárspolgámak, aki valaha szintúgy forradalmárnak indult, ám a jelen állás szerint a világmegváltás bizonytalan időre felfüggesztve. * A fiúk elemükben vannak, egyre fel­szabadultabban bűvölik a hangszere­ket. Zsolt, aki az est folyamán ha kel­lett, lan Gillan volt, ha kellett, John Kay vagy éppen Révész Sándor, most Robert Plant bőrébe bújik. Sokad- szorra is kivágja a magas cét. Sok profi megirigyelhetné, ha hallaná. Nem hallja. Csak páran vagyunk a füstös teremben. Akinek hosszú a haja, a színpad előtt pörgeti, két lány meg egymással táncol a placcon. A szeánsz a Szív törővei zárul, de azért belefér - „én akkor is ilyen le­szek ” - némi Csupa szerelem is. Tari Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents