Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
Vasárnap Reggel 22. szám
Hét buzogány alatt 1999. május 30. Közelről Egy középkorú férfit vártam. Ta- valakinek végképp nincs tehetsé Ián azért, mert megtévesztett az a sikerhalmaz, amit előzőleg felsoroltak róla: a párizsi fesztivál díjnyertese, s Hortobágyi Ká- roly-díjas. A meglepetés csak ezután következett: huszonéves fiatalember nyújtja a kezét: - Szia, én vagyok Eötvös Loránd.- Hány éves vagy tulajdonképpen?- Huszonöt. Ezen azonban nem kell meglepődni. Már 7-8 éves koromban gyakoroltam, s 14 éves korom óta készülök a színpadra. A szüleim is zsonglőrök voltak, ők azonban nem ilyen szinten csinálták a szakmát, mint én.- Volt más választásod, mint a cirkusz?- Nekünk ritkán adódik más perspektíva. A gyerekek pici korukban elkezdik próbálgatni, hol lennének a legsikeresebbek. Ha ge semmihez, az állatokkal való foglalkozás még mindig belefér a cirkusz világába.- Mennyit gyakorolsz naponta?- Eleinte akár 7-8 órát is dobáljuk a buzogányt. Amikor kés? a produkció, akkor a gyakorlás időtartama is csökken. Ráadásul számos pluszmunka is belép, mint a színpadépítés vagy a helyi reklámok megszervezése.- Van innen továbblépési lehetőség?- Én most hét buzogányt dobok. A világon ezt hárman csináljuk. Volt egy férfi, aki a nyolcat is tudta. Ő azonban nem zsonglőr volt, hanem rekordot akart dönteni. Egy zsonglőr akár ötvenéves koráig is színpadon tud maradni.- Mi kell a „buzogány-érzékenységhez”? Reflex és jó reakciókészség. Meg egy kis* hatodik érzék is. Néha előfordul, hogy a buzogány a hátunk mögött érkezik le. Ezt meg kell érezni.- Mesélj egy kicsit a párizsi díjról!- Tizenéves voltam, amikor a családdal jártunk a fesztiválon. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, egyszer megpróbálom. Húszévesen heccből neveztem a nővéremmel. Olyan érzés volt, mintha az olimpián vennék részt. Talán mi lepődtünk meg a legjobban, amikor nyertünk.- És a Hortobágyi Károly- díjat hogyan kaptad?- Tavaly, március 15-én Magyar Bálint művelődési minisztertől vehettem át. Mondhatom, jó kis meglepetés volt. Ezt a kitüntetést eddig csak idősebb artisták, zsonglőrök, cirkuszi emberek kapták. Nem okoz ez egyfajta szakmai féltékenységet?- Féltékenységet azt nem. Ha kitalálok egy számot, azt más kollégáknak is megmutatom. Rivalizálás viszont létezik! De ez mindig kell ahhoz, hogy az ember jobbat és jobbat tudjon adni.- Történnek a porondon emlékezetes bakik?- Hát hogyne! Egyszer megbotlottam és hanyatt estem. Nagyon zavarba jöttem, de egy bohócjelenettel elütöttem az egészet. Máskor kirepült a közönség közé a buzogány. Ilyenek bárhol megtörténhetnek. S ami még egy rövid családi névjegykártyához elengedheHarmadik oldal tetlen: Lorándnak Eötvös Gábor a nagybácsija, imád magyar közönség előtt játszani, s mellesleg szemüveges... Szuromi Rita FOTÓ: GÁL GÁBOR Kedves Anyu és Apu! wr%r gy örülök, hogy végre megint mosolyogni- kacagni láttalak Benneteket! %>,,# Higgyétek el, olyan jó érzés volt nézni, ahogy abban a gyönyörűséges parkban, mit sem törődve a sokadalommal, előbb csak óvatosan közelítgettetek ahhoz a csákó formájú hintához, majd szemlélget- tétek, becézgettétek, simogattátok mindenről megfeledkezve, s a saját gyerekkorotokra emlékeztetek. Negyedórába is beletelt, mire rámerészkedtetek az üléseire. Olyan bájosak, aranyosak voltatok! Hát még amikor megpillantottátok a vattacukros lányt! Egymással versengve nyúltatok a pénztárcáitokért, hogy melyikőtök veszi a szebbet, a nagyobbat nekünk, a kistesómmal. De nem tudtatok ám becsapni bennünket: valójában Magatok akartátok megízlelni ezt a különleges csemegét, annyira elmé- lyülten majszoltátok a sajátjaitokat. Azután a fagyis bácsit pécéztétek ki. Szegény alig győzte régimódi kanalával a tölcsérekbe töltögetni a csokis gombócokat. Az pedig igazán jópofa dolog volt, ahogy incselkedve csúfoltátok egymást, melyikőtök nyaldossa inkább malac módra a hideg édességet. Talán észre sem vettétek, mekkora átéléssel, milyen önfeledten szórakoztat Titeket a szabadtéri bábelőadás. Igaz, néha oda-odasandítottatok ránk is, vajon mi is olyan jól érezzük-e magunkat. Mi persze rögtön tapsolni kezdtünk, csak hogy megnyugodhassatok, s újra belefeledkezhessetek a játékba. «II íir ilyen kár, hogy oly gyorsan elmúlt ez a csodálatos délelőtt! Aízért meglepetéssel is szolgálhattunk Nektek. Tükörbe kellett volna néznetek, milyen tágra kerekedtek a szemeitek, amikor úgy döntöttünk, ezúttal mi hívunk meg Benneteket a cukiba húsvéti locsoláskor összegyűjtött pénzecskénkből. Sose gondoltuk volna, hogy Apu ennyire rajong a habos sütikért. A legmeghatóbb pillanat pedig az volt, amikor a kedves mosolyú felszolgálónő végre megértette, most nem a felnőttek, hanem mi, gyerekek voltunk a gáláns lovagok... S ahogyan a délelőtt, legalább annyira boldogsá- gos volt a délután meg az este is. Felhőtlen nyugalomban és békességben vettük sorra legújabb társasjátékainkat, s még az sem zavart nagyon Benneteket, hogy bizony bőven volt tanulnivalótok a játékszabályokból. Nekünk a tesómmal azonban az volt a legmeghittebb momentum, amikor szinte együtt sóhajtottatok fel ágyazás közben: milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van gyermeknap! . izony, nagy kár! Mi is tudjuk, persze, jól tudjuk, nem könnyű Nektek. Nem is elsősorban azért, mert hétköznapokon szinte alig látunk Titeket. Egyik munkahelyről a másikra rohantok. Mikor aztán fáradtan hazaértek késő este, még itthon is dolgozatjavítással, tervek rajzolgatásával telik az időtök. Olykor annyira elbágyadtok, hogy nekem kell kikapcsolnom a televíziót. De Ti akkor már rendszerint mélyen alusztok. Tudjuk a tesómmal persze, hogy sajnos, mi is kevesebbet törődünk Veletek, mint kellene. Reggelente épp csak köszönésre, esetleg pár mondatra van idő, mert sietnünk kell az uszodába. A suli utáni, kom délutáni telefonbeszélgetések is csupán arra jók, hogy tudjuk egymásról, ki mit csinál még aznap. Utána következik az angolóra, a tesómnak a zeneiskola, majd a kosárlabda-edzés, s végül jön mindkettőnkhöz a matek-korrepetitor. Még szerencse, hogy a nagyi finom ebéddel és vacsorával vár minket nap mint nap. Imádjuk a főztjét, meg azt is, hogy mindig szakít időt magának a mi kikérdezésünkre. Azt is roppant sajnáljuk, hogy mostanában a hétvégék sem alkalmasak igazán a családi együtt- létre. S ebben - amellett, hogy Neked, Anyu ott a tejek, nemegyszer az iskolai rendezvény vagy a diákok kirándultatása, Apunak pedig a tervezés vagy néha segédkezés valamelyik barátjának az építkezésén - azért mi is ludasok vagyunk. A juniormecs- csek bizony sok időmet lekötik, főleg, ha utazni kell az ellenfélhez. A tesóm figyelmét a lovaglóórái, s a zongoragyakorlásai vonják el minden mástól. így azután külön nagy öröm, ha nagy néha, egy-egy vasárnap közösen ebédelhetünk. S akkor még nem is mondtam, hogy milyen régen voltunk együtt színházban vagy moziban. alán nem is gondoltatok teljességében bele, mennyire igazatok volt. Mert mi sajnáljuk csak igazán, hogy miért nem tölthetünk sokkal több időt együtt Veletek. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy lehetetlennek tűnik a mai világban, de mi azért csak kimondjuk, amit gondolunk, amire vágyunk: legyen minél többször gyermeknap! Olyan, mint amilyen ez a legutóbbi is volt... Sz. Z. Az egri szórakozóhelyek működtetői bizonyára még jól emlékeznek arra az egy évvel ezelőtti időszakra, amikor a Kígyó becenevű T. Sándor és társai tették tiszteletüket náluk. Ilyenkor volt „nagy ivá- szat”, a cechet pedig többnyire a cég állta. Kígyót az ősszel lekapcsolta a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság illetékes részlege. A védelmi pénzek szedésével meggyanúsított férfi - a közreműködőkkel együtt - előzetes letartóztatásba került. Lett is nagy béke és nyugalom a vendéglátóhelyek környékén. Május 16-án délután három újságíró úgy gondolta, hogy benéz az Északi-lakótelep egyik italmérő helyiségébe, a Barlang nevű kocsmába. Elhatározásukat tett követte, és nem rajtuk múlott, hogy meglehetősen rövid ideig élvezhették a szórakoA „KIS KÍGYÓ” KICSIKÉT MAR? zóhely máskülönben legendás vendégszeretetét.- Életemben nem jártam még a Barlangban - emlékszik visz- sza Á. erre a vasárnap délutánra. - Barátaimmal bementünk, és alighogy a pult közelébe jutottunk, egy fickó arra szólított fel, hogy ugyan vegyem már fel az általa elhullajtott két darab húszforintost a földről, mert az neki nagyon kell a telefonozáshoz. Ezt követően pedig további ötven forintot követelt tőlem, mert az a negyvenes vélhetően nem lenne elég. Barátom és kollégám ekkor közénk lépett, mert KOKORSZAKI JELENETEK A BARLANGBAN úgy vélhette: kissé feszültté vált a „párbeszéd”. Kapott is egy fülest, amit hirtelenjében visszaadott. Ekkor már látszott, a fele Kovács Barnabás, az Egri Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője érdeklődésünkre a további fejleményekÉn vagyok „Kígyó”. Hivatkozzanak rám, ha valaki balhézni akar a kocsmában, a barátaimmal megvédjük a boltot - mondotta a 25 éves férfi a Kővágó téri szórakozóhelyen, majd tört-zúzott és magával vitt néhány palack italt önkiszolgálásos alapon. sem tréfa. A „fickó” ugyanis bárszéket ragadott. Távoztunk is hamarjában. Engem például egy ismert testépítő penderített ki a galléromnál fogva. így aztán továbbra is elmondhatom, hogy a Barlangban még soha semmit nem fogyasztottam. ről beszél. Mert természetesen ezzel az „apró” intermezzóval csak a kezdetüket vették a történések, amelyek végül oda vezettek, hogy a rendőrség B. Tamást - aki Kígyóként aposztrofálta magát - rablással, B. Csabát pe- dig garázdasággal gyanúsítja. - Annyi bizonyos - mondja a rendőr alezredes -, hogy az „igazi” Kígyó legjobb tudomásom szerint továbbra is a hűvösön van. B. Tamást pedig valójában Kis Kígyónak becézik. Mint megtudtuk: ezen a délutánon B. belekötött a pultos hölgybe is, majd a tulajdonossal akadt vitája. A három újságíró „távozását” követően tört ki az igazi cirkusz. Ötezer forintot kért az alkalmazottól, hogy ne legyen balhé. Amikor pedig az üzlet vezetője az iránt érdeklődött, mikor adja meg a pénzt, törni-zúzni kezdte a pulton lévő poharakat. Az üvegféleségek „felapró- zásával” azonban a Kis Kígyónak nem volt szerencséje. Megvágta a kezét. Ez a baleset viszont alkalmat adott neki arra, hogy módosítson a tarifán. Ekkor már húszezer forint „bánatpénzt” szabott meg sérülése fejében. Tette ezt nem csak szóban: bement a kasszához és kiürítette. Hogy teljes legyen a rekvirálás, még a pultban lévő palackok közül is fel- málházott néhányat, és kísérőjével, B. Csabával távozott. Ha valaki ennél a pontnál azt gondolná a Tisztelt Olvasók közül, hogy lezárult a Kis Kígyó mozgalmas vasárnap délutánja, az bizony nagyot tévedne. Továbbment. Egészen a Mozi presszóig. De az már egy másik történet. Sike Sándor
