Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-20 / 116. szám
1999. május 20., csütörtök Pf. 23. 5. oldal Csányi üdvözlet A megyei önkormányzat idősek otthonában a közelmúltban az anyák napja tiszteletére a helyi óvodások adtak műsort, mely szívmelengető volt és kedves. A köszöntés nemcsak a nőkben, hanem a férfiakban is mély nyomot hagyott. Ezúton köszönnénk meg nemcsak a gyerekeknek, hanem a felkészítő óvónőknek, Morvái Istvánné- nak, valamint Józsa Józsefné- nek. Itt izgult és szurkolt az óvoda vezetője, Gergely Ar- pádné is. Az anyák napi köszöntést másnap az iskolások 2. osztályának ugyancsak kedves és megható műsora követte, akik még egy-egy szál virággal is Gratuláció Jimmynek Zámbó Jimmynek szeretnék köszönetét mondani magam és a nővérem nevében: mindketten nagy rajongói vagyunk, és ott voltunk a május 7-i egri koncertjén. Igaz, hogy a szervezés körül akadtak problémák: a koncert eredetileg 19 órára volt meghirdetve, fél 7-kor már elég nagy tömeg összegyűlt a körcsarnoknál, de csak 7 előtt pár perccel nyitották ki az ajtót, amikor az elöl állók már dörömböltek. Elég nagy tumultus alakult ki az elhelyezkedés körül, de az egyik szervező „megnyugtatott”, mondván: 20 órakor kezdődik a koncert, bemondta az Eger Rádió is. Jimmy oldotta meg a probléViszontválasz Ezúton szeretném megköszönni, hogy népszerű lapjukban megjelenhetett néhány hete írásom az uszodával kapcsolatban. Ugyanakkor, mivel május 12-i szántukban név szerint is megszólíttattam egy válaszlevél formájában, kérem, szíveskedjenek lehetőséget adni a viszontválaszra. „Tisztelt Pap László képviselő Úr! Megtiszteltetésnek vettem, hogy egy önkormányzati képviselő ilyen nagy terjedelemben, kiválóan megfogalmazott olvasói levélben foglalkozott több hete megjelent írásommal. Megnyugtatom, az Önök álKöszönet a kórháznak Humanitárius beavatkozás? Barátaim! Honfitársaim! Gondolkodjunk kicsit! Milyen világban is élünk mi most? Erőszak, rablás, gyilkosságok, terror, véres leszámolások világszerte. És az államok, nemzetek között? Ott is ugyanez! Érvényesül az „ököljog”. Vajon az emberi szabadság- jogoknak, a humán eszmék érvényesülésének csak bombákkal, rakétákkal lehet érvényt szerezni, miközben emberek százai pusztulnak el? Ezt parancsolja nekünk a keresztény európai szellemiség? Szóvá kell mindezt tennünk, fel kell emelni szavunkat még akkor is, ha azonnal kommunista, oroszbarát jelzőket akasztanak is a nyakunkba. (Vajon a pápa is kommunista?) Hiszen az elmúlt hetekben annyi zavaros, érthetetlen, szélsőséges és felelőtlen nyilatkozat látott napvilágot. Tény, hogy a NATO tagjai vagyunk. Tehát eleget kell tenni bizonyos kötelezettségeknek, de azokat a kötelezettségeket túlteljesíteni, „túllihegni” a mi speciális helyzetünkből adódóan hiba, sőt bűn. Legyünk óvatosak, mérsékeltek, ha már így adódott. Hiszen mi, magyar polgárok úgy tudtuk, hogy a NATO csak akkor lép akcióba, ha valamely tagját támadás éri. Kit ért most támadás? Uraim! Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt! Ez a szituáció kísértetiesen hasonlít az 1941. március-áprilisi helyzetre. Akkor is egy szövetségi rendszer tagjaként, egy nagyhatalom „kérésére” engedtük át a Warmacht csapatait és légierejét hazánk területén, illetve légterén. Sőt néhány nappal később mi magunk is katonailag beavatkoztunk, s ezért 3-4 év múlva igen nagy árat fizettünk. História est magistra vitae. Gondolkodjanak, tanulmányozzák azt a korszakot. Mindenekelőtt olvassák el Teleky Pál miniszterelnöknek Horthy kormányzóhoz írt búcsúlevelét. Kétségtelen, hogy árulást most nem követtünk el, kétségtelen, hogy „Koszovóért” elsősorban a szerbek felelősek. De és de. Mi a szerbekkel évszázadok óta együtt élünk, s remélhetőleg még évszázadokig együtt élünk. Kérdés az, hogy milyen hatással lesz majd 1999 tavasza utódainkra. Kérdés, milyen hatással lesz magatartásunk a több százezer vajdasági magyarra. Egy ilyen háborúban váratlan események, tévedések, félreértések bármikor bekövetkezhetnek, melyek hatása ma kiszámíthatatlan, és könnyen az események középpontjába ránthatnak bennünket is. így érthető, hogy sokunk számára a kormánynyilatkozatok sem megnyugtatóak, s nem elég egyértelműek. Pl.: szükségtelennek vélem az ügyben az olyan te- átrális kijelentéseket, mint „Magyarországnak is el kell döntenie, melyik oldalon áll: Európáén vagy a barbárságén” (Orbán Viktor); „Magyarország nem vesz részt a Jugoszlávia elleni légicsapásokban, még akkor sem, ha a repülők magyar területről szállnak fel” (Martonyi János). Vajon az eltévedt rakéták okozta tucatnyi gyermekhalál európai és keresztényi cselekedet? Az pedig, hogy reptereinkről felszálló gépek ártatlan emberek százait ölik meg, az nem a magyar lakosság szándékából történik?! Bizonyos, hogy Milosevi- csék koszovói ténykedése gazember és aljas cselekedet, de egy gazemberségre nem szabad terrorral válaszolni, falvakat és városokat lerombolni. Nincs más mód? Tehát Uraim! Akik azt vallják, hirdetik, hogy legyünk mérsékeltek, óvatosak, ne teljesítsük túl a kötelező előírásokat, azok nem baloldali provokátorok és liberálszocialista mesterkedők (micsoda naivitás, vagy szándékos torzítás?), hanem aggódó magyar polgárok, szülők, nagyszülők, akik féltik gyermekeiket, s átérzik azt is, mit jelenthet hozzátartozóik értelmetlen pusztulása. Ez a háború sokáig elhúzódhat, s a majdani béke sem lesz valami dicsőséges, hiszen a sebek évtizedekig megmaradnak. Ezért tanuljunk végre a történelemből, s legyünk óvatosak! Miklós Endre nyugdíjas (cím a szerk.-ben) „El voltunk kényeztetve” A tekeházi táborozok felejthetetlen napokat töltöttek Tardoson Május elején néhány napra a Markhot Éerenc Megyei Kórházba kerültem A dr. Tóth Csaba főorvos által vezetett kardiológiai osztály magyszerű dolgozóinak köszönhetően a kényszerpihenő kedveskedtek a tiszteletbeli mamáknak, dédmamáknak. Itt is meg kell említeni a felkészítő tanító néniket, Patainét, valamint Imre Gábomét és az iskolaigazgatót, Deák Tibomét. Az összeállítást az otthon valamennyi dolgozója és lakója nevében Zsuzsa nővér köszönte meg, majd a gyerekeknek az otthon lakói által készített emléktárgyakat adtak át. Az intézet lakóiban mély nyomot hagyott ez a két nap. Mind a két eseményért csak köszönet illeti az iskola és óvoda vezetését, valamint dolgozóit. De elsősorban a szereplő gyerekeket. Juhász Árpád Csány, Idősek Otthona alatt szinte teljesen rendbe jöttem. Hálás vagyok ezért az osztály orvosainak, nővéreinek, valamennyiüknek, akik átsegítettek ezen az időszakon. Köszönettel: Lakatos László A közelmúltban a megyei ön- kormányzat tardosi táborában töltöttek felejthetetlen napokat az árvíz sújtotta Tekeházáról érkezett gyerekek. Ezúttal köszönő levelükből idézünk részleteket: „Nagyon jól éreztük magunkat a sporttáborban. El voltunk kényeztetve, mindent megkaptunk. Ha kell a munkáskéz, tessenek írni, egy szóra megyünk! Reméljük, mi sem okoztunk kellemetlenséget. Még egyszer köszönünk mindent.” Majális Kisnánán Az egri Dobó Katica Hagyományőrző Népdalkor egy felejthetetlen majálison vett részt a kisnánai szlovák együttes vendégeként. A vendéglátók jóvoltából igazi barátság született a két együttes között. Somfai Tibomé házvezető Hála a műtétért Nagyon sokszor voltam már kórházban, most legutóbb az egri kórház szemészeti osztályán műtötték a szememet. Csak hálával és köszönettel gondolok dr. Rácz adjunktus úrra, aki fájdalommentesen szabadított meg a hályogtól, és a figyelmes, kedves nővérekre, akik szeretettel végzik munkájukat. Jó volt tapasztalni az orvosok együttműködését, egymás betegeihez való kedvességüket és azt a pedáns tisztaságot, amit a főnővér szigorral megkövetel. Igen, itt ők vannak értünk, és nem mi őértük! Ezúton köszönöm meg, hogy ezt tapasztalhattam, és kívánom, hogy még nagyon sok betegnek adják vissza a legnagyobb kincset, a látásukat, jó egészségben és erőben! Özv. Beke Jánosné Eger, Malomárok u. 66. Példamutató becsületesség Ezúton szeretném a nagy nyilvánosság előtt köszönetemet kifejezni annak a becsületes megtalálónak, aki nyugdíjas édesapám elvesztett pénzét visszaszolgáltatta. A pénz a 9.45-ös bodonyi buszon veszett el, és egy becsületes ember megtalálta. Köszönöm továbbá az Agria Volán dolgozóinak, Mengyi László gépkocsivezetőnek és Birincsik István biztonsági őrnek, hogy hiánytalanul visszajuttatták számunkra. Még egyszer hálásan köszönöm édesapám és a magam nevében is példamutató becsületességüket, ami a mai nehéz időkben elég ritka erény. Farkas Piroska (cím a szerk.-ben) Hivatás és szeretet Oly korban élünk, amikor kiszorult az életünkből az önzetlenség. A Klapka úti tüdőgondozóban ezzel szemben a hivatásukat magas színvonalon képviselő egészségügyi dolgozókkal találkozhatunk. Itt minden beteggel türelemmel, szeretettel foglalkoznak, melyért köszönetemet szeretném közvetíteni sok betegtársammal együtt. Putnoki Istvánná Eger, Janicsár u. 23. mát: fél 8-kor a húrokba csapott, és fergeteges koncertet adott, több ráadással, a végén. A közönség hálás volt, virággal, borral, csillagszórókkal, nagy tapsokkal biztatta kedvencét. Aki eljött aznap este, nem bánta meg, egy szép este emlékével lett gazdagabb. Rohanó, stresz- szel teli világunkban jó néha megállni, és szép, értelmes, tartalmas zenét, szövegeket hallgatni egy ilyen kiváló művész tolmácsolásában, mint Jimmy. Gratulálunk „Az év énekese” díj elnyeréséhez! Csak így tovább, sok sikert és jó egészséget kívánunk! Antalné Márkus Ildikó Füzesabony, Huszár u. tál gyakran hangoztatott »zsigeri« gyűlöletet senki ellen nem érzek, különösen Ön ellen nem. Annál inkább »zsigeriek« azok az érzések, melyek nem tudják elfogadni, hogy a baloldali politikusok is viselkedhetnek másként, mint pártjuk diktálja. Szerencsére van köztük nagyon sok becsületes, józan gondolkodású ember a saját baráti körömben is, és ilyennek tartom a köztiszteletben álló dr. Vasas Joachimot is, akit éppen Önök tolerálnak legnehezebben.” Maradok tisztelettel: Petrovszky Mátyás (cím a szerk.-ben) Az uszodaügy margójára Az átkosban az átkozottak egyszer csak elteltek az unalmassá vált ingyenes, különvo- natos útjaikkal. Ébresztőt fújtak a munkásosztálynak, majd magyarázni kezdték, mégiscsak szükség van a tőkések piszkos, vérrel szennyezett valutájára, jöhettek a turisták, a felsőfokon kiutáltatott külföldre szakadt hazánkfiai válogatás nélkül. Kellett a pénzük, hiszen rádöbbentek, hogy anélkül nem lehetnek szemtanúi a rothadó kapitalizmusnak az Adrián, a Riviérán vagy Floridában. Sógorom egyike volt az elsők között hazatne- részkedőknek, élt is a lehetőséggel, 2-3 évente rendszeresen hazalátogatott Kanadából. Minden visszautazásukat megelőzően búcsúestet szerveztek más-más szórakozóhelyen, ahol rendszeres törzsvendég volt sógorom egyik gyermekkori barátja, Jóska is, aki kedves, szimpatikus, beszédes társasági ember ma is. Erdőmérnök volt, az egyik megye pártapparátusának munkatársaként velünk mulatva nyugtatta meg a minket is figyelő civil ruhás, nyomozókat, hogy mulatozás közben is tiszteletben tartjuk a munkáshatalom által elért eredményeket. Nem számoltam, hány búcsúéjszakát vitatkozott át sógorom és barátja azon, hogy az egyre gyarapodó, szépülő szocialista országoké, köztük Magyarországé, vagy a tőkés posványba egyre süllyedő, saját síiját ásó kapitalista Amerikáé-e a jövő? Jóska vendég tanmesékből vett válaszaihoz improvizált saját véleménynek tűnő mondathalmazokat is, amelyek között véletlenül sem leltem olyan kifejezéseket, mint: talán, esetleg, elképzelhető... Makacsul mindig csak NEM és NEM! A vitának inkább hallgatójaként azzal a szívfacsaró érzéssel raktároztam a ,jobbról-balról” hallottakat, hogy soha nem fogok magyarázatot találni Jóska barát „mély meggyőződésének” okára. Egyszer csak csoda történt, Isten segítségével és sógorom pénzével kijutottam Amerikába, Kanadába. Bámultam a „nagyvilágot”, könnyes szemekkel és hasonló vegyes érzésekkel érkeztem oda és jöttem vissza, mint napjainkban az árvízkárosult kárpátaljai gyermekek kis hazánkba és vissza. Rokonaim közvetlen az amerikai és kanadai határ mellett laknak, naponta átjártunk Amerikába, ahol több-kevesebb centtel sok minden olcsóbban volt vásárolható. Talán tankolni mentünk át egyik alkalommal, majd ebédelni vittek. Minden napra terveztek meglepetést, ez a nap szürkének látszott, mígnem rájöttem, vendéglátóink éppen az ebédet szánták meglepetésnek. Étterembe vittek, nyüzsgő emberek mögött beálltunk a sorba, tálcát vettünk egy polcról, evőeszközöket raktunk rá, majd néhány perc múlva egy 30 méter hosszúságú kiszolgálóasztalhoz értünk, amire le nem írható ételválasztékot töltött folyamatosan a személyzet: pörköltféléket, tésztákat, salátákat, füstölteket, felvágottakat, sajtokat, rákokat, halakat, 10-15 féle üdítőt. Azt mondták, szedjük azt és annyit, amennyit, ahogy szemünk, étvágyunk kívánja. Korra, nemre, fajra való tekintet nélkül ez 7,5 dollár volt 1971-ben, az akkori kétkezi amerikai munkás 1 órára eső bére. Négyen voltunk, mindenki a maga étvágyának, ízlésének megfelelően felpakolt, majd az egyik asztalt körbeültük. Mielőtt elkezdtük volna az ebédet, sógorom az étkezés előtti ima helyett megszólalt: öcskös..., ha visszamentek, és Jóska erdőmémök barátommal találkozol, magyarázd el neki egyebek között azt is, hogy mennyiért, mit és mennyit ettetek Amerikában. Hosszas nevetés után tudtuk csak elkezdeni az ebédet, miközben eszembe jutottak a hazai búcsúéjszakák vitái. Amerikába kellett eljönnöm, hogy Jóska meggyőzhetetlenségének okára magyarázatot kapjak. A fenti történet okán mondom, hogy Eger MSZP-s polgármestere soha nem fogadja el a Makovecz úr által tervezett fedett uszoda-komplexumot, még ha azt ajándékként kapná is a. város, Péderi János (cím a szerk.-ben)
