Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1999. május 15., szombat Királyok szakácsa egy boldogi lagziban A Kinizsi Pál főszakácsa büszke címért indulnak harcba a jövő hét végén az ország kö­zelebbi és távolabbi vidékeiről érkezett szakácsok. A Szolnok­hoz közeli Abonyban lesz a megmérettetés, amelyre kora­beli étkekkel lehetett benevezni. A mezőnyben ott lesz a hatvani Nagy László, aki az egykori nagy ételek ismerőjének szá­mít, hiszen az elmúlt évben a Nagyszakácsiban megrendezett királyi szakácsok versenyén az az ínyencségek királyi tudora címet nyerte el, míg két kuktá­ját, Nádas Pétert és Palik Ger­gelyt a zsűri a Király urunk kuk­tája címmel tüntette ki. Az abonyi versenyre Nagy Zoltán már összeállította a me­nüt: kecskegida nyárson sütve; Kinizsi által fogott csuka szag­gatottan, savanyú káposztával; agyagban sült, mazsolával meghintett kappan; nyárson sült pityókás fürjecskék és bir- katokány juhászlopcsánkával. A nagyszakácsi versenyen szin­tén olyan eredeti fogásokkal rukkolt elő, mint a tczifra kirá­lyi kecskesajt; almasása, meggysása, királyi vaddisznó bárányfiával töltve és hajdinás bábakalács édes gyümölcsök­kel. Hogy honnan szerzi be a recepteket?- Az ételek nevét a Vendég­látóipari Múzeumból és a Szé­chenyi Könyvtárból kerestük ki. Receptet sajnos nem találtunk, így azokat a korabeli nyers­anyagok ismeretében kellett összeállítani. Azt is a könyvtá­rakból néztük ki, hogy a kirá­lyok idejében milyen húsokat és fűszereket használtak.- Milyeneket?- Sok vadat és halat fogyasz­tottak. Nyulat, vaddisznót, für- jet, a halak közül pedig csukát, pontyot, kárászt és compót. Fű­szerként szegfűszeget, fahéjat, kakukkfüvet és sáfrányt hasz­náltak. Általában a vadakat édesen fűszerezték. A Kinizsi-versenyre készülő étkek készítéséről a királyi sza­kács egyelőre semmit sem árul el, mivel az még titok, amit a többi induló elől rejteni kell. Ám a királyi asztalra került éte­lekről szívesen beszél. A tczifra királyi kecskesajt alapja a kecs­kesajt, ezt kaporral, sáfránnyal kell összekeverni, majd egy-két napig érlelni. Az almasása, a meggysása a mai gyümölcsmár­tásoknak felel meg, de sűríté­sük kenyérbéllel történik, amit szitán kell áttörni.-A vaddisznó töltelékét az étel neve elárulja, de mi a haj­dinás bábakalács?-A hajdina olyan, mint a búza. A lisztje persze másabb, szinte fűszerezni sem kell. Újabban több helyen is lehet kapni, tehát bárki próbálkozhat a kaláccsal.-Az ételbe valót honnan te­remtik elő?-Általában a résztvevőknek kell beszerezniük. Többségét jutányosán, baráti áron sikerül megkapnunk, de még így sem olcsó mulatság a részvétel. A királyi szakácsversenyem mintegy százhúszezerbe került. Az abonyi versenyt olcsóbban megúszom, mert hárman indu­lunk egy csapatban, és a költsé­gek is megoszlanak.- Mi lesz az ételek sorsa ?-A nézők tombolát vehet­tek, darabját száz forintért. A szerencsés egy százasért vitte el a vaddisznót és a többi ételt. A Nagy Zoltán résztvevőknek általában ráfize­tésesek ezek a versenyek, de nagy élményt jelentenek. A királyi szakácsok bizalmi embereknek számítottak az ud­varnál. Ennek legfőbb oka az volt, hogy abban az időben az uralkodók joggal tartottak az ételmérgezéstől. Aki nem .bízott a szakácsában, az jobb, ha nem is nyúlt a főztjéhez. így aztán nem csoda, hogy az uralkodók még a hadjárataikra is maguk­kal vitték a szakácsaikat. A jó étkekért és a bizalomért a kirá­lyok birtokkal ajándékozták meg szakácsaikat. A XV. szá­zad végén Magyarországon kétszáz nemesi birtokkal ren­delkező hetvenkét szakácscsa­ládot sorolnak fel a krónikák.- Miként élnek a mai királyi szakácsok?- Még tanulok; a gyöngyösi vendéglátóipari szakmunkás- képző elvégzése után a buda­pesti Gundel Károly Szakközép- iskolában érettségiztem, majd felvételizem is a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára. Nagy Zoltán emellett kü­lönmunkákat is vállal. Az At­rium Hyattban meghirdetett versenyen egy cégkarácsony teljes forgatókönyvét kellett el­készítenie. Különdíjat és 150 ezer forintot kapott. Nemrég a szintén budapesti Marriott Szállodában rendeztek orszá­gos versenyt, amelyre több szá­zan neveztek be, de csak kilen­cen kaptak meghívást a végső megmérettetésre. Nagy Zoltán boldogi lakodalmas menüjével két különdíjat is nyert. A becsi­nált leves, a csülkös rétes pap­rikás mártással, a babos ká­poszta, a csipkebogyómártásos vadászpecsenye sikert hozott, mintegy bizonyítva, hogy nagy versenyben sem utolsó a bol­dogi étel. Főként, ha királyi szakácsok készítik. Tompa Z. Mihály Boldogi lakodalom a Marriottban Tisztelet az értékteremtőknek A gyöngyösi Városházán holnap adják át az idei Pro Civitate kitüntetéseket. A város hírnevé­ért és lakóiért sokat tett díjazottakat - Kaszab Károlyt, Vincze Bertalant és a Gyöngyösi Já­tékszínt - mai összeállításunkkal szeretnénk köszönteni. Kaszab Károly Kaszab Károly neve Gyöngyö­sön sokak számára egyet jelent a város több évtizedes kulturá­lis életével. A Pro Civitate-díj ajándéknak is beillik: Kaszab tanár úr április 18-án ünne­pelte 80. születésnapját.- Elégedett vagyok, mert van szép családom, vannak jó barátaim, kedves tanítvá­nyaim, voltak és vannak segítő munkatársaim - sorolja a ki­tüntetett. - És itt van Gyön­gyös, ez a kedves város, amely 41 évvel ezelőtt befogadott.- Szülővárosom Jászárok- szállás, onnan indultam el. Első diplomámat 1938-ban kaptam kézhez Jászberény­ben: okleveles kántortanító let­tem. A magyar-történelem szakos tanári diplomát 1952- ben Szegeden szereztem. Köz­ben volt egy kis kitérő: 1940- ben behívtak katonának Ma­rosvásárhelyre, aztán a keleti fronton orosz fogságba estem.-Mikor hazatérésem után megnősültem, gyöngyösi kis­lányt vettem feleségül. így ért­hető, miért költöztünk a Mát- raaljára. Itt a 4. számú, vagyis a Csárda iskola remek tantes­tülete fogadott. A magyar és a történelem mellett rajzot, éne­ket tanítottam, vezettem a ka­mara- és nagykórust, az iro­dalmi és a fotószakkört, az is­kola könyvtárát. Iskola, reggel­től estig!- A Városi Tanácshoz 1965- ben kerültem közművelődési felügyelőnek. Itt Misóczky La­jos barátom nagyszerű munká­ját kellett folytatnom. Fő cé­lommá vált, hogy a város la­kóit érzelmileg is kötni tudjam Gyöngyöshöz. Ennek egyik fontos eszközének a hagyo­mányteremtést tartottam, így minden munkámat ennek a szolgálatába állítottam.- Sikerült a már meglévő szokásokat gazdagítva olyan közművelődési hagyományo­kat teremtenem, amelyek azóta is élnek és hatnak. Ilyen pél­dául a Gyöngyösi Szüret. Mi­csoda népünnepély volt vala­mennyi! A város és a kör­nyékbeli községek lelkes együttműködésére visszagon­dolni ennyi év után is megható büszkeség. Mennyit talpaltam az Észak-magyarországi Nép­táncfesztivál rendezési jogának megszerzéséért! Vásárhelyi Laci bácsi sietett segítsé­günkre. Micsoda együttest fa­ragott a Vidróczkiból Tímár Sándor!- A Gyöngyösi Zenei Hetek hangversenyei megérdemeltek minden támogatást és elisme­rést. A zeneiskola lelkes gár­dája fáradhatatlanul közremű­ködött, szervezett, szerepelt. Szívesen emlékezem a sikeres kórustalálkozókra: óriási él­mény volt például Gyöngyö­sön hallgatni a váci Vox Hu­mana énekkart Makláry József vezetésével - mint amilyen élmény mostanság hallgatni Kalocsainé Csillik Mária vagy Holló Erzsébet kiváló kórusát.- Örömmel gondolok vissza a nagy szabadtéri színpadi rendezvényekre, amikor a sze­replők százait mozgósította a nagy hármas: Záborszky, Jan- kovits, Zehner. Amikor hivatá­sos és amatőr művészek egy­mást segítették, mindig nagy sikerrel. Aztán az első orgo­nahangversenyek, amelyek engedélyeztetése abban az időben nem is volt olyan egy­szerű és veszélytelen. Az író­olvasó találkozók Veress Pé­terrel, Váci Mihállyal, Czine Mihállyal...- Az új művelődési ház épí­tése az én időmben zajlott. Annak idején legjobban talán Szívós Jóska, most meg Bárá­ny iné Erzsiké örül neki a leg­jobban, meg persze a város, amelyik valóban megérdemli a művelődésnek ezt a tágas, szép otthonát.- A városi TIT-szervezet tit­káraként több mint félezer elő­adás és számos tanfolyam szervezésével próbáltam hasz­nára lenni a város polgárainak, amiért az országos elnökség a TIT tiszteletbeli tagjává foga­dott. Tavaly a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskolán átvettem a gyémántdiplomát.-Az évek múlnak, mint a percek. Húsz éve nyugdíjas vagyok, de nem unatkozom. Alapító tagja vagyok a Város­szépítő és -védő Egyesületnek, a Gyöngyösi Műhelynek, tagja a Mátra Múzeum baráti köré­nek, és van egy hobbim: a fafa­ragás. Most a júliusi kiállításra készülök. Azt hiszem, hálás lehetek sorsomnak. * Vincze Bertalant sok filatelista ismeri, nemcsak Gyöngyösön, de országszerte is. Az elmúlt negyven évben 6 vezette a vá­ros bélyeggyűjtő körét. Vallja: minden kibocsátott bélyeg tör­ténelem, az ország névjegye, ami tükrözi annak múltját, je­lenét, és rámutat a jövőre is. Dokumentál és emlékeztet. A kör elődje a Mátra Múze­umban működött: 1958 de­cemberében hozta létre nyolc­tíz lelkes szervező. Öt évvel később már közel száz tagja volt, és 1964-ben a városi mű­velődési házat választották otthonuknak. A tagok száma (ami mostanában sajnos csök­ken) a legjobb években 300 fe­lett volt. Tavaly 65 filatelista tartozott e közösséghez, ami még így is a megye legna­gyobb és legaktívabb bélyeg- gyűjtő csoportja maradt. A Mátra Művelődési Köz­pont felépültével itt alakult ki az addig szétszórtan működő bélyeggyűjtő körök szervezett bázisa, melynek munkáját a kezdetektől Vincze Bertalan irányítja. 1978-ban önálló ifjú­sági kört hoztak létre, és 1973 óta évente több alkalommal szerveznek bélyegkiállítást, levelező- és képeslap-bemuta­tót - ezek a programok a na­gyobb városi rendezvények ré­szévé váltak. E társaság nevéhez fűződik a Művelődési Központok I. Or­szágos Bélyegkiállítása, az I. és a XXV. Országos Ifjúsági Bélyegkiállítás megrendezése is. Gyöngyös rangját erősítette 1988 legnagyobb filatelista rendezvénye, a 61. Országos Bélyegnap és Bélyegnapi Or­szágos Kiállítás, hiszen ez volt az első alkalom, amikor Buda­pest után egy vidéki település adhatott otthont ennek az ese­ménynek. A szervezés sikere ekkor is a kört, s annak vezető­jét dicsérte. Vincze Bertalan egyik nagy érdeme, hogy a Magyar Bor­vidék bélyegsorozat részeként az 1997-es Mátrai Szüreti Fesztiválra Gyöngyös bélyege is megjelenhetett. Ügyanebben az évben kapta meg a bélyeg- gyűjtő kör titkára a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szö­vetsége által alapított jelvény arany fokozatát. A gyöngyösi szervezett bé- lyeggyűjtés 2000-ben ünnepli története 75. évfordulóját. A kör egy összefoglaló kiad­vánnyal szeremé emlékeze­tessé tenni ezt az alkalmat: a tervezett kötet a filatelisták munkáját, eddigi tevékenysé­gét mutatná be, s egyben Gyöngyös kultúrtörténeti do­kumentumainak számát is gya­rapítaná. végül minden kétkedőt meg­győzött: a csoportnak - melyet ekkor már Gyöngyösi Szatiri­kus Színpad néven ismertek - igenis helye van a színpadon. Újabb előadások, újabb si­kerek: 1972-től már Gyön­gyösi Játékszín néven. Janko- vits Jenő társulata a Váltó­gyárból a művelődési házba költözött, s közös fellépések egész sorát tudhatta maga mö­gött olyan művészekkel, mint Kiss Manyi vagy Moldován Stefánia. Számos díjat, elisme­rést, több Kiváló Együttes cí­met kaptak, és arany fokozatú minősítés díjazta az 1979-es Maugham előadást, a Látszat és valóságot. A szerzőhöz azóta sem let­tek hűtlenek: Imádok férjhez menni című megzenésített víg­játékát még mindig sikerrel játsszák. Többször felújították Rideg Sándor népszerű kisre­gényének színpadi változatát, az Indul a bakterházat, és saját szerkesztésű „góbéságaik” is újra meg újra megnevettetik a közönséget. 1994-ben munká­jukat a Heves Megyéért kitün­tetéssel is elismerték. Tavaly a kritika és a nézők egyaránt nagy tetszéssel fo­gadták a Furcsa pár bemutató­ját. A gyöngyösi színtársulat a szlovákiai Kármán József Színkörrel való együttműkö­dése révén előadásait az ottani közönséghez is el tudja jut­tatni. Az új jelentkezők szá­A Gyöngyösi Játékszín társulata Vincze Bertalan Éppen negyvenöt évvel ezelőtt, 1954-ben Jankovits Jenő töb- bedmagával megalakította és mind a mai napig vezeti a Gyöngyösi Játékszínt. Lapelődünk, a Népújság 1955. január 1-jei számában még egy fejlődő üzemi kultúr- csoportról ír, amikor a társulat Schubert: Három a kislány című daljátékának előadására készül. Az egykorú híradások azonban egybehangzóan állít­ják: bár a Gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyár kultúr- csoportja nagy feladatot vállalt a darab színrevitelével, a siker őket igazolta. Az együttes tag­jai, főként Berger József, Üve­ges Éva, Jankovits Jenő, Tóth János és Páka Kálmán játékát többször nyíltszíni tapssal ju­talmazta a közönség, és a „meghívott lengyel elvtársak is elismerésüket fejezték ki”. Ahogy telt-múlt az idő, a próbahelyiségnek használt kis irodák, műhelyrészlegek olyan előadások bölcsői lettek, mint Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya, a Hazudj igazat! Oscar Wilde-től, vagy Szigligeti Ede vígjátéka, a Liliomfi. A kezdetektől adták elő kedvenc műfajaikat, zenés színjátékok és vásári komédiák egész sorát, és időnként a „komolyabb” műfajba is elka­landoztak irodalmi estek, pó­dium-előadások alkalmával. Az 1966-os János vitéz előadás mára tanfolyamot és vizsga­előadást, a társulat tagjainak pedig minden nyáron szakmai táborozást szerveznek Tama- mérán. Városi programok, ün­nepélyek, jótékonysági ren­dezvények állandó résztvevői. Munkájukat nehéz statiszti­kai adatokba sűríteni, mégis sokat elárul a más-más korosz­tályt, más-más elfoglaltságot képviselő tagokról, hogy évente átlagosan 24 fellépés és 120 próbanap erejéig mindent félretesznek a közös sikerért. A Játékszín ugyanis nem csu­pán amatőr színjátszók együt­tese: közösség, ami állandó vonzerejével képes megtartani tagjait és a nézők szeretetét. Ä társulat egyik próbájáról 1981-ben így írt a Magyar If­júság: „Egy-egy bakit kunco­gás kísér. Baráti kuncogás. Van, aki belevörösödik, s van, aki együtt kuncog a többiek­kel. De az ötvenéves ifjú, Jan­kovits Jenő szigorú. Villan a szemüvege. Homlokán össze­szaladnak a ráncok. És korhol, hibát igazít, bírál és elismer. Ahogyan huszonhét éve min­den héten legalább három al­kalommal.” Ahogy negyvenöt éve - te­hetjük hozzá. Az ifjú azóta sem öregedett meg. Csak mindig újabb és újabb színészpalánták nőnek fel mellette. Szöveg: Jónás Ági Fotó: Nagy Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents