Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

Vasárnap Reggel 14. szám

Negyedik oldal 1999. április 4. f \ néző­KOVÁCS JÁNOS Borjúbécsi Sulók Tibinek nem volt jó híre. Közelebb járnék az igazsághoz, ha azt állítanám, veszett egy híre volt. Az iskolában a rettegés setét glóri­ája lebegett rendetlen üstöké fölött. Ha azt lehetett hallani a folyosón, hogy „idefigyelj, hékás, jön a nyakleves”, mérget vehetett rá bárki, a hang gazdája Sulók Tibi. Pedig ko­rántsem volta szavak embere. Nála megfor­dulta tett és szó megszokott egymásutánja. Előbb ütött, aztán figyelmeztette csak áldo­zatát az elkövetkező elemi csapásra. Értelmes volt, ámde konok és kiszámíthatatlan. Abban lelte kedvét, hogy tízóraikat és uzsonnákat zsákmányoljon. Ebbe is vitt va­lami eleganciát, egyedi ízt. A zsemlékből és kenyerekből csak a szalámit, parizert vagy a sajtot ette ki. A lemeztelenített tésztát elegánsan visszaszolgáltatta tulajdonosá­nak. Gyakran megesett, amikor egy-egy véznább fiúcska kezéből „Mutasd!" felkiál­tással ragadta ki az elemózsiát, a satnya kis testre pillantva érintetlenül lökte vissza zsákmányát. Hipnotizálta a tanárokat. De- lejezte, mint kígyó az áldozatát, de igazán nem számolt velük. Csak túlkoros öreg diá­koknak tekintette őket, jobb ha nem is za­varják egymást. Ezért aztán nem háborgat­ták, cserébe a nagyobb botránytól mentes tanrendért. Tibi felett se múltak nyomtalanul az évek, vé­nült. Vesztett ifjú kora hevéből, lázas aktivi­tásából és életkedvéből. Megbékéltebb, csendesebb és unalmasabb idők jöttek. Ki­tanulta az elektroműszerészetet. De unta. Elvégezte a műszaki egyetemet, villamos- mérnökké lett. De unta. Jó eszű volt pedig és kitűnő szakember. Keresték, adtak a sza­vára. De ismét csak unta. A nők is szerették a szilajságából vesztett csínytevőt, vonzotta őket, mint lámpa az esti bogarakat. A von­zalom kölcsönös volt, értett a nyelvükön. Szűk baráti körével olykor ki-ki ruccantak, eljár­tak sokféle vendéglőkbe. Tibi maga is fő­zött, pompásan. Egy névnapozáson behív­ták a baráti étterem konyhájába. Gyorsan ráérzett a dologra. Betársult egy ismerős vendéglő üzemeltetésébe. Miközben mér­nökként továbbra is egy nagy nemzetközi cég hazai fejlesztőcsapatát irányította. Ha­vonta viszont egy-két este mindig ő főz-süt az étteremben. Kedvencét, az illatozó és omlós, tálról lefityegő borjúbécsit. Amikor sugárzó arccal előjön a konyhából végigvi- zitálni a vendégsereget, ujjával tréfásan megfenyegeti azokat, akiknek tányérján még nagyobb darabka eltakarítatlan hús­szeletet lát: „idefigyelj, hékás, jön a nyakle­ves!” Ilyenkor maradéktalanul boldognak tűnik. Húsvéti hagyományörökítők Jó palóc szokás szerint a csalá­di ház udvarán egybegyűlnek tetszetős népviseletükben a lá­nyok, mint hervadó virágszá­lak, s várják, lesz-e, aki húsvét napján új életre kelti őket. Trécselésük közben talán észre sem veszik, hogy színes szalaggal ékesített kalapjuk­ban, kis mellénykében, szellő lobogtatta gatyaszárral már ott settenkednek mögöttük az ifi­urak. Azután hirtelen előkerül a vizesvödör, a nagybögre, s máris röpül a hölgyekre a friss vizű zuhatag. Boldog sikonga- tások verik fel a csendet. „Megnyugtatásul” még követ­kezik a kölnis palackból a spriccelés, majd a fiúk meg­kapják jól megérdemelt hímes tojásaikat, bátorságuk és ga- vallérságuk elismeréseként. Terpesen és Szajlán ekkép­pen őrzik még ma is a húsvé­ti hagyományokat. A szó va­lóságos értelmében: nem csak színpadi vagy televíziós műso­rok, még csak nem is csupán a fényképezőgép kedvéért. Fel­nőttek, gyerekek egyaránt szí­vesen öltik magukra régies, de napjainkban is jól ismert és használt ruháikat. Örömmel játsszák el az elődeiktől tanult szokásokat. Mindebben nagy az érdeme Nagyné Sacinak, aki amellett, hogy a helyi általános iskola munkáját irányítja, s okítja a kisdiákokat, a terpesi felnőtt és gyermek hagyományőrző csoportok vezetője is. Áldoza­tos munkája révén - a sajtó, a rádió és a televízió segítségé­vel - ország-, s világszerte is­merik az itteni táj néphagyo­mányait. Felvételeinken terpesi és szajlai gyerekek elevenítik fel a jeles népszokásokat. Nyuszi hopp, nyuszi stop A húsvét a nyulak ideje. Hozza a piros tojást, ez az ő tiszte. Nem egy helyen azonban a különböző nagyságú, fényes sztaniolba foglalt csokoládéjószá­gok mellett igazit is hoz az ünnep. Az élő tapsifüles viszont bajjal jár, etetni, gondozni muszáj, összerág és -jár mindent. Szóval a bőség napjai után gyerek, felnőtt is csakhamar ráun. A fölöslegessé vált álla­tok sorsa eztán a házigazdák jóakaratától meg a szerencsétől függ. FOTÓ: PILISY ELEMÉR- Él ez a régi ajándékozási szokás, ám mi nem foglalkozunk nyulakkal még húsvét táján sem. Azt tapasztaltuk, most nincs is rá valami hatalmas ér­deklődés, talán egyetlen vásárlónk sem kereste ná­lunk - állítja az egri vár alatt lévő díszállatk­ereskedés üzemeltetője. A szakember szerint a né­hány hetes, fiatal szopós állatok egyébként sem al­kalmasak élő játékszernek, hiszen táplálni sem le­het őket. A nagyobbak is csak olyan helyre valók, ahol tudják gondozni őket és ahol megvan az eh­hez szükséges hely, udvar vagy kert. Városi lakásba tehát nem praktikus. A kereskedő hozzátette: amennyiben egy-egy ilyen kiszolgált és megunt ün­nepi nyulat visznek hozzájuk, megpróbálnak majd velük valamit kezdeni, cserébe pedig valami mást ajánlani. Ez mégis jobb megoldás, mint a kuka. A piacok többségénél húsvét előtt menetrend­szerűen feltűnnek az ajándékozásra váró élő nyu­lak. Az egri piaccsarnoknál is kapható volt már az ünnepet megelőző nagyhéten. A tenyésztőtől dara­bonként 500-800 forintért lehetett hozzájutni a már nem szopós, idősebb süldő nyulacskákhoz. Akik az­tán megbecsült kedvencként élhetnek a nyúlkor legvégső határáig egy-egy barátságos háznál, vagy nyúlpaprikásként, rosszabb esetben kidobva vagy a szemétben végzik. (kj) Tízparancsolat - kutyákhoz KI tudna ellenállni egy csetlő-botló, bozontos, vagy bársonyosan selymes, sima szőrű kiskutyának? Nem csoda, ha a gyerekek Is vlsongva üdvözllk őket. A négylábú bébik persze örülnek ennek, de nem biztos, hogy a már felnőtt kutya Is rajongva fogadja a közeledést. Az utóbbi hetekben mind több tragikus végű történetről hallani, holott a balesetek egy része bizonyosan elkerülhető lett volna, ha mindenki Ismerné, hogyan kell a csábosokkal viselkedni. Az Ember és Állat Együttélését Kutató Intézet munkatársai összeállították az alap­vető szabályokat, a ku­tyák „tízparancsola­tát”. A tanácsokat illik megszívlelni, kivált­képp a gyerekeknek. A pontokat és magyará­zatukat nekik írjuk. Mindig bánj úgy egy kutyával, ahogy te Is szeretnéd, ha veled bánnának! Ha feldühíted, vagy fájdalmat okozol neki, nem tud rád szólni: „ezt azonnal hagyd ab­ba”. Ezért morog, rosz- szabb esetben a fogai­val védekezik. | I Ne menj Idegen kutya közelébe anélkül, hogy erre a gazdájától engedélyt kértél volnál Nem kizárt, hogy a blöki egyszer már pó­rul járt, őrzi ennek rossz emlékét, ezért bi­zalmatlan az idegenek­kel szemben. S mielőtt ismét bántanák, „fegy­vert ránt”. 0 Ne nézz a kutyá­val farkasszemet! Ha mereven nézel a szemébe, ezt kihívás­nak veszi: „lássuk csak, melyikünk az erő­sebb!” Okosabb, ha nem provokálod. Ne húzd meg a kutya farkát! Ő a farkával beszél. Ha csóválja, azt mond­ja: „csuda boldog va­gyok, hogy találkoz­tunk”. De ha megcibá- lod a farkincáját, elve­szítheted a rokon- szenvét. Q Ne zavard a ku­tyát evés közben, és ne próbáld meg el­venni az ennivalóját! A létfenntartás szá­mára szinte a legfonto­sabb dolog. Ez érthető. Te sem repesnél, ha el­kapnák előled a ked­venc falatjaidat. O Ne mérgesítsd fel a bezárt kutyát, mert lehet, hogy hol­nap találkozol vele az utcán! A területét védi, hisz ez a hivatása. Rá se he­deríts, ha ugat, menj tovább. □ Ne próbáld szét­választani az egy­mással harcoló kutyá­kat! Csak azt akarják el­dönteni: melyikük az erősebb. Ha a harcukba beleavatkozol, lehet, hogy téged is megha­rapnak. Bízd a gazdá­jukra a dolgot, ő majd rendet teremt közöt­tük. Akkor se fuss el a kutya elől, ha félszl Vadászatra termett őkelme. Ha szaladsz, megpróbál utolérni és megfogni, ami rendsze­rint sikerül is neki, mert gyors. Ha megijedsz, tégy úgy, mintha figye­lemre se méltatnád. Ne mozdulj, és ne is nézz rá, így ő is figyelmen kí­vül hagy téged. Lehetőleg ne mozdulj, ha egy kutya elkap a fogaival! Mivel nincs keze, a fogait használja, hogy maga mellett tartson téged. Azért fog erő­sen, mert nem akarja, hogy otthagyd. De az is lehet: fél tőled. Csend­ben várd meg, míg el­enged. Soha ne Játssz ku­li». tyával, ha nincs a közelben felnőtti Remek pajtások, de nem mindig tudják, mi­kor elég a játékból. Ezért jó, ha van a kö­zelben egy felnőtt, aki erősebb mint a kutya, vagy te. (négyessy)

Next

/
Thumbnails
Contents