Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnap Reggel 17. szám
Embermesék Nyolcadik oldal 1999. április 25. A KODEXFESTO ALMA Egy nagy fekete táskában hurcolja életművét, a könyvek királyát „Kézzel másolja a Bibliát egy bencés rend valahol Angliában. 2004- re tervezik, hogy befejezik a kódexet.” Ezt a rövid hírt egy napilapban olvastam márciusban, és csodálkoztam. Akkor még nem isin e rt e m Baja Béla bácsit. Vajon mi hajthat egy embert hosszú évtizedeken át, hogy nap mint nap görnyedjen a papírjai fölött, és gót betűkkel másoljon? Hogy csak olvasson és írjon, miközben szinte teljesen elveszíti a látását. Mi késztethet egy embert arra, hogy nyolcvannégy évesen, botra támaszkodva is cipelje magával a munkáját nagy fekete táskájában? A saját kezével írt és fes- ^ tett Szentírást. I éla bácsi úgy emlékszik, hogy a műteremben, ahol dolgozott, számolat- lanul repültek az órák. Nem percekben mérte az időt, hanem oldalakban. Huszonhat éven keresztül érezte a leküzdhetetlen kényszert, hogy mennie kell, el kell készítenie a Károly Gáspár fordította Biblia kézzel írt kódexmásolatát. A történet kicsit szomorú, a könyv ugyanis nem készült el teljesen. Három évvel ezelőtt elfogyott a francia merített papír, elkopott a toll, amelyet „etetni” kellet a tintával, nincs már több arany és kék festék sem. És megfogyatkozott Baja Béla szeme világa is. Amerre néz, ott szürke folt éktelenkedik, körülötte dereng csak valamicske fény. Az öregember kackiás bajusza mögött mégis mindig mosoly bujkál, hiszen a látásáért cserébe ott van az ő saját Bibliája: a teljes Újszövetség, és majdnem az egész Ószövetség. A jeleneteken a négy-öt milli- méternyi arcokat nagyítóval is megnéztem. Valódi érzelmek tükröződnek rajtuk: csodálkozás, szeretet, félelem. Krisztus ezer arca ugyanaz a karakter a majdnem negyedoldalnyi kezdőbetűkbe keretezett mi- niatúrákon. Baja Béla nem használt nagyítót, amikor festett. Az illusztrációk, a díszítések a saját motívumai. Azokat a jeleneteket festette meg, amelyek megindították őt, miközben a középkori latin betűkkel írt, nehéz szöveget olvasta. z egész úgy kezdődött, hogy a banktisztviselő a háború után segédmunkásnak kényszerült. Ahogy ő mondja: akkoriban nem tűrték meg a fehéringese- ket. Béla bácsi mindent elválmmm Április 23-tol kapható ^ az ügyes KÓPÉ 4» 40 POÉNOS REJTVENYLAP Csak 45 Ft! NIK MINDEN MÁSODIK PENTEKEN . 1 1 9 17 rejtvényt, 14 poént , , és dupla nyereményt kínál az ügyes KÓPÉ Béla a kevéske nyugdíjából él. Nincs arra pénze, hagy a kódexet kiadassa. A nyolcszáz példány nyomtatása belekerülne vagy 9 millió forintba. Úgy tervezi, egy ideig még hurcolja a könyveket a táskájában, aztán majd öröklik a gyermekei. Béla bácsinak két asszonylánya van. Ők nem fejezhetik be a művet, nem értenek ahhoz. Egyikük talajmechanikai labort vezet, a másik gyógyszerészasszisztens.- Egy nő különben sem lenne ilyesmire képes - állítja az öregúr -, mert a nőt csak a pacák érdekli. Nem tudnak megülni és rajzolgatni, mert folyton elhúz a szívük. Erre vannak programozva, anyává kell lenniük. Iáit, volt vécépucoló, segédkőműves, vízvezeték-szerelő, hogy a családját eltarthassa. Aztán egy épületgépészeti vállalatnál lett tervező. Ott kapott kölcsön egy szakadozott kis Bibliát, amelyet az 1700-as években adtak ki. Lenyűgözte őt nyelvezetének szépsége. Mielőtt visszaadta volna a könyvet, elkezdte kimásolni a neki tetsző részeket. A Szentírást nem illik ám csak úgy papírra hányni, hiszen az a könyvek királya. Béla bácsi amúgy is festegetett, hát nekiállt kódexstílusban lemásolni az írást.- Ki kellene adni nyomtatásban, hogy lehessen a magyaroknak kézzel írt, igazi kódex Bibliája. De nem szeretném, ha egy kiadó tetemes hasznot tenne a könyvekre. Én nem meggazdagodni akarok rajtuk. - Baja Jubileumi ség után meghalt a felesége, teljesen egyedül maradt. Ahogy visszaemlékezik, látom az ar- s, cán, hogy bántja: sokszor maii gára hagyta az asszonyt.- Mielőtt meghalt - meséli éla bácsi -, elátkozta a kódexet. Nem bocsá- itta meg nekem a rengeteg eltékozolt időt. Baja Béla Kecskeméten lakik egy ház hatodik emeletén. A tizediken, egy régi szárítóhelyiségben kis műterme őrzi vízfestékkel, pasztellkrétával készített aktjait, festményeit. Mostanában azzal tölti a napjait, hogy felmegy oda, és beszippantja a régi képek szagát, a múlt illatát. Mindennap elüldögél ott fent, a tizediken, és elmereng, hogy milyen is volt, amikor még dolgozhatott, mert látott. Huszonhat esztendő, mint egy mozifilm, úgy pergett le az életében. Mégis azt mondja, ha 1970-et írnánk, és leélhetné újra az éveket, most sem töltené mással az időt. Jó volt a csodás történetek bűvöletében élni, jó volt alázattal szeretni Istent. Csak ne veszne kárba, csak ne lenne az enyészeté mindaz, amit létrehozott! NISSAN MICHA személygépkocsit nyerhet! 10.000 hü olvasónknak 10.000 ajándék! rr>' HARLEQUIN flU ' V finden perce különleges *
